Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19-20 / 273. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. november 19—20., szombat - vasárnap KOHARI CSABA: Péntek Ú gy döntöttem, hogy ma kisimogatom összegubancolódott idegeimet, élvezem a friss levegőt, talán még gondolkodom is. Néztem a madarakat a fán, amik túl aprók voltak ahhoz, hogy verebek legyenek. Pipáltam a hosszú szárú, apró fejű holland pipából, amit még egy megrendelőtől kaptam valami munkáért, amiért Istennek sem akartam pénzt elfogadni. Még aznap vettem hozzá egy zacskó finom svéd dohányt. Délelőtt volt, és én egész egyszerűen élveztem a virágillattól terhes levegőt. A Borkum Riff édeskés füstje, néha egy korty narancslé a felborzo- lódott nyelv enyhítésére - s egy kis kávé, mindegy milyen -, hogy teljessé tegyem a napot. Délelőtti olvasmányom, amit gondosan választottam ki, hogy illő legyen az alkalomhoz, Faulkner: Hajnali hajtóvadászata. Ennek az elolvasásával már régen tartoztam önmagámnak. Most nem voltam hajlandó a világ bajaival törődni, tegye meg helyettem más. (Mi van, ha egyszer majd az Úr gondolja ezt?) Különben is elegem van már az álmodozó szociális munkásokból, akik nyomorenyhítő munkájuk helyett jó szándéktól vezettetve egészen mást csinálnak. Lehet, hogy nem is futja egyébre, mert ami pénzre és hatalomra szükségük lenne, az másoknál van elhelyezve, s ők ezt sohasem kapják meg. Meg miért is kapnák? Hiszen mindenkinek annyi baja van. Van, aki nem tudja elkölteni a pénzét. És van, aki igen, és éppen ez a baj. Hogy nincs a gyereknek cipője, vagy nem tud enni adni neki már napok óta rendesen, s egy hétig egy fazék bablevesen él a család. Persze hús nélkül. Mert a hús drága. Még vasárnap is. Bár erre a kutya se kíváncsi. Az embereknek a szépről, a jóról és a romantikusról kell írni, mert azt olvassák. A nők egy része elmerül a folytatások nyújtotta gyönyörökben, és picit maga is megéli a Júliák, Tiffanyk, Rontanák szerelmét a konyhaasztal mellett. Hiszen amit sohasem élhettek át, legalább olvassák el. Legalább olvasnak. M ost rám fogjátok, hogy cinikus vagyok. Pedig... De hát mindenki nem olvashat Élet és Irodalmat! Mivé lenne akkor a világ? És különben is, arra mi szükség van? Érdemes megnézni a szécsényi őszi tárlatot November végéig várja a képzőművészet kedvelőit a harmadik szécsényi őszi tárlat a Városi Művelődési és Ifjúsági Centrumban. Az érdeklődők több mint harminc Nógrád megyei művész alkotásaiban gyönyörködhetnek a Képző és Iparművészek Megyei Csoportja, s az intézmény rendezésében, valamint a Nógrád Megyei Mecénás Alapítvány támogatásával létrejött kiállításon. Az idei tárlat megközelítően átfogó képet nyújt mindazon képzőművészeti törekvésekből, amelyek jegyében a nógrádi művészek tevékenykednek. Nemcsak a stílusirányzatok gazdagsága tűnik föl a látogatóknak, hanem az a gondolati sokrétűség is, amely a bemutatott alkotásokat jellemzi kifejezve a kor hangulatát. Reprodukcióink a tárlat sokszínűségéből adnak ízelítőt. Földi Péter: Kacsatömó'k Fotók: Rigó Tibor Bakos Ferenc: Fény felé Bobály Attila: Lehetőség Czinke Ferenc: Tihany HIDASI JÓZSEF VERSEI Tóparton Közelít az ősz szikrázón szép a tó borzolt vizén utolsó tánclépés a nyár emlék a hajózó falevél dal zsong bennem tollászkodó madár utazni készül tükörképe csobban a tóban Kenyér A munka most is nagy s, aki munkálkodik ki gépet kezel vagy árkot ás ki fát hasít vagy a szenet vájja ki szövőgépek között szaladgál ki gyermekeket nevel rohanva ki jövőt kutat és tervekbe temetkezik ki nemzedékeknek tudományt ad ki latinul írja a gyógyszerek vényeit ki könyvet ír fest vagy szobrot farag ki szívből veti papírra súlyos verseit úgy igazából csak az tudhatja mennyit ér egy kiló kenyér Kilátónál Kedves barátaim az útszéli fák némelyikük toronynál is magasabb fölkelő napsugarak színes zuhatagában susogva köszönnek vándorok útjairól énekelnek otthonos fészkeik e bazaltos palócvidék nekem a hazát jelenti a megszokott ízeket a féltő szeretetet párás reggelek öléből nyújtózkodó hegyeinket pillantásainkat enyhítik a kéklő messzi csúcsok ébred a város a költő értetek kel útra testvére ő a kőnek fának virágnak „zárt ajkú” földünkön minden ember fiának vele járnak az útszéli álmok a tarisznyás hétköznapok gondjai jó reggelt szépet és jót a költő énekel „rokonai a völgyi rigók” Égbolt Rendeződnek a mozdulatok az összekuszált sorok nem pöröl az ész egy gondolat mégis megszáll mint éji vendég ablakomon át csalogatnak a csillagos éji csodák kinyílnak a fényes kapuk felzeng a képzelet himnusza repülj bolygóról bolygóra szabadnak lenni szeress Szvircsek Ferenc tanulmányt írt a„jó szándékú dilettáns” grófról A Nógrád megye iparfejlesztésében vezérszerepet betöltő For- gách grófok a mezőgazdasági és ipari tőke összefonódását szinte családi hagyományként kezelték. A 19. század közepétől az országgyűlésben tevékenykedő Forgáchok közül képzettsége és tehetsége tekintetében Forgách Antal emelkedett ki először. Az alábbiakban részleteket közlünk dr. Szvircsek Ferenc salgótarjáni történész-muzeológus tanulmányából. A főispánságról lemondott gróf Forgách Antal az országos politika helyett a gazdasági életet választotta, amikor 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat. Első és egyben utolsó nógrádiként a bányavállalat igazgatósági elnöke gróf Forgách Antal lett 1868- 1881 között. Érdemének kell tekintenünk, hogy kezdetben az SKB Rt.-ben az osztrák tőke befolyását ellensúlyozni tudta, s miniez B elitek? János kutatásaiból megállapítható: „a nemzeti burzsoázia létrehozását célzó alakítások egyikének tekinthető" a szénbánya vállalat. Ezzel érthető, hogy miért a salgótarjáni szénmedencében épített vasút lett a MÁV első vonala. Az itteni szénre és a magyar tőkére alapozva telepedett le a Vasfinomító Társulat is 1868-ban. Salgótarján lett így az osztrák tőke közvetlen befolyásától mentes magyar bányászat és vasipar telephelyévé az 1880-as évekig, amikor is a külföldi tőke bekapcsolódása a két vállalatnál már elkerülhetetlen lett. t (0 Ennek az időszaknak, amely nem nélkülözhette a politikai célú kapcsolatok felhasználását, kiemelkedő fontosságú volt gróf Forgách Antal jelenléte a vállalat élén. Annak a gazdaságpolitikának, amely a hazai tőkés csoport kialakítására törekedett, elnökként és megyebizottsági tagként a megyei közgyűléseken számos esetben hangot adott. Gróf Forgách Antal kancellárságának, mind megyei közéleti és gazdasági pályájának megítélése az utókor számára sem egyöntetű. A fővárosi sajtó egy része elhunytakor nem tudta politikai múltját megbocsátani. Ennek ellenére a megyei sajtóban Reményi Károly árnyaltabb képet formált alakjáról, s a kortárs Nagy Iván sem ítélte el egyoldalúan, amikor életrajzát papírra vetette. Gróf Forgách Antal,: 1885-tól 1867-ig Nógrád megye főispánjai ß Forgách Antal, a nagybirtokos gróf, az elnök-igazgató, a megyebizottsági tag és testvére, gróf Forgách József, a főispán képviselték az 1870-es évek megyei közgyűlésein azt a konzervatív szellemű polgári magot is, amely köré a kevés számú és hasonlóan gondolkodó középbirtokos csoportosult. Az új időszakhoz alkalmazkodva figyelemre méltó gazdasági pozíciókat töltött be a megyében. Tevékenyen vett részt 1870-től a kibontakozó banki-részvénytársasági életben. A korabeli Nógrád vármegyei bankok alapító ■ tagja, 'elnök-igazgatói Székek tulajdonosa a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet Rí.-nél. a Losonci Gőzmalom Rt.-nél és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél. Forgách Antal 66 éves korában, 1885. április 2-án hunyt el gácsi várában. Kívánságának megfelelően a gácsfalusi köztemetőben nyugszik öccse, Forgách József mellett. Az elmondottak kevésnek tűnhetnek annak eldöntéséhez, hogy jó szándékú dilettáns volt-e, vagy sem. Az azonban igaz, hogy pályája és gazdasági szerepe nemcsak származása révén mutat túl azon a régión, ahol élt. A magas közjogi méltóságokat viselő család politikusi, ipari és pénzügyi érdeklődésének - benne Forgách Antal tevékenységének - figyelembe vétele nélkül megyénk fejlődésének' számos kérdését nem lehet érdemben tárgyalni. Mustó János: Hullámok című metszete a művész Kék Duna címmel készült sorozatából való.
