Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-10-11 / 213. szám

1994. szeptember 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal A TÉT NEM KICSI: ÖTMILLIÓ VÁSÁRLÓ MÁR BIZTOS A Kőtemplom papjai megízlelték a sikert A Stone Temple Pilots négy tagja közül állítólag az éne­kest, Weiland-et és a dobost, Eric Kretzet a legkönnyebb szóra bírni. Ők szívesen ad­nak interjút s örömmel be­szélnek a furcsa nevű zene­kar történetéről, munkájá­ról, vagy akár terveiről. Weiland mondta el azt is, hogy elfogadják, amit annyi helyről hallottak már, hogy a „Plush” című daluk tudniillik pont olyan, mintha a Pearl Jam játszaná, mégis: az együt­tes nagyon-nagyon nem sze­reti, ha a Seattle-iekhez hason­lítják. Két éve, mikor még fiata­labbak voltak, s nem tudták teljes bizonyossággal, melyik utat is válasszák, érzett a játé­kukon és a hangzásukon Se- attle-i grunge hatás - a „Core” című albumon ez jól hallatszik -, de ez már a múlté. Az énekest láthatóan idege­síti, legalábbis kellemetlenül érinti, ha akár a „Plush”-ról, akár a „Core”-ról beszélnek vele, mert valahogy mindig ki kell magyaráznia a Sub-Pop támogatta irányzat tagadhatat­lan nyomait. A „Core” mentegetésében például addig megy, hogy a Lollapalooza-tumét okolja, melyen egy darabig részt vet­tek - mentek a tarka karaván­nal tájról tájra. Weiland azt mondja, óhatat­lanul felvettek egy stílust, sőt rengeteg manirt, mert a Lolla- paloozában fellépő zenekarok mind-mind ugyanazt a zenét játsszák, és egytől egyig egy­formán szólnak. A Lollapalooza szerinte egyébként is a végét járja: mindennapi, közönséges ván­dorcirkusz lett belőle, ahol a pénz a lényeg, semmi egyéb. A Stone Temple Pilots, azaz a Kőtemplom papjai - a pilot szónak kissé fennköltebb je­lentését véve - úgy jó hat éve vannak együtt. Úgy ismerked­tek meg, úgy jöttek össze, hogy mind a négyen ugyanazt a zenét hallgatták és istenítet­ték: a Yes, a Led Zeppelin, a Pink Floyd és a King Crimson világát. Először Merian C. Cooper 1949-es filmje után Mighty Joe Young volt a ne­vük, de mivel Chicagóban volt már egy ilyen nevű banda, más elnevezést kellett keresniük. De a híres Whiskey a Go Go mulatóban még mint Mighty Joe Young léptek fel a Rollins Band előtt. Bármilyen hangzása is volt - vagy tán épp azért? -, az első nagylemezt, a „Core”-t majd­nem ötmillió példányban adták el. Hatalmas szám ez, ha kez­dőkről van szó, és ahogy Kretz emlékezik, először fel sem fogták ennek a hirtelen siker­nek a roppant súlyát. Csak ké­sőbb, lassanként jöttek rá, hogy a szituáció bizony fe­lelősséggel is jár. Nem ijedtek meg, csak egyre feszültebbek, idegesebbek lettek és robba­nékonyak. Nem bírták elvi­selni egymást a szállodákban, vagy étkezés közben. Odáig fajult a dolog, hogy fel akartak bomlani. A szétválást most, 1994 márciusában el is döntötték. A „Purple” albumot vették fel és a háromhetes bezártság kezdte pokollá tenni az életüket. Aztán egy este rádöbbentek, hogy a tét nem kicsi: körülbe­lül ötmillió potenciális vásárló biztosan nagyon várja a le­mezt. A feszültség teremtő ener­giává lett, annyira segítette és megkönnyítette a közös mun­kát, hogy még igen személyes hangú dalok is szalagra kerül­tek. Dehogy válnak szét! Nagy a boldogság: az egyik bálvány, a Rolling Stones háromszor szerződtette a Stone Temple Pilots-cot újabb turnéja előze- nekarának. A dicsőség útján megállni nagy balgaság. A sikerrel élni kell, meg kell tartani. Vass Imre A keresztszülőknek nagy szerepük van a lakodalomban A házasságkötés, a lakoda­lom, nagyon nagy esemény egy fiatal pár életében. így volt ez Karczag Mária ceredi és Bohács László bárnai je­gyespár esetében is. A szlovák határ mellé szólt a meghívó, ahol augusztus végén a római katolikus templomban mond­ták ki a boldogító igent. A készülődés már két héttel korábban elkezdődött, amikor a rokonság férfitagjai az erdőn sátorfát szedtek, az asszonyok pedig tésztát gyúrtak, sütöttek, főztek. A nádszálvékony Marikán gyönyörű, saját elképzelése szerint készült, menyasszonyi ruha pompázott. A csinos vőle­génnyel az élen megérkezett a százfős lakodalmi menet Bár- nából és a szülőktől kikérték a menyasszonyt. A megható esküvő után a la­kodalmi menet visszakísérte az ifjú házaspárt a lányos házhoz, mert ceredi szokás szerint, a vacsorát még ott fogyasztották el, és csak azt követően mentek a legényes házhoz Bámába. A lakodalomban bőven volt enni- és innivaló, roskadoztak az asztalok. Cereden a keresztszülőknek nagyon nagy szerep jut a me­nyasszony életében. Szokás szerint legalább harminc tálca süteményt visznek, ebből nem kevesebb, mint tíz torta. A stafírungozásból is kiveszik a részüket, hiszen a pénzen kívül ezúttal is sok hasznos haszná­lati eszközzel lepték meg a ke­resztlányukat. Ok kísérték el a menyasszonyt Bámába is.- adél ­DAVID HASSELHOFF VIGASZTAL. A neves színész két filmfelvétel között Párizs­ban lemezre énekelte A mennybolt és a csillagok című dalt egy francia kislánnyal. Ezzel elkezdődött a tizenegy éves Nadege Trapon karrierje. David a többi pályázó kiengeszte­lésére velük is hajlandó volt énekelni. FEB-fotó Sacha reménykedik Sacha Distel francia énekes kétszer esett át korunk egyik legsúlyosabb betegségén, a rákon, mégis optimistán néz a világba. Először huszonhárom évvel ezelőtt fedezték fel egy rutin­vizsgálat során a tüdőrákját. Azonnal megoperálták. A tele­vízió összeállítást készített az életéről, pályáról, arra készül­vén, hogy esetleg bekövetkező halála után bemutassa. Amikor jobban lett, meg­nézte a filmet és akkor látta, - ahogyan ő fogalmazott - mennyi sületlenséget hordtak össze róla. Betegsége tíz évvel később, más formában, bőrrákként je­lentkezett. Distel azt is legyőzte és abban bízik, hogy van még hátra jó néhány éve. Hatvanévesen is remény­kedik, tenisszel és síeléssel tartja karban a testét, egészsé­gesen táplálkozik és változat­lanul keresi a szép hölgyek társaságát. DEAN CAIN, AZ ÚJ SZUPERSZTÁR. Az amerikai televízió a nagy sikeren felbuzdulva új sorozatot forgat a Supermen-történetbó'l. Az új főszereplő korábban a foci­pályán szerepelt sikeresen. A tinédzserlányok rajonga­nak érte. Naponta több ezer levelet kap. FEB-fotó EGYÜTTESEK ÉS SZÓLISTÁK RÉSZÉRE / Énekelt versek fesztiválja Pécsett Pécs Város DOZSO Művelő­dési Központja és a Szélkiáltó együttes október 28-án ren­dezi meg az énekelt versek harmadik fesztiválját. Ebből az alkalomból ver­senyt hirdetnek az irodalomban és a zenében egyaránt járatos, az e sajátos műfajban tevé­kenykedő együttesek és szólis­ták részére. A jelentkezőktől mintegy tíz-tizenöt perces műsort tar­talmazó úgynevezett bemutat­kozó kazettát várnak. A szervezők kikötötték, hogy a kazettán egy Pécsett élő és al­kotó költő megzenésített versének is szerepelnie kell. A legjobbaknak bizonyuló jelentkezőket természetesen meghívják a versenyre, s a he­lyezettek, valamint a díjazottak fellépnek a fesztivál esti prog­ramjában, melyet a Magyar Te­levízió is felvesz, és későbbi időben sugároz. A kazettákat és az azokhoz mellékelt ismertetőt a zenakar- ról, a szólistáról a versenyt ren­dező művelődési központ cí­mére kell beküldeni: (7626 Pécs, Felsővámház u. 72. Telefon: 72/313-648). Ugyanoda kell elküldeni a legépelt verseket is. A Kisstadionnál volt a leg­jobb: a koncertfővezér csak állt a dobogón és sorolta a ne­veket. A rendezők mentek, adatokat diktáltak, formaru­hát vételeztek és igen jól szó­rakoztak. A koncertfővezé­ren. Merthogy elfelejtette ki­kapcsolni a mikrofont, így az­tán minden szavát jól lehetett hallani. Az újságba nem való­kat is... Később a protokollkapunál győzködtük egymást: itt ma még pezsgő folyik. S valóban: volt pezsgő, csak nem nekünk. Kóborék zivatarral jöttek Állítólag minden jóért meg kell szenvedni. Ez most is így volt. Előzenekarként ugyanis fellépett a Love együttes. Éne­kesük hangsúlyozta, hogy soha nem fog fegyvert a kezébe, gi­tárosuk eljátszott egy eléggé ismert Lény Krawitz-számot (eléggé rosszul). Közönségük pedig ... Hát, az nemigen volt. AZ OMEGÁRA EZÜST ESŐ ÖMLÖTT Rend volt, hideg és hangulat A Népstadionban újra együtt volt az egykori nagy csapat (archív fotó) Kóborék majdnem teljesen pontosak voltak, a baj csak az, hogy velük együtt megjöttek a zivatarfelhők is. A nézők váltogatták egymást Az első negyedórát mindenki állta, utóbb aztán megindult a nagy koncert-népváhdorlás. Kapuk alá, ponyvák közé. Az­tán vissza. S csak ezután jött a java. A közönség jobb sorsra ér­demes tagjai ütemesen váltot­ták egymást a kapunál, a ro­hangálásban jól jött a rendőri segítség. Volt valami furcsa az egészben: akárhányan is mene­kültek a lelátóról és a küzdőtér­ről, a nézősereg valahogy még­sem apadt. Vagyis nem játszott üres színpad előtt az Omega. A kitartást meg is hálálták: a rendkívüli idő­járásra tekintet­tel eljátszották az Ezüst esőt, sőt, később re- petáztak is. Nemcsak ebből persze: a Gyöngyhajú le­ányból is, s ha Kóbor torka bírja, még más­ból is. A koncert kö­zepe táján érke­zett a Scorpions. Ők meg a szél­ről énekeltek (Wind of Change), de ebben nincs semmi meglepő. Egyrészt tényleg kegyetlenül fújt az eső szele, másrészt a legtöbb dal (minden nyelven!) a szélről, az esőről, meg a napfényről szól. Az Ómega-énekes közkívána­tára eljátszották a Csillagok út- ján-t és egy másik szerzemé­nyüket. A végére Rudi (Scorpi­ons) is megtanult magyarul. Azt mondta: Jó estét, Budapest! Tánc petróleumlámpára Mire a felhőszakadás véget ért, a táncolható számok is elő­kerültek. A petróleumlámpáról szóló nóta különösen nagy si­kert aratott: táncolt ott min­denki, boldog és boldogtalan. Rend volt a koncerten. A századnyi rohamrendőmek semmi dolga nem volt, viszont ingyen nézték a hangversenyt. Már megérte. A mentőknek is. A végefelé azért már látszott valamiféle kapkodás: az éppen befejezett dal után nem egy újabb Omega jött, hanem - CD-ről - Toto Africája. Lett is füttykoncert. Kóbor Jancsi sietve közölte, hogy még futja egy dalra a hangjából. Az egyből végül há­rom is lett, de azért senki nem bánta ... Alighanem még töb­bet is elbírtak volna. Éjfél körül szomorúan csó­válta a fejét az egyik rendező kolléga: látszik a fiúkon, hogy rég nem álltak színpadon ... De a közönség ezt aligha vette észre. A végén is csak azért fü­tyült, mert újabb ráadás helyett az Omega elvonult, maga mö­gött egy 60 ezres, bőrig ázott sereggel. Még maradtak egy kicsit A jókedv azért megmaradt, a nézők a körülményekhez és a lehetőségekhez képest fegyel­mezetten távoztak, még néhány poént is megeresztettek, szóval aligha csalódtak. Voltak persze, akik még ma­radtak egy kicsit. Nézték a színpadot, vártak, vártak. Meg is szólalt a zene, újra, szólt vagy negyedórán át. De nem az Omegától.-séf-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents