Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01-02 / 231. szám

1994. október 1-2., szombat - vasárnap Zenei Világnap 11. oldal HÍREK Drámai tagozat indult Balassagyarmat. Nyolc­száz növendékkel és az egyre népszerűbb rajz- és képzőművészeti tagozattal kezdte meg idei tanévét a Rózsavölgyi Márk Zeneis­kola. Tagintézményt mű­ködtetnek Rétságon, Érsek- vadkerten, Diósjenőn, Ma- gyamándorban és Rom- hányban. E tanévtől drámai tagozattal is kísérleteznek. Újra lesz gitár Pásztó. Tizennyolc tanár felügyeletével 280 növen­dék kezdte el zenei tanul­mányait. Idén ismét indítot­tak gitár tanszakot is. Bérlet a Zeneakadémiára Bátonyterenye. A zeneis­kola tanulólétszáma 310 fő. Négy bérleti hangversenyt rendeznek: az elsőt a zenei világnaphoz, a következőt a karácsonyhoz, a harmadikat húsvéthoz, az utolsót pedig a tanévzáráshoz kapcsoló­dóan. Hangversenysoro­zatra viszik növendékeiket a Zeneakadémiára. Néptánc és harmonika Szécsény. Kétszáz növen­déke van a zeneiskolának. Két új tanszakot indítottak: a tangóharmonikát és a nép­táncot. A zongora és a gitár mellett egyre népszerűbb a rézfúvós tagozat. Jubileumra készülnek Salgótarján. Jövőre immár negyvenedik életévébe lép a Salgótarjáni Zeneiskola, ahol az idei tanév már a ju­bileumra való készülődést is szolgálja. Az intézmény kö­zel hétszáz növendéke a megyei hegedűstalálkozóra, országos zongora-, klari­nét-, oboa-, fagott- és kürt­versenyre készül. Az ifjú­sági szimfonikusok mellett idén ifjúsági fúvószenekart is alakítottak. Hangver­senyprogramjuk a Mester és a Zenekari bérletek kereté­ben gazdag választékot kí­nál, az anyagi gondok meg­oldását segíti a Zenélő Ifjú­ságért Alapítvány. Népzenei gyökerekkel Karancskeszi. A Ka­rancs-völgy községeinek összevont zeneiskolája - amely 1991-ben önállóso­dott - 14 tanárral és 120 nö­vendékkel kezdte meg új tanévét. Legnépszerűbb tan­szakuk - a klasszikusok mellett - a népzenei, hiszen a környék népi hagyomá­nyai ezt nem csak igénylik, hanem alakítják is. Az oldalt szerkesztette Gálné Horváth Mária RÁHANGOLÓ - Zenei magazin Új rovatot indítunk útjára, amely előzetes információink alapján vélhetően egybeesik ol­vasóink egy bizonyos rétegének igényeivel. Vannak helyek és közösségek szükebb pátriánkban, ahol már konkrét kérések is megfogalma­zódtak e témakörben. Ezért örömmel kínáljuk fel zenei magazinunkat, melynek kialakítását, állandó tartalmi elemeinek meghonosítását nem akarjuk és nem is tudnánk egyedül elvégezni. Mostani - a Zenei Világnap­hoz kötött - megjelenésünkkel csupán egy szabad építkezésű folyamatot kívánunk elindítani, amelyből még sok minden lehet- természetesen az adott ütem­vonalakon és kiénekelhető ok- távokon belül -, ha a megye ze­nei szakemberei, muzsikusai, műkedvelői és a téma pártfogói is így gondolják. Véleményüket, témajavasla­taikat és - természetesen - kri­tikai észrevételeiket is tisztelet­tel várjuk. Feltört a tarjáni szimfonikus-utánpótlás Péntek esti vonóspróba a zeneiskolában Fotó: Gyurián Tibor Az illem úgy kívánná, hogy induló zenei rovatunkban legelőször a megye egyik legrégibb művészeti együttesének, a Salgótarjáni Szimfonikusoknak háza tájára látogassunk el. Ez alkalommal azonban ők kérték, hogy a szakmai berkekben immár egyre is­mertebbé váló „kis” zenekart, a zeneiskolában működő ifjúsági szimfonikusokat mutassuk be olvasóinknak. Megérdemlik. Ők azok, akik a nyáron, az egyik nemzetközi fesztiválon szinte berobbantak a zenei vérkeringésbe. Salgótar­ján ifjú muzsikusai a Budapes­ten megrendezett, I. Nemzet­közi Ifjúsági Nyelvi és Zenei Fesztiválon szép sikert arattak. A rangos nemzetközi me­zőny zsűrijének elnöke, Med- veczky Adám operaházi karnagy megdicsérte a fiatalokat, akik jutalomból részt vehetnek az egyik dél-angliai zenei fesztivá­lon. A lényeg és az erő azonban most is a háttérben, a kulisszák mögött rejlik. Ezekről kérdez­tük Torják Vilmost, az ifjúsági zenekar karnagyát.- A Salgótarjáni Ifjúsági Szimfonikus Zenekar - a városi zeneiskola keretein belül ­1991 januárjától működik eb­ben a formájában - kezdte. - Fő célunk, hogy utánpótlást bizto­sítsunk a helyi szimfonikusok­nak. Az ifjúsági együttes már az alakulás évében bemutatko­zott a veszprémi országos fesz­tiválon. Szűkebb pátriánkban 1992 márciusában játszottunk először a művelődési központ­ban, s ezt követően egyre nőtt fellépéseink száma. Tavaly si­keresen mutatkoztunk be a Ze­neiskolai Zenekarok II. Orszá­gos Fesztiválján - melynek vá­rosunk adott otthont —, s a mos­tani nemzetközi eseményre az egyik budapesti fellépésünk alapján kaptunk meghívást.-Mit kell tudni erről a bu­dapesti fesztiválról?-Talán annyit, hogy az egyik nyelvoktató és koncert­szervező bt. hívta életre. A júli­usi, rangos nemzetközi rendez­vénysorozat keretében - melyre kórusok, fúvós és szimfonikus együttesek kaptak meghívást - nyelvi és zenei programok vál­togatták egymást a főváros kü­lönböző intézményeiben. Mi a fasori evangélikus gimnázium­ban tartottuk bemutatkozó hangversenyünket, és a gála­koncerten is szerepeltünk.- Milyen műsort vittek?- Mintegy 60 perces zenei anyaggal készültünk a feszti­válra, melynek mi nem csupán bemutatkozó, hanem versenyző résztvevői voltunk. Az előké­születek igen kemény munkát igényeltek, hiszen a meghívás érdekében Kodály-műveket is elő kellett adnunk. Kodályról köztudomású, hogy ifjúsági ze­nekarok számára nemigen komponált, így a meglehetősen nehéz felnőtt repertoárból vá­logattunk. Igyekeztünk prog­ramunkat változatosan összeál­lítani, s örömmel láttuk, hogy a zsűrinek is ez volt a véleménye.- Úgy hallottuk, alaposan ki­jutott a dicséretből...- Nem kis dolog volt Med- veczky Adám szájából hallani a dicsérő szavakat. Szerinte az if­júsági szimfonikus zenekarunk jó úton jár ahhoz, hogy színvo­nalas együttessé nője ki magát. A legfontosabbnak azonban én mégsem ezt a dicséretet tartom, hanem fiataljaink lelkes, időt és fáradságot nem kímélő munká­ját, hozzáállását, amely még a felnőtt együtteseknek is dicsé­retére válhatna. Az ősz beköszöntével talán kissé megszürkült a nyári va­rázs, de az együttes összetartó ereje továbbra is nagyon erős. Hetente kétszer, pénteken este és szombaton délelőtt tartják próbáikat. Minden szereplésre, bemu­tatkozásra nagy erőbedobással készülnek, és ami nagyon fon­tos, jól érzik magukat együtt. Talán ezért is képesek iskolai, középiskolai tanulmányaik mellett ennyi időt és lelkesedést adni a muzsikának. (G. Horváth Mária) Harmóniát! Mottó: „A szó elhangzik, az összhang megmarad." (Goethe) H armóniát, rendet, igazit, vagy belevész a világ - ki­áltott fel Illyés Gyula, amikor a háborús borzalmakat zenéjével kivetítő Bartókról írt. Arról a nagy muzsikus egyéniségéről, aki művészetével bebizonyí­totta, hogy „ki szépen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja.” Sokszor, sok helyen olvas­tam és hallottam már az idézett sorokat, amelyek mindig a zene gyógyító varázserejét, minden- hatóságát, ugyanakkor nemes egyszerűségét, földhöz és em­berhez ragadtságát juttatják eszembe. A zenéét, amelyhez soha nem a pallérozott értel­men, sokkal inkább az emberi lelkeken, érzéseken keresztül vezet az út. „Mert olyanokat él­tünk meg, amire ma sincs ige... amire ma sincs szó, s tán nem is lehet már, csak zene, zene, zene...” Nem kell túlzott képzelőerő ahhoz, hogy Illyés gondolatai­nak időszerűségét, mának is szóló intését felismerjük, s mint valami ereklyét vagy elévülhe­tetlen rendezőelvet, hétköznap­jaink fölé emeljük. S nem kell túlzott képzelet­gazdagság annak felismerésé­hez sem, hogy mennyire leegy­szerűsödne és megszépülne az a körülöttünk, felettünk, velünk és értünk (?) működő társa­dalmi élet is, ha egy ici-pici ze­nei szervezettséget kapna. Leg­alább annyit, mint a legegysze­rűbb zenekar. Ahol a közakarat­tal pódiumra emelt karmester számára nem a partitúrában való olvasás, hanem a mu­zsika — az élet — szépségeinek kiaknázása, fel- és megisme­rése jelent feladatot. Ahol a hangszerek nem harsogni, vil­logni, fecsegni, futkározni, előre szaladni, sími és zo­kogni akarnak, hanem beleol­vadni abba a jótékony össz­hangba, amit a szerzők és muzsikusok harmóniának, a hallgatók pedig békének és nyugalomnak neveznek. Miért hát, hogy - mindezen évezredes felismerések elle­nére - a ma hangszerei gyak­ran inkább hivalkodni, le­előzni, vinnyogni, károgni, kontrázni és brummogni akarnak? Pedig jól tudják, hogy a zene ilyenkor már nem szövetség, csupán szövetke­zés valamire, nem ritkán va­laki, vagy valakik ellen. Ösz- szejátszás egy lakoma, egy vásár, vagy éppen egy kiárusí­tás erejéig - és a pénzelvűség okán. S bár mindezen divatos törekvések hatását leginkább a csillagos éggel jelölik, belső tartalmuk és mozgásterük alig-alig éri el azt a bizonyos egy oktávot. O któber elseje: Zenei Vi­lágnap. Vannak, akik megünneplik, s vannak, akik csupán jó üzletnek tartják. Történjen bárhogyan, Sibe­lius szerint „ahol a muzsika kezdődik, a szónak meg kell szűnnie,” mert, mint Wagner mondja: „A művészet hiva­tása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.” (Ghm) Muzsika a könyvtárban Kocsis Zoltán, a hangtechnika mestere A salgótarjáni Ba­lassi Bálint Könyvtár új épü­lete már eleve úgy épült, hogy méltó helyet kapjon benne a zenei szolgáltatás mondja Kocsis Zoltán, a zenei részleg vezetője. S hogy mi min­dent nyújtanak a látogatóknak? A hagyományos le­mezek és kazetták mellett - melye­ken belül a komolyzenei disz- kotéka 5000, a könnyűzenei 500, a népzenei pedig 200 da­rabot számlál, s ezeken kívül több száz irodalmi és mesele­mezük is van. Egyre népsze­rűbb a CD-állomány, amelyből a mintegy 300 darabos készle­tet folyamatosan bővítik. A 10 csatornás diszkotékában min­den hanganyagot meg tudnak hallgatni az érdeklődők, és át­játszásra is lehetőségük van. Aki pedig nem a könyvtárban szeretné élvezni kedvenc mu­zsikáit, annak sincsen akadálya, hiszen a könyvtári olvasók számára a kölcsönzés ingyenes. Letétdíjat ugyan felszámolnak, de azt a kölcsönzési idő eltelté­vel visszaadják. A többi zenei szolgáltatás között figyelemre méltó a kor­társ dzsesszklub, és fontos a csökkent látóképességűeknek ajánlott Hangos könyvek-kazet­tasorozat, valamint a lap- ról-hangra akció, amely aktuá­lis cikkekből tallóz ugyancsak szembetegek számára. (g) Zenei rejtvény Zenei rejtvénysorozatunk első fordulójában a hang­szerekkel foglalkozunk. /.. Melyik a kakukktojás a felsorolt három hangszer közül? doromb, furulya, fagott; 2. : Melyik a mélyhegedű a három közül? cselló, godonka, brácsa; 3. : Melyik az a hangszer, amelyik az oboa és a klari­nét elemeiből keletkezett? szaxofon, tárogató, blockflőte; 4. : Mi a timpani? pergődob, csörgődob, üstdob; 5. : Hány húr van a klasz- szikus gitáron? négy, hat, nyolc. A válaszokat kérjük ok­tóber 7-ig postázni szerkesz­tőségünk címére. A helyes megfejtők között könyvju­talmat sorsolunk ki. „Minden stílust szívesen ráillesztek a hangszeremre” Tóth Tibor, a fiatal muzsikus-vállalkozó Salgótarjánban szüle­tett, Debrecenben szerzett hegedütanári diplomát, Balassa­gyarmaton kezdte pályáját 1984-ben, aztán országot-világot lá­tott - fél évig Mexikóban dolgozott -, s most ismét egyre több szál köti szülővárosához. Tehetségével és ügyes hang­szeres játékával gyorsan elis­merést szerzett magának, kö­zösségi aktivitása, szervező- készsége révén pedig még a közelmúlt politikai vérkeringé­sébe is belekeveredett. A kü­lönc jelzőt viszont nemcsak en­nek okán ragasztották az örök­mozgó fiatalemberre, hanem azért is, mert 1991 őszétől ze­nei vállalkozásban keresi a ke­nyerét. Arról, hogy miért kez­dődött ez a formaváltás, megle­hetősen szűkszavúan nyilatko­zott Tóth Tibor, mert - mint mondta - nem akar megbántani senkit. És különben is, a saját bőrét vitte vásárra, amikor vál­lalkozói engedélyét megkapta.- Mire szólt az engedély?-Komplex zenei szolgálta­tásra, amelybe a hangszeres ok­tatás, önálló műsorok összeállí­tása és az azokban való közre­működés egyaránt belefér. Ta­nítottam szintetizátoron, szer­veztünk gyermek- és felnőtt műsorokat, komolyzenei és szórakoztató összeállításokat, melyekben a zeneirodalom klasszikusaitól az operetten és népzenén át egészen a musica­lig sok szép mű elfért. Tavaly több mint száz fellépésünk volt, s úgy érzem, nem kis sikerrel.-Mégis, ha a virtuóz hege­dűs szintetizátoron oktat, nincs Tóth Tibor: Megszerettem az önállóságot, a sokszínűséget abban megalkuvás?- Szerintem nincs. A szinte­tizátor például a modem kor olyan hangszere, amelynek szakszerű kezeléséből még sok minden lehet. Növendékeim könnyen és gyorsan megsze­rezhetik a zenei alapismerete­ket, s később akár a zeneisko­lába is beiratkozhatnak, zongo­rára. Egyébként minden zenei műfajnak van szépsége és mes­terműve. A lényeg, hogy ezt a muzsikus felismerje, és jól tudja közvetíteni. Engem nem zavar a műfajokban való ba­rangolás, csak jó zene legyen.- Ön elég elfoglalt ember, számos megyei együttesben ját­szik, a salgótarjáni szimfoniku­sok koncertmestere, „másodál­✓ lásban” kétgyermekes család­apa. Nem vállal sokat?- Mindaz, amivel foglalko­zom, a hivatásomhoz, a zené­hez kapcsolódik - még a fe­leségem is zenepadagógus -, és kiegészíti egymást. Az óvodá­soktól az egészen idős embere­kig, minden korosztállyal van kapcsolatom. Talán azért, mert a klasszikusoktól egészen a countryig, valamennyi stflust szívesen „ráillesztek” a hang­szeremre. Boldog ember va­gyok, hiszen azt csinálom - bár az elképzeltnél kicsit szűkebb keretek között - amit szeretek.- Meg lehet ebből élni?-Nagyon rossznak kell len­nie annak a vállalkozásnak, amely csak annyit hoz a kony­hára, mint a jelenlegi - sajnos, nagyon alacsony - pedagógusi fizetések. S talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha én nem sorolom magam a sikertelen vállalkozók közé. Megszeret­tem ezt a formát, az önállóságot és sokszínűséget, s aki mind­ezért kritizál, ne elvekben, ha­nem a színpadon, hangszeren hívjon ki versenyre. G. H. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents