Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-26-27 / 279. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. november 26-27., szombat - vasárnap / Maruzs Éva: Macskakaparás Régen volt, nagyon régen ... 1178. június 18-án, este öt szerzetes ült a szabad ég alatt, az újhold keskenyke sarlóját bámulva. Egyszerre azt látták, hogy a sarló felső része kettéhasad, tűz és szikrák pattannak belőle. Jóval későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy akkor, ott, öt ember szeme láttára keletkezett a Giordano Brúnóról elnevezett holdkráter. *-Édes fiam, ez mi volt? Ez neked leszállás? Ez tűzijáték, édes fiam! Nézd, mekkora lyukat ütöttél! Egy ekkora gyereknek már tisztességesen kell vezetni a hajót! Dehogy vezetted tisztességesen, a vezetéshez a megállás is hozzátartozik! Gyere, kezdjük elölről, most felszállunk, aztán figyeld, mennyi tolóerő kell, anyád hogyan csinálja! * 1877-ben, a nagy szembenálláskor Schiaparelli, 1894-ben pedig Lowell csillagász meglátta a Mars csatornáit. Ok voltak az elsők, de nem az egyetlenek. A csillagászok térképet állítottak össze a Mars vonalzó mellett húzott csatornáiról, a csatornák csomópontjairól, amiket - tévesen - bázisoknak neveztek el. *- Hát ez elég csúnya lett, gyerekem! Azért ne búsúlj, anyád is nagyon rondán írt ilyen idős korában! Majd gyakorolunk. Erre a vörös homokra igazán szépet lehet írni! Gyere, kezdjük elölről! Most ezt az egészet letöröljük... * 1960-ban űrrakéta indult a Marsra. Nagy várakozás előzte meg az indulást, és nagy csalódás követte az érkezést. Egy szál csatorna nem sok, annyit sem talált. *- ...úgy, és most kezdjük elölről! * 1970 körül Peter Boyce csillagász Mexikóban újra meglátta a Marson a Thoth nevű csatornát. Fontosak a gyökerek - költőnö Balassagyarmaton Pohánka Erika: - Úgy képzeli az ember, hogy a kimondhatatlannál is több látszik belőle a leírt sorokból. Balassagyarmaton születtem, és itt élek jelenleg is. Fontosnak érzem a gyökereket. A BalassagyarPohánka Erika mat Művészetéért Alapítvány bemutatkozó estéjén mondtam el ezeket a verseket, november 6-án. Azóta elhunyt kedves barátom, Görög Imre emlékére álljon itt egy gondolat-rezdülés: „Válogatom a lényeget, s erre rámegy az életem.”. Pohánka Erika versei A város és az árnyak A vonatfütty vagy - mögüle nagyapám szalutál, bajszát pödörve a füst után. Az apám vagy - szöget versz kapocsnak, fejeden izzad a haj. Az anyám vagy - a verandát virággal beveted délután. A Madách szobor vagy - ujjad egyenes figyelem, madarak pihenője, s reám mutatsz. A Jó Palóc vagy könyökvédővel a megyeházán világnak küldesz árnyaiddal. Megbúvó pillanatok Megbúvó pillanatok keringnek s úgy fonnak be, mint tó vízén ha szél cirógat fodrot, majd lenyugvó hullámot. Ámulat ez, melyben nincs szakadék, csak kisimult szirmaink özöne folyik hosszan, ahogy előbúvik, ha nem is akarod,- mint holdsugár, kitárt ablakodon -, s elvisz messze. Akvarellek Mikszáth Kálmán elbeszéléseihez Réti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész Akvarellek Mikszáth Kálmán elbeszéléseihez című sorozata az alkotó munkásságának kiemelkedő része. E nagyméretű akvarellek hasonlóan a művész korábbi sorozataihoz, amelyek Madách Imre: Az ember tragédiája és Mózes című művéhez vagy Komjáthy Jenő verseihez készültek - nem illusztrációk, inkább a festő mély, éltető szere- tetét fejezik ki a nógrádi szülőföld és népe iránt. Ez az a táj, amely Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc” elbeszéléseiben is oly csillogó színekben tűnik föl. Réti Zoltán akvarelljei pedig szinte elvarázsolják a nézőt lírai bájukkal, gondolati tisztaságukkal, az élet és a halál kérdéseiről szóló mély bölcsességükkel. A mohorai evangélikus templom, ahol Mikszáth Kálmán másodszor is megesküdött Mauks Ilonával Szegény Gélyi János lovai HIDASI JÓZSEF: KISVÁROSI TÖRTÉNETEK A különös albérlő Szombat lévén, derűs és langyos reggel köszöntött az albérlőre. Neki tulajdonképpen mindegy volt, hogy milyen nap van. Miután jobb lábbal lépett le az ágyról, azonnal elkönyvelte, hogy jó napja lesz. Fokhagymás pirítóst készített magának, és grúz teát főzött hozzá. Az újságot ki ten tette a szoba közepére, majd törökülésbe helyezte magát, és evés közben olvasott. A rádiót fölöslegesnek vélte bekapcsolni, mert ugyanazt harsogta, amit az újságban olvasott. Sőt, már a tévében hallotta az előző este. A híreket reggel sínre teszik, s egy részük csak este siklik ki. A többi hír konzerválódik, és szajkózás áldozata lesz még hosszú ideig. Aztán jön egy ember, és „szép magyaros” beszéddel - a képernyőn - megmagyarázza önmagának a számára is olykor hihetetlenül hangzó jelentést. A tévé nézőivel mindent lehet csinálni? Lehet. Az albérlővel viszont nem. O egyszerűen oldja meg a kérdést. Kikapcsolja a televíziót. Érdekes ember. Hiába lett vége a háborúnak - már ki tudja hány évtizede -, ő nem kötött békét. Szeretné ugyan elfelejteni az át sem élt borzalmakat. De nem tudja, mert állandóan emlékeztetik rá. Szorgalmas újságolvasó. Ő nem hátulról kezdi, és nem is elölről. Az első dolga, hogy átfussa a gyászjelentéseket, mert a fülébe tették a bogarat, miszerint a negyven és ötven közötti férfiak halálozási aránya a legmagasabb. Nyilvánvaló okok közé tartozik az egészségtelen táplálkozás is. Elhatározta, hogy ezentúl kerülni fogja a disznósajtot, és minden olyan „olcsónak” számító zsírosabb magyar élelmiszert, ami életveszélyesnek van kikiáltva. Megfogadta továbbá a híres genetikus tanácsait is, melynek révén főként sovány húsokra és bőséges gyümölcs- félékre rendezkedett be. Az eredmény meglepő volt, éhezett. Igen. Nyugati ár.!, hazai bérek. Erről van szó. A kettő között pedig egy hatalmas disznósajt van, amelyre rájár mondjuk kétmilliónyi ember, mert imádják a zsíros cafatokat és a szőrös bőrkéket. Akinek jobban telik, az vehet hozzá egy szem paradicsomot, amelynek az árán még húsz dekagramm disznósajtot vehetett volna. Pazarlás! Ennyi zöldségfélét eszünk? Amikor bemegy a henteshez, három szelet húst kér. Lehet az karaj, vagy comb, mindegy. „Tisztességesen” fizet érte. Hazamegy, kicsomagolja és meglepődik. A csont és zsír lefejtése után úgy dönt, hogy nem ebédel. Helyette tollat és papírt ragad, hogy levelet írjon. „Kedves Uram!” Tátott szájjal néztem, és odaadóan hallgattam a folytatásos műsort. Igazán megható volt. Elérzéke- nyültem. Bizonyára el tudja képzelni, hogy az Ön által meghirdetett táplálkozási kultúrához milyen jövedelemszint kellene. Nos, miután elképzelte, s mondjuk, hogy nagy hirtelen meg is valósult, mit lát maga előtt? Egy országnyi egészséges embert? Nos, én megmondom, semmit, mert akkor már valahol por alakban élvezzük a mennyországot. Pardon! Lesz, aki a poklot. Nem szégyen a koldulás. Éppen ezért kérem, hogy havonta legalább, illetve minimum tíz „rongyot” szíveskedjen küldeni. Viszonzásul megígérem, hogy olyan egészséges leszek, mint a makk. Jó kedvem van! Már előre a markomban érzem a „rongyokat”, amelyeket kapni fogok. Addig is azt a száraz kenyeret szopogatom, amelyet még a volt feleségem tett el prézlinek. A prézli, a zsemle- morzsa, amellyel a húsboltban vásárolt mócsingokat szoktuk panírozni. A panírozás azért szükséges, hogy eltakarja az árakat, s persze a hentes arcát is, aki mosolyogva csapja a húst a mérlegre. En a jó gyenge marhahúst szeretem, mert olcsóbb is és a leve is hígabb. A marha azért volt gyenge, mert olyan vén volt, hogy daruval kellett a vágóhídra emelni. Tudatom mindenkivel, hogy egyes húsfélék fogyasztásához külön fogsort csináltattam magamnak, amelyet esténként a szekrény tetején egy bögrében őrzök. Télen - a hideg radiátorok miatt - hőkandallóval fűtök, hogy az SZTK-alapon több évig készült vágóalkalmatosság ne vacogjon. Levelem írása közben a banánra gondolok. Más gyümölcsfélére nem merek gondolni. Törődjön többet egészségével! Zárom levelemet, s utóiratként említem meg, hogy ha netán prémiumot tűzne ki valaki, a dohányzásról is leszoknék. Levelemmel egyidejűleg értesítem a fejlődő élelmiszeripart, hogy az államilag engedélyezett százalékú zsírtartalom helyett haláli nyugalommal dolgozhatja be a dupláját, mert igazuk van: a zsír olcsóbb mint a hús. Az írást befejeztem, mert letelt az ebédidőm. Tisztelettel: egy albérlő.” Szeretett leveleket írni, amelyeket azonban sohasem adott fel. Önmagának írta. Ezen a szombat reggelen is, miközben önfeledten ropogtatta a fokhagymával bedörzsölt pirítós- kenyerét, levélírásra adta a fejét. Az újságban olvashatott valami érdekeset, mert hirtelen összehajtotta, és felugrott a szőnyegről. Grúz teáját gyorsan felhajtotta, és újabb levelet kezdett írni. Ki tudja, mi bosszantotta fel. Nem csodálkozom, mert manapság egy főre legalább hat bosszúság jut. Egyes vélemények szerint hamarosan nyakig ülünk benne. Bede Anna tartozása Beszélyke
