Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-28 / 228. szám
6. oldal Látóhatár 1994. szeptember 28., szerda Ki hisz a börtönviseltnek? Akit egyszer a Magyar Köztársaság bírósága elítélt, az sohasem szabadulhat meg bélyegétől? Az alábbi történet főszereplője maga szeretne választ adni erre, de még nem jutott „szóhoz.” Két éve hiába keresi erre a lehetőséget. Kirekesztettként, földönfutóként él. A betevő falatot gyakran lopásból teremti meg a nagyobbik fiának is. Azt mondja, már azt sem bánná, ha rajtakapnák, legalább lenne számára is egy hely ezen a világon. Kudarcba fulladt próbálkozásai után, dacolva az elutasításokkal, és sajnos közel a végső elkeseredéshez, elszánta magát a nagy vallomásra. A baj nem jár egyedül Gabriella harminc-negyven év közötti, vörös hajú nő. Fedél, állás és jó szándékú segítő nélkül keresi a helyét, de sorra kapta-kapja a pofonokat. Jórészt azért, mert pár éve megpróbálta kijátszani a törvényt és - többedmagával - lebukott. v- Válás után, gyerekkel, egy- szál egyedül maradtam. Azért is megmutatom, hogy megállóm a helyem. Lementem a Balatonhoz, vendéglátóhelyen dolgoztam. Közben ért a tragédia: Salgótarjánban hirtelen meghalt az édesanyám. Nála volt a kisfiam. S a baj most sem járt egyedül.- Mire hazaértem, félreértések sora folytán a gyermekvédő intézetbe vitték a gyerekemet. Csak megalázó, hosszú magyarázkodás után kaptam vissza. Szörnyű volt. Aztán csináltam egy butaságot: eladtam az édesanyám lakását. Gondoltam, vagyok olyan ügyes, megforgatom kicsit azt a pénzt, melyet érte adtak. Valutavásárlást terveztek, azonban fegyház lett a vége ..-Tudom, hogy nem mentség, de tény: többen vétettünk a törvények ellen. Elítéltek, börtönbe kerültem. De ha a mostani helyzetemet nézem, nem is volt ott olyan rossz ... Nem áztam, nem fáztam, ehettem, és rendszeresen jó híreket kaptam a gyerekeimről. (Kettő volt már ekkor, a kisebbik nem házasságban született.) Ennek nagyon örültem, pedig tudtam, hogy a fele hazugság volt azért, hogy ne izguljak nagyon értük... Amnesztiával, plusz a jó magaviseletemért korábban szabadultam. A börtön kapuján kívül, kezemben a 2700 forintos rabfizetésemmel azon töprengtem, most hova menjek, mit csináljak?! Nagy szabadság szakadt rá.- Voltak helyeim: dolgoztam vendéglátóhelyen, majd bébi- szitterként. Az előző azért esett kútba, mert a cég csődbe jutott. A másik lehetőségről pedig le kellett mondanom, mert nem adták rendszeresen a napi ötszáz forintot, amire nagyon nagy szükségem volt, S már két éve, hogy hiába bízom magamban, és kutatok állás után. A rokonok nem szívesen látnak, de nem is akarok már tőlük semmit. Édesanyámat említettem, de már az apám sem él. Vannak barátaim, ám nem élhetek állandóan a nyakukon. Böngészem az állásajánlatokat, de elutasítanak, mikor megtudják, volt egy ügyem ... Nem tudja, nem akarja elhinni, hogy ez már mindig így lesz.-Takarítást is elvállalnék, akadt is egy ilyen munka, viszont csak egy hónap után kapnék pénzt. Na és négy hétig miből éljek a nagyobbik fiammal, aki mindig velem van? És olyan gyerek, aki hozzászokott, hogy egy hétig lekváros kenyeret eszünk... Mikor van. Máskor meg azt, ami bolti „beszerzésből” kerül az asztalra ... Egyszerűen nincs más mód. Enni pedig muszáj!... A gyereket nagyon sajnálom. Ajánlólevele az őszinteség Sír. Tenyerébe temeti az arcát, majd erőt vesz magán.- Hogy lettem én ilyen? Hát úgy, hogy végéggindoltam: én sem vagyok fontos ennek az országnak! Nem bánják, élek-e, halok-e, éhes-e a gyerekem vagy sem?.. Persze, a hivatalokban megmagyarázzák, miért nem kaphatok segélyt, s ezzel az állam letudta a dolgát. Ne gondolja senki, hogy élvezem a lopást. Kínomban csinálom, és luxusdolgokat soha, csak kiflit májkrémet veszek el. Égyszer a jelenlétében elkaptak egy fiút az egyik boltban.- Sajtot, péksüteményt csent el. Akkor épp volt nálam húsz forint, és kifizettem helyette az ennivaló árát. Tudom, hogy éhes volt. Gabi szeretne megszabadulni a konokul hozzá tapadt zűrzavaroktól. Újra és végérvényesen bizonyítani akarja, aki egyszer hibázott, nem elveszett ember. Rendszeres fizetésre, előítéletektől mentes segítőkre van nagyon nagy szüksége. Ajánlólevele az őszinteség, mely a fenti vallomását ihlette. (Név a szerkesztőségben.) Lejegyezte: Mihalik Júlia Kudarcok után (illusztráció) Hétköznapi perpatvaraink Veszélyes játék a dominó Egyre gyakrabban fordul elő az úgynevezett láncolatos adásvétel, amikor A meg szeretné venni B lakását, B is tovább kíván költözni C lakásába, de ahhoz, hogy a sokszoros cserék lebonyolódjanak, idő kell. A szerződő felek, hogy megnyugtassák egymást szándékaik komolyságáról, foglalót tesznek le, vagy a szerződéskötés napján a vételár egy részét kifizetik készpénzben, vételárelőlegként. A minap is jogvita támadt egyik ügyfelem és két szerződő partnere között. Ügyfelem a "lánc" közepén szerepelt, mint B, aki A-nak adta volna el lakását. A szerződés szerint A vételárelőleg címén átadott B-nek 500 000 forintot. Eközben ügyfelem is tovább tárgyalt C lakásának megvételéről és meg is kötötték a szerződést. C biztos akart lenni a dolgában, ezért foglalóként 600 000 forintot kért ügyfelemtől. Két nap múlva azonban C visszalépett, mert a megpályázott vidéki állást nem kapta meg. A 600 000 forintot pedig természetesen hajlandók visszaadni B-nek... Egyetemi éveimben az egyik rettegett vizsgakérdés a vételárelőleg és a foglaló közötti különbség pontos meghatározása és eltérő jogi következményeinek a felsorolása volt. Ma már hálás vagyok ennek a vizsgának és szegedi professzoraimnak... Ha valaki visszalép, a dominóelv érvényesül: meghiúsul mindegyik fél szerződése. B-jelű ügyfelemnek az 500 000 forintot vissza kell adnia A-nak, mivel az írásbeli szerződésben kifejezetten előlegként határozták meg a lakásvételre kifizetett összeget. C viszont foglalót kért, amiről tudni kell: ez olyan ,jogintézmény”, amely csakis érvényes szerződéshez kötődik. Ha érvénytelen a szerződés, akkor érvénytelenné válik a biztosítására kötött foglaló is. Másként alakul a foglaló sorsa, ha a szerződést teljesítik, és másként, ha meghiúsul. A szerződés teljesítése esetén a foglalót a vételárba be kell számítani, ha viszont nem alkalmas a beszámításra - mert nem pénz, hanem mondjuk ékszer, autó stb. -, akkor visszajár eredeti tulajdonosának. Amennyiben a szerződés teljesítése meghiúsul, szigorú szankciók lépnek életbe. Ha az a felelős, aki adta - elveszíti a foglalót; ha az, aki kapta - kétszeresen köteles visszafizetni. Ügyfelem történetesen C hibájából nem tudott a lefogla- lózott lakásába beköltözni és egyben teljesíteni az A-val kötött szerződést, tehát a „matematikai képlet” szerint C a 600 ezer forint foglaló kétszeresét köteles visszafizetni ügyfelemnek, akinek ezzel több lett ugyan a pénze, de nem lett lakása. dr. Lajer Erika(FEB) Séta a fővárosi állatkertben Dögkeselyű L assan egy hete, hogy ránk köszöntött az ősz, de mi még mindig nyári melegeknek örülhetünk. A természet mintha nem akarná észrevenni az idő múlását, és védené az életet. Salgótarján környékén - de bizonyára a megye más vidékein is - több kiskerttulajdonos vehette például észre, hogy tavasz után most másodszor is virágot érlelt a szamócája vagy a nyári almája. Korábban másodszor virágzott az akác is. Mindezek — a régi öregek megfigyelései szerint - hosszú és kellemes őszt ígérnek. Amolyan igazi kirándulóidőt. Sokan ki is használják a lehetőséget. Ezekben a szép napokban, hetekben számos általános és középiskola diákjai kerekednek útnak, hogy megismerjék hazánk egy-egy nevezetes városát, tájegységét. Lesznek, akik Budapestre mennek. Nekik azt tanácsoljuk, különösen akkor, ha még nem jártak ott, hogy feltétlenül nézzék meg az állatkertet, a mellette elterülő Népligetet a tóval és a Vajda- hunyad-várával, a Széchenyi-fürdővel. Ritka élményben lesz részük. Kedvcsinálónak addig is gyönyörködjenek képriportunkban. Antigone-daru Indiából A gödények és pelikánok Amerika déli részén élnek Mindenevő' ragadozó a barnamedve Fotók: Hoiecz Ferenc SZARVASOK Megvédeni magamat I. A gyerek szívében a szeretett kutya elvesztése fájdalmas nyomokat hagy. Sokáig sirattam én is a Picit. Rádöbbentem viszont, hogy a természet törvényei könyörtelenek. Az embernek fel kell erre készülnie. Megtanultam óvatosabban járni az erdőt, ha magamban kószáltam. Védelmemre négyszögletes gumiból csúzlit készítettem. Rettentő ereje volt, kipróbáltam egy kóbor macskán. Ezzel jártam, na és a Tigrissel, legtöbbször elkísért az utamon. Már magam lestem a szarvasok óvatos vándorlását. Megfigyeltem a vezértehenet, úgy viselkedett, mint a jó pásztor a nyájával. Felkutattam az őzek tartózkodási helyét, megvártam kora délutáni kiválásukat a nappali helyükről. Egyszer aztán, életemben először, szemtől szembe találkoztam a vaddisznóval is. Már nagyfiúnak számítottam, és az iskolai szünetben rám bíztak néhány háztáji disznót őrzésre. Szerettem őket a legelőre hajtani, mert közel voltam az erdőhöz is. A mangalica kan kivételével gondot sem igen okoztak. Az olykor elcsa- vargott alkonyaiig is, de sártól csöpögve mindig megtért. Nagyon kíváncsivá tett, hol csavaroghat ez a mogorva jószág. Éjszaka esett az eső, a legelő is nedves volt, a kanom ott helyben dagonyázott. Na, gondoltam egyszer, kilesem: hová a fenébe járhat ez? Elindultam a csapásán be az erdőbe, mögöttem a Tigrissel. Ami biztos, az biztos - a csúzlim is töltve kampószöggel. Csendes volt az erdő. Pára lebegett a lombok között, az éjszaka esett. Gomba illatát éreztem, de ez nem térített el, hiszen nekem a disznó útját kell kikutatnom. Mély vízmosáshoz értem. Megálltam, a gödör mélyéről sárlocsogás hallatszott. A Tigris morgott, borzolta a szőrét. Egy pillanatra megmarkolt a félelem. Fát néztem, ahová felugorhatok, ha a szükség úgy hozza. Csitítottám magamat és a kutyát is. Meglebben a szél, felnyitotta a fák leveleit, és betört a fény a félhomályba. Megvilágította a völgyet is. A dagonyában nagy fekete kan ült, felém fordítva agyarától felpedkelt pofáját. Apró szemei villogtak. Tigi nem bírta idegekkel, lerohant, és ugatni kezdett. A kan négy lábra állt, unottan csapott egyet a kutya felé, aztán kényelmesen elindult a gödörből az erdő felé. A legközelebbi fánál megállt dörgö- lődzni, aztán megrázta magát, s ez nekem úgy tűnt, a föld is megrázkódik vele, és eltűnt a sűrűben. Mi meg a Tigivel menekültünk kifelé az erdőből. Lihegve érkeztünk. A kondám nyugodtan legelészett, még a kan is velük volt. Az erdőben látottaktól már soha többé nem tudtam megszabadulni az életben. Állandóan az járt az eszemben, hogy ha kezemben lett volna Laci bácsi puskája... Ha a kezemben lett volna! A kan szinte érinthető közelben volt. Alighanem ő volt az, amelyikről a vadászok egymás között annyit beszélnek. Egészen bizonyos méreteiből ítélve, ez lehetett. Híre támadt ennek a vadkannak. Látták, aztán eltűnt, majd előbukkant a hetedik határban. Sok neves vadász járt-kelt utána éjszakákon át, mert csak a sötétben mozgott az öreg remete. Előttem meg ott ült, rám sem hederített. Egyre az járt az eszemben, hogy ha puska lett volna nálam... Egyszer aztán úgy adódott, hogy mégis puskához jutottam, méghozzá az öreg húszasához. Nem is annyira a disznóra pályáztam, hanem a puskára, amely a vállamon van, és azzal járom az erdőt. Eljött ennek is az ideje. Az öreget a városba szólították. Fegyvere ott lógott a szokott helyen a fogason. Senki élő a közelben. Nem tudtam ellenállni. A puskát egy mozdulattal le a fogasról, hiszen könnyű kis fegyver volt. Ki a fiókból néhány töltényt, a házhoz egy ugrásnyira az erdő, már bent is voltam a lombok takarásában. Dobogott a szívem, reszketett a lábam, de már nem volt visszaút, nekivágtam a sűrűnek. Régi benőtt úton ballagtam. Mögöttem a kutya. (Folytatjuk) A jávorantilopok Afrika egyenlítői vidéken honosak Vadkacsák az állatkert melletti városligeti tavon
