Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15-16 / 243. szám

6. oldal Nógrádi alkotók 7. oldal Társasági élet 8. oldal Közélet áá 1994. október 15-16,, szombat - vasárnap r f R' h </ H D J TfKI UTA'/;\-\ 1 Exkluzív 9. oldal Szolgáltatás 10. oldal Hirdetés 11. oldal 5. oldal A Pa-Dö-Dö-együttes Lang Györgyi A minap Salgótarjánban jó­tékonysági koncerten lépett fel a közkedvelt Pa-Dö-Dö együttes. Látványos sikert arattak ezúttal is. Egyik tagja Lang Györgyi. Kémia-biológiai szakra járt, orvos vagy biológus szeretett volna lenni, meg színésznő. Ez utóbbi sikerült. A pécsi színháznál kemény hét évet húzott le. Nem sokkal azután, hogy megismerkedett jelen­legi énekes társával, 1988-ban megalakították a Pa-Dö-Dő-t.- Lang Györgyi mivel ma­gyarázza hosszú sikerüket?- Mivel maximalisták va­gyunk a közönséggel is, ma­gunkkal is, és mivel soha nem akarunk a színvonal alá menni, mindig csak élő műso­runk van. Kiváló hangosító gárdával dolgozunk, a túl ma- cerás dolgokat kihagyjuk, és negyed nézőtér előtt is fellé­pünk tiszta szívvel, mivel azért jönnek el, hogy bennün­ket láthassanak. Falus Mariann Barcson szü­letett, végzettsége szerint ope­retténekesnő. Hajdan egy té­vés Ki mit tud?-on a dzsessz- kategóriában nyert. Már akkor elkötelezte magát a könnyű­zenének.- Falus Mariann hogyan gondolja, mikor fog falun és városon leáldozni a Pa-Dö-Dö szerencsecsillaga?-Bármilyen meglepő is, erre még egyikünk sem gon­dolt, de hát élve még senkit sem temettek el. Amíg az egyéni, sajátos ízlésvilágunkat sikerrel el tudjuk adni, és a a sikerről Falus Mariann kedves közönség szívecsücs- kében valahol még ott va­gyunk, addig ettől nem kell tartanunk. Hatványozottan fi­gyelünk arra, hogy a dalszö­vegek aktualitásukat, hiteles­ségüket ne veszítsék el. Amit tíz évvel ezelőtt biztos nem lehetett volna véghezvinni, azt ma némi iróniával igen... Per­sze aki a színpadon van, az sem tökéletes, s alakítani is nehezebb, mint bírálni. (Kun) OKTÓBER VÉGÉIG LÁTHATÓ A ZENEISKOLÁBAN Texasban született, Tarjánban kiállított Beverly D'Albert elektronikus zeneszerző és fotóművész kiállí­tását tekinthetik meg az érdeklődők ezekben a napokban a sal­gótarjáni zeneiskolában. Az október végéig nyitva tartó fotóki­állítás a zenei világnap alkalmából nyílt meg. A művész Texasban szüle­tett, Chicagóban az Art Insti- tute-ban kapott diplomát. Fotó­kiállításai Amerikában és Eu­rópában szakmai és közönség- sikert arattak. Legutóbb Győr­ben állított ki. Salgótarjáni be­mutatkozása elsősorban azok­nak fontos, akik a technikai vál­tozatosságon túl az alkotó világlátására is kíváncsiak. A kiállítás képei ízig-vérig a 20. század utolsó évtizedében élő ember létállapotáról szól­nak. A szó szoros értelmében rettenetes század volt ez, világ­háborúkkal, forradalmakkal, el­lenforradalmakkal, Ausch- witz-cal, az európai kultúra to­tális erkölcsi csődjével Európa szívében... És még nincsen vége. Mintha a középkor nyomorúsága jönne vissza, öldökléssel, éhínséggel, kolerával, pestissel, AIDS-szel, más titokzatos és gyógyíthatat­lan járványokkal, maga az apo­kalipszis. Beverly D'Albert zene­szerző' és fotóművész Pedig gyönyörű a világ, és az élet megismételhetetlen, érde­mes lenne megóvni szépséges bölcsőnket, a földet. A művész képei, köztük a Vi­lág végét jelző gomb, a Róma, a Berlini fal, a Made in Taivan, a Világóra, az Apokalipszis, a Tisztelet Szadatnak erről a megkavarodott, értékromboló, szétszabdalt, rettentően nyugta­lan, ugyanakkor csodálatos vi­lágról vallanak, a szeretetteljes aggódás jegyében, változatos képi eszközökkel. (bte) Tisztelet Szadatnak - egy fotógrafika a sok közül ÖSSZECSAPNAK A SÖTÉTSÉG ÉS A VILÁGOSSÁG ERŐI Brandon Lee utolsó filmje: A holló Rég elfelejtett, ködös mondák elevenednek meg, és válnak fájdalmasan aktuális valósággá egy rendhagyó tartalmú és sorsú film kockáin. A névtelen nagyváros lángoló házai közt lezúduló esőben a sötétség és a világosság erői csapnak össze, hogy egy meggyilkolt ember lelke végre nyugalomra lelhes­sen a túlvilágon. Titokzatos szándékú hatalmak irányítják az eseményeket, és ők vezetik a halandókat elkerülhetetlen vég­zetük felé. A pogány időkből származó hiedelem szerint az elhunyt ember lelkét egy holló viszi át a túlvilágra, mert csak ez a madár ismeri a holtak biro­dalmába vezető ösvényt. Alex Proyas filmjének forga­tókönyvét egy népszerű képre­gény-trilógiából írták, s részben ezzel is magyarázható sajátos képi világa. A könyvhöz való vonzódását pedig az magya­rázza, hogy Proyas előzőleg számos sikeres reklámfilmet rendezett. A színészek nálunk meglehetősen szűk körben is­mertek. Némiképp kivétel ez alól a főszereplő, Brandon Lee, a karatefilmek sztárjának, Bruce Lee-nek a fia. Édesapjá­hoz hasonlóan korán félbesza­kadt karrierje. E film forgatása közben fegyveres baleset áldo­zata lett. Mindössze - öt évvel fiatalabb apjánál - 28 éves volt. A hollót Balassagyarmaton már láthatta a közönség, s rész­ben már Salgótarjánban is. Az Apolló Filmszínház október 19-ig vetíti. Képregény adta az ötletet gerparton. De addig ... ?! Október 17-én, hétfőn este 19 órától a József Attila Műve­lődési Központ színpadán min­den kiderül. A Tatabányai Já­szai Mari Színház produkcióját Eless Béla rendezi. Ezzel a sajátos hangulatú komédiával indul útjára az 1994/95-ös színházi szezon tíz előadásból álló bérletsorozata Salgótarjánban. A nyitány re­mélhetőleg jó alaphangot ad az évad egészéhez. Cs. B. ÖBÖLBŐL VÖDÖRBE - FANYAR KOMÉDIA Színházi nyitány Salgótarjánban Cseke Péter és Sára Bernadett színészházaspár Guy Foissy kétszereplős darabjában is férj-feleség viszonyban van egymással. Ők a megmondha­tói, hogy könnyebb vagy nehe­zebb így egy másik házaspár bőrébe bújni, a megszokottól esetleg merőben eltérő gesztu­sokkal élni. A néző számára azonban a magánéleti kapcsola­tok nem többek kuriózumoknál, a közönséget az érdekli, hogy a színpadon mi történik. A darabbéli Mókus és Csibili minden tekintetben átlagembe­rek, teli reményekkel, vágyak­kal. Egy szép napon azonban Mókus azzal állít be, hogy új életet kezdenek, tulajdonosok lettek. S elindulnak, hogy el­foglalják álmaik birtokát a ten­JOE MURÁNYI A DUNA TELEVÍZIÓ MŰSORÁBAN Nógrád megye egyik sztárvendége volt Louis Armstronggal Is muzsikált Az idén május 5-étől 8-áig zajlott a tizedik nemzetközi dixieland fesztivál Salgótarján­ban. Ennek egyik sztárvendége volt Joe Murányi, aki az USÁ-ból érkezett a Ka- rancs aljai városba, és szinte azonnal belopta magát a közönség szí­vébe. Nem csoda, hi­szen személyében az élő jazztörténettel talál­kozhatott a publikum. A Duna 7Y-ben szombaton, október 15-én 19.55-kor szintén láthatják őt a jazz kedve­lői. Ekkor vetítik a Joe Murányi - Egy amerikai matyó című zenés élet­rajzi filmet, mintegy há­romnegyed órában. A vi­lághírű klarinétos és szoprán szaxofonos, a jazz egyik fő zászlóvivője. New York Cityben Jimmi Ryan jazzklubjának meghatá­rozó személyisége volt a ma­gyar muzsikus. Fennállása alatt ez volt a legrégibb jazzklub, a jazz „ki kicsodá”-ja, ahol min­denki föllépett, aki számított ebben a sokak által kedvelt, vérpezsdítő műfajban, Louis Armstrongtól Ella Fitzgeraldon át Oscar Petersonig. Joe Murányi a Columbia Egyetemen végzett. Bár big band-ekben is szaxofonozik, főként a kis, improvizáló zene­karokat szereti. Kedvelt stílusai közé tartozik a dixieland, a szwing, a mainstream, a korai bop. 1967-től 1971-ig Louis Armstrong All Stars-ában járta a világot. Erről könyvet is írt. Amikor Salgótarjánban járt, nem mulasztottuk el vele a ta­lálkozást, erről olvasóink is több cikkben meggyőződhet­tek. Ekkor azt is megkérdeztük tőle, mi a véleménye az itteni fesztiválról. A világhírű szaxo­fonos így válaszolt:- Igen jó, mert a világon nincs elég dixieland fesztivál. Amikor fiatal voltam, ilyen ze­néket játszottam. De én már - a koromnál fogva - olyan ritkább dolgokat keresek a zenében, hogy érzelem, öröm, bánat. Úgy látom, a fiatalok még nem. Azt szoktam mondani, ők most mennek oda, ahonnan én jövök vissza. (bte) ÖTVEN ESZTENDEJE MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNT Sebestyén János: Egy rádiós naplójából 1944 októbere < nelem egyik legvéresebb időszaka. Események­ben - világvi­szonylatban - rendkívül gaz­dag volt. Ma­gyarországon Horthy Miklós kormányzó szerencsétlen kiugrási kísér­letével, illetve Szálasi Ferenc nemzetvezető (de valójában nemzetvesztő) hatalomra ke­rülésével fo­nódott legin­kább össze. E hónap tör­i magyar törté- ténéseit eleveníti fel vasárnap legszomorúbb, 20 óra 5 perctől a Kossuth rá­Nyilasok felfegyverzése a hatalomátvétel után dióban Sebestyén János mű­sora, az Egy rádiós naplójából, három tételben. Október 15-ig az illúziókról és reményekről lesz szó, a kö­zépső rész októ­ber 15-ét, a szomorú vasár­napot beszéli el, s ezt követi a rém séges két hét: a nemzetve­zetővel a végső győzelemig. A műsorban megszólalnak korabeli politi­kusok, katonák is. így: Kéri Kálmán, dr. Fá­bián János és Sulyok Imre. Mivel tölti a hét végét? Sokan mondjuk hét közben, ha lesz kis időnk, hét végén föltétlenül pótoljuk, amit öt napon át elmulasztottunk. Ez aztán vagy sikerül vagy nem. Ha nem, akkor újra azt mondjuk, majd legközelebb. Tényleg, Ön mivel tölti a hét végét? íme, a válasz: Fehér Miklós könyvtáros (Salgótarján, Balassi Bálint Könyvtár):- A hét vége egyrészt a „játszóterezésé”. Van egy há­roméves kisfiam, aki ilyenkor szívesen csúzdázik, figyeli az autókat. Hétéves kislányom pedig csimpaszkodni szeret a nyújtón. Egyébként pedig most olva­som Bárányi Ferenc erdélyi író Egbenyúló kockakövek című regényét, amely a romá­niai magyar orvosegyetemis­ták ötvenes évekbeli életét, élményeit idézi föl. Nagy meglepetés volt számomra, hogy ez a rendszert kritizáló mű 1983-ban Romániában magyar nyelven megjelenhe­tett. A határon túli magyar irodalom iránti érdeklődés az én esetemben hiánypótlást je­lent, hiszen ahhoz a korosz­tályhoz tartozom, amelynek nem voltak közvetlen élmé­nyei a kinti magyarságról, még főiskolai tanulmányaim során sem hallottam például erről a kitűnő íróról. „Kite­kintő” érdeklődésemben kicsit az is befolyásol, hogy két éve Szlovákiába, Fülekre járok át, ahol az ottani városi férfikart vezetem. Ez több is nekem, mint pusztán kamagyi munka. Olyan életsorsokkal és embe­rekkel ismerkedhetem meg, akiket magyarságuk megtartá­sáért őszintén becsülni tudok. Fehér Miklós: Olyan emberekkel ismerkedhe­tem meg, akiket magyar­ságukért becsülni tudok A könyvtárosság mellett zenetanár vagyok, így a hét vége további legfontosabb programja számomra a csalá­don és a könyvön kívül a mu­zsikával való foglalkozás, ze­nehallgatás, fölkészülés a kar­nagyi tevékenységre. -th

Next

/
Thumbnails
Contents