Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05-06 / 261. szám

6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. november 5-6., szombat - vasárnap rtf DOS ISTVÁN Állat-képek (Szociálpolitika) Sovány, be­teg kecske. Éhes is, szomjas is. Nincs tiszta víz, és nagyon nincs zöld fű, takarmány. Ko­szos pocsolya van. Keserves mekegés. A pocsolya vizéből, ugye, képtelenség jóízűen inni. így inkább a pocsolyá­ban rothadó nagy értékű bankjegyköteget érdemes kecske-ebédre elrágcsálni, noha se íze, se öröme nincsen. Lássunk hozzá, biztatja magát a kecske, pedig nagyon utálja az iszap ízét... (Vállalkozó) Tüneményes tarka pillangó ül a fűben. Tűz a nap, fúj a szél, és fél tucat hálós-ember áll lesben, mikor röppen fel a lepke, hogy le­csapjanak rá. A lepkevadá­szok felszereltsége, kondíci­ója kitűnő. Úgy is mondhat­nánk, ők már Európában van­nak. A lepke nagyon is ke­let-európai! Soha felszállni nem tud. Szárnyát, hímporát elverte egy hajnali eső... (A párt) A farm dísze a fé­nyes szőrű csődör. Öröm nézni, ahogy táncol, vágtat, ugrál körbe-körbe, míg a kanca türelemmel vár. A cső­dör csupa erő, csupa kellem, s gyönyörű harmonikus moz­gása kész csoda. De telik az idő, a nász sehol. Máskor, majd máskor - mondja a mé­nesgazda. Csak ő tudja: ez a fekete csődör soha még, egyetlen kancát nem terméke­nyített meg. A csődör nyerít boldogan, és nem tudja, hogy három adminisztrátor gon­doskodik a fedeztetési elő­jegyzések pontos dokumentá­ciójáról. Fél évre eladták már a csődör minden idejét... Fekete Sarolta gyermekverseiből Szabó mondta Én vagyok a kis szabó, csitteg-csattog az olló, varrógépem indul már, ugrál, táncol a pedál. Hímezek és gombozok, csipkézek és fodrozok, fogacskázok, foltozok, új anyagot kiszabok. Divatlapból bármit kinéz, jó szabónak az semmiség, egy-kettőre elkészítem, cicomázom, feldíszítem, ha kilép a főutcára, minden ember megcsodálja. Mondóka Encseli pencseli kis lencse. Hová lett a kis kecske? Elment erdőre fáért, vékonyért, vastagért. Aki látta, vagy látja, üzeni a barátja, jöjjön haza mihamar, mert megjön a zivatar. Encseli pencseli kis lencse Gyere haza kis kecske. Tél Hull a fehér hó Röpteti szellő Siklik a szánkó Csendül a csengő Siklik a szánkó Gyí kicsi Ráró Csendül a csengő Víg dala zengő. Nógrád képzőművészeti életét kutatja Peák Ildikó: Az 1960-as években pezsgett a képző- művészeti élet Fotó: R. Tóth A salgótarjáni művészettör­ténész, Peák Ildikó mondja:- A Belitzky János emlékének tiszteletére a Nógrádi Történeti Múzeumban nemrég rendezett emléknapon elhangzott előadá­somban az 1960-as évek salgó­tarjáni művészeti életével kap­csolatban igyekeztem rámutatni néhány jellemző folyamatra. Korántsem a teljesség igényé­vel, hiszen ez a korszak igen gazdag volt eseményekben, ki­állításokban, köztéri művek szü­letésében, a művésztelepi moz­galom megindulásában és így tovább. Pár évvel ezelőtt kezd­tem el azt a munkát, amely az elmúlt harminc év nógrádi kép­zőművészeti életének föltárását célozza. Azóta résztanulmá­nyom jelent meg e témában a múzeumi évkönyvben, s további résztanulmányok közzétételét is tervezem. Úgy vélem, a 60-as években Salgótarjánban élénk, vidéki viszonylatban pezsgő volt a képzőművészeti élet. Köszön­hető volt ez a művészek lelkese­désén, szervező tevékenységén túl a helyi vezetés súlyozott tá­mogatásának, s általában egy fiatal, alakulóban lévő város nyújtotta lehetőségeknek. Tarján művészeti élete az 1960-as években - részlet A hatvanas évek Salgótarján művészeti életében rendkívül fontos periódusnak tekinthető. Ebben az évtizedben kitűnően tetten érhetők a kor alapvető művészetpolitikai tendenciái, s egy fiatal város megélénkülő kulturális igényei. Most nem térve ki a két vi­lágháború közötti előzmé­nyekre, elmondhatjuk, hogy az 50-es évek közepétől egyre gyakrabban nyílnak képzőmű­vészeti kiállítások, nemcsak a városban, de megyeszerte is. 1954-től már szerveződik az önálló megyei képzőművész csoport, amely 1959-re válik legális szervvé - a Magyar Képzőművészek Szövetsége Nógrád Megyei Munkacso­portja néven. A szervezet feladata - az 1960-ban lefektetett alapsza­bály-tervezet szerint - a szövet­ség irányításának megfelelően összefogni a megyében tevé­kenykedő művészeket. Emel­lett a csoport célja a terület képzőművészeti életének fej­lesztése volt, szoros kapcsolat­ban a helyi párt, állami, társa­dalmi szervekkel. A csoport tagjai különös súlyt fektettek az esztétikai nevelésre. A giccs el­leni harc mellett céljuk minél szélesebb rétegek megismerte­tése volt a kortárs képzőművé­szettel... Jellemző a kor „közeledés a tömegekhez” elvére, hogy a munkacsoport 1962-es terve erő­sen szorgalmazta: a tagok lépjenek be általuk válasz­tott üzemek szo­cialista brigádja­iba. Ez a folyamat vált a későbbi szocialista szer­ződések alapjává, melynek kereté­ben az üzem vá­sárlásokkal, mun­kalehetőség te­remtésével támo­gatta a művészt, aki ezért kiállítás­rendezést, isme­retterjesztést vál­lalt. Mindemellett a csoport tagjai - köztük számosán a legutóbbi időkig meghatározó alak­jai a megye kép­zőművészeti éle­tének, Czinke Fe­renc, Iványi Ödön, Mustó Já­nos, Farkas And­rás - hagyomá­nyosan ismétlődő tavaszi és őszi tár­latokon számoltak be fejlődésükről... A megyei kép­zőművész csoport - az ígéretes kez­det után - első­sorban az orszá­gos szervezet belső problémái­nak következté­ben - 1964-ben felbomlott. A kö­zösség tagjai a frissen alakult Észak-magyaror­szági Területi Szövetségbe lép­tek be, melynek keretein belül a nógrádiakon kívül még Bor­sod- Abaúj-Zemp- lén, Heves és Szabolcs-Szatmár megye művészei dolgoztak. A szö­vetségben mű­ködő alkotók 1970-ig évente mutatkoztak be a tavaszi tárlatokon a salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pontban. Általában ez az in­tézmény volt gazdája a város­ban ebben az időben rendezett képzőművészeti kiállítások­nak... A 60-as' években beszélhe­tünk a művésztelepi mozgalom megélénküléséről, 1959-ben Szirákon, 1961-től (Czinke Fe­renc kezdeményezésére) Zagy­varónán nyílt művésztelep... A 60-as években kialakultak a helyi képzőművészet alapvető mecenálási típusai. Az üzemek díjalapításain, il­letve nem túlzottan nagy mennyiségű vásárlásain túl a művészek támogatása elsősor­ban építészeti, s köztéri dekorá­ciós megren­delésekben nyilvánult meg. Az év­tized köze­pére kiala­kult Salgó­tarján mo­dem város- központja, új városrészek épültek ki... Mivel a táv­lati tervek­ben Salgótar­ján mint mű­vészeti cent­rum szere­pelt, a 80-as évek elejéig szinte min­den építé­szeti beruhá­zási költség- vetés közelí­tőleg két ez­relékét az épülethez kapcsolódó műalkotások tették ki... Ebben az időszakban készült el - illetve fogadták el tervét - szá­mos, a város arculatát a leg­utóbbi időkig, illetve ma is meghatározó köztéri alkotás. Közülük - a teljesség igénye nélkül - említeném Somogyi József Fő téri Felszabadulási emlékművét, idős Szabó István Partizán emlékművét (ezt a rendszerváltás után eltávolítot­ták helyéről. A szerk.), And- rássy Kurta János Pihenő kubi­kos című szobrát az építők volt székháza előtt, Tar István Pletykázókját a volt Lovász Jó­zsef úton, továbbá Blaski János és Czinke Ferenc mozaik kom­pozícióját a József Attila Műve­lődési Központban, illetve a volt megyei pártbizottság épü­letében. Andrássy Kurta J.: Pihenő kubikos Tar István Pletykázók című művét sokan megnézik Somogyi József emlék­műve a salgótarjáni Fő téren CSAK AZ ELMÚLT FÉL ÉVTIZED ALATT TÖBB MINT FÉL TUCAT KÖNYVE JELENT MEG A SALGÓTARJÁNI LEVÉLTÁROSNAK / Múlt századi érdekességek Ersekvadkert történetéből Dr. Szomszéd András salgótarjáni levéltáros sok település történetét feldol­gozta már Dr. Szomszéd András azon nógrádi alkotók közé tartozik, akik az elmúlt években is a legtöbbet tették a régió hely- történetének levéltári kutatá­sokra alapozott tudományos feldolgozásáért. Csak az el­múlt fél évtizedben is több mint fél tucat könyve jelent meg. Feldolgozta már Cered, Nagybátony, Kisterenye, Ma- conka, Szilaspogony, Szur­dokpüspöki és Szentjakab történetét is. Legutóbb, ez év nyarán a „Szépen szántó vadkertiek” - (Érsek)Vadkert története az úr­béri tagosítás befejezéséig című kötete látott napvilágot, Érsek vadkert önkormányzatá­nak kiadásában, a Mikszáth Kálmán Közművelődési Intéz­mény és a Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával. En­nek egyik fejezete az Érsek- vadkerti képek 1849 után címet viseli. Ebből adunk most közre két jellemző kortörténeti érde­kességet. Kossuth bankót találtak 1852 márciusában özvegy Paczolay Józsefnét és fiát, Jó­zsefet „Vadkert mező városá­ban” Cossúth (!) bankjegyek birtoklása vétsége miatt... a' cs(ászári) kir(ályi) közigazga­tási bíróság” képviselője ki­hallgatta. Az özvegy 35 éves, Vadkerten született és lakik, katholikus vallású, két gyermek anyja, „földművelőno”, 1/4 házhelyen gazdálkodik, s sző­lője is van. Arra a kérdésre, hogy tanításban részesült-e, vá­lasza: „Amit a paptól a temp­lomban hallottam.” Bogdanovits vizsgálóbírónak - ki kerületi szolgabíró is egy- személyben - a bankó eredeté­ről, sorsáról az alábbiakat val­lotta. (Helyszűke miatt csak a válaszokat adjuk meg.) (Én életemben sohase tudtam férjemnek, hogy Cossúth bank­jegyei vannak, mert olyan szo­kása volt boldogult férjemnek, hogy a pénzét nekem soha se mutatta, se meg nem mondta, hogy mennyi van.- Egy rongyos mellényben volt, s abból midőn halála után föl­töt hasítani akartam, hogy fi­amnak az mellényét megfoltoz­zam, akkor akadtam reá, bé volt varrva, hogy mennyi volt (a pénz), azt még most sem tudom, mert én meg se olvastam.- Múlt év December közepén találtam meg mint említettem..., s azt azonnal mostoha fiam Paczolay Józsefnek megmond­tam, ki azonnal így felelt: „No majd lesz nekünk, amiért édes apám bé nem adta.”- Én azt nem tudom, hogyan tudták meg (a csendőrök), csak, hogy egyszer a cs.kir. Csendő­rök keresték rajtam a' mikor én azonnal a bíróhoz vittem - mit én még ha othon(!) lettem volna, de akkor is mint szegény asszony közmunka illetőségem leszolgálatáhan voltam.- Én nem tudtam (mások) tudták é vagy sem, mert én soha senkinek se mondtam (hogy van Kossuth bankó).- Félelemből nem adtam bé, gondolván, hogy azért kemé­nyen megbüntetnek.- Nekem semmi szándékom nem volt vele (a pénzzel), mert én azokat csak úgy tartottam, mint egy ros(s)z akarminő pa­pírost.- Nekem - ismételve csak azt mondhatom -, hogy semmi szándékom se volt vele - csak egyedül félelemből nem tudtam vele, hogy mit csináljak. özvegy Paczolaynő(l) Sz(ület)t Szabó Borbála írástudatlan Március 19-én, 1852-ben a szolgabíró a megyefőnöknek oly levelet írt, melyben a félel­mét jelölte meg egyedüli ok­ként, hogy a Kossuth bankókat be nem adták. Veszélyes ital árusítása 1853-ban január 5-én kitudó­dott, hogy Vadkerten „veszé­lyes italok” kerültek forga­lomba, de még 1853 áprilisában sem folytatták le a vizsgálatot, mondván: „a megyei Fő orvos annyira elfoglalt hivatalos dolgainkkal naponként, hogy a legjobb aka­rat mellet sem voltunk képesek a' kívánt határnapra tiszti hiva­tásunknak megfelelni. - Ehhez járul még az is, hogy gróf At- temst Cs.K. főhadnagy úr mint a vizsgáló Comissió tagja, ré­szint több hetekig tartó szabad­sága, részint a katonaállítás ál­tal (volt) elfoglalva. A veszélyes italt a helybéli árendások házilag főzték, ár­talmas vegyi szerekkel tartósí­tották. (Valószínű erősen kéne- zett borról volt szó.) BLASKI JÁNOS MOZAIKJA. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban 1967-től látható a mű.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents