Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19-20 / 273. szám
1994. november 19-20., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Riport 9. oldal Másnap utasítottam a minisztérium vezetőit a síküveggyári privatizáció felülvizsgálatára Kint, a parlamenti kapuban megmotoz a kormányőr, nemhiába, talál is valamiféle fémtárgyat. Amíg nem tisztázzuk, mi az, addig bizony várni kell. Nem könnyű az ország első emberéhez bejutni. Azután elegáns gyorslift repít az emeletre, ahol pazar bársonyszőnyeg jelzi az utat a tárgyalóig. Ott, bent Forró Evelyn kormányszóvivő terelgeti a vendégeket, az Axel Springer-Magyaror- szág Kft., megyei lapjainak főszerkesztőit, majd percre pontosan érkezik a miniszterelnök. Horn ma túl van már néhány döntésen. Megszüntette a tanácsadó testületét, lecserélte a kabinetiroda vezetőjét, a beszélgetésünk után egy lengyel delegációt fogad, aztán egyházi vezetők jönnek hozzá, közben a közoktatás problémáiról egyeztet a minisztérium illetékeseivel... Szóval, így néz ki egy átlagos munkanap, nem is említve, hogy odébb néhány teremmel az Országgyűlés tárgyal. Semmiféle protokolláris bevezető, in médiás rés, zúdulhatnak a kérdések. Mosolyogni is tud néha Horn Gyula miniszterelnök, mint kiderült lapunk fó'szerkesztó'jé- vel, Tanka Lászlóval (jobbra) folytatott beszélgetése során- Miniszterelnök úr, Ön másfél hete Nógrád megyében járt, ahol egy salgótarjáni nagygyűlésen konkrét ígéretet tett arra, hogy az ott elhangzott problémákra, síküveggyár, acélgyár, munkanélküliség, megélhetés, satöbbi választ ad. Kérdésem az, hogy történtek-e intézkedések? FELELŐSSÉG TERHELI A BANKOKAT- Másnap utasítottam az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vezetőit, hogy például azonnal intézkedjenek a Salgótarjáni Síküveggyár privatizációs helyzetének felülvizsgálatáról. Még nem készültek el a teljes vizsgálati anyagok, de máris látható, hogy bizonyos felelősség terheli a bankokat a lebonyolításban, a mai helyzet kialakulásában. Egy válságkezelő program kidolgozására adtam megbízást, ez kitér a vaskohászat, az acélipar, a bányászat helyzetére, s az ott található üzemek problémáira. A válasz után, ki tudja hányadik cigarettájára gyújt Horn. Arca rezzenéstelen, minden mondata súlyos, indulat nélküli, pedig épp arról hangzik a kérdés, miként jön ki Békésivel? Vagyis, a szociálisan érzékeny miniszterelnök és a keményen következetes pénzügyminiszter eltérő hangneme nem puhítja-e föl a gazdaságpolitikát?- Nem tudom elfogadni azokat a nyilatkozatokat, amelyek szerint az elmúlt hónapokban felpuhítottuk a gazdaságpolitikát, s ebben állítólag én járok az élen - mondja a kormányfő. — Az én kötelességem, hogy mérlegeljem a különböző gazdasági intézkedések társadalom- politikai hatását, túl lássak a rideg költségvetési meggondolásokon. Elismerem, hogy bizonyos dolgokról másként nyilatkozom, mint a pénzügyminiszter, akinek nagyon következetesen képviselnie kell a gazdasági ésszerűség szempontjait.- Sokan felvetették - folytatta Hóm Gyula -, hogy a gazdaságpolitika felpuhulásának egyik jele: nem emeltük október 1-jétől egy összegben az energiaárakat. Ilyen javaslatot a kormány nem is tárgyalt, s a szakma is lépcsőzetes emelést javasolt. Ráadásul nem dolgozták még ki a megfelelő kompenzációs rendszert, mert ehhez másfél milliárd forint nem elegendő. Hasonlóképpen nem tekinthető „felpuhításnak” az áfa-emelés 1995. január 1-jére való halasztása, amiről egyébként a pénzügyi kormányzat képviselői az Érdekegyeztető Tanácsban állapodtak meg. UTCÁRA MENNEK A KÖZALKALMAZOTTAK?- A napokban nyilatkozott a miniszterelnök úr a közigazgatás, a közalkalmazottak, az államapparátus helyzetéről. Mi lesz velük?-Elmondtam, ha 1995-ben nem látunk hozzá az érdemi lépésekhez, nem számíthatunk e téren külső támogatásra. Ezért Salgótarjánban is azt mondtam, hogy meg kell vizsgálni, el tud-e tartani az ország egymillió közalkalmazottat. Hiszen nagy aránytalanságok alakultak ki ezen a téren. Vannak területek, ahol a 14—15. havi fizetést is ki tudják fizetni, más területeken viszont a havi béreket is alig tudják előteremteni. Oktatási téren is nagy különbségek vannak az intézmények, a munkaerők leterheltségében, a hallgatói létszámban. Az itt bekövetkezett változásokat nem követte az intézményi struktúra korszerűsítése. Én tehát azt szorgalmaztam, hogy ilyen értelemben tárgyaljunk a szakmával, a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel, amelyekkel szeretnénk közös nevezőre jutni. A politika konkrét kérdéseit kész vagyok mindenkivel megvitatni, de a megalapozatlan minősítésekkel nem tudok egyetérteni.- Lehet, hogy bérstopot vezetnek be?- Ilyen intézkedésre nem készülünk, mert egyrészt nem yezetne sehová, másrészt nincs erre lehetőségünk sem. A bérek ma nem központi döntés szerint alakulnak - kivéve a költségvetési szférát -, hanem azokat a munkaadók és a munkavállalók megállapodásában rögzítik. VÁROSOK KERÜLTEK VÁLSÁGHELYZETBE- De mi lesz azokkal a városokkal, amelyek a válságban lévő üzemekre épültek? Ilyen például Salgótarján, Ózd, Diósgyőr és jó néhány bányásztelepülés.- Ez valóban súlyos társadalmi probléma. Van is néhány bánya, amelyet azért nem zárunk be, mert nem tehetjük ki a lakosságot a teljes munkanélküliségnek. De ez nem megoldás, hanem sokkal inkább arra van szükség, hogy ha valamilyen városban vagy településen be kell zárnunk egy üzemet, akkor az illetékes tárca készítsen egy olyan rekonstrukciós tervet, amely esetleg más ágazatok vagy üzemek betelepítését is kilátásba helyezi. Ez persze költségekkel jár - hiszen az átképzéstől kezdve sok mindenre szükség van -, de akkor sem hagyhatja magára a kormány ezeket a településeket. Fel kell használnunk a külföldi segélyprogramokat és ide kell vonzani befektetőket is. Mindez átfogó programot igényel, amelynek megvalósítása hosszabb időbe telik, de hát itt nem csak a legutóbbi négy év , hanem az elmúlt 10-12 év örökségéről van szó.- Sokakat foglalkoztatnak a vasútvonalak megszüntetéséről terjedő hírek. Mi igaz ezekből?- Nem halasztható a vasút problémájának megoldása sem. El kell dönteni, hogy vállalni tudjuk-e a jövőben a MAV-nál felhalmozódó óriási veszteséget. Szerintem nem, ezért alapvető változásra, racionalizálásra van szükség. El is készült egy ilyen terv, amely előirányozza, hogy 1995-ben alapos vizsgálatokat kell tartanunk és tárgyalni valamennyi érintett önkormányzattal, közlekedési vállalattal, s tárgyalniuk kell egymással a minisztériumoknak is. Nem lehet csak úgy megszüntetni vasútvonalakat, mert egyetlen település sem maradhat közlekedési kapcsolat nélkül. Csak így lehet megoldani a vasút gondjait, hiszen ha az említett tárgyalások sikerre vezetnek, akkor 1995 végétől, 1996 elejétől meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket.- Váltsunk témát: hol tart a korrupció elleni harc?- Már jó néhány területen két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehetően rendkívül hosszadalmasak lesznek. Sok dokumentumot, okmányt kell végiglapozni. Az első tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében nen sértették meg a törvényeket vagy a jogszabályokat, hanem mélységesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ezeket az erkölcstelenségeket persze nehéz bizonyítani, ehhez tanúk, írásos dokumentumok kellenek. Ilyen értelemben egy olyan ügy, mint az Agro- banké, csak a jéghegy csúcsa. NINCS ELEGENDŐ FÖLD A KÁRPÓTLÁSRA- A mezőgazdaság jövője sokakat foglalkoztat. A helyzet drámai...- A mezőgazdaság kiemelt figyelmet élvez. Az idei pótköltségvetés és a jövő évi költségvetés egyaránt azt mutatja, hogy az ágazatok közül arányaiban a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Emellett igyekszünk védeni a hazai termelőket, ezért is vezettük be november 1-jével az ismert vámemelést, vállalva az ezzel járó konfliktusokat. Számítottunk az Európai Unió tiltakozására, s hallottuk a cseh miniszterelnök tiltakozását is, függetlenül attól, hogy Csehország, Lengyelország és Szlovákia maga is különleges agrárgazdasági védelmi eszközöket alkalmaz. E kérdés kapcsán én sokkal fontosabbnak tartom, nehogy a vámok emelkedése nyomán automatikusan emelkedjen az importált mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek ára. Ezt azonban a hazai termékek áruválasztékával, a hazai termeléssel szabályozni lehet. A Földművelésügyi Minisztériumnak megfelelő programja van a felvásárlási és értékesítési rend biztonságossá, stabillá tételére.- Nagyobb probléma - s itt komoly lépésekre van szükség a tárca részéről - a föld tulajdonviszonyainak rendezése. S ez már összefügg a kárpótlással, hiszen hiába mondták ki korábban, hogy erre a célra 700 ezer hektárt kell biztosítani, ha nincs meg ez a földterület. Gond az is, hogy rendkívüli módon elhúzódik az új tulajdonviszonyok regisztrálása, telek- könyvezése.-Az állami gazdaságok helyzetét katasztrófának tartom. Egy ideig nem engedték őket privatizálni, majd értékükön alul adták el azokat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy jó néhány gazdaság szinte menthetetlen. Azt azonban nem tudjuk vállalni, hogy a költségvetésből 1995-ben is automatikusan támogassuk a válságban lévő üzemeket. Mert akkor megint ugyanott lennénk, ahol három-négy évvel ezelőtt, hogy az állam adja a pénzt, de valójában semmi sem történik. Mi attól szeretnénk függővé tenni a további támogatást, hogy milyen konkrét reorganizációs program készül a nehéz helyzetben lévő üzemek sorsának rendezésére. AGGÓDNAK AZ EGYHÁZI VEZETŐK?- A választások után az egyházak tartottak a szocialista kormánytól. Indokolt-e az aggodalmuk?- Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak - hangoztatta a miniszter- elnök. - Legelső találkozóink közé tartozott a katolikus püspöki karral történt megbeszélés, majd ezt követte a református és az evangélikus egyház vezetőivel való találkozó. Az egyházak alapvető igényeiket szolgáló korábbi megállapodásokat mi is teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a betervezett 2,5 milliárd helyett 4 mil- liárdot tudunk nekik nyújtani. Persze, ez nem elégíti ki az összes igényt, ezért kértem én is az egyházakat, hogy vegyék figyelembe az ország nehéz pénzügyi helyzetét. Vannak dolgok azonban, amelyeknek semmi közük sincs a kormányzathoz, ezek az egy-egy településen kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ilyen ügyekbe központilag beavatkozzunk. Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetem, hogy az egyházakhoz fűződő jó viszonyon semmilyen formában sem akarunk változtatni.- A sajtó gyakran közli a kormány tagjainak népszerűségi listáját. Eszerint a szocialista párti miniszterek a népszerűek közé tartoznak. Hogyan értékeli ezt?- Ezt én biztatónak tartom, bár számoltunk azzal, hogy a kormány népszerűsége csökkenni fog, s ez be is következett. Hiszen kemény, helyenként drasztikus intézkedéseket kell tenni, amelyek érdekeket is sértenek. Ezzel együtt is azt tapasztalom, hogy országszerte sokat várnak a kormánytól. Ez esetenként csalódásokat is okozhat. Akkor hát ne tegyük meg azokat az intézkedéseket, amelyek veszélyeztetnék a népszerűségünket? Ezt nem tehetjük meg, mert ezzel nem jutna előbbre az ország.- Végül egy személyes kérdés: hogyan viseli el ön és családja a sajtótól és az ellenzéktől elhangzó, gyakran igen éles bírálatokat?- Nehezen - válaszolja -, de engem nem maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot önkényesen kiragadnak, s ezzel egészen más értelmet adnak egy-egy kijelentésnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a kedvezőtlen dolgokat tekintik igazi szenzációnak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket soha nem mondtam. Ilyenkor mit tehet az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat a sajtóval, az újságírókkal, tehát az ember nyel egyet és megy tovább. A miniszterelnök ezután hirtelen órájára pillant, s mint amilyen pontosan érkezett, ugyanúgy távozik... Ki tudja, hányadik cigarettájára gyújt . Horn Gyula mondta: Az emberek gyalázásával nem lehet rokonszenvet kelteni. Somogyi Hírlap, 1993. május 29. Én nem ismerek olyan politikust, aki 1990 májusa után született volna. Kinn, pad - Nap TV, 1993. július 11. Egyre több olyan csoport lép színre, amely forradalmat hirdet. Ennek az országnak azonban a lépésről lépésre való előrehaladásra van szüksége. Délmagyarország, 1993. szeptember 29. A borjút nem lehet megfejni, csak a tehenet. Jászkun Krónika, 1993. október 1. A többpárti rendszer nem kerülhet többe, mint az egypárti. Vas Népe, 1993. november 5. A mai hatalom odáig jutott, hogy már-már a demokratikus intézmények működését, a szabadságjogok érvényesülését fenyegeti. A Hírlap, 1993. december 21. Rólunk köztudott, hogy részt vettünk az előző rendszer lebontásában, s nem azért, hogy majd később visszahozzuk. Heves Megyei Hírlap, 1994. január 22-23. Ha a fiatal demokratáknak eddig a jelenlegi kormánykoalíció leváltása volt a céljuk, akkor hogyan magyarázzák meg a választóiknak, hogy régi ellenfeleikkel akarnak közösen kormányozni? Somogyi Hírlap, 1994. január 28. A választási kampány nem a grállovagok csatája. Kecskeméti Lapok, 1994. március 31. A többi pártban is szép számmal vannak volt MSZMP-tagok, tisztségviselők. A Hírlap, 1994. április 22. Nem ártana, ha az MDF azt tartaná szem előtt, amit az elődje: tisztességes módon tudomásul veszi a választók akaratát. Vasárnapi Hírek, 1994. május I. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy én vagyok a mai parlamenti pártok elnökei között az egyetlen, aki munkás volt. 24 Óra, 1994. május 6. Én nem a politikusok kedvéért, nem is saját karrierem érdekében vállaltam a miniszterelnöki posztot, hanem a „Mari nénik” és a „János bácsik” kedvéért. Magyar Hírlap, 1994. augusztus 19. Megkaphatnám a legtöbbet támadott személyiség díját. Népszava, 1994. augusztus 30.
