Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

6. oldal Életmód - Egészség 1994. október 27., csütörtök ASSZONYOK A FŐNÖKI SZÉKBEN Sajnos, sokszor időzavarba kerülök Seprényiné Kürti Ilona nyolc éve igazgatója a salgótarjáni Centrum Áruháznak. Veze­tői beosztásába először jóval harmincéves kora előtt ke­rült. Ezt napjainkban is fe­lelőséggel gyakorolja. Igazi hivatást azonban a mai munkaköre jelenti számára.- Mi vonzotta Ont ide?- Amikor a Centrum-csa­ládhoz hívtak, az itteni kollé­gák jelentős részét ismertem. A gyors beilleszkedésemet is annak köszönhetem, hogy jól felkészült és segítőkész embe­rek vesznek körül.-Jól hallottam, Cent­rum-családot mondott?- Igen, mi az áruházban otthon érezzük magunkat. Most pedig már különösen egymásra vagyunk utalva, hi­szen - az MRP-n belül - rész- tulajdonosok lettünk. Egy kö­zös célunk van, a nyereség.-Marad-e ideje a család­jára?- Nem könnyű mindennek eleget tenni. Sajnos, sokszor időzavarba kerülök. Szeren­csére igen jó a családi hátte­rem, a férjem sok mindenben segít. Otthon igyekszünk mi­Seprényiné Kürti Ilona: Szerencsére igen jó a csa­ládi hátterem nél kevesebbet foglalkozni a munkahelyi dolgokkal. Két felnőtt fiam van, a kisebb még egyetemre jár, a nagyobbnak két kiskorú gyermeke van. — Szabad idejében mivel foglalkozik szívesen?-Igazi női házimunkákkal. Főzök, vasalok, kézimunká­zom - főleg az unokáim szá­mára. Sokát vagyok kinn a Somoskőújfalui telkünkön is, ahol a szép környezet, a jó le­vegő kárpótol mindenért.- Térjünk vissza a munká­jára. Mennyire szigorú a be­osztottaival szemben?-Kényes kérdés ez. A női vezetőre könnyen kijelentik, hogy megjátssza magát. Úgy gondolom, szigorú vagyok, és remélem többségében követ­kezetes is. Ez ugyanis a saját boldogulásunkat szolgálja. Közel nyolcvan beosztottam van, akiknek negyede férfi, s mondhatom, hogy velük is jó kapcsolatban, megértésben dolgozom együtt.- Munkájának eredménye?- Ezt egyértelműen a forga­lom és a nyereség bizonyítja. Tevékenységünk - a nyolc év eredményei alapján - jól beil­leszkedett a Centrum Rt. el­képzeléseibe.-Mit szeretne még elmon­dani?-Talán az egyik legfonto­sabbról még nem volt szó, a tisztelt VEVŐ-ről - így, csupa nagybetűvel. Örömmel mond­hatom, hogy nőtt a törzsvásár­lóink száma. Egyre több elis­merést kapunk, aminek na­gyon örülök. K. K. J. Házilag olcsóbb: összecsukható járóka Méretei tetszés szerint választhatók meg, elkészítése nem nehéz Rendeltetése csak néhány hó­napra szól, de ahol kisgyerek van, mégis nélkülözhetetlen bú­tordarab a járóka. Beszerzése nem túl nagy költség, ám jóval olcsóbb, ha az ezermesterkedő szülő házilag csinálja meg, le­hetőleg összecsukható, köny- nyen szállítható változatban. Elkészítése nem nehéz. Il­lusztrációnkon a járóka másfél méter hosszú, 70 cm széles, sa­roktartó oszlopainak magas­sága pedig 52,5 cm. A rács alsó és felső tartóinak anyaga 25x50 mm-es, a sarkokon levő tartó­oszlopoké pedig 50x50 mm-es keményfa. A rács 12 mm átmérőjű ke- ményfacsapokból készülhet, ezeket a tartók vakfurataiba kell enyvezni. A rácscsapok he­lyét - egymástól 10 cm távol­ságban - úgy kell kijelölni, hogy ne kerüljenek a tartók ol­dalára csavarozott 150 mm-es csuklópántok közvetlen köze­lébe, s ne akadályozzák az ol­dallapok összehajtását. A kije­lölésénél arra is ügyeljünk, hogy az alsó és felső tartóléce­ken egymástól pontosan azonos távolságra kerüljenek a furatok. Az összeállított alkatrészeket a tartóoszlopokra csavarozott, laposvasból készített zárólapok rögzítik. Minden alkatrészt gömbölyítsünk le és csiszol­junk simára. A járóka jobb- ról-balról 2-2 csatos textilhe­vederrel fekvőhelyre erősítve kiságyként is használható. GULAG-DIVAT. Az őszi divatbemutatók moszkvai érdekessége az úgynevezett Gu- lag-divat. A katonai egyenruhákból és a száműzetésben viselt holmikból kialakított fantá­ziaruhákban vonultak fel az orosz modellek. Moszkvában a közönség nem fogadta tet­széssel az új divatot, míg a franciák nagy lelkesedéssel üdvözölték az ötleteket. VÉDEKEZNI KELL A KISZÁRADÁS ELLEN Ne csak akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk! Testünk 60-70 százaléka víz, és elengedhetetlen, hogy ez az arány - lehetőleg - állandó le­gyen. Sokan csak akkor isznak, ha szomjasak, és csak annyit, hogy ne érezzenek szomjúságot. Ez pedig többnyire - főként idő­sebb korban - kevés. A szom­júság ugyanis a test utolsó jel­zése, mely a kiszáradás veszé­lyére hívja fel a figyelmet. Aki csak akkor iszik, amikor szom­jas, állandó vízhiányban szen­ved. A test ugyanis akár két li­ter folyadékot is elveszíthet, mielőtt torkunk jelezni kez­dene! Egy felnőtt ember folyadék- szükséglete 20 C-fokos hőmér­séklet és nem megerőltető fizi­kai tevékenység mellett napi 2,5 liter, a gyerkeké valamivel kevesebb: 1,4—2,1 liter. Ugyanez a mennyiség el is tá­vozik a szervezetünkből. A táplálék is tartalmaz per­sze nedvességet, így amit iga­zán leguntunk a torkunkon, az általában napi 1,5-2 liter. Nem nindegy persze az sem, hogy mit. A szénsavas üdítők és a sör literje 450 kilokalóriát tartal­maz, a rostos üdítőké még töb­bet. Ha tehát valaki a napi két liter folyadékot pl. sárgaba­racklé formájában veszi magá­hoz, le kell mondania a vacso­ráról. Legjobb tehát, ha csapvi­zet, szódát vagy ásványvizet iszunk, amely utóbbi fontos ás­ványi anyagokkal is ellátja a szervezetet. Ajánlhatók a gyü­mölcs- és gyógyteák is, cukor nélkül. Levesek különleges ízzel Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlata Az ebéd általában levessel kezdődik, ami helyes is, mert nem jó a gyomrot mindjárt szi­lárd ételekkel megtámadni. A leves az ebéd fő kelléke, nagy figyelmet érdemel. Kérem, próbálják ki az alábbi recep­teket, amelyek kissé eltérnek a megszokott ízektől: Céklaleves Egy közepes nagyságú céklát megmosunk, héjában megfő­zünk, majd lehámozzuk és ká- posztareszelőn lereszeljük. 10 deka szalonnát kockára vágva kiolvasztunk és egy fej apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolunk benne. Hozzáadunk 10 deka csíkokra vágott nyers, füstölt tarját, 5 szem szegfű­borsot, 1 babérlevelet, 2 deci vízzel felengedjük és fedő alatt, lassan puhára pároljuk. Ezután a reszelt céklával ösz- szekeverjük, kb. másfél liter vízzel feleresztjük, összefor­raljuk és ha kell, megsózzuk. Tálaláskor tejfölt adhatunk hozzá. (Bacsó Gézáné, Szlovákia) Oisznófejleves 2 liter vízbe teszünk egy da­rabka disznófejet, 1 deci ece­tet, 3—4 szem fekete borsot és szegfűborsot, összevagdalva zellert, petrezselymet, sárga­répát, adunk hozzá sót és ad­dig főzzük, míg minden meg­puhul. Ekkor a húst leszedjük a csontról, vékony hosszú­kásra metéljük, egy kis forró zsírban vagy vajban kissé megpirítjuk. A levest rászűr­jük és pirított zsemle- vagy kenyérkockákkal tálaljuk. (100 éves recept, a nagymama füzetéből) Őszi káposztaleves 30 dkg marhafelsált apró koc­kára vágunk és 3 evőkanál ola­jon fehéredésig sütjük. Adunk hozzá 1 szál karikára vágott póréhagymát, 20 dkg finom csíkokra vágott káposztát. Két liter vízzel felöntjük, sóval, őrölt fehérborssal, babérlevél­lel ízesítjük. Lassú tűzön egé­szen addig főzzük, amíg a hús teljesen puha nem lesz. Végül belekeverünk 2 evőkanál mus­tárt és tálalás előtt finomra vá­gott petrezselyemmel meg­hintjük. (a nagymama receptje) SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE (3.) Kutyaeleség - agyagtáblán A/finthogy IVla sumé- rok, akká- dok, babilo­niak idejéből sok régészeti emlék és je­lentős meny­nyi ségű írott agyagtábla is maradt, körülbe­lül tudjuk, mit ettek. A sumér étkezés alapja az árpa, a búza és a köles. Egyéb nyersanyagok a sárgaborsó, lencse, bab, hagyma, fokhagyma, póré­hagyma. Babilon ehhez még hozzáadott egy ritka ínyencsé­get: a szarvasgombát. Egy átlagos sumér napi me­nüje ilyesmi lehetett: árpakása vagy árpakenyér, főtt bab, uborka, csokor zöldhagyma, korsó sör. Ez, persze, reg- gel-délben-este, időnként dú­sítva halfélével, meg némi hús: kecske, juh vagy sertés. A fő­ként igavonásra használt szar­vasmarhát egészen öreg korig nem vágták le, akkor viszont, mint ezt egy időszámításunk előtt 2400-ból való, agyagtáb­lára írt leltári jegyzék tanúsítja, az „öreg bivaly” már csak ku- tyaeleségnek volt jó. A diétá­hoz tartozott a füge és a datolya is, amely ezen a vidéken azóta is a legfontosabb gyümölcsféle. Nemcsak édességet, hanem cukrot, sőt olajat is készítenek belőle. A mezopotámiai nagy sörivó volt. Az agyagtáblák szerint az egyszerű munkás napi járandó­ságához tartozott egy, a palota tisztviselőiéhez pedig napi nyolc liter sör. Az ókori sör receptje: végy félkilónyi búzaszemet, nedves vattán csíráztasd ki. Papírra rakva napon szárítsd. Daráld le, vízzel keverve csinálj belőle kenyértésztát. Félig süsd meg. Ha kész, tördeld apró dara­bokra, tedd liter vízbe. Meleg helyen tartva két-három nap alatt megerjed. Ekkor leszűröd, a zavaros folyadékot ülepíted. Ami marad, az lesz a jóféle sör­ital. Természetesen ez inkább az angol világos és gyenge sör­féleségnek, az „ale”-nek felel meg, hiszen a ma ismeretes sö­rökben nem kenyér, hanem komló van. A kelt tésztát szintén véletle­nül fedezték fel Egyiptomban. Egy olyan pékségben, amely serfőzde is volt, s így a levegő tele van élesztőgombákkal. Eh­hez azonban az kellett, hogy ki­termesszék azt a búzát, melyet már pörkölés nélkül is lehetett őrölni. No, persze, ez sem volt valami egyszerű dolog: az egyiptomi fáraómúmiák elké­pesztő állapotú fogsora mutatja, mennyire nem. A búzát a ma­lomkövek csak akkor őrölték meg, ha téglaport elegyítettek a szemek közé, így azután a végső eredményként megszü­lető kenyér teli volt téglaporral, homokkal, ami tönkretette a fogzománcot. Az egyiptomi menü (urak számára) már gazdagabb volt, mint a sumér. Számtalan fajta kenyérből válogathattak: kelt, keletien, kerek, szögletes, méz­zel, tejjel, tojással sütött. Ezen­kívül volt árpakása, fürj, ga­lambleves, számtalan féle hal, beefsteak, rengeteg féle süte­mény, friss gyümölcs, sajt. Nem véletlen, hogy ők fedezték föl az ételek sóval való tartósí­tását is, hiszen ez az eljárás csaknem teljesen megegyezik a mumifikálással. H érodotosz szerint fényko­rában Egyiptom látta el a Földközi-tenger egész vidékét sózott hallal, szárított hússal. És egyfajta „konzervvel”: kis énekes madarakat ecetbe „dunsztoltak”, s ezek, további elkészítés nélkül, fogyasztha­tok voltak, mint különleges, tá­vol-keleti csemegék. (Csütörtökön folytatjuk) Hogyan ismerjük fel a friss zöldséget? A friss élelmiszer nemcsak ízletesebb, mint a hosszabb ideje tárolt, hanem több is benne a tápanyag, szebb és könyebb feldolgozni. Világos színéről, szilárdságáról és egészséges külsejéről, valamint friss ízéről ismerhetjük fel. Saláták és egyéb zöld színű zöldség. Legyenek vi­lágoszöldek, barna szél és barna foltok nélkül, és ne le­gyen rothadt vagy száraz le­velük sem. A friss karfiol, kelbimbó és brokkoli zárt és szilárd. A póréhagyma szára legyen hosszú és fehér. Nem jó, ha az uborka puha vagy sárga. Gyökérzöldségek. Minden gyökérzöldségnek (répa, zel­ler, feketegyökér stb.) ke­ménynek kell lennie. Paradicsom és retek. Le­gyenek pirosak és kemények, mindemellett ráncok vagy fol­tok ne legyenek rajtuk. Gomba. A friss gomba kemény, száraz és nem síkos. Ne vegyünk műanyag zacs­kóba vagy fóliába csomagolt gombát. Padlizsán. Az érett padli­zsán fényes, mélylila és ke­mény. Articsóka. Legyen szép, nagy virága. Hamar használ­juk fel, mielőtt még magokat hozna. Avokádó. Legyen kemény, de puhán engedjen a finom nyomásnak. A feketébe hajló színelváltozás nem számít, ha hamar felhasználjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents