Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-11 / 266. szám

1994. november 11., péntek Bűnügy 7. oldal Szerencsét hozó hajpánt A Jogvégrehajtók Olimpiáját kétévenként rendezik meg. Az idén - hasonlóan az elő­zőhöz - az Egyesült Álla­mokban került erre sor, ami­nek résztvevője volt Hrabecz Gyula rendőr őrnagy.- Milyen versenyszámban indult?- A kispuska-lövészetben és a nyolcvan fekvő lövésben, ebben 778 köregységet lőt­tem, ami számomra egyéni csúcs. A kéttagú csapatver­senyben egy holland kollégá­val ezüstérmet nyertünk eb­ben a számban. Â nyolcszor húsz lövéses számban, ahol fekve, állva és térdelve kellett lőni, egy magyar kollégával, a baranya megyei Merkancz Sándorral lettem ugyancsak ezüstérmes.- Meghatározza ez a siker további pályafutását?- Nem hiszem. Talán any- nyiban, hogy több gondot fordítok a lövészetre. Sokat tanultam a csapattársaimtól és sok technikai tapasztalatot szereztem abban is, hogy egy­szerű módon is meg lehet ol­dani a lőtér berendezéseit.- Szituációs lövészet is volt. Abban nem vett részt?- Nem, mert a nevezéseket előre leadták. S mivel a pus­kás számokban voltam jobb, ott indultam. Ez kemény anyagi kérdés is volt, mint például az is, hogy nem lőt­tünk nagy öbű fegyverekkel, mivel az igen drága lőszerből kevés volt. A biatlonos múl­tam viszont ehhez előny lett volna számomra.- Fegyverekben, felszerelé­sekben nagyok voltak a kü­lönbségek?- Nagyok. Amikor kezd­tünk gyakorolni, bizony megmosolyogtak minket a nyugati kollégák a nem éppen korszerű felszerelésünk miatt, de amikor látták az eredmé­nyeinket, sokan jöttek érdek­lődni, hogyan tudjuk ezt pro­dukálni. Mi nem mosolyog­tunk rajtuk, inkább irigyked­tünk rájuk.- Tehát sikernek könyveli el a szereplését?- Számomra az volt a siker, hogy bejutottam a csapatba, s hogy nem vallottam szégyent. Ebben talán segített egy haj­pánt is. Jó pár éve kaptam Kakuk Patyotól egy színes hajpántot. Ebben szoktam lőni. Érdekes, hogy mióta ez a Toyotás hajpántom megvan és ebben lövök, mindig sike­rem van. A kabalává vált haj- pántot azóta is nagy becsben tartom.- pádár ­Erős összpontosítás - és egy kabala: ennyi az egész Piruljanak azok, akik csak érdekből cselekedtek! Ha arról hallunk, hogy polgári védelem, az idősebbje a hábo­rúra gondol, a fiatalabbja pedig megvonja a vállát: már megint idegesítenek valamivel. Pedig ez a valami nagyon komoly dolog. Fontosabb, mint azt nagyon sokan gondolnák. Ezt pedig csak olyan valaki tudja, akinek felnőtt élete összekapcsolódott a pol­gári védelemmel, ezzel a sokak számára idegen területtel. Sturmann Béla nyugállomá­nyú polgári védelmi alezredes­sel beszélgettünk.-Mikor ismerkedett meg a polgári védelemmel?- Én valamikor a hőskorban rendőrtiszt voltam, az utam ké­sőbb vezetett az akkori Magyar Néphadsereg Polgári Védelmi Parancsnokságára. Igaz, némi vargabetűvel, mivel először a légvédelmi tüzértiszti iskolára kerültem. Eltelt néhány év, kö­vetkezett egy tiszti továbbkép­zés. Ezután kerestek meg azzal, hogy legyek polgári védelmi beosztású személy. Nos, így lettem 1954-ben a polgári vé­delmi városi parancsnok szer­vezési helyettese.- Ekkor kötelezte el magát a polgári védelemmel, vagy más késztetése is volt erre?- Az elhatározásom még 1944-ben fogant meg az első nagy fővárosi bombatámadást követően. Ennek a támadásnak a zűrzavara, nagy anyagi, em­beri veszteségei gondolkodtat­tak el, hogy mennyire fontos lenne egy jól képzett szervezet ilyen esetben vagy természeti katasztrófák idején. Ez a szo­morú élmény vezetett engem a polgári védelemhez.-Néhány éves tevékenység után miért vált meg a városi polgári védelemtől?-Ez 1957-ben történt, de a kapcsolat élő maradt. Egy idő­szakban a vegyvédelmi szak- szolgálat parancsnoka voltam, majd a megyei PV parancsnok­ság instruktori feladattal bízott meg. A polgári védelmi kikép­zések szervezése,, ellenőrzése volt a feladatom. Én irányítot­tam egyebek között a járási Sturmann Béla és a városi instruktorokat is.-Történt-e pályafutása so­rán valamilyen emlékezetes eset?-Bizony ám. Az 1968-as „Tarján” nagygyakorlaton tör­tént, hogy a hírfőnök rosszul lett, s nekem kellett levezetni a gyakorlatot. Máig őrzöm azt a köszönőlevelet, amit kaptam érte - igaz csak egyedül én, mert mások jelentős pénzjutal­mukat már régen elköltötték.-Láthatóan bántja ez, sok ilyen tapasztalata van?-Jó néhány esetről lehetne beszélni, de minek. Piruljanak azok, akik elkövették, akik csak érdekből cselekedtek, s hol vannak már!-Az 1981-es nyugdíjba vo­nulásáig aktívan foglalkozott a polgári védelemmel. Most is foglalkoztatja ez?- Nem lehet nem foglalkozni ezzel. Már a gyerekkorban kel­lene kezdeni. Igaz, hogy nálunk nincs folyamatos földrengésve­szély, mint Japánban, de a ka­tasztrófákat nem lehet kiszámí­tani. Nálunk is bekövetkezhet tűzvész, árvízveszély, meg­mozdulhat a föld, mit gondol, mi történik akkor? Olyan káosz kerekedik pánikkal megfejelve, hogy szerv legyen a talpán, amely megfékezi. Ezért van te­hát szükség a Polgári Vé- delmre.- p.a. ­Gyilkosság egyenes adasban Az Egyesült Államokban a 911 -es telefonszámot felnőtt és gyerek egyaránt ismeri. Ezt kell tárcsázni országszerte, ha rendőrre, mentőre vagy tűzol­tóra van szükség. Több mint húsz évig dolgo­zott New York telefonos se­gélyközpontjában Nelson Raw­lins, de amikor neki volt szük­sége segítségre, hiába telefo­nált. A bronx-i ügyeletes elcsukló férfihangot hallott a kagylóban: „Gyertek, segítsetek!”. A férfi hat percen át telefonba mondta, hogyan szurkálja össze őt a gyilkosa. A mindig forgó mag­netofon rögzítette hangját, amint egyre halkabban hörgött. Meg tudta adni lakcímét, de ennél többre már nem futotta erejéből. Az ügyeletes kiküldte ugyan a rendőrjárőrt, de a meg­adott cím egy húszemeletes to­ronyépület volt, lakások száza­ival. A két rendőr képtelen volt valamennyit ellenőrizni, gya­núsat pedig az utca felől nem észleltek. A lakók viszont három nap múlva orrfacsaró hullaszagra figyeltek fel. így találták meg lakásán a szerencsétlen Raw- linst, testén számtalan késszú­rással. Mint kiderült, unoka­öccse gyilkolta meg, aki nem zavartatta magát attól, hogy nagybátyja a rendőrséget pró­bálja hívni. A brutális gyilkos­ság oka: egy szép autó. A kocsi vezetett el a tetteshez. VÉGZETES TALÁLKOZÁS. A síneken való áthaladás sokszoros figyelmet kíván. (Archív fotó) Amerikában a rendőr élete az első, a túszoké csak ezután következik Legutóbbi összeállításunkban olvashatták a dr. Rafael Károly főkapitány amerikai látogatásáról készített anyagunk első ré­szét, most közöljük az interjú folytatását.-Beszélgetésünket ott szakí­tottuk meg legutóbb, hogy ne­hezen kezelhető a bűnözés az Egyesült Államokban. Egyálta­lán, hogyan tudják kordában tartani a bűnözőket?- Valamelyest könnyít a helyzeten az a törvény, amit nemrégiben fogadtak el a szer­vezett bűnözés ellen. Az ameri­kai bűnüldöző szervek ettől so­kat várnak. Ha ennek a tör­vénynek az alapján ítélnek el valakit, akkor a minimum bün­tetési tétel 20 év. Hozzá kell tenni, hogy az illető személy­nek minden vagyonát el lehet kobozni. Az úgynevezett Rico törvény nem tesz különbséget például, hogy valaki lőtt és egy más valaki csak figyelt, egy­aránt gyilkosságért vonják őket felelősségre. Amerikai felfogás- Furcsa szemlélet ez, de ta­lán valahol igaza van. Mint ahogyan az is furcsa, hogy a demokrácia őshazájában szá­munkra elképesztő nagyság- rendű a rendőrök száma. Szük­séges ez?- Nem bírnak a bűnözéssel, s ezt maguk is bevallják. Ezt az­zal is magyarázzák, hogy a rendőrök hiába harcolnak a bű­nözőkkel, a bíróságok nem hoznak megfelelő ítéleteket. Na, de ez a világon mindenütt így van. A rendőrség mindenütt panaszkodik, hogy nincs meg a kellő jogi háttér és tettrekész- ség a bírói gyakorlatban. Talán majd ez az új törvény segít!-Az amerikai filmek igye­keznek visszatükrözni azt a ke­gyetlen valóságot, ami odakint tapasztalható. A filmekből nem hiányzik a tetterős ember, a magas technikai színvonal. A valóság is ilyen?- A filmek világát és a való­ságot egy pillanatig sem szabad összetéveszteni. Tény, hogy tel­jesen más szemlélettel közelítik meg a bűnözést, mint mi. Ve­gyük például a terrorizmust. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a túsztárgyalások módszereit, mibe szabad és mibe nem sza­bad belemenni a terroristákkal. Nyilván ebben amerikai baráta­inknak nagy gyakorlata van. A szemléletük azonban ma­gyar viszonyok között elkép­zelhetetlen. Nevezetesen az, ahogyan a sorrendet felállítják egy túsz-szedéses terrorista ak­ciónál. Első a rendőr élete, má­sodik a túszé, s ezután követ­keznek a még ott lévő vétlen személyek. Az előadó megsza­vaztatta velünk a sorrendet, s mi mindannyian a túszt tettük az első helyre. Álláspontjukat azzal magyarázzák, hogy ha le­lövik a rendőrt, akkor nincs, aki megvédje a túszokat. Tanúvédelmi program- A terrorizmus ellen ra­gyogó szakemberekkel rendel­keznek, van-e speciális módsze­rük a belső bajok, illetve a nemzetközi terrorizmus ellen, s van-e ezek között különbség?-A terrorizmusról részletes képet kaptunk. Azt mondják, hogy a terrorizmus olyan veszé­lyes, hogy minden eszközt be kell vetni ellene. Annak elle­nére tartják igen veszélyesnek, hogy az USA-ban terrorizmus áldozataként tizedannyi ember nem hal meg, mint például em­berölés áldozataként. A terro­rizmus megengedhetetlen, mert eljuthat a politikai szféra érin­téséig, s ez már a demokrácia halálát jelentené. Az FBI a kez­dettől nagyon keményen dol­gozik a terrorista szervezetek ellen, és gyűjti róluk az infor­mációkat.- Az Egyesül Államokban si­kerrel alkalmazzák a tanúvé­delmi programot. Mi ennek a lényege. Láttak jó példát?- Olyan személyek kerülnek ebbe a programba, akik hajlan­dók bíróságon tanúvallomást tenni, főleg szervezett jellegű és masszív, kemény bűnözők ellen. Amikor valaki vallott, akkor őt kivonják korábbi élet­teréből és az ország másik vé­gében teljesen új élethez segí­tik. Nyilván, hogy az ország méretei lehetővé teszikv hogy ez megoldható legyen. Értékes tapasztalatokat kaptunk, de ná­lunk igencsak más a helyzet. Drog-eldorádó-Amerika a drogosok eldo- rádója. Mit tapasztaltak a kábí­tószer elleni harcról?-Több előadást is hallgat­tunk. Nemcsak az FBI, hanem a DEA (az igazságügyminiszté­rium felügyelete alá tartozó drogellenes szervezet) szakér­tőitől is. Az FBI emberei el­mondták, hogy a húsz­éves sikerte­len harc miatt új stratégiát kell nekik ki­dolgozni, de azon is el kell gondolkozni, hogy mennyi pénzt fordíta­nak erre a munkára. Az tény, hogy a bűnözés egyik legfon­tosabb tápta­laja a kábító­szer. Itt kép­ződik a feke­tepénzek döntő több­sége, és innen indul ki a pénzmosás is. Ezekre az akciókra már jobban figyel az FBI. A DEA szakem­bere több sikerről adott számot. Vannak államok, ahol pár deka kábítószerért sikerül 10-15 évre leültetni a bűnöst. Az is érde­kes, hogy az ottani törvényke­zés megengedi, hogy az FBI és a DEA beépített emberei elad­janak kábítószert, ami alapján már elítélhetik a vásárlót. Ez nálunk provokációnak minő­sülne, és meghurcolnák érte a rendőrt. Ez az USA jogrendsze­rében természetes, mert a rend­őrben meg kell bízni.- Esett-e szó a sajtóról?- Igen, külön előadásokat kaptunk a sajtóval való kapcso­latokról. Azt mondják, hogy van komoly és komolytalan sajtó. A sajtó szigorúan üzleti alapon működik. Csak a komo­lyabb lapoktól várható el a kor­rekt tájékoztatás. Természete­sen a sajtó nem akarja megírni az FBI sikereit, mert az nem hír. Tudomásul kell venni, hogy ennek ellenére együtt kell dolgozni a sajtóval, mert az óri­ási hatalom az USA-ban. A sajtó azt mondja az FBI-nak, hogy vagy megmondják ami van, s akkor megírják, úgy ahogyan ők akarják, vagy nem mondják meg, de akkor is meg­írják. Alapvetően jó kapcsolat ala­kult ki a sajtóval és az utóbbi időben állampolgári igényre az is napvilágot lát a sajtón keresz­tül, hogy milyen kemény harcot folytatnak a bűnözés ellen. A sajtónak rengeteg pénze van, minden információt meg tud vásárolni, ami sok esetben a nyomozást is veszélyezteti. Nem riadnak vissza azonban at­tól sem, hogy bíróságra vigyék a sajtót, ha érdekeiket komo­lyan veszélyezteti. Acélrács az autóban-Jártak-e vidéken?-Igen, Jefferson megyében. Ez egy kétszázas létszámú rendőrség, amit a sheriff irá­nyít. Jellemző a kényelem, a magas fokú technika. Egysze­mélyes járőrök vannak, ultra­modern gépkocsikkal járnak, amiben erős vasrács választja el a rendőrt a bűnözőtől. Az ide betett bűnözőt az acélrácshoz bilincselik. Nálunk ez bizo­nyára vitát váltana ki, míg oda­kint az a tény, hogy az itthoni járőrkocsikban semmi sem védi a rendőrt a mindenre elszánt gazemberektől. Ott jutott eszembe, hogy állampolgáraink csak akkor várhatják el a rend­őrségtől a védelem szolgáltatá­sát, ha erre komoly pénzt fordí­tanak. Csak így várható el a közbiztonság javulása. Himnusz a vizsgán- Személyes érdekességek? — Érdekes, hogy a roppant nagy bűnözés ellenére sem éreztem magam fenyegetett­nek. Jóllehet, nem vittek min­ket veszélyeztetett helyekre, mégis ez volt az érzésem. Ne­kem az is feltűnt, hogy az ame­rikaiak mennyire megbecsülik a múltjukat. Több, mint ezeré­ves nemzeti múlttal rendelke­zünk, de ha legalább a fele lenne a mi önbecsülésünk ah­hoz képest, mint amit az USA-ban láttam, bizony, örül­nék. Nálunk nem csak, hogy nem becsülik, de sokan még csak nem is ismerik történelmi múltunkat. A szenátus épületében a nemzetközi személyiségek portréi között ott van Kossuth szobra is. Nagy megbecsülés­nek örvend. S hadd zárjam még egy személyes élménnyel sza­vaimat. Október 23-án, a was­hingtoni magyar nagykövetsé­gen voltunk ünnepségen. Ott lévő tanárainkra óriási hatással volt a főkapitányok elérzéke- nyülése a Himnusz közben. Bi­zonyára ez váltotta ki bennük, hogy az FBI Akadémia tanév­záró ünnepségét - programon kívül-a magyar Himnusszal zártuk. (Vége) Pádár András Dr. Rafael Károly: A tanévzáró ünnepsé­get a magyar Himnusszal zártuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents