Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22-23 / 249. szám
1994. október 22-23., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Exkluzív 9. oldal / Göncz Árpád a forradalomról M int 1956 résztvevője, a szívem mélyén őrzöm a hajdani bizottságok és tanácsok emlékét, mint a magyar nép ösztönös tájékozódásának, bölcsességének emlékét. Mert ezek a forradalom mindkét elemét magukban foglalták: a nemzetit és a szociálist, s minden szétválasztás ellenére együtt képviselték. 1956 céljai közül az első és a legfontosabb: az ország szuverenitása megvalósult. A munkásságnak azt az álmát, hogy a termelőeszközök valamikor társadalmi tulajdonban lesznek, pillanatnyilag kiiktatta a történelem a programunkból. De nem iktatta ki a demokráciának azt a gyakorlatát, azt a felelősségtudatát, amit a nemzeti bizottságok és a munkástanácsok tanúsítottak. Társadalmi felelősséggel, meg nem fogalmazott hatáskörrel, de teljes biztonsággal képviselvén az ország lakosságát, óriási többségét, az ország álmait, az ország vágyát. Ezen mit sem változtat az, hogy a forradalom lángja, ha nem is aludt ki, de sokkal alacsonyabban lobog; de a forradalom melegét a szívünkben meg kell őriznünk, mert melegít és életben tart bennünket. (ok) „Melegít és életben tart bennünket” Kádár sokszor visszatért a Nagy Imre-ügyre A bejelentés 1989. január 28-án, délután hangzott el a Kossuth-rádióban. Pozsgay Imre nyilatkozott a 168 óra riportereinek arról, hogy az MSZMP pártprogramot előkészítő bizottságának történelmi albizottsága befejezte kutató-feltáró munkáját:,,... ki kell mondanunk, hogy 1956. október 23-ától Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le.” E mondat, politikai bombaként robbant és további események láncreakcióját indította el. Megfogalmazója és nyilvánosság előtti tolmácsolója, Pozsgay Imre volt.- Sem az időpont, sem a fórum nem volt véletlen. Ügyelnem kellett arra, hogy olyankor történjék, amikor Grósz Károly nincs az országban. A 168 órára azért esett a választásom, mert el kellett érnem, hogy megállapításunk a hatalom egyik nyilvános intézményén keresztül jusson el a köztudatba. Pozsgay Imre: Sem az időpont, sem a fórum nem volt véletlen ...-Kikből állt a Történelmi Albizottság és mi volt a megbízatása?-Az MSZMP Központi Bizottsága 1988 júniusában a párt programjának előkészítésére vezetésemmel bizottságot hozott létre, s ennek a testületnek egyik albizottsága kapott megbízást történelmi tanulmányok folytatására. A bizottság vezetője Berend T. Iván volt, s tagjai között volt például Ormos Mária, Horn Gyula, Balogh Sándor, Tőkei Ferenc.-Többen utaltak már arra, hogy Kádár János a Nagy Imre-ügyröl szinte soha nem beszélt.- Valószínűleg így volt, én azonban mást tapasztaltam. Nem emlékszem olyan alkalomra, hogy amikor négyszemközt voltunk, a beszélgetés végén valamilyen módon rá ne tért volna a Nagy Imre-ügyre. Ezt szinte soha nem mulasztotta el.-1956 rehabilitálását követő napokat ön hogy élte meg?- Grósz Károly számon kérte az ügyet; addigra a pártszervezetektől megkapta a hangulatjelentéseket, a megyei pártszervezetek telexen megküldték az összefoglalókat. A jelentéseket összemarkolva elém dobta az asztalra: „Olvasd, ez a közvélemény!" Az üzenetek egytőlegyig elítélőek voltak. Azt válaszoltam, hogy a nép minden bizonnyal másképp gondolkodik.-Miért vállalta a kockázatot?- Volt személyes okom is rá: 1956 után magam elfogadtam és sokáig meggyőződéssel vallottam a hivatalos álláspontot. Később meg - mint sokan mások - megfeledkeztem az egészről, tehát törleszteni valóm is volt. Azt tartottam becsületesnek, ha hitelesen tör- lesztek, nem alkalmazkodásból. El kellett hárítani az útból ’56 akadályát, hogy békés természetű legyen az átalakulás: a párt közhatalmi szerepe, funkciója csökkenjen, nimbusza megszűnjék, s ne keletkezhessen polgárháborús helyzet az országban. S volt olyan szándékom is, hogy ’56-ért a valódi felelősséget és e felelősség képviselőit le kell választani a párttagság tömegeiről. Azt hiszem, elvileg és erkölcsileg ez sikerült is. B. Zs. Vélemények ugyanarról -1956 az emlékezetben és a Sztermen Ildikó MIÉRT KÖVETKEZETT BE AZ OKTÓBERI MAGYAR FORRADALOM? Kálovits Géza, az IBUSZ Rt. salgótarjáni irodájának vezetője: - Amióta tudattal rendelkezik az ember, mindig izgatta, miért vannak szegények, gazdagok, ki mitől ez vagy az. 1945 után - jól vagy nem jól - valami igazságtétel kezdődött Magyarországon. Az igazságosztás bölcs dolog, de nem csak bölcsek osztanak igazságot. Ezért - és mert nem csak igazságot osztottak - a feszültségek egyre inkább nőttek. Akiknek rosszabb lett az életük, azok nem tudtak belenyugodni, akiknek pedig jobbnak kellett volna lenni, azoknak sem lett jobb. Közben a világ is táborokba szerveződött, s Közép-Európában e kis nép kicsit játékszerré is vált... S amint a legtisztább búzában is van ocsu, úgy az emberibb, szebb eszmékért, jövőért vívott harcba is sok-sok gaztett került. Ki vonhatja kétségbe a jobbító szándék igazságát? Jól mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve... Egyébként aki öl, embert pusztít politikai indokból, az nem lehet jobbító szándékú. Az őszi krizantémok, a szép virágok közé borostás kórók is kerültek. Ezért amikor az ember ítél, akkor a mérleg serpenyőjébe egyaránt tegye bele István királyt, Dózsát, Haynaut, Szálasit, és akkor '56-hoz is reálisabban közeledhet. Ám ne gondolja senki, hogy most a közeli távolba visszanézve igazságot szolgáltat... 1956 elkerülhetetlen volt. Vincze Gábor, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 7. a osztályos tanulója: - Apukám mesélt azokról az időkről, a vásártéri sortűzről. Tarjánban is rengeteg tank megfordult. A társaságokban besúgók voltak, és éjszakánként autóval elvitték az embereket az otthonaikból. Demokráciát és szabadságot akartak az akkori forradalmárok. A szovjetek megszállták Magyarországot, és a fiatalok ez ellen lázadtak fel. MILYEN HELYET FOGLAL EL TÖRTÉNELMÜNKBEN? Sztermen Ildikó, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium igazgatóhelyettese, magyar-történelem szakos tanár:- 1956. október 23-ának szerintem a legjelentősebb történelmi események sorában van a helye. Üzenete minden kor emberének szól, így természetesen ma is időszerű. Mire is emlékeztetnek bennünket? Mindenekelőtt arra, hogy szabadság nélkül nem lehet élni. A történelem folyamán többször is megfogalmazódott az a gondolat, amely szerint ha egy személy vagy csoport kisajátítja a hatalmat és visszaél vele, a népnek jogában áll leváltani, ha kell: fegyverrel is. 1956. október 23-án ezt tették. Le akarták váltani a zsarnok hatalmat, hogy emelt fővel, emberként élhessenek. Másrészt engem büszkeséggel tölt el a gondolat, hogy népünk nemzettudatát nem lehetett kiölni az évszázadok hosz- szú során sem. Pedig olyan sokszor akarták ezt megtenni nálunk erősebb hatalmak. És hogy nem lehetett, ezt példázzák, azok a nagy történelmi sorsfordulóink, amikor - mint egyik jeles költőnk írja - száz évenként ugyan, de felhívtuk magunkra a világ figyelmét: 1703, 1848, 1956. Ebben látom 1956 másik jelentőségét. Ez a mostani évforduló is tehát olyan értékekre figyelmeztet bennünket - mint hazaszeretet és emberi szabadságjogok -, amelyeket a huszadik századvégi embernek is tisztelnie kell. Váróczi Violetta, 7.a:-Nagy szerepe volt a magyar történelemben, mert a fiatalok megpróbálták levetni azt az igát, amit rájuk kényszerítettek. És az idősek is csatlakoztak a forradalomhoz, mert tudták, mit jelent az idegen elnyomás. Az eseményeket 1848. március 15-éhez hasonlíthatom. Akkor is forradalom volt Magyarországon, melyet követett a Habsburgok elleni szabadság- harc. Ez a forradalom is szabadságharccá lett. tudatban Váróczi Violetta Detre Jenó' . Deme Attila MILYEN HATÁSSAL VOLTA TÁRSADALOM KÉSŐBBI ÉLETÉRE? Detre Jenő, Salgótarján alpolgármestere: -Hogy pontosan érthető legyen viszonyulásom 1956-hoz, néhány személyes dolgot el kell mondanom. Édesapám járásbírósági elnök volt, 1953-ban racizták, és ettől kezdve kétkezi munkával kereste kenyerét. Apám apja néptanító, édesanyja óvónő volt. Sose neveltek belénk ellenségeskedést, az átélt történelmi folyamatok természetesek voltak. Apám elbocsátása jó ideig elkísért. A egyetemi felvételiken - a bátyámmal együtt - ennek minden hátrányát „élveztük”. Harmadszorra vettek fel. 1958-ban a budapesti műszaki egyetemen a fizika szóbelin azt kérdezték, miért racizták apámat, és miért disszidált a bátyám. Két év múlva Miskolcon - pedig az igazán vörösnek számított, hiszen korábban Rákosiról nevezték el - már csak a szakmát kérdezték. Később, amikor 1956 szóba került, sose tudtam azt mondani rá, hogy ellenforradalom. Forradalom volt,’s végül a nagyhatalmak megalkudtak a bőrünkre. Nekünk emlékeznünk kell, az eseményekre, a halottakra, nem számít, melyik oldalon haltak meg. A történelem majd helyre teszi a történteket, és mindenki a lelkiismeretében. 1956-nak az a nagy tanulsága, hogy meg kell tanulnunk együtt élni, megkeresni az e- gyüttműködés szálait, még ha különbözőek is vagyunk; hogy a társadalmi munkálkodásban csak magunkra számíthatunk. Verebélyi Orsolya, 7.a:-A forradalom nagy változást hozott az emberek életében. Persze egy ideig nem változott a diktatúra, sőt elkezdődött a megtorlás. De mégis más volt minden. A politikusoknak is változtatniuk kellett a módszereiken. Az emberek általában nem szívesen ünnepelték a szovjeteket, mert arra emlékeztek, hogy családtagjaikat meggyilkolták vagy meghurcolták. De a gyűlöletüknek nem mertek hangot adni. MILYEN EMBEREK VOLTAK A FORRADALOM RÉSZTVEVŐI Deme Attila önkormányzati képviselő (Salgótarján), a gazdasági bizottság elnöke, egykori nemzetőr: - A forradalom résztvevői, vezetői spontán választódtak ki a társadalomban. Főleg azokból a műszaki és értelmiségi emberek közül - és itt rengeteg nevet felsorolhatnék - , akik a kollektíva szimpátiáját élvezték. Tehát egyáltalán nem önjelöltek voltak. Anyagi előny szerzésének a célzatával senki nem került a különböző bizottságokba, tanácsokba, tisztségekbe, de meg kell mondanom, hogy ilyen senkiben fel sem merült. Tette mindenki a maga dolgát. Az én emlékezetem és tapasztalataim szerint a forradalom résztvevői reálisan gondolkodó emberek voltak. Abban az időben ugyanis úgy hitte mindenki, hogy megvan a valóságos lehetősége a rendszer megreformálásának, egy közelmúltbeli kifejezéssel élve: az emberarcú szocializmus felépítésének. De nem így lett. Annak a világpolitika az oka, mert az szólt bele az események rendes menetébe. Erre pedig a résztvevők közül senki nem számított. Az iratok tanúsága szerint Salgótarjánban november 3-ig szinte nem fordultak elő bűn- cselekmények. Ez egy olyan alkalom volt a magyar történelemben, amikor összefogott a nép. Senkitől nem kérdezték, milyen pártállású, milyen val- lású, mi a beosztása - mindenki egy ügyet kívánt szolgálni. Muzsik Laura, 7.a:-Szerintem bátor emberek vettek részt a forradalomban. Az iga alól akartak szabadulni, független országot akartak. Megmerték csinálni aztv amit célul tűztek maguk elé. És aztán szerintem lelkesek is voltak. Az öregek buzdítottak, a fiatalok pedig végrehajtották a feladatokat. Érdemes volt cselekedniük, mert példát mutattak az akkor uralkodóknak: a bolha megcsípte az elefántot. Verebélyi Orsolya Muzsik Laura
