Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-24 / 250. szám

1994. október 24., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal "A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. FOGADÓSZOBÁNKBÓL A védtelenek védelméért Egyre több azoknak az embe­reknek a száma, akik utolsó reménysugárként szerkesztő­ségünk segítségét kérik gond­jaik, bajaik megoldásához. Mivel mi nem vagyunk felru­házva a hatóság jogkörével, így hát néhány esetben nyom­tatás formájában próbáljuk felhívni az illetékesek figyel­mét a jogosnak vélt sérel­mekre. Nemrégiben egy Baglyasalja elején lakó, kis nyugdíjából élő, hetven évet már maga mögött hagyó asszonyka volt vendége fogadószobánknak. Sírt és sírt, talán így próbált enyhíteni lelki fájdalmán. Gyermekei, hozzátartozói messze költöztek tőle. Egyedül kell boldogulnia. Kis kertje gondozása jelentette neki a ki- kapcsolódást, a pihenést, a megnyugvást. Nap, mint nap gyönyörködött a fák egészséges gyümölcseiben, s a konyhakert termésének fejlődésében. Tar­tott ez mindaddig, amíg nem egy, már serdülő korban lévő lány két kiskörű gyermekkel mindezt fel nem fedezte. Lop­ták is a gyümölcsöt, a zöldsé­get, közben a kerítést cafattá szaggatták. Panaszosunk végső elkese­redésében megpróbálta menteni a még menthetőt. Bár ne tette volna! A gyermeki szájból rossz volt hallania azokat a szavakat - megölünk, agyonü­tünk — amelyek nap mint nap beszorították lakásába. És félelmében - mert tényleg nagyon félt - kénytelen volt függönye mögül végignézni, hogyan tulajdonítják el kétkezi munkájának gyümölcsét. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR Küldjön egy történetet! Mintha tegnap történt volna ... Már hidegbe nyúló napjainkat éltük, melyet még változato­sabbá tett a sűrűn aláhulló ha­vas eső. Időnként ablakunk előtti lugasunkba kötött a vi­harossá váló szél, olyan zajt csapva játékával, mintha ezernyi boszorkány ropta volna a táncot. Öt unokám közül négy kis­lány, közülük egyik éppen ve­lem volt. Ilyen időben jól jött az együttlét. Míg kint tombolt az idő, mi bent a melegen vitattuk a mi­értjeit. Ő kérdezett, én vála­szoltam. A kérdésekbe és a válaszokba csak a finom fala­tok fértek bele, melyet együtt készítettünk, mert együtt is akartuk elfogyasztani. Köz­ben a szél megszűnt, az eső elállt. A nap is kisütött, jelét adva, hogy még nincs vége a napnak. Mivel kertes házban la­kunk, megkértem kis unoká­mat, segítsen fát hordani, be­pótolva, amit a nap folyamán eltüzeltünk. És ő boldogan ér­tett velem egyet.- Én kosárban hordom, te a nyalábodban - szóltam feléje. Az én kosaram már megtelt fával, de a kis unokám még egy darabhoz sem nyúlt.- Nos, te miért nem sze­ded? - kérdem tőle.-Nagyi, először keressük meg a nyalábomat! Es jön a magyarázat.- Kislányom, csinálunk egy félkört az egyik karodból, a másik kezeddel pedig tele­rakod fával, átkarolod, hogy szét ne hulljon és kész. Annyira megtetszett a nya­lábos fahordás unokámnak, hogy még akkor is hordani akarta, amikor már nem tud­tuk hová rakni. Egyetlen eltöltött nap volt ez a sok közül. Nekem ez a történet még most is úgy tű­nik, mintha tegnap lett volna. Pedig azóta már évek teltek el, ők írni és olvasni tudók let­tek. Kíváncsi leszek arra, vajon unokám ráismer-e önmagára? Bozó Béláné Bánta Még mindig csak reménykedünk Húsz év balesetmentes vezetés Bizonyára magas azoknak a gépkocsivezetőknek a száma, akik Kökény Albinhoz hason­lóan jól és becsülettel látják el feladatukat. De most beszél­jünk csak a negyvenhét éves, Nádújfaluban, szép családi há­zában élő volánosról, sofőrről. Bátran állíthatjuk, hogy cigány­származása mindig a jobb és jobb munkára lelkesítette. A szakma kezdete az 1966-os évhez nyúlik vissza, amikor is elvégezte az MHSZ-nél a gépkocsivezetői tanfolyamot. A bányavállalat­nál folytatta e szakmát, s a ka­tonaságnál sem lett hűtlen a kormányhoz. 1972 óta napjainkig a Nóg- rád Volán tartalékos gépkocsi- vezetője. Ha a munka úgy kí­vánja, felszáll pilótaülésére, s a menetrendszerinti járattal útnak indul. Mindig is szorgalmáról is­merték az emberek. Munkatár­sai, felettesei is a legjobb véle­ményt alkotják róla, az utazó közönségről már nem is be­szélve, akikhez min­dig van egy-két ked­ves szava. Az elmúlt év em­lékezetes marad szá­mára. Ekkor kapta meg a húsz év alatt elért 750 000 km bal­esetmentes vezetésért járó plakettet. Reméljük és szív­ből kívánjuk, hogy az előtte álló évek se le­gyenek rosszabbak a mögötte hagyottak­tól. Takács Lajosné Salgótarján Kökény Albin gépkocsivezető' Minden fontos megyei eseményről olvashatunk a Hírlapban Az a tapasztalatom, hogy az utóbbi hónapokban megyénk hagyományos napilapja, a Nóg- rád Megyei Hírlap színvonala lényegesen javult. Örömömre szolgál, hogy a Látóhatár, a Villanófényben, a Sporttükör vagy éppen a Hétvége magazin című összeállítások gazdag ol­vasnivalót kínálnak különböző rétegeknek. E napilapnak nagy előnye, hogy sok benne a megyei ese­mény. Szinte minden megmoz­dulásról olvashatunk benne. Igaz, nem tudom példányszá­mának számszerűségét, de azt igen, hogy egyes hírlapárusító pavilonoknál a déli órákban már nem lehet kapni. Ami a Nógrád Megyei Hír­lap előfizetését illeti, úgy vé­lem, itt jobb lehetőségek adód­nak. Meglehet, sokan azért nem fizetik elő az újságot, mert a ki­kézbesített sajtót - tapasztala­tom szerint főleg bérházakban, társasházakban - a levélszekré­nyekből ismeretlen személyek fondorlatos módon kilopják. Különösen a hétfői és a csütör­töki számok a kapósak. így aztán többen elállhatnak az előfizetéstől. Inkább naponta veszik meg az újságot, s így biztosak abban, hogy nem kerül az avatatlan kézbe. Úgy gondolom, észrevétele­immel a város lakóinak jelentős része egyetért, s továbbra is várjuk kedvelt lapunkat, a Nóg­rád Megyei Hírlapot. Mucsi Lajos Salgótarján Indokolatlan megkülönböztetés ígérem, legközelebb akkor is tollat fogok, ha pozitív tapasz­talataim lesznek az egyéni vál­lalkozók megítélésében, de most ismét egy megkülönböz­tető hozzáállásra hívom fel a figyelmet. Év eleje óta vitatkozunk azon, hogy az adóigazgatási törvény 3. sz. mellékletének a. pont 2. bekezdését miként kell értelmezni, időszerű-e, vagy még a 3 százalék előleg levonás esetére vonatkozik? Próbáltuk kideríteni, ki a kifizető, a vá­sárló. Magunkban úgy könyvel­tük el, hogy a szóban forgó adatszolgáltatás az anyagvásár­lásra nem vonatkozik. Sajnos tévedtünk! Az APEH adónemek főosz­tálya nyilvánvalóvá tette, hogy jogi személy nélküli gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, ha az egyéni vállalkozótól vásárol - legyen az kávé, építőanyag, ruhanemű vagy szolgáltatás, - már nem év végén adózóként, hanem ha 33 helyről szerzi be az anyagot, akkor 33 statiszti­kai adatszolgáltatást kell teljesí­tenie. Érdeklődtünk, milyen nyomtatványon? Erre még nem tudtak választ adni. Előrelátha­tólag az év végére megjelenik. Kérjük a kormányt, megyénk országgyűlési képviselőit, hogy ezt az örökséget ne fogadják el, mert fenntartásával átvállalhat­ják azt a kritikát, véleményt, ál­lapotot, hogy önök sem fogad­ják el az egyéni vállalkozáso­kat. Mint a magánvállalkozók érdekképviselete, kérjük a megkülönböztető rendelke­zés-állásfoglalás visszavonását. Ha nem lehetséges, akkor terjesszék ki az állami tulaj­donú - ha még van ilyen - üzle­tekből történő vásárlásokra, minden vásárlóra, kifizetőre, hogy az egész ország adatszol­gáltató legyen mindenkinek kö­telességévé váljék minden vá­sárlásról az adatszolgáltatás. Rázsó István a salgótarjáni ipartestület ügyvezetője Öntsünk tiszta vizet a pohárba - Ki fizeti meg az én káromat? Mosni vagy nem mosni - ez itt a kérdés Amikor mosni szeretnék, már előre félek, mert a csapból nem víz jön, hanem rozsdás „trutymó.” Automata gépem indításkor még tiszta vízzel van tele a tartály, öblítésnél viszont már rozsdás víz megy a ruhára. Tudvalévő, hogy a vízdíj Salgótarjánban a legmagasabb. A gazda csodálatos módon be is hajtja azokat. Ez részükről persze természetes. Ennek fejé­ben viszont nem kellene a víz­műnek - legalább egy-két alka­lommal - ellenőrizni azt, hogy a város lakói milyen minőségű vizet kapnak pénzükért? Ezzel megelőzhetnék, hogy a mi boy- lerjaink, mosógépeink - ruhá­inkról, ágyneműinkről már nem is beszélve - idő előtt tönkre­menjenek. Ezek után kérdem én: ki a felelős, kin tudom behajtani az én káromat? Andó Gyuláné Salgótarján Varga László, a Nógrád Me­gyei Víz- és Csatornamű Válla­lat műszaki igazgató-helyettese a következő választ adta: Célravezető lenne, ha Andó Gyuláné a vízmű ügyfélszolgá­latának (telefon: 312-857, üze­netrögzítés) jelezné panaszát akkor, amikor az esemény be­következik. Ez esetben módunk­ban állna konkrétan kivizsgálni a probléma okát, s ha az a gond közüzemi hálózaton következett be, intézkedünk az elhárítására, így általánosságban, az idő­pont ismerete nélkül mi is csak feltételezésekre vagyunk utalva. Az elmúlt hetekben nem volt az Önöket ellátó vezetéken cső­törés. Ettől függetlenül a fo­lyásirány megváltoztatása okozhatott zavarosodást. Ez azért lehet, mert a lakótelep há­lózata sok acélcsövet tartalmaz, amely rozsdás. Jelenleg folyik a polgármes­teri hivatallal közösen egy új el­látóvezeték megépítésének elő­készítése, mely biztosítaná a Beszterce-lakótelep közvezeté­kes ellátását. A zavarosodást még a belső hálózat is okoz­hatja, mely szintén acél anyagú. A jó közterületi veze­téknek és a belső hálózatnak is ára van, s az alacsonyabb be­ruházási költségért most va­gyunk kénytelenek fizetni, sok bosszúsággal. A villanyboylert rendelte­tésszerűen egy-, maximum két­évenként szakemberrel ki kell tisztíttatni, és szükség szerint pótolni kell a vízkőmentesítő anódot. Másfél évvel ezelőtt a salgó­tarjáni Petőfi iskola sarkáról elvitték a megrongálódott, vandál kezek által tönkretett nyilvános telefont. Sokáig szolgált minket, biztonságot adott, segítséget nyújtott a bajban. Zömmel idős, elöregedett emberek lakják ezt a városrészt. A legközelebbi telefon észak felé az acélárugyár bejáratánál, illetve dáli irányban az Arany János úton található. Többször érdeklődtem a tele­fon ügyében, s azt a választ kaptam, hogy az elvitt telefo­nokat, illetve megrongált fül­kéket, készülékeket folyamato­san visszaállítják, pótolják Másfél éve árválkodik a he­lye, másfél éve hiába nézzük a lassan elkopó telefonfülke alapköveit, csak a feltekert, ár­ván lógó vezetéket láthatjuk. És persze reménykedünk, hogy nem lesz szükségünk mentőt hívni. Rajtunk egész biztos nem múlik majd a segít­ség, szaladnánk mi gyorsan, de idős emberek vagyunk és ki­szolgáltatottak. Mahinyák Ottó Salgótarján Szerkesztői üzenetek Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy péntekenként szerkesztő­ségünkben jogsegélyszolgálat áll előfizetőink, olvasóink ren­delkezésére, 9-től 12 óráig. Ugyancsak péntekenként 13-tól 15 óráig olvasói ügyfélszolgá­latot is tartunk. Karmella Gábor balassa­gyarmati levélírónknak igaza van, összeállításunkban tényleg sok a salgótarjáni olvasói cikk. Erről viszont nem a Nógrád Megyei Hírlap tehet. Úgy lát­szik más városok, vagy közsé­gek lakói jóval ritkábban fog­nak tollat. Az oldalt szerkesztette Kovács Margit OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Ki jogosult átmeneti járadékra? Olvasónk rövid kérdést tett fel, ennek lényege: Ki jogosult átmeneti járadékra és melyik jogszabály rendelkezik róla? A megváltozott munkaké­pességű dolgozók foglalkozta­tásáról és szociális ellátásáról szóló módosított és kiegészí­tett 8/1983./VI.29./ EüM-PM együttes rendelet a kérdezett jogszabály. A fenti együttes rendelet 19. paragrafusának 1./ bekezdése szerint arról a nem rehabilitál­ható, megváltozott munkaké­pességű dolgozóról, akinek munkaviszonyát, szövetkezeti tagsági viszonyát, bedolgozói munkaviszonyát megszűnte­tik, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezet tagjaként a közös munkában a megváltozott munkaképessége miatt nem köteles részt venni, és öreg­ségi, rokkantsági nyugdíjra, öregségi vagy munkaképtelen­ségi járadékra, növelt összegű öregségi, illetőleg munkakép­telenségi járadékra, növelt összegű öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra nem jogosult, rendszeres pénzbeli ellátás útján kell gon­doskodni. A fenti rendelethely 2./ be­kezdése szerinti ellátás fajai: a. / átmeneti járadék, b. / rendszeres szociális já­radék, és ide sorolandó még a 10/1991 ./V. 14./NM-PM együttes rendelet 6. paragrafu­sában megállapított; c. / bányász dolgozók mara­dandó egészségkárosodási já­radéka is. A hivatkozott rendelet 20. paragrafusában pedig a követ­kező rendelkezések találhatók: Átmeneti járadékra az alábbi feltételek együttes fennállása esetén az jogosult, aki; a. / az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik és nem jogosult rokkantsági nyugdíjra; b. / az öregségi nyugdíjkor­határt öt éven belül eléri, és c. / munkaképesség-válto­zásának mértéke az OTFOSZI Orvosi Bizottságának vélemé­nye szerint legalább 50 száza­lék, d. / munkanélküli ellátás­ban, keresetkiegészítésben, to­vábbá állandó özvegyi nyug­díjban, táppénzben, baleseti táppénzben és gyermekgondo­zási díjban nem részesül. Az itt ismertetett együttes rendelet alapján megállapít­ható átmeneti járadék a mun­kaviszony, illetve a közös munkában való részvételi kö­telezettség megszűnését kö­vető naptól az öregségi nyug­díjkorhatár betöltéséig jár. Egyéb részletekre kérdés hiányában nem térek ki, de itt is hangsúlyozni kívánom, hogy az ilyen kérdésekkel cél­szerűbb a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgató­sághoz (Salgótarján, Mérleg u. 2. sz. Pf. 152. 3loi. Telefon: 32/317-477.) fordulni, mert ez az ő szakterületükhöz tartozik és szívesen adnak felvilágosí­tást, tanácsot is. Dr. Verebélyi

Next

/
Thumbnails
Contents