Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-24 / 277. szám
1994. november 24., csütörtök Bátonyterenye es Környéke 5. oldal SEGÍTS MAGADON, AZ ISTEN MEGSEGÍT! Kínkeserves ez a koldulás Karjával húzza magát a korláton, míg felerőlködik a lépcsőn bicebóca járásával. G.J.-né születésétől fogva gyenge fizikumú. Tizenöt évvel ezelőtt pedig annyira lerobbant egészsége, hogy le is százalékolták. Műtötték csípőfícamra, kétszer a szívét is. Most harminckilenc évesen bérlakásban él. Azaz csak szeretne. Mert inkább tengődésről lehet beszélni, hiszen a postás alig több, mint hatezret számol le neki havonta. Decemberben szoborparkot avatunk! A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ, valamint a település polgármesteri hivatalának együttes igényére a Képző- és Iparművészeti Lektorátus helyszíni szemlét tartott a művelődési központ előtti térre helyezett alábbi három szoborral kapcsolatban. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus - szakértői javaslat alapján - a művelődési központ előtt felállított szobrok helyét megfelelőnek tartja, megállapítva, hogy a három szerzőtől származó szobor együttese szép szoborparkot alkot, kiemeli a művelődési intézmény kulturális funkcióját, egyúttal utal a település bányászhagyományaira. A felállított szobrok közül a szakértő két szobor restaurálását javasolja a következők szerint. A Lektorátus elismerését fejezi ki a településnek és az ottdolgozó művelődési szakembereknek, azért, hogy a törvényi kötelezettségen túlmenően is a szobrokat az áthelyezéssel megmentették az elkallódás- tól, és méltó helyre állíttatták fel. Különösen fontos ez egy olyan városban, ahol hosz- szú-hosszú időn keresztül bányaművelés folyt, és most szinte csak Ferenczy Béni szép és értékes szobra, a Bányász őrzi ezt a hagyományt. Ha valaki az elmúlt napokban az Ady Endre Művelődési Központ felé járt, örömmel tapasztalhatta, hogy Bátonyterenye Önkormányzata, az Ady Endre Művelődési Központ és Bátonyterenye Barátainak Köre közreműködésével — s dr. Dósa Zoltán felszámolási biztos úr támogatásával - ez a Ferenczy Béni-szobor új helyre került, idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész Olvasó Bányász című szobra mellé. A felszámolás előtt Kányás-bányaüzem bejáratát díszítette. Ferenczy Béni: Bányász - szép és értékes szobor A szobor egy fiatal bányászt ábrázol. Ugyancsak ide került ifjú Szabó István szobrászművész Fuvolázó lány című alkotása, amely még javításra vár. Ferency Béni szobrának restaurálását - szakszerűen — Kicsiny Balázs Munkácsy-dí- jas képzőművész, a Művészeti Alap, illetve Bátonyterenye Barátainak Köre tagja készítette el. Teljes szépségében jelenik meg a látogatók előtt a helyreállított szobor. A megvalósítást anyagilag támogatta a „Bányamúzeum a városé, a bányász társadalomé” Alapítvány. Ha létezik a városiasodást kezdeményező és azt szorgalmas munkával megvalósító folyamat, akkor ennek nagyon szép példája a szoborpark létesítése. 1994. december 2-án (az ünnep 4-én van) Szent Borbála, a bányászok védőszentjének ünnepén avatjuk fel és adjuk át Bátonyterenye város és a szénmedence bányász nyugdíjasainak, a város lakóinak. Meggyőződésünk, hogy Ferenczy Béni alkotása már önmagában is bizonyítja, hogy sok egyéb kezdeményezés mellett - mert vannak ilyenek - elindult a városkép tudatos alakítása. A szoborpark bizonyítéka, hogy egyre többen vannak akik környezetükben igénylik a szépet épületben, játszótérben, szoborparkban, az otthonokban. Városi szellemiséget támogató, inspiráló környezetre van szükségünk és igényünk. Ehhez a törekvéshez segíthet bennünket az Ady Endre Művelődési Központ, a zeneiskola, az Erkel Ferenc Általános Iskola művészeteket támogató, tanító és rendezvényeket szervező együttműködése. Ferenczy Béni szobrász- művész munkássága a magyar képzőművészeti múltunknak (amely egyben európai) és jelenünknek is egyik fontos meghatározója volt, és az ma is. Jó érzés tudnunk, hogy alkotásával itt van közöttünk. Úgy gondolom, hogy erre az élményre szükségünk van mindannyiunknak, de különösen azoknak a bányászoknak, akik Kányáson, vagy más nógrádi bányákban dolgoztak, onnan mentek nyugdíjba. Volt közöttük olyan is, akit itt ért baleset, és lett hősi halottunk. Van egy szobor, amelyet körül lehet állni, együtt lehet emlékezni a bányász múltra évente egy alkalommal. Úgy érezzük emberi tisztességről van szó. Van egy szobor, amely a bányász múltunk emléke, amely alkalmat ad az emlékezésre. S mi emlékezni akartunk — és fogunk! Kicsiny Miklós Legyen-e városi tévé Bátonyterenyén? egyébként is külön-külön már Próbálkozott már sok mindennel, hogy helyzetén javítson. De mert nem sok sikerrel, hát muszájból a nyílt koldulás egyszerűbb, egyúttal megalá- zóbb módja helyett felfedezett magának egy elegánsabbnak látszó, de jóval fárasztóbbat. Lakbérre, ruhára nem futja-Hirdetést adtam fel az újságokban, hogy megélhessek - mondja restelkedés nélkül, mint aki beletörődött már a dolgok ilyetén fordulatába- Van kétszázezer forint adósságom a lakásra, elképzelésem sincs, hogyan fizetem ki. Három hónap óta már a lakbért sem tudom fizetni. Megmondom őszintén, a gázra, a villanyra kiszorítok mindig, nehogy kikapcsolják. A gyógyszereket muszáj megvennem, anélkül nem élhetek, de ételre, ruházkodásra már nem telik.-Önkormányzathoz fordult már segítségért?- Hogyne. Adtak is hat és fél ezret az első fél évre, de azóta semmit. Úgy mondták, kimerült a keret. Akkor határoztam el, ha már erre sem számíthatok, koldulnom kell! A hirdetéseire azóta szállingózik egy-egy csomag, benne tartós élelmiszerek, ruhanemű. De több a levél, melyeknek feladói azt írják, segítenének rajta, ha meg lennének győződve, valóban sanyarú a helyzete. Kényszerszülte vándorlásainak ez lett az eredője.-Nyakamba veszem néha a fél megyét, de elmegyek Hatvanba, Gyöngyösre, még Egerbe is. Ákárhová, ahonnét levél érkezik - mondja az asz- szony. - Mert éltet a remény, hogy aki adakozási szándékát papírra vetette, attól kapok valamit, ha felkeresem. Máskor meg a pásztói, a tarjám kofákat és kirakodókat járja végig. Téli kabát, meleg nadrág, sapka, cipő most is így tartja melegen testét. Másoktól főznivaló, gyümölcs kerül a kosárba, s van, aki száz, kétszáz forintot nyom a markába, vegyen belőle tejet, kenyeret. Nem tart a vissza-, a kiutasítástól?-Olyan még nem fordult elő. Mindig magamnál hordom a nyugdíjasszelvényt, a mozgás- korlátozottak egyesületének tagságiját, de még az újsághirdetést is, tudják, tényleg én vagyok. Bár olyan volt már, hogy a vállalkozók némelyike pénzt adva ázt mondta, ez volt az első és utolsó, többet ne menjek, mert ők sem állnak úgy, hogy másnak is jusson a bevételből. Rettegve gondol a télre-Még a megalázó helyzeteket vállalva sem telik a lakbérre, mások fizették a telefonszámláját, s tartozik a lakásáért kétszázezerrel. Hogyan tovább, ha kiapadnak a források, ha esetleg fizikai állapota nem teszi lehetővé a házalást?-Nem tudom mi lesz, ha a tél beáll. Az orvosok figyelmeztettek, nekem végem, ha Isten ne adj, eltörik a lábam. Azt meg száműznöm kell még a gondolataimból is, hogy ne érkezzen némi segítség a számomra. Mert ha a G. J.-nének, Bátonyterenyére (Nagybátony, postán marandandó) továbbított küldeményeknek egyszer vége szakadna, meglehet, hogy... De nem, arra az időre tényleg nem akarok gondolni! Tuza Katalin A lig egy hete a TV 1-en, a Video című műsorban adtak számot a bátonyterenyei Adám Zsigmond Nevelőotthonban már 10 éve működő tv-stúdió- ról. A jól felszerelt stúdió a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet, a Kossuth Lajos Általános Iskola és a nevelőotthon közös összefogásával jött létre. A célnak megfelelően töltötte be szerepét, segítette az oktató és nevelő munkát. Elkészítették a Bátonyterenye múltját és jelenét bemutató videofilmei, feldolgozták az iskola színjátszó csoportjának előadásait, a városi sportcsarnok avatását, - s mindenek között a legnagyobb eseményt Göncz Árpád köztársasági elnök látogatását. Számos kulturális és sporteseményt örökítettek meg. A kis stáb - Licskó Károly stúdióvezető irányításával - egyre jobban a város filmes krónikásává válik. Talán ebből sarjadt az ötlet a múlt évben, hogy alakuljon meg a városi tévé. A Városgazdálkodási Kft. a bányavárosi és a kisterenyei lakótelepeken kábelrendszert működtet, amelyet a családi házas övezetek és kistelepülések felé kell még tovább építeni. A feltételek tehát adottak, a továbblépéshez csak a technikai háttér némi kiegészítését tenné szükségessé az létező rendszer. Mindehhez nem kellene más, csupán egy működtető, jogi szervezet alakítása; és akkor már élhetne is a bátonyterenyei városi televízió. Erről a közérdekű témáról 1993 őszén már tárgyalt az önkormányzat, döntés azonban azóta sem született. Ismert, hogy sok településen szinte nulláról indulva építik ki a tv-há- lózatot, Bátonyterenyén szó sincs erről, itt a kiépítés sokkal kevesebbe kerülne. C sak össze kellene kapcsolni a lehetőséget és az akaratot. Vagyis, érdemes ismételten újra napirendre tűzni a városi tv témáját. Bátonyterenye és környéke RÖVIDEN SZENTKÚT. Hatvanegy üdülőtelket alakított ki a kegyhely környékén a mát- raverebélyi önkormányzat. A telkek kiárusításáról a polgármesteri hivatalban adnak felvilágosítást. BÁTONYTERENYE. A város lakói a polgármesteri hivatalban tájékozódhatnak a választással kapcsolatos tudnivalókról, például az ajánlási időszak eredményeiről, a szavazókörök kialakításáról. NEMTI. A hölgyek kérésére nemrégiben beindultak az aerobic-foglalkozások a művelődési házban. A tanfolyam időtartamát az igényekhez igazítják. SZUHA. Egy polgármesterjelölt indul a közelgő ön- kormányzati választáson. Tizenöten gyűjtötték össze a szükséges mennyiségű ajánlásokat ahhoz, hogy települési képviselőjelöltként mérettessenek meg. A leendő szlovák kisebbségi önkormányzat munkájában hárman szeretnének majd részt venni. A kisebbségi vezetés teendőiről nemrégiben falugyűlésen tájékoztatták az érdeklődőket. MÁTRAVEREBÉLY. Az év első feléhez viszonyítva kismértékben növekedett az állástalanok száma a településen. Jövedelem- pótló támogatást 122 személy kap. BÁTONYTERENYE. Megnyílt a Nógrád Megyei Hírlap Városi Szerkesztősége az Iskola út. 2 szám alatt. A lakosok észrevételeikkel, panaszaikkal csütörtöki napokon 9-től 12 óráig kereshetik fel. Az oldalt szerkeszette Mihalik Júlia Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke Hogy higgyenek nekem, mindig magamnál hordom a dokumentumaimat - magyarázza a 39 éves G. J.-né Sallainé kedvenc témái a csendéletek MÁTRANOVÁK. Vannak ügyes kezű emberek. Ilyen asszony Sallai Ferencné is, aki a bányatelepen lakik. Művészi módon rajzol.- Kamaszkoromban kezdtem el rajzolni. Volt érzékem hozzá, és megéreztem az arányokat. Az általános iskolában jeles osztályzatokat kaptam a rajzaimra. Lehet, hogy ez is közrejátszott, hogy az akkor induló gépipari technikumba jelentkeztem. Felvettek, és nagyon jól tanultam, mégiscsak az első osztályt végeztem el. Abba kellett hagynom az iskolát, mert édesapámra rászakadt a bánya, és dolgoznom kellett. Nagy csapás volt ez! Â bányairodai titkárságra kerültem. A faliújság megszerkesztése volt a feladatom. Nagyon szépen írtam a nyomtatott betűket. Amikor bezárt a bánya, átkerültem a Ganz műszaki osztályára. Közben végig rajzoltam. Engem minden érdekelt; tájkép, portré, csendélet. A csendéletek voltak a kedvenc témáim. Grafittal dolgoztam legtöbbet, de festettem is, mert a színeket is kedvelem. Sallainé rengeteg emlékkönyvbe készített rajzokat. Sokszor még idegenek, ismeretlenül is küldték az emlékkönyvüket, hogy rajzoljon bele valami szépet.- Sok képemet elosztogattam rokonoknak, kedves ismerősöknek emlékül odaajándékoztam. Kiállításokon is részt vett, még a Ganz szervezésében, amatőr képzőművészeti és hobbi kiállításon bemutatott alkotásaival. A kiállításokon szép sikereket könyvelhetett el. Képeit nézegetve láthatunk hortobágyi csikósokat, az únó- kája portréját, gyümölcs- és virágcsendéleteket, öreg néni arcképét, női aktot és gyönyörű tájképeket. Minden megtalálható a rajzain és egyikre sem lehetne mondani, hogy ez, vagy az gyengébben sikerült...- Ha leültem rajzolni, se nem láttam, se nem hallottam, any- nyira beleéltem magam. Megnyugodtam, és csak a kép megformálásával törődtem... Mostanában, ha néha megszáll az ihlet, nekifogok és rajzolok, de csak kisebb dolgokat készítek. Humoros esetre is emlékszik az ügyeskezű asszony:-Még a Ganzban dolgoztam, amikor a kollégák kitalálták, hogy az egyik embernek csináljam meg a portréját, de úgy, hogy pipa legyen a szájában. A kép elkészült és felismerhető volt az illető. Átadták neki a képet, s az ábrázolt azon volt elájulja, '■hógy* ő 'soha életében nem pipázott... Cs.A. LÁNYOK A SZÖVŐSZÉKEK MELLETT. A bátonyterenyei Fáy András Középiskola elsőéves kézműves tanulói a kézi-s2övést gyakdrofják. A 1 fotó: Rigá'Tiöor
