Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-20 / 247. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. október 20., csütörtök ASSZONYOK A FŐNÖKI SZÉKBEN Fábiánná otthon átengedi a vezetői szerepet Fábián Jánosné: Eló'ny a vezetői múlt Fotó: Rigó Tizenkét esz­tendei tanácsi munka után, 1989-ben vál­tott Fábián Jánosné, és a balassagyar­mati leánykol­légium igaz­gatója lett, visszatért a szakmájához.- Hogy fo­gadták a kol­légium alkal­mazottai?- Semmi­lyen ellenér­zést nem ta­pasztaltam.-Nem is a személye miatt kérdem, hanem azért, mert mégiscsak a tanács egyik vezetője volt.- Nagyon őszintén mon­dom, egyetlen percre sem éreztem, hogy tartottak volna tőlem az emberek. Inkább arra számítottak, több mindent el tudok intézni.- Előny vagy hátrány a ve­zetői múlt?- Egyértelműen előny, a ta­pasztalatok csak hasznomra váltak.-Elárulná, mennyi férfi be­osztottja van?- Huszon­nyolcán va­gyunk össze­sen. Két férfi dolgozik a kol­légiumban, a többiek nők.- Ajaj, sze­gényférfiak!- Ne sajnálja őket, jól meg­vannak.- Mennyire szigorú vezető?- Ha a kül­sőségeket nézi, akkor nem va­gyok szigorú. Vallom, hogy nem csak és ki­zárólag az én véleményem lehet üdvözítő. Az elképzeléseimet viszont végigviszem, a munkát szá- monkérem.- Otthon ki a főnök?- Elég itt főnökösködni, így otthon átengedem ezt a szere­pet. (ádám) Bélyeggyűjtők és fotósok közös kiállításában gyönyörködhet a közönség Salgótarján. Október 24-éig látható az a kiállítás a József Attila Művelődési Központban, amelyet a Nógrád Megyei Fo­tóklub és a Salgótarján Városi Bélyeggyűjtő Kör rendezett. A Portrék a magyar bélyegkia­dásban című bemutatón a gyűj­tők 16 lapon elhelyezett több száz magyar bélyeget tártak a közönség elé, a hazai bélyeg- tervező grafikusok legjobb mű­veit. Különösen figyelemre méltó Baráthy István gyűjte­ménye. A fotóklub vezetői ezúttal két elhunyt tagjuk, Koós Pál és Répás István műveiből is válo­gattak. Kiemelhető továbbá P. Tóth László Habsburg Ottóról készült portréja és Buda László kitüntetésekkel ékesített vete­ránról készült műve. Említésre érdemesek Angyal Barnabás, Homoga József, Kovács Ist- vánné, Környei Gyula és Kiri- sics Lajos képei is. (Veres) Almából mindig változatosan Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlata Nyár elejétől őszig váltogat­ják egymást az almafajták a piacokon, vagyis sosem gond az alma beszerzése. Fogyasz- szuk nyersen, sütve, főzve - példáuí az alábbi receptek szerint. Almahab 1 kg almát megsütünk puhára, átpasszírozzuk. Hozzáteszünk 1-2 tojásfehérjét, 1 citrom le­vét, 20 deka cukrot s addig keverjük, míg fehér és kemény lesz. Keksszel, mézessel kí­nálhatjuk. (Dr. Schmidt And­rea, Kistere nye) Almás kevert 2 egész tojást 20 deka porcu­korral jól kikeverünk. Hozzá­adunk 30 deka reszelt és ki­csavart almát, 20 deka lisztet, fél csomag sütőport, 10 deka darált diót. Zsírozott, lisztezett tepsiben sütjük. Ha kisült és kihűlt, a tetejére a következő mázt tesszük: 10 deka cukrot, 2 evőkanál feketekávét, 4 deka vajat és 1 evőkanál kakaót. A tészta máz nélkül is fi­nom. Csak hidegen szeletel­jük. (Édesanyám receptje). Alma reszelve télire Bármilyen hulló almából ké­szíthetjük. 5 kg letisztított, le­reszelt almához 1 deka szali­cilt teszünk, ezzel jól összeke­verjük. Üvegekbe rakjuk na­gyon szorosan, kézzel, le­nyomkodjuk. Bármikor kive­hetünk belőle, nem romlik, csak jól kössük le ismét. Ha nagyon leveses lenne az alma, a tetejére felszökött léből le­önthetünk kisebb üvegbe. Székely almáshús Fél kg sovány sertéshúst kevés vízzel és apróra vágott tár­konylevéllel 4-5 deka zsíron párolunk. Mikor már majdnem puha, mellé teszünk 3 darab meghámozott, cikkekre vágott almát. Ha a hús puha, kivesz- szük. A levét kevés liszttel si­mára keverjük és a felszeletelt húsra öntjük. Ez egyike a legfinomabb erdélyi pecsenyéinek; íze olyan, mintha borjúhúst en­nénk. (Incze Sándorné Erdély, Erdőd). MÉG AZ IS MEGESHET, HOGY MEGBÜNTETIK A FELELŐSÖKET Hogyan hiúsították meg a szüreti felvonulást? BALASSAGYARMAT. A háború óta nem volt össznépi szüreti felvonulás az Ipoly-parti városban. Lelkes emberek elhatározták: októ­ber 16-án lesz nagy vigada­lom. Nem lett. Gőzerővel - puccs Úgy indult a történet, hogy a gyarmati kertbarátkor őszi termékbemutató kiállítására összesereglett társaság viharos taps kíséretében támogatta azt az ötletet, hogy legyen szüreti felvonulás, este pedig bál. Úgy döntöttek, az idő rövidsége el­lenére, mindent megtesznek azért, hogy a felvonulás látvá­nyos és szép legyen. A közös ügy mellé állt a helyi gazdakör is. Utóbbi csoportosulás el­nöke, dr. Koós Hutás Ferenc egyben városi képviselő. A legutóbbi testületi ülésen kérte a többi városatyát, anyagilag és erkölcsileg támogassák a kez­deményezést. A testület támo­gatásáról biztosította Koós urat, illetőleg a kertbarát- és a gaz­dakört. Mi több, még anyagilag is segítették volna a rendez­vényt. Megfogalmazódott, hogy a művelődési központ se­gítsen az előkészületekben, irá­nyítsa, koordinálja a szervezést. A központ igazgatója testületi tagként tudomásul vette a dön­tést. A rendezvény védnöke maga a polgármester - szólt a határozat. Gőzerővel kezdődött a szer­vezés. Gál Andor gárdonyi lo­vasgazda a lovait örömmel hozta volna, sőt még egy régi tűzoltókocsit is felajánlott a felvonulásra. Czelleng János ugyancsak a lovait adta volna. H lacs ok János patvarci pol­gármester hintáját kínálta két lóval. Czesznek János szintén lovait, meg a stráfkocsiját hozta volna Gyarmatra. Minden ösz- szeállt, hiszen a díszítést ma­gukra vállalták a kertbarátok. A művelődési központ előadója, Hegedűsné Jusztin Gizella régi szécsényi népművelő gyakorla­tát hasznosítva szervezte a fel­vonulást. Végigjárta az iskolá­kat, éneklő, táncoló fiatalokért. Már tanulták a szüreti nótákat, és a tánclépéseket a gyerekek. Az előadó felkérte Csikász Ist­ván előadóművészt az össze­kötő szöveg megírására. Egy héttel ezelőtt aztán még egyszer pontosították a műsort, a sor­rendiséget. Aztán a művelődési központban puccsot hajtottak végre, önkormányzati határozat ide vagy oda, lesöpörték az öt­letet az asztalról.- Két napja járatom a lovai­mat, hogy a szüreti felvonulá­son úgy ballagjanak a fő utcán, hogy abban hiba ne legyen! Mondja Czesznek János. - Most meg hallom a hírt, hogy lefújták az egészet, pedig itt, Patvarcon is sokan készültek az eseményre. A stráfkocsimat is szétszedtem, átfestettem, hogy szebb legyen. Jó, de túl szerény- Ez kérem botrányos ügy - veszi át a szót Hlacsok János patvarci gazda. — Hogy lehet az, hogy az önkormányzat által is támogatott ügyet az esemény előtti napokban a művelődési központ munkásgyűlése (!) le­mondta. Ők állítólag nagyob­bat, látványosabbat szerettek volna. Nekem, mint patvarci polgármesternek sehogy sem megy a fejembe, hogyan tör­ténhet meg az, hogy a művelő­dési központ dolgozói felülbí­rálják munkáltatójukat, az ön- kormányzatot. Mindig azt szaj­kózzák, hogy fel kell karolni az alulról jövő kezdeményezése­ket. Hát jól felkarolták, annyi szent. Annyi bizonyos, egyesek komoly szerepzavarban van­nak. Október 10-én a művelődési központ alkalmazottai munkás­gyűlést (sic!) tartottak, ahol két, népműveléssel foglalkozó hölgy azzal győzködte a jelen­lévőket, hogy az ötlet ugyan jó, de túlságosan szerény. Úgy lenne a jó, ha jövőre 120 ezret betervezne a művelődési ház erre a rendezvényre, akkor az­tán lenne dínom-dánom. Ehhez képest a 16-ára tervezett felvo­nulás néhány tízezres költség- vetése elenyésző. De ne le­gyünk kicsinyesek, mit számít a pénz ebben a gazdag városban. Az ötletre vevő volt Medvácz Lajos házigazgató képviselő is. így aztán eldöntetett, az idén sem lesz szüreti felvonulás. Szóval, a népet művelők, igaz­gatói asszisztálással lefújták a szüreti felvonulást, a szervezők megdöbbenésére. A polgármester meglepődött- Végre a föld ügyében igen­csak közellátó társadalmi szer­vezetek is akartak közügyet szolgálni - utal dr. Koós Hutás Ferenc a gazdakörre. Elfoglalt­ságuk mellett időt, fáradságot nem kívélve tették dolgukat az emberek, azért hogy Gyarma­ton is felébredjen végre csipke­rózsika álmából a szüreti felvo­nulás. Elgondolkodtató, hogy pont azok, akiknek kötelessé­gük lett volna támogatni ezt az ötletet, elálltak a segítségtől. A kultúra gyarmati intézményé­nek dolgozpi arányt tévesztet­tek. Őket azért fizetik és alkal­mazzák, hogy a városi kulturá­lis igényeket kielégítsék. Dr. Németh György, a város polgármestere pont a tervezett szüreti felvonulás napján tért haza egyhetes hivatalos útjáról, s a fejleményeket hallva meg­lepődött. Mint mondja, nem tartja lezártnak az ügyet. Még az is megeshet, hogy megbün­teti a felelősöket. Szabó Endre VIGYÁZZUNK AZ ŐZLÁBBAL! A nagy őzláb gomba könnyen összetéveszthető' a halált okozó galócákkal. Érdemes körülte­kintőnek lennünk. Fotók: Holecz Ferenc SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE (2.) Egy újkőkori ételrecept E leink ész­revették, hogy mikor a földből ki­húznak egy fejletlenebb répát, majd szomorúan visszadugják, az később őrült növekedésnek indul, mégsem foglalkoztak e kérdéssel „nagyüzemileg”. Időszámítá­sunk előtt 12 ezer évvel azon­ban ismét változott a klíma. Egy régész, J.R. Harlan kí­sérletképpen Törökországban elkezdte vágni az ott tenyésző vadbúzát. Két óra alatt egykiló- nyi tisztított búzaszemre tett szert. Számítása szerint egy ne­olitikus család hatodmagával három hét alatt annyit aratha­tott, hogy egész évben fejen­ként napi fél kiló búza jutott a család minden tagjára. Tehát a mezőgazdaság úgy kezdődött, hogy az újkőkor- szaki családok fölkeresték a vadbúzamezőket. Rövid idő alatt rájöttek, hogy ha nincse­nek ott idejében, ez a fűféle magjait igen hamar szétszórja a földbe. Következésképpen le kellett telepedniük a búzatábla mellett. A vándor halászó-va- dászó törzsek így alapították az első falvakat. Az sem tartott sokáig, hogy észrevegyék: ha túl jól sikerül az aratás, a kö­vetkező évben rossz lesz a ter­més. Ezért némi vadbúzasze- met mindig fönnhagytak a szá­ron. Azt is észrevették: ha ma­guk szórják szét a magot, akkor is sok nő a jövő évben. Hamar - persze, csak történelmi mérték­ben „hamar” - rájöttek arra is, hogy ezek a magok jobban nö­vekszenek megdolgozott talaj­ban, öntözéssel. íme, a mezőgazdaság törté­nete röviden. Valószínűleg a mezőgazda­sággal egy időben alakult ki az állattenyésztés is. Előbb a vad­kecskét és a juhot háziasították, majd mintegy kétezer év múlva a disznót. Azért tartott ilyen so­káig, mert a kecskével ellentét­ben a sertést nem lehetett füvön tartani. Jó időbe telt, míg vala­melyik derék ősünk föltalálta a moslékot. Az utolsó domeszti- kált állat a tehén volt. Hogy pontosan milyen lehetett, nem tudjuk, mert az őstehén utolsó, nemesített példányai a XVII. században világszerte kihaltak. A ma létező tehenek „csinált”, keresztezett műtehenek. Kialakult az újmódi munka- megosztás: a nő otthon maradt, vezette a kezdetleges háztartást, mézet gyűjtött, művelte a föl­deket, a férfi pedig a nyájat gondozta. Eközben volt ideje gondolkodni, új ötleteket kita­lálni, és szidni a feleséget, hogy annak semmi jó nem jut az eszébe, csak gürizik egész nap. A betakarított vadbúzából enni is próbáltak. Nem sok si­kerrel. Újabb évszázadok eredménye lehetett, hogy előbb pörkölték, majd őrölni kezdték a búzaszemeket. A tibetiek kedvenc elesége a tsampa, nagyjából hasonlít arra az ételre, amely a neoliti­kus ember „kenyere” lehetett, íme, a recept, kóstolja aki akarja: 15 dkg durva rozsliszt, 2 dl tea, 3 dkg vaj, csipetnyi só. A forró teát megsózzuk, beleke­verjük a vajat, megvárjuk, míg fölolvad. (Tibetben, a hűvös, alacsony légnyomású vidéken így isszák a teát, mintegy erő­leves helyett.) A teát kerek edénybe töltjük. Belerakjuk a rozslisztet, mutatóujjunkkal el­keverjük. A tál körbe-körbe forgatásával gombóccá formál­juk. Jó étvágyat hozzá! (Csütörtökön folytatjuk) Konyhai lelemények Nehéz a háziasszony dolga: hol arra kell ügyelnie, hogy meg­szabaduljon egy-egy étek jellegzetes szagától, hol arra, hogy ne engedjen elillanni kellemes ízeket és aromákat. Szeren­csére a tapasztalt háziasszonyok sok olyan fortély ismerői, amellyel ezt is, azt is meg tudják oldani. Íme, néhány adalék. Ha nagyobb csomag kávét vásárolunk, a fóliazacskó föl­bontás után a babkávé is, az őrlemény is fokozatosan ve­szít zamatából. Viszont gon­dosan visszacsomagolva és hűtőszekrényben tárolva szinte tökéletesen megőriz­hető eredeti íz- és illatanyaga. Ha ezt elmulasztottuk, a régi kávéból főzött fekete minősé­gén is javíthatunk: tegyünk a forró főzetbe egy csipetnyi kakaót, vagy fél teáskanál méretű tiszta csokoládét. Az olcsóbb kakaókból is pompás italt főzhetünk: elkészítésekor ne egyszer, hanem kétszer, esetleg háromszor is forraljuk föl. Amilyen jót tesz a hűtő­szekrény a kávénak, annyira hátrányos a fehér boroknak. A finom itókát csak addig tartsuk jégszekrényben, míg a csapvíz hőmérsékletére hűl, különben a hideg „elszívja” aromáját. A hűtőszekrényekben egyébként az erősebb szag­anyagok igencsak átjárják a légteret, s megeshet, hogy a tortába fokhagymaillat, a töl­tött káposztába vaníliaszag ivódik be. Ám a citrom kitűnő szagelszívó: ha egy-egy fél­bevágott friss citromdarabot állandóan a hűtőszekrényben tartunk, elkerülhetjük a kel­lemetlen meglepetése­ket. (FEB) EZ AZ IGAZI! A mátranováki Kajtor Imré- nének szerencséje volt. Az őszi gyűjtési szezon egyik napján a gátesréti erdőben több kilónyi vargányát szedett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents