Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-09 / 212. szám
6. oldal Látóhatár 1994. szeptember 9., péntek in IS A VEZETŐI KAR JUT A VAGYON NAGY RÉSZÉHEZ? - BÉKA ALATT A HAVI BRUTTÓ Az acélárugyáriak éppencsak élnek és félnek A Salgótarjáni Acélárugyár Rt. elődje, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek legvirágzóbb idejében majd hatezer fős munkás-dolgozói gárdát számlált. Mára a csapat ezer főre csökkent. Gondjaik az átalakulásnak nevezett időben igen csak megsűrü- södtek, s bizony épphogy csak talpon tudtak maradni. Válaszra váró kérdésekben ma sem szűkölködnek. Csaknem mindenkit érint, hogy miként alakul az üzem sorsa, s a sorra kerülő privatizáció során ki, mennyi vagyonhoz jut. Ugyanis a dolgozók részéről felmerült, hogy akárcsak másutt, itt is a menedzsment jut a vagyon nagy részéhez. A horganyzó csaknem másfél évig állt. Újraindításakor korábban elbocsátottakat vettek vissza Archív fotó Buchinger Györggyel, a három éve megválasztott szakszervezeti bizottság titkárával először a gyár jelentős leépítéséről beszéltünk. Ennek során megtudtam, hogy a Nemzetközi Európai Vasas Szövetségtől kapott súgás - mi szerint készüljenek fel a munkanélküliségre - meg- fogadása tette lehetővé, hogy a végkielégítést és a felmondást szabályozó törvény megjelenése előtt már a gyár szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése kollektív szerződésben rögzítette a törvényben szereplő tennivalókat. Szakszervezeti kártya Szóba került, hogy a szak- szervezeti bizottság döntése alapján a tagok részére megvásárolták a Golden Word Klubkártyát, amelynek felét, 500 forintot a szakszervezet vállalt magára. A kártya használata a mindenkori tagdíjnál nagyobb megtakarítást jelent. A kártyával a kijelölt helyeken olcsóbban lehet vásárolni.-A kéthetenként megjelenő üzemi lapunkban, a Tarjáni Acélban minden közérdekű információt közlünk. Lehet, hogy nem elég gyorsan, mert hosszú az átfutási idő, és esetleg későbben reagálunk bizonyos feszültségekre - vélekedett a szakszervezeti bizottság titkára. Majd így folytatta:- Egy évvel ezelőtt még jogos és igaz volt az az idegesítő kérdés: mi lesz a sorsunk, mi lesz velünk? Azóta kedvezőbbé vált a helyzet. Van megrendelésünk, az alapanyag-vásárláshoz szükséges pénz is rendelkezésre áll. Az Érdekegyeztető Tanács pedig 84 milliót szavazott meg munkabérre és járulékokra.- Ezzel sem tudjuk azonban pótolni a korábbi vezetés fizetésemelést fékentartó politikája miatt kialakult alacsony szintet. Úgy is fogalmazhatok, hogy a béka alatt vagyunk a havi 22 700 forint bruttó fizetéssel. A dolgozók szegények- Mi váltotta ki a privatizáció során a munkavállalói részvénnyel kapcsolatos aggodalmakat: netán a kisem- mizés félelme?- Az MRP-program (Munkavállalói Részvényprogram) kezdeményezés a kisterenyei gyáregységben indult el. Ahogy az e témában lépni akarók megismerték jogaikat és kötelezettségeiket -jelzálog az ingatlanaikra, stb. - rájöttek, hogy nemcsak nyerni, hanem veszíteni is lehet, világossá vált, hogy az igen csekély összegű részvényüket óriási terhet jelentő hitellel kell kiegészíteni, mert csak így tudják ellátni feladatukat: a gyár működtetését. Ennek ismeretében a téma lekerült a napirendről. Egyébként kidolgozott MRP-program nincs a gyárban. A dolgozók szegények. Volt tartalékaikat a korábbi években felélték. Tudomásom szerint egyetlen vezető sem akar részvényt venni.- Miként látják, tapasztalják a gyakorlatban a jövőjükkel kapcsolatos tényeket, az MRP követelményeit, lehetőségeit a gyáregységekben? - kérdeztem Oláh Gézát, aki szakszervezeti bizalmi a szegverőben, s egyúttal üzemi tanácstag is.- A pánik, hogy megszűnik a gyár, a korábbi évekre vonatkozik. Most azt látjuk, hogy valami jól elindult, nyugodtabbak a kedélyek. Stabilizálódott a termelés, jobbak a körülmények, mint az utóbbi két-három évben. Az viszont nem rémhír, félünk attól, hogy belebukunk, mert az egyensúly felborult. Ugyanis 300 produktív termelő munkás tart el 700 nem produktívat. A vállalati átlagkereset havonta bruttóban 22 700 forint, a vezető beosztásban dolgozóké ennek többszöröse. Most érezzük azt, hogy az elmúlt 20-30 évben a délutáni és éjszakai pótlékot nem vettük bele az átlagkeresetbe. Ez most kiesett. Kaptunk ígéretet, hogy a produktív és improduktív arány majd megváltozik. Több tájékoztatás kell Rátérve a privatizációra, a következőket mondta:- A vezetés csupán előzetesen érdeklődött, hogy akarunk-e vagy sem résztvenni az MRP programban. Nem volt ez kidolgozva, nem ismertük a lehetőségeket, a feltételeket, a követelményeket. Balogh Mihály szakszervezeti bizalmi a dróthúzóban a következőkkel folytatta:- Hogy engedheti meg a szakszervezet, hogy nem tájékoztatják kellően a dolgozókat? Több információt kellene adniuk az üzemvezetőknek is. Én a géphez vagyok kötve, teljesítményben dolgozom, ezért nem tudok utána járni dolgoknak. Más üzemekben dolgozóktól tudjuk meg, hogy mi lesz nálunk, és ez nagyon sokszor bejön.- Mire gondol?- Például a létszámleépítésre. Minden dolgozó fél, köztük én is, hogy elveszítjük munkahelyünket. Egyébként az egyik fizetéstől a másikig épphogy csak megélünk. Emiatt el vagyunk keseredve. Bizony szidjuk a vezetőket. A mostani kormánytól sem az adó- és áremeléseket vártuk. Azt hittük, hogy nekünk, munkásoknak is jobb lesz. Annyival jobb a hangulat, hogy van megrendelésünk, s az ennek teljesítéséhez szükséges anyag is itt van. Nem a részvényprogramra- Úgy tudom, nemet mondtak az MRP-re.- Igen, mert nem kaptunk részletes tájékoztatást. Vacsoraidőben sok mindenről beszélgettünk, de erről nem esett szó. Szeretném tudni, mennyivel kell beszállnunk, milyen hátrányai és előnyei vannak. Miklós Barnabás szakszervezeti bizalmi a kovácsoló gyárban idegesen csak annyit mondott:- Húsz személyt számláló szakszervezeti csoportom tagjai a privatizációról, az MRP-ről csak annyit kérdeztek: a tízezer forint részvényért milyen kedvezmények járnak? A privatizációval kapcsolatban többen megerősítették, hogy a gyár első számú vezetői csupán előzetesen tájékozódtak, hogy milyen érdeklődésre számíthatnak a dolgozók részéről. Venesz Károly Biztonságban van a „hétköznapi” bankbetétesek pénze (FEB) Annak idején nagy megütközést keltett, hogy néhány bank és takarékszövetkezet csak részben és késedelmesen fizette ki betéteseit. Utóbb tudomásul kellett vennünk, hogy a korábbi 100 százalékos állami garancia csak a kötelező betétbiztosítás bevezetése előtt elhelyezett betétekre vonatkozik. Újabb baljós hír volt, hogy sok bankot konszolidálni kell. Erről és az azzal kapcsolatos banktechnikai kérdésekről sok szó esik, de a „hétköznapi” betétest az érdekli: nyugodt lehet-e betéte, folyószámlája biztonsága felől? Érre egyértelműen pozitív válasz adható. A bankok, amelyeket a konszolidáció érintett, az államtól - mint rész- vagy teljes tulajdonostól - tőkeinjekciót kaptak. Ennek révén saját tőkéjük általában eléri összes kihelyezéseik egy-huszonötö- dét. Ehhez kiegészítésként az állam még hitelt, úgynevezett alárendelt kölcsönt is nyújt. így a saját tőke és a tőkeként működő saját kölcsön aránya megfelel az általános nemzetközi normáknak. Ma már a korábbinál világosabbak az előírások, hogy milyen feltételekkel, s kiknek lehet bankalapítási vagy -vásárlási engedélyt adni, s milyen hatékony módszerekkel lehet és kell a bankokat ellenőrizni. Ugyanakkor maguk a bankok is szigorúan vizsgálják a hitelezéseik kockázatát, a szükséges tartalékképzést. TÓTH SÁNDOR ÍRÁSA PÁSZTÓRÓL Nógrád megye az országos sajtóban Immár negyedik éve jelenik meg a Magyarok Világlapja című havi folyóirat, amely a Magyarok Világlapja Alapítvány segítségével a külföldön élő magyarokat tájékoztatja hazai dolgainkról. A lap megrendelhető és eljut többek között az Amerikai Egyesült Államokba, Argentínába, Ausztráliába, Brazíliába, Kanadába, Németországba és más országokba is, ahol változó létszámban élnek a több hullámban kivándorolt magyarok. A Magyarok Világlapja színes, változatos formában tájékoztat hazánk közéletéről, művészeti, kulturális értékeinkről. Rovatai figyelemfel- hívóak, érdekesek: Színe és visszája, Hazacsinosító, Disputa, Értékeink, Művészportré, Hazai tükör, Kulturális körkép, Várospatrióta stb. A Széphistória című rovatban örömmel fedeztük fel Tóth Sándor írását Emeli tornyát a város címmel. Tóth Sándor költő - a korábbi parlamenti ciklusban kereszténydemokrata országgyűlési képviselő volt - nagy szeretettel mutatja be Pásztó városát. Szól a Zsigmond király idejében szerzett kiváltságokról, a bencések, ciszterciek több mint 800 éves helybéli tevékenységéről, Pásztó nevezetes építészeti emlékeiről. Pásztó múltjának értékei között felhívja a külföldön élő magyarság figyelmét Ra- jeczky Benjámin zenetudós munkásságára. A környezetről, ahol Béni bácsi élt és alkotott így ír: „Korokat összekötő épületek ezek, a szellem ujjlenyomatai, s tán összeros- kadna akár a legutóbbi új fal is, ha nem vennék tudomásul az építők, hogy a hajlék jelkép abban a történelmi folyamatban, amely eljegyezte pecsétjével ezt a tájat, s ebből a jegyességből már nem lehet kilépni.” A múlt értékeinek fölvil- lantása mellett Tóth Sándor a jelenről is szól, egy nemrég fölfedezett népi hangvételű költőasszony, Szóda Kelemen Klára nénivel készített interjú segítségével. Az írást záró beszélgetés bemutatja a pásztói polgárok életét, az itt-ott még fennmaradó hagyományokat, az emberi kapcsolatokban nagyon fontos szolidaritás, segítőkészség továbbélését, s a helybéli fiatalok új hagyományokat teremtő kulturális tevékenységét. (A Magyarok Világlapja megtalálható a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár olvasótermében.) Bódi Györgyné MINTHA REJTŐ ÍRNÁ. Joggal kérdezhette a tulajdonos, hogy hol van a kése. Házőrző kutyájuk tudniillik lenyelte. A szerencsés véletlennek köszönhetően mégsem történt komolyabb baja a jószágnak. Másfél órás műtéttel kiemelték az éles szerszámot. FEB-fotó A „bogaras” tanár úr különleges háziállatai Steve Kutcher kaliforniai tanár különleges háziállatokat tart otthon. Más ember a kutyájával vagy a cicájával társalkodik, ugyanakkor Steve kedvenc háziállatai a bogarak. Név szerint ismeri valamennyit. Gazdájuk miután hazatér komoly foglalatosságú munkahelyéről, hosszan és szeretettel elbeszélget a magányos bogarakkal. Horváth Lászlóné a minap vette át az áfész által adományozott kitüntetését. A lelkes könyvárus hosszú, kitartó munkáját szövetkezeti érdeméremmel honorálták. Balassagyarmat legnagyobb könyvüzletének vezetőjével beszélgettünk munkájáról, sikereiről, bánatáról. Néha levegőnek nézik- Mióta dolgozik ebben a Rákóczi úti üzletben?- Meg sem merem modani: 1963 óta. Amikor ide kerültem, ez az üzlet éppen a fele volt a mainak. Én azonban jobban szerettem azt a csöpp boltot.- Miért?- Akkor nem nézték levegőnek az embert. Most nagyon sokszor úgy érzem magam, fölösleges vagyok. Bejönnek a vásárlók, s csak néznek. Vén- ségemre előre köszönök még a legfiatalabbaknak is. De legtöbbször nem fogadják A komolyabb könyvekről leszoktatták az embereket még a köszönésemet sem.- Azért csak találkozik udvarias emberekkel is?- Persze. Az az érdekes, hogy sokan elnézést kémek, amikor kérdeznek. Én kereskedő vagyok, az a dolgom, hogy tájékoztassam, kiszolgáljam a vevőt. Alig van szépirodalom- Megváltoztak a vásárlási szokások?-Nagyon. Sokkal kevesebben keresik a szépirodalmat, mint korábban.- Létezik még egyáltalán szépirodalom?- Alig fogynak az ilyen könyvek. Tavaly év végén már nem fértek el. Próbálkoztunk leárazással is, de nem sok sikert hozott az akció. Úgy érzem, hogy ugyanazokat a műveket többször adják ki, s talán már nem kell annyi belőle, mert korábban feltöltötték könyvtárukat az emberek. Másrészt a komolyabb könyvekről leszoktatták az embereket, sok olvasót elvitt a video és a televízió.- A könnyed, igénytelenebb müvek kerültek előtérbe?- Valóban, ha meg akarunk élni, ilyen könyveket kell rendelnünk.- Dehát nem vállalnak nagy rizikót, ha igényesebb könyveket is redelnek! Horváth Lászlóné: Lehetetlen nyomon Legfeljebb visz- követni a kiadványokat szaküldik az el nem adott darabokat!- Ma már nem így működik a rendszer. Csak készpénzért vásárolhatunk - a mi kockázatunk, mit rendelünk. Egy könyvet sem számlázhatunk vissza a kiadónak vagy a terjesztőnek. Nem kellenek a versek?- Árulnak versesköteteket?- Ezt a rendszert a verseskötetek sínylik meg a legjobban. Régebben kutya kötelességünknek éreztük az elsőkötetes költők támogatását, könyveik árusítását. Ha elment egy év alatt néhány darab, már akkor is megérte kirakni a polcra. A többit legfeljebb visszaküldjük. Szóval, nagyon kevés verseskötetet ám lünk.- Hogyan veszik fel a kapcsolatokat a kiadókkal és a terjesztőkkel?- Hát nem egyszerű, annyi szent. Több száz kiadó, terjesztő működik az országban, s egyre szaporodnak a magánkiadásban megjelenő könyvek is. Lehetetlen napra készen nyomon követni a kiadványokat. Állandóan változó vevőkör- A könyvek ára az egekig szökött, közben egyre kevesebb pénzük van az embereknek. Visszaesett a forgalmuk?- A szokásos vevőkör állandóan változik, vannak, akik már nem képesek megvásárolni egyetlen könyvet sem. De mégsem csökken a bevételünk, nyereségesek vagyunk.- Mert megugrottak az árak!- Ebben is van valami.- Gondolom, nincsenek túlfizetve a könyvárusok sem. Miért marad mégis hűséges mindmáig e pályához?- Annak ellenére szeretem a szakmám, hogy leértékelődött. (ádám)
