Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-27 / 227. szám
1994. szeptember 27., kedd Rétság Es Környéke 5. oldal Sikeres volt a pályázat, négymilliót kaptak épületre ROMHÁNY. A község ön- kormányzata a szociális gondozás színvonalának emelésére pályázatot nyújtott be a Népjóléti Minisztériumhoz. Az elbíráláson sikerrel szerepeltek, hiszen a közelmúltban négymilló forintot kaptak az említett célra. A támogatásból szeretnének a településen egy magasabb szintű gondozási formát bevezetni, és azokat a nehéz helyzetben lévő helybelieket is ellátni, akiknek nincs gondoskodó hozzátartozójuk. Az elképzelések szerint ezeknek az idős, nagyrészt beteg embereknek létrehoznak egy átmeneti otthont. A tekintélyesnek tűnő összeg felhasználását rövidesen megkezdik: első lépésként egy alkalmas, átalakítható épület megvásárlását tervezik. A község önkormányzata a későbbiekben hosszabb távú ütemezés szerint alakítja ki a szociális célokat szolgáló intézményt. A beruházás megvalósítása után az elképzelések szerint az új létesítmény az ösz- szes szociális gondozási formát el fogja látni Romhányban. Az első lépést a megvalósítás felé a képviselő-testületnek kell megtennie: ki kell választaniuk a céloknak - és természetesen az anyagi lehetőségeknek is - legjobban megfelelő, eladó ingatlant. Tolmácson átlényegült a tömegközlekedés. A kerekét vesztett, törött ablakú öreg Ikarusz a szántóföld közepén árválkodik, és bizonyára a nap és az esó' ellen nyújt védelmet tulajdonosainak. . . Fotó: k.k.j. A laktanya humorából Ahol megszűnik a civilizáció A bevonuló, megszeppent újoncokat bömbölő hangon oktatja a kiképző őrmester:- Figyelmeztetem magukat, hogy maguk itt már nem civilek többé! Vegyék tudomásul, hogy a laktanya kapujánál megszűnik a civilizáció! Ostobaság miatt alkalmatlan Az országgyűlési képviselő fia sorozásra került. Az apa megvesztegette az orvost, erről azonban a fiú semmit sem tudott. A sorozáson az alábbi párbeszéd hangzott el közöttük.- Ugye a mellére van valami panasza? - tette fel az első kérdést az orvos.- Nincs nekem!- De a válla gyenge!- Dehogy gyenge! Egy mázsát is fel tudok emelni!-A lába viszont fájós - mondta nyomatékosan az orvos, és még kacsintott is. éogy hagyja már rá végre a feltételezett diagnózist.- Dehogy fájós - szólt most már haragosan a fiú, és büszkén kihúzva magát sétálni kezdett fel-alá a szobában.-Alkalmatlan - mondta az orvos lemondóan a sorozó bizottság vezetőjének. - Határtalan ostobasága miatt! Mire a levelek lehullanak... KÉTBODONY. A község önkormányzata 20 közmunkást alkalmaz. A dolgozók fele férfi, ők a közterületeket tartják karban, a nők a különféle festési-mázolási munkákat végzik. Valamennyi állástalant alkalmazza az önkormányzat, két fő kivételével: ők is csak egészségi állapotuk miatt bizonyultak alkalmatlannak. Aki nem fogadta el a közmunkát, az elveszítette jogosultságát a munkanélküliek jövedelempótló támogatására. A leszerelő és állás nélküli katonákat is felveszik. Ha a vénasszonyok nyara sokáig tart, a falu valamennyi közterületét sikerül rendbe tenni. A hétközi diákotthon hétköznapjai Németországi ajándék érkezett a százesztendős tornaszobába „A Kolping-családok szervezete a szociális hátteret és a családot nagyon komolyan veszi, így kíváncsiak voltak a hétközi diákotthon életére is. Hazatértük után küldtek nekünk 50 ezer forintot - olyan volt az a pénz, mintha találtuk volna!” A Szátoki Hétközi Diákotthon és Általános Iskola igazgatója, Babicz István adott tájékoztatást arról, hogy az új tanévet milyen feltételek és körülmények között kezdték a nehéz szociális helyzetben lévő szülők gyermekei. (Az itt tanuló kisdiákok többsége enyhén szellemi fogyatékos.)-Telt házzal működik az intézmény, a 60 férőhelyen 63 gyerekkel - mondta. - Három továbbtanuló diákunk is van, mindegyikük Balassagyarmatra jár iskolába. Módot találtunk arra, hogy nálunk maradjanak addig, amíg el nem végzik az iskolát. A két fiúból kőműves lesz, a kislány pedig gazdasszonyképzőbe jár a kereskedelmibe. Idén különleges kapcsolatokra is szert tettünk: van egy szlovákiai diákunk Ipolyhídvégről. Megkeressük az épület iskolarészében a legkisebbeket. Az első osztályba hatan járnak, közöttük az ipolyhídvégi Mo- ravcsik Zoltán. A Tolnai-módAz elsősök Tolnai-módszerrel tanulnak. Morav esik Zoli és tanftónénije, Szikoráné Tóth Anna a táblánál pedig különösen hátrányos helyzetben lett volna - folytatja Babicz István. Ráadásul az első osztályos gyereknek Pozsonyba kellett volna iskolába járnia, ami sokkal mesz- szebb van a lakóhelyétől, mint Szátok. Először Budapestre, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolára küldték el a papírjait, onnan pedig Salgótarjánba, a tanulásképességet vizsgáló bizottság elé került. Zolit onnan küldték hozzánk. Az oktatási, egészségügyi és szociális létesítmények költségvetése enyhén szólva nem verdesi a csillagos eget. Pályázati és alapítványi pénzekből azonban - esetleg - kiegétennek legyen hála sokan igyekeznek segíteni. Júniusban Németországból a Kolping-családok szervezeteinek képviselői látogattak Érsek - vadkertre, az itteni tagsághoz. Eljöttek hozzánk is, hiszen a Kolping-családok szervezete a szociális hátteret és a családot nagyon komolyan veszi, így kíváncsiak voltak a hétközi diákotthon életére is. Hazatértük után küldtek nekünk 50 ezer forintot - olyan volt az a pénz, mintha találtuk volna! A szátoki intézmény iskolarészét egy régi kúriából alakították ki. Az épület egyes helyiségei nem a legjobb állapotban vannak ....-A tornaszoba felszerelési tárgyait egészítettük ki a Kolping-családok szervezetétől kapott pénzből - folytatja Babicz István. - Egyébként a helyiség meglehetősen rossz állapotban van, hiszen száz évvel ezelőtt épült, és fel kellene újítani. Fenntartónktól, a Nóg- rád Megyei Önkormányzattól egymillió forintot kaptunk a közelmúltban, de ezt a diákotthon vizesblokkjának rendbetételére szeretnénk fordítani. 11 évvel ezelőtt adták át A negyedikesek tornaórája Molnár Zoltán tanár úr irányításával Fotó: Kun Király József szer szerint sajátítják el az írás és az olvasás alapjait.- A nálunk alkalmazott oktatási módszer Szlovákiában sokkal alacsonyabb szinten áll, a magyar nemzetiségű fiú szíthetik a hiányukat. Néha azonban a legváratlanabb helyről és időpontban érkezik a segítség . . .- Az intézmény anyagi helyzete nem a legjobb, de Isrendeltetésének az épületrészt, így aztán itt az ideje a korszerűsítésnek. A tornaszobát viszont alapítványi pénzekből fogjuk majd felújítani. Faragó Zoltán Rétság és környéke RÖVIDEN NÉZSA. A község önkormányzata a közelmúltban 500 ezer forintot nyert a Népjóléti Minisztérium Válságkezelő Irodájának kistérségi pályázatán. A pénzt az óvoda konyhájának bővítésére kapták, és különféle konyhai eszközöket, berendezéseket is szeretnének vásárolni rajta. ROMHÁNY. A község önkormányzata a harmadik negyedévben tíz közmunkást, közöttük nőket is alkalmazott a közterületek karbantartására. A következő negyedévben ugyanezt a létszámot szeretnék tartani. A közhasznúak a tervek szerint a temetőket teszik rendbe. NŐTINCS. A község általános iskolája mellett rövidesen megkezdődik az új kazánház kialakítása. A korszerűsítés oka, hogy elkészült a gázgerincvezeték a faluban, és az iskola fűtését rövidesén gázra állítják át. A beruházás költségei körülbelül hárommillió forintra rúgnak. FELSŐPETÉNY. A község önkormányzata a közelmúltban megvásárolta a szövetkezettől a falu sportpályáját. A vásárlás 200 ezer forintjukba került, és a jövőben közösségi célokra is igénybe fogják venni a létesítményt. KESZEG. A község közelében működő kőbánya meddőhányóján erdőt telepítenek a közeljövőben. A zöldsáv néhány évtized múlva remélhetőleg felfogja majd a falu levegőjét rontó porszennyezést. Az erdősítés a rekultivációs terv egyik része. Az oldalt szerkesztette: Faragó Zoltán Holnapi lapszámunkban - ' Pásztó és környéke Két rímfaragó egy kötetben - megjelent a Diósjenöi Helytörténet újabb füzete Diósjenőn évekkel ezelőtt bezárt a művelődési ház, ezért is van óriási jelentősége az iskolában működő Szentgyörgyi körnek. Az egyesület a falu műltját kutató, közművelődését segítő lokálpatrióta helybeliekből áll. A kör egy több kiadványból álló könyvsorozat megjelentetését tervezi, amelyek - valamilyen formában - a falu múltját és jelenét mutatják be. Üdvözlöm az olvasókat! Tegyék meg az óhajomat: Kérek férfiakat és nőket, Kíméljék meg ezt a könyvet. Ne adják gyermekkézbe, Hogy azok ne szennyezzék be. Olvassák úgy, rá vigyázva, Nem fáradt agyam hiába. Legyenek jók meghallgatni, Ne tessenek elszaggatni! Ez a néhány sor olvasható a „Rímfaragók” című kötetben, • amely a Diósjenöi Helytörténet nevet viselő sorozat második köteteként látott napvilágot. A Szentgyörgyi kör kiadásában- megjelentetett kiadvány Végh József diósjenöi helytörténész vőfélyvers gyűjteményét is tartalmazza, de tulajdonképpen három részre oszthatót helyet kaptak benne Géczi András és Miklós Sándor helybeli parasztköltő versei is. „Úgy gondolom, hogy életrajzot nem szükséges róluk írni, hiszen ha valaki elolvassa verseiket, mindent megtud róluk. Rímekbe szedett falukrónika, a hétköznapok és ünnepek hiteles ábrázolása ez a könyv. Mindketten rengeteg verset írtak életük során, nem csupán a lakodalmakra, hanem a névnapfokra, születésnapokra, a munkahely és a környezet ünnepeire is. Ha valakinek kedveskedni akartak, úgy egy-egy kis vers megírásával tették azt. írtak felkérésre mások helyett, de legszebbeknek azokat a verseket tartom, s azokat válogattam össze, amelyek rólunk, diósjenőiekről, nekünk, diósjenőieknek szólnak. Örömeinkről, bánatainkról, hibáinkról és erényeinkről egyaránt.” — írja az előszóban Végh József. A legkorábbi írások a harmincas évekből származnak. Történelmünk szinte minden, azóta lezajlott eseményéről megemlékeznek, hosszabb vagy rövidebb versezetekkel. Ezen kívül a falu életének komoly vagy humoros, eseményhez vagy természeti tüneményhez fűződő pillanatairól is olvashatunk a kötetben. Géczi András költői hitvallását például a következőképpen kezdi és szedi nmekbe: Minek van énné kém eszem, Annak ha hasznát nem veszem? Vágyakoztam költő lenni, De célt érni nem tudtam, így nékem babért nyerni Nem sikerült, megbuktam. Az egyszerű Géczi nevet Nagyobbítani akartam, De egy senki és legesleg, Nem nyerhettem én hírnevet, Csak egy senki maradtam. (Részlet) Nem hiányoznak versei közül a Diósjenőn élő emberek mindennapjait elbeszélő, a humort és a helybeli életszemléletet bemutató nmek sem: Egy tréfáló a házI előtt pipázott/ Ment ott egy kőműves! utána kiáltott:/ Mester úr megálljon/ Tessék rám figyelni!/ Hagy kérdezzem meg, hogy akar-e keresni?/ A mester azt mondó,/ Hát hogyne akarna/ Ezért megyek, hogyha/ kereset akadna./ Ha visszafelé jön/ Fáradjon be hozzám,/ Egy jó keresésre./ Megegyezünk aztán!/ Itthon Marci bácsi?/ Beszólt az ablakon -/ Talán a kertben lesz-/ Azt mondta az asszony/ A mester a hosszú/ Kertet végigjárta./ Kiabála is, de/ sehol se találaJ És má ment volna ki! Onnan az utcára./ A szénapad- lásróll Kiáltott utána:/ Mester jöjjön vissza/ Ne tessék elmenni/ Majd még elbújok és/ Még tessék keresni! Miklós Sándor hosszú elbeszélő költeményekben számol be a falu történetéről, jelenéről, de ugyanakkor mély iróniával ír a diósjenöi mindennapokról. „Házépítés” című versében az építőbrigád tagjait mutatja be, kifigurázva a mestereket: De tán ne is szóljunk a másik segédről,/ Az se feledkezik meg a jó ebédről./ Nemcsak az ebédet, a pálinkát is issza,/ A leányt azt szereti, azt sem küldi vissza./ Nem törődik vele húsz-, vagy harmincéves,/ Ha ragyás apofájá, még akkor se kényes./ Ő a tudásával dicsekedni nem merj Olyan gazember ő, mint a többi ember./ Nem akarnám őt sértve pácban hagyni,/ Ki lehetne más ez, mint a Termán Bandi. (Részlet) Erőltetett és kecskerímei, ki- sebb-nagyobb hibái ellenére óriási értéket jelent ez a szerény kötet, hiszen költői elhivatottságot érző emberek vetették papírra gondolataikat.
