Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-28 / 254. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. október 28., péntek FELESÉGEK VÁLASZOLNAK Kényelmes-e még a hitvesi ágy? • Ha kihűltek az érzelmek, hűvösre fordul az idő a hálószobában is. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, avagy miért romlik meg egy házasság? Azért, mert férj és feleség között megromlott a kapcsolat, s már nincs örömük a szexben? Vagy azért romlott meg a kapcsolat, mert nincs egyetértés az ágyban? Pszichológusok, szociológusok hada igyekszik megválaszolni ezeket a kérdéseket. Mi most feleségeket kérdeztünk arról, ők hogyan látják: mitől romlik meg egy házasság? Ágota: - A szex mindennek az alapja, ha a férj vagy a feleség nem tud ráhangolódni a partnerére, vagy elmúlt már az együttlétek varázsa, akkor a házasság válságba jut. Én nem hiszek abban, hogy a megromlott szexuális kapcsolatot újjá lehet varázsolni, mert a konfliktusok idővel „kijönnek” az ágyból, s a mindennapokat is tönkreteszik. Emese: - Szerintem is a szex a házasság alapja, s addig jó a kapcsolat, ameddig a szex is örömet ad. Az emberek szerintem nem tulajdonítanak már a házasságuk kezdetén elég jelentőséget a szexnek, úgy vannak vele, hogy majd kialakulnak a dolgok. Később, persze még rosszabb lesz, s nyűglődnek egy életen át. Agnes: - A házasság alapja a szerelem és a másik ember tisztelete, szeretete. Fontos a szex is, de nem döntően fontos. Türelemmel, odafigyeléssel örömtelivé tehetők mindkét fél számára az együttlétek. Ha baj van, nem szabad szemérmesnek lenni, el kell mondani a másiknak, hogy mit, hogyan csináljon. A nők szerintem túlságosan is szégyenlősek, nem beszélnek a szexről a férjükkel. Aztán csodálkoznak, hogy nincs örömük benne. Ha igazán szeretek egy embert, össze akarom vele kötni az életemet, akkor fel kell róla tételeznem, hogy a szexről is beszélgethetek vele. Mária: - A férfiak elképesztően rosszul viselik el, s a férfiasságuk megkérdőjelezésének tartják, ha a feleségük azzal hozakodik elő: valamit másképp szeretne. A gyakorisággal is baj van, s a férjek az időpontot is rendszerint rosszul választják meg. Szerintem is hasznos az őszinte beszélgetés, már csak azért is, mert ha a szexben összhang van, akkor a mindennapok konfliktusait is meg lehet oldani. Én igaznak tartom azt a régi mondást miszerint: egy házasság akkor romlik meg, ha a problémák „bekerülnek” a hitvesi ágyba. Muráti Lili csak főszerepet hajlandó eljátszani Csak egy nap a világ című 1942-ben készült filmben Páger Antallal A háborút megélt nemzedék egyik kedvence volt. Alig huszonévesen sztár. 1946-ban eltűnt Magyarországról. Azóta keveset tudunk róla, pedig Spanyolországban újrateremtette önmagát. Ebben nem kis szerepet játszott író-férje, Va- szary János, akinek darabjait spanyol színpadokon már a negyvenes években bemutatták. Az időközben özveggyé lett színésznőt madridi otthonában kerestem föl. Átadom a virágcsokrot. Arra az asztalra helyezi, amelynél beszélgetünk. Van érzéke a részletekhez.- Mi történt a háború végén?-Jánossal elindultunk Nyugat felé, de az oroszok elkaptak. Többhónapos faggatás Budán. János mindig az igazat mondta, én mindig össze-vissza hazudtam, de a tábornok mindig hitt nekem. Aztán elengedték őket, barátaik segítségével a nyugati határszélre mentek... Amerikai fogolytábor, majd Franciaország, később Spanyolország. Az első város San Sebastian volt. Megláttuk János darabjának plakátját, a helybéli színház éppen készült a bemutatóra. A kakasülőre kaptunk belépőt. Az igazgató az előadás végén bejelentette, hogy a szerző köztünk van - izzik fel Muráti Lili szeme. - János hosszú nógatás után, térd alattig érő nadrágban, könyökig alig érő kabátujjban köszönte meg a vastapsot. Aztán jobb évek jöttek. Megmutatja Va- szary János számadáskönyvét, amelyben minden fontos adat megvan. 1950 és 1963 között a férje ötvenhárom (!) darabot írt spanyolul, s mindegyik színre is került.- Kilencvenkilenc százalékban nekem készültek - mondja Muráti Lili. - Az első fellépésem a Barbara című Vaszary-da- rabban volt, 1950 februárjában. Alig tudtam spanyolul, hiszen csak hat hónapja voltunk itt. 1968-ig, folyamatosan játszottam.-A férje 1963-ban halt meg. Ez nem jelentett törést a színésznői pályáján?- Nem. János darabjait játszották, nekem továbbra is főszerepeket adtak. Újra férjhez mentem, egy hajdani magyar földbirtokoshoz, aki nagyszerű agyaggalamblövő volt. Ebből jól meg is lehetett élni. A galamblövészet ugyanis olyan, mint a lóverseny: lehet rá fogadni. Emellett a második férjem jól pókerezett - amíg ment a lövészet, ment a póker is. Aztán 1968 után a spanyol színház lendülete megtört. Addig csak Madridban huszonhárom színház volt, ma alig van működő társulat. De tovább játszottam, szinte folyamatosan. Csupán nyolc hónapja nem jártam színpadon, mert csak főszerepet vagyok hajlandó eljátszani.- Mi volt a csúcs?- Az 1940-45 közötti évek csodálatosak voltak. A férfiak frontra készültek, s el akartak felejteni mindent: mindenki mulatott, élvezte az életet, ameddig lehetett. Elköszönök, életvidám művésznő búcsúzik. Gyönyörűen beszél magyarul, pletykás, imádja a malacságokat. És tervei vannak. Anderle Ádám TINIKOROM EMLÉKEZETES TÖRTÉNETE Amikor lerúgtam a cégtáblát Csikász István balassagyarmati festőművész, költő, előadóművész Zala megyéből származik:-A balatonszentgyörgyi vasútállomáson mindig sokat kellett várni, s rendszerint megcselekedtünk valami balhét. Tizenhat éves, vidám fickók voltunk. Én igen magasra tudtam lendíteni a jobb lábamat, hiszen sportoltam. A magasugrásban a bal lábam volt a dobbantó, a jobb pedig a lendítő... Régen a nagyobb pályaudvarokon még volt fodrászüzlet, Szentgyör- gyön a Darvayé, akinek a lánya ugyanabba a gimnáziumba járt, amelyikbe én. Az üzlet ajtaja fölött volt -egy gyönyörű réztá- nyérszerű cégértábla. Az egyik barátommal méregettük a fodrászatot, azt hittük zárva van. Elkezdtünk versenyezni, hogy a magasan lévő táblát láblendítéssel ki bírja előbb lerúgni. A franc egye meg, nekem sikerült! Hatalmas csörömpöléssel gurult a betonon. Erre aztán kirohant a Darvay az üzletből, s kegyetlenül megkergetett benCsikász István: Elárultam saját magamat nünket... Nemzeti tárgyalás lett a dologból a gimnáziumban, ahol abban a pillanatban bevallottam, amikor rám kérdeztek, hogy én voltam a tettes. Mindenki sunyított, senki nem ámít el, csak én saját magamat... Csodálatos osztályfőnököm volt: mert bevallottam a bűnömet, nem büntetett meg. (ádám) A jelszó: csábítóan hódítani A második világháború óta minden évtizedben más és más volt a nőideál. Az 50-es években kidomborodtak a formák, a ruhák nőiesek voltak, a telt idomokkal megáldott nőknek sem kellett elrejteniük semmit. A 60-as évek lányai, asszonyai azonban már folyton-folyvást fogyókúrával sanyargatták magukat, hogy vonzónak találtassanak. Tíz évvel később pedig a harcos feministák száműzték a nők ruhatárából a melltartókat is. A 80-as években a női és férfi vonásokat egyaránt sejtető ruházat volt a legfelkapottabb, s a keblek ebből adódóan elvesztették csábító erejüket. Elrejtették őket. Ekkor szállt be a ringbe a sokszorosan megcsodált, rendkívül népszerű Claudia Schiffer, aki hasonló sztárok — így például Demi Moore, Helena Christensen és Naomi Campbell - segítségével megteremtette szerte a világon a csábítóan hódító nők ideálját. Ennek a ma is hódító, s százezrek által követett nőideálnak a legfontosabb ruhadarabja a szupermelltartó, amely a kebleket megemeli, kerekségére híva fel a figyelmet. A hullámzó női test vonalához igazodó melltartót nem most tervezték a divatkreátorok, hanem még 1964-ben. Annak idején azonban nem sok figyelemre méltatták a gyárak. Ma Karl Lagerfeld is másképp látja a nők fontos intim ruhadarabját: „A csodamelltartó nélkül • Csábításra felkészülve. még a legfantasztikusabb test is olyan, mint a krumpliszsák”. Szinte hetek alatt több millió kelt el a különleges varrásokkal, párnácskákkal készült fehérneműből. Amióta a nők mellük szépségét kiemelő, kerek vonalú melltartót hordanak, nem sok időnk van rá, hogy a lábuk karcsúságát tanulmányozzuk - mondják az urak szerte Európában is. A csodamelltartó már hazánkban is hódít, ám úgy hírlik, nálunk a szép lábak sem vesztettek még jelentőségükből. í Színházi esték Kevés az olyan darab a világ színműirodalmában, amelyben három felvonáson át - leszámítva az utolsó néhány percet - folyékonyan hazudik valamennyi (!) szereplő. A néző azonban erre csak a megoldás ismeretében jön rá, addig legfeljebb csak gyanús számára egy-két személy viselkedése, de arra gondolni sem mer, hogy senki nem mond igazat. A főhős, Dániel sajnálatra méltó figurának látszik, hiszen annyira szenved felesége - akivel röpke három hónapig élt csak együtt - váratlan eltűnése miatt. A rendőrbiztos a bizonytalan nyomozót játssza, holott tudja, hogy mi történt a fiatal- asszonnyal, csak a bizonyítékra vár. Az álfeleségről azt hinni, Tökéletlen hogy szélhámos, és a vele együtt konspiráló tisztelendővel az igazi nej hagyatékára aspirál. Az ágrólszakadt festőművészről - akire Dániel úgy emlékszik, mint esküvői tanújára- senki nem tételezné fel, hogy nem bohém csavargó, mint ahogyan az ápolónő is valódinak látszik minden saját bajával, nyűgével együtt. Azért jó tehát Robert Thomas darabja, mert valóban csak a legvégén lepleződnek le a „színjátszók”. A lelki harapófogóba kényszerűen Dániel bevallja, hogy ő a gyilkosa feleségének, a többi szereplőről pedig kiderül, hogy valameny- nyien a rendőrbiztos megbízásából lépnek fel más színben. Közel sem véletlen, hogy a szerző 1962-ben a legjobb de- tektívdarabnak járó Quai des Orfèvres díjban részesült, amemég a legtökéletesebb bűntény is lyet írók és rendőrségi szakemberek együtt ítélnek oda. A dátumból kiderül, hogy nem friss műről van szó, de a sztori kortalan, bármikor és bárhol játszható. Leszámítva azt a kockázatot - amely az ilyen frappáns csattanóra épülő bűnügyi játék esetében nem kicsi -, hogy az elmúlt évek során sokan megismerték már Magyarországon is Szegény Dániel történetét. Az egri színház is nyilván ennek tudatában tűzte műsorra Robert Thomas világhírű darabját. A bemutató érdekessége, hogy ezzel debütált a rendezői pályán Ats Gyula. Jászai-díjas színművész. Bár az előadás ritmusa nem elég feszes, egyenetlen, a színészvezetésben a kolléga nem vizsgázott rosszul. A szereplők közül az epizódisták - az ápolónőt játszó Váli Zita és a festő Bakody József - a legjobbak. Kelemen Csaba eleganciája, Pálfi Zoltán mackós alakja, mozgása jól érvényesül a „plébános”, illetve a rendőr figurájában. Fekete Györgyi csak a legjobb pillanataiban tud meggyőző „feleség” lenni. A legnehezebb feladat Tunyogi Péternek jutott, hiszen gyakorlatilag végig a színen kell lennie. Bár sírni is képes, igyekezete, hogy sajnáltassa magát, nem mindig hiteles.- csongrádv A címszereplő' „Szegény Dániel”-t Tunyogi Péter (balra), az álfeleséget Fekete Györgyi, a rendőrbiztost Pálfi Zoltán alakította az Egri Gárdonyi Géza Színház salgótarjáni előadásában Fotó: p. Tóth László
