Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-14 / 268. szám

1994.-november 14., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. OLVASÓSZOLGÁLATUNK FOGADÓSZOBÁJÁBÓL Először és utoljára A kisfiú - aki november 4-én, pénteken este olvasószolgála­tunkat megkereste - lehetett vagy hatéves. Mögötte nyilván apja tornyosult, mégis az apró termetű adta elő panaszukat.- Vacsoráravalót szerettünk volna venni a boltban. Parizert- nyel egyet a szónál a gyerek - és kiflit. Ja, és tejet vagy kakaót is. Én azt jobban is szeretem. Apja - később ez nyilvánva­lóvá vált - figyelmeztetően vál­lát böködi, s mondja is, térjen a lényegre.- írd meg néni az újságodba — parancsol az olvasószolgála­tosra -, a mi drága táskánkat el­lopták a boltban. Az újban. Mi is a neve? - fordul hajába túrva a felnőtthöz. Az mondja is. A nemrég megnyílt Profi disz­kontban.-És képzelje, - veszi át a szót immár az apa - ahelyett, hogy elnézést kért volna tőlünk a biztonsági őr, ránk förmedt, nekik az nem feladatuk. A mo- dortalanságban profik?- Először mentünk oda vá­sárolni - folytatja a fia - meg utoljára is. Hétfőn is jelen volt egy biz­tonsági őr a Profiban. Az eladó­térben. Egyébként az ominózus esetnél nem a fiatalember volt szolgálatban, aki mellesleg szolgálatkészen felvilágosított, neki az eladótér figyelése a fel­adata, de, ha valaki arra kémé, vigyázzon értékére, megtenné. Az ő szolgálati helyéről pe­dig a boltnak csupán az árukkal telepakolt része esik látó­szögbe. De talán nem lett volna nagy fáradság a pénteken kora este szolgálatban lévő társának sem a károsultak felvilágosí­tása. Természetesen olyan kul­turált hangnemben, mint aho­gyan a hétfői fiatalember be­szélt. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR - KÜLDJÖN EGY TÖRTÉNETET! Tánc az éjszakában gy összeszokott, vidám társaság Budapestre volt hivatalos farsangi bálba. A meghívón az állt, hogy reggel két óráig tart a mulatozás, ezért úgy döntöttek, nem vesz­tegelnek a pályaudvaron a vonat indulásáig, inkább el­indulnak Pali Skodájával. Kü­lönben is nyugodt szívvel bíz­hatják az életüket a gépkocsi­vezetőre, hiszen az józan életű, soha egy korty szeszes italt nem fogyaszt. Nagyon jó volt a hangulat. A társaság tagjai, és még jó pár, mulatós kedvében lévő ember ki is tartott záróráig. Az utolsó zeneszám után ösz- szeszedték magukat és haza­felé indultak, amikor kiderült, még két helybéli embert, s plusz még két részeget is haza kell szállítani. Nagyon sza­badkozott a Pali gyerek, hogy a Skodába csak öt ember fér, és a kilenc már túl sok.-De elférünk ilyen rövid távon! - harsogták a többiek.- És mi lesz, ha a rendőrök igazoltatnak? - kérdezi a ve­zető.- Ugyan, menj már, ilyen­kor, két óra tájban ők is szun­diznak! - győzködték tovább.- Na, jó, ti fizetitek a bünte­tést! - állt kötélnek a sofőr. Mindenki elhelyezkedett, és irány a nagy budapesti éj­szaka. Első teendő, a részeg emberek hazaszállítása. A ko­csiban felcsendült az énekszó, a hahota. De nem sokáig tar­tott a jókedv, mert körülbelül tízperces utazás után, a Dózsa György úton rendőrök megál­lásra szólították fel a Skodát. A rémület után ez volt az első kérdésük:- Hol a gépkocsivezető, vagy távirányítású ez a kocsi?- Ugyanis, a sok-sok ember közül alig látszott ki a 160 centiméter magas, 50 kilo­gramm súlyú Pali gyerek.-Itt vagyok - szólalt meg vékony, reszkető hangján.- Kérem a forgalmi enge­délyt, jogosítványt! - szólt erélyesen az egyik rendőr.-Fújjon bele a szondába!- harsogta a másik. Közben a két részeg ­mintha parancsszóra történt volna-, egyszerre esett ki a kocsi ajtaján. A két intézkedő zsaru annyira megijedt ettől a látványtól, hogy egyből a se­gítségükre sietett. Felemelték őket, porolgat- ták és rémülten kérdezték: Megütötték magukat, hívjunk mentőt? Mire a két részeg fel- tápászkodott és táncra per­dült, invitálván az intézkedő rendőröket is, akik a hasukat fogták a nevetéstől. J Tát így lett a kritikus hely- ll zetből komikus helyzet. Pali és díszes társasága pedig így szerencsére megúszta a vaskos büntetést. Sándor Judit Pásztó Igaz történet Karancslapujtőról Hétvégeken mindig sütök va­lamilyen finomságot - újsá­golta telefonon egy nagymama. - Kisunokám ilyenkor el nem mozdul mellőlem. Legutóbb éppen piskótát készítettem, amikor az elmaradhatatlan kér­dések újból előjöttek.- És most mit csinálsz?- Verem a fehérjét, kicsi­kém.- És nem fáj neki? Szerkesztői üzenetek Húszak Árpádnak, Budapest, R.liget, XI. u. 18-ba. Kérését továbbítottuk az illetékes szer­kesztőséghez, a Nógrádi Kró­nikához. Reméljük kívánságát teljesíteni tudják. Kovács Árpádnak, Salgó­tarjánba: „Józsikám” címmel hozzánk küldött cikkét próbálja más formába önteni, hogy kö­zölni tudjuk. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy péntekenként 9­12-ig jogsegélyszolgálatot, va­lamint 13-15 óráig olvasói ügyfélszolgálatot tartunk szer­kesztőségünk székházában. Az oldalt szerkesztette Kovács Margit Előzzük meg a bajt - Ne parkoljanak a járdán! Tisztelt Szerkesztőség! Szeret­ném közbenjárásukat kérni ah­hoz, hogy Salgótarjánban, az Ybl Miklós út 63. számú épü­letnél ne álljanak az autók a járdára, mert baleset okozói le­hetnek. Ötven méterre ott a tá­gas parkoló, pihentessék ott ko­csijukat, hiszen erre a célra hoz­ták azt létre. Szülők, nagyszü­lők mindennap aggódunk ki­csinyeink életéért, akik az isko­lába és óvodába menet, a járdán álló kocsik miatt a forgalmas úton közlekednek. Kérem, in­tézkedjenek addig, amíg nincs baleset. Erre kéri magukat egy aggódó nagymama. özv. S. M.-né Salgótarján Nem a fiatalok akarták a munkanélküliséget! Nemrégiben olvastam megyei lapunkban a nyugdíjasok véle­ményét a nyugdíjemelésről. Sokak szavából még mindig a nagy elégedetlenség szól. Egyet irigylek tőlük: van érdekképvisele­tük, és hangjukat mindig, mindenhol hallani. Kedves fiatalkorú sorstár­saim! Alkossunk mi is valami­lyen szervezetet, több helyen hallassuk hangunkat, hátha va­laki erre is felfigyel. Hallgatva a józan észre, tudom, nem szá­míthatunk semmiféle emelésre, az ország gazdasági helyzete ezt nem engedi meg. De ha mi ezt tudomásul tudjuk venni, a nyugdíjasok miért nem? Mert miről is van szó? Sok ezer hozzám hasonló fiatalnak nincs munkahelye, de van 5900 forint jövedelempótló támoga­tása. Ennek elköltéséhez van viszont két-három kicsi gyer­meke, OTP tartozása. Jobbik esetben házzal is rendelkezik, amit illik fűteni jó drága szén­nel. Továbbá van még villany­számla, vízdíj, Zsolnai módszer az iskolákban, a napi élelemről és ruhákról nem is szólva. Önök, kedves nyugdíjasok, kicsit mégis örüljenek. Hol van annyi kiadásuk, mint egy négy­tagú családnak? Ezek után jog­gal mondhatják nekem. „Te ka­pod a pénzt a semmiért.” Ez igaz és nagyon szomorú. Inkább tennék érte valamit és kapnám legalább kétszeresét, akkor talán most nyugodtabb lennék. Önök kapják a nyugdí­jukat, minden évben van nyug­díjemelés, és többször kapnak egy nagyobb összegű kiegészí­tést. Tessék akkor megmon­dani, kinek nehezebb: Önök­nek, vagy kicsi gyerekeiket is nevelő állástalanoknak? Tudón, nem könnyű a válasz. Mi, fiatalok igenis szenve­dünk. Szívem szakad meg, amikor volt munkahelyemre gondolok. Pedig nagyon is ke­mény, embert próbáló nehéz fi­zikai munkát végeztem, három műszakban, és négy gyermek mellett. De legalább dolgozhat­tam. Rossz érzés, de muszáj azt mondani gyermekeinknek, hogy nincs, majd kapsz, ha lesz pénzünk. Hogyan lesz így ne­kik mikulási és karácsonyi ajándék? Leszögezem, nem volt célom sértegetni a munkában elfáradt, idős embereket, csak azt akar­tam tudatni velük, másnak sem nyakig tejföl az élete. És közben nekünk még fel kell nevelni a jövő generációját, a semmiből a bizonytalanságba. Csikós Károlyné Karancslapujtő Bizonytalan és veszélyes manapság, a közbiztonság a tarjáni Acélgyári úton Az Acélgyári útról és környé­kéről írt néhány sorom miatt már kaptam „névtelen” po­font. Az úgynevezett „ke­ményfiúk” nem sajnálták szappant is régen látott ke­zecskéjüket, amivel két fogam is találkozott. De most komo­lyabb dologról van szó! Madzsar József kórház, bal­eseti sebészet, negyedik eme­let. Egy gyermekkori barátom, egy józan életű ember október 25-én kíméletlenül össze­verve, eszméletlenül, infúzió­val, katéterrel ellátva feküdt ott. Szülei, felesége vörösre sírt szemekkel kérdezték: - Kinek ártott ő? Amikor szülői kérésre be­mehettem a kórházba megbo­rotválni az ütésektől felduz­zadt arcát, csak annyit kérde­zett: - Anyámék és az asszo­nyom hogy vannak? Utána néhány másodperc múlva is­mét elájult. Soha nem szidtam a rend­szert, sem a közbiztonság őreit, hiszen ők sem állhatnak éjjel-nappal minden utcasar­kon részeges, felelőtlen ke­ményfiúkat feltartóztatni. De talán több figyelmet szentel­hetnének az egykoron híres Acélgyári út közbiztonságára, az itt lakó, idős emberek lelki nyugalmára. Az incidens barátomnak majdnem az életébe került, nekem talán ismét néhány fo­gamba! Bármi történjék is, amíg a toliam és az eszem fog, gyakran fel fogom hívni az il­letékesek figyelmét az Acél­gyári út (mely néha kivilágítat- lan) közbiztonságára. Bagyinszki Zoltán Salgótarján Futhatunk a pénzünk után A Tarjánhő Kft. az ISTA rend­szerben érdekelteket a lépcső­házak hirdetőtábláin értesíti az 1993/94. évi fűtési díj elszámo­lásának helyéről és idejéről. Tehát futhatunk a pénzünk után, pedig a szolgáltatási szer­ződés 12. pontja szerint a fize­tendő díj beszedése a szolgál­tató feladata és költsége. A túl­fizetésből eredő visszafizetése­ket is a szolgáltatónak kell el­végeznie, helyben. Mi a múlt évihez hasonlóan elfogadhatónak tartjuk, hogy az esedékes havi díjbeszedéssel egyidőben kiadják az elszámo­lást. Erre a célra helyiséget is biztosítunk. Az elszámolásra tett javaslatot viszont a mi kö­zösségünk nem támogatja. Borók Sándor közös képviselő S.-tarján, Pécskő u.10. HARAGSZIK A SZEMÉT A TÁROLÓRA. Erre gondolhat, aki a salgótarjáni Damja­nich út végén készült felvételt nézi. Ugyan mi másért kerüli el a tartály belsejét? F: (-án) OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Nyugdíjas munkavállalásának lehetősége Olvasónk nyugdíjas, aki alacsony nyugdíja és családi kötele­zettségei miatt szeretne munkát vállalni. Kérdezi, hogy vállal­hat-e munkát, s ha igen, milyen különleges előírásokkal kell számolnia, nem veszélyezteti-e a meglévő csekély nyugdíját is? Hogyan alakulna, ha esetleg bedolgozást vállalna? Melyik lenne számára kedvezőbb? A kérdésre a Legfelsőbb Bí­róság Munkajogi Kollégiumá­nak 74. számú állásfoglalásá­ban foglaltakra hivatkozva vá­laszolok: Nyugdíjas nyugdíjának ve­szélyeztetése nélkül vállalhat munkát, s a munkaviszonyban foglalkoztatott öregségi, rok­kantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, amelyek a vele együtt munkaviszonyban j lévő és azonos munkaidő-be- I osztás, illetve munkaidőkeret, I stb. mellett munkát végző nem I nyugdíjas munkavállalót meg­illetik. Ezért az alkalmazáskor meg kell határozni a munka­kört és munkabért, valamint - ha a foglalkoztatás a törvé­nyesnél rövidebb idő mellett történik - a munkaidőt is. A nyugdíj mellett foglalkoztatott munkavállaló keresőképtelen­ség esetén jogosult táppénzre is. A táppénzjogosultság tar­tamának megállapításánál azonban csak a nyugdíjazást követően biztosításban töltött napokat, a táppénz megállapí­tásánál pedig csak a nyugdíja­zást követően kapott munka­bért lehet figyelembe venni a 89/1990. (V.l.) MT. számú rendelet 52. §-ában foglaltak szerint. A nyugdíjas munkavállalót is megilleti szabadság és kap­hat jutalmat is. A jogok jóhi­szemű gyakorlása elvének fi­gyelembevételével azonban a szokásos arányokat (részmun­kaidő és részbér figyelembevé­telével) a nyugdíjasnak adandó járandóságoknál is be kell tar­tani. A nyugdíjas bedolgozó munkát is vállalhat. A bedol­gozó nyugdíjas is a munkavi­szonyban állókra, illetve az el­végzendő munkára irányadó bértételek és teljesítmény kö­vetelmények alapján kap díja­zást, amelynek kifizetésére az abból való levonásra, az átlag- kereset számításra ugyancsak a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A munkadíjon felül meg kell téríteni a bedolgozó által viselt, a munkavégzés során felmerülő úgynevezett rezsi- költségeket is. A költségtérítés fogalmát a személyi jövede­lemadó-törvény pontosan meghatározza. A bedolgozók vállalhatják a tételes számlák alapján történő költségelszá­molási módszert, de lehetősé­gük van arra is, hogy költsége­iket tételes igazolás nélkül - átalány jelleggel - számolják el. A biztosított bedolgozót megilleti alap- és pótszabad­ság is. A nyugdíjas bedolgozó részére a kiadásra kerülő mun­kamennyiség átlagban nem ha­ladhatja meg a munkaviszony­ban, törvényes időben elvé­gezhető munka mértékét. Ezen korlát tekintetében - különös figyelemmel a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó elő­írások betartására - javaslom, hogy bedolgozói munkavi­szony létesítése előtt érdeklőd­jék a Nyugdíjbiztosító Igazga­tóság szakembereinél, ahol mindenre kiterjedő tájékozta­tást adnak. A lehetőségek ismeretében olvasónk választhat, hogy munkavállalói munkaviszonyt létesít, vagy a számára kedve- j zőbb bedolgozást választja. Mindkettőhöz törvényes joga van. Dr. Verebélyi Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents