Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03-04 / 207. szám

6. oldal Hétvégi Magazin • Női Dolgok 1994. szeptember 3-4., szombat - vasárnap ITT AZ ŐSZI DIVAT. Pá­rizsban megkezdődtek a nagy divatcégek őszi-téli di­vatbemutatói. A Balmain cég tervezője, Oscar de la Renta térden felül érő ruhá­kat készített a hölgyek ré­szére. Divatszínek: bordó, fréz, fáradt angol rózsaszín, szürke. Ismét divat lesz a mindennapi megjelenéshez a kalap. Legdivatosabb a kompié ruha és kabát azo­nos anyagból és színből. Az estélyi viseletben marad az áttetsző, mindent megmu­tató viselet. FEB-fotó Hol van az irigyelt sztárok boldog gyermekkora? Mary Pierce, a tizenkilenc esz­tendős, francia profi teniszező lány, tavaly nagy elhatározással kirakatta ötvenhét éves apját a csapatból. Az indoklás nagyon emberi, és nagyon érthető: „Ezentúl, ha véletlenül mellé­ütöm a labdát, nem áll mindig mellettem valaki, hogy leszid­jon. Mert egy vereség még nem jelenti a világ végét.” Apja, aki egyúttal az edzője is volt, em­bertelen nyomást gyakorolt a lányra, hogy fokozza a teljesít­ményét. Tatum O'Neal (a Papírhold című film révén gyermekként vált világszerte ismertté) ma harmincéves színésznő, kilenc - esztendős korában Oscar-díjat kapott, tizenegy évesen viszont gyomorfekélyt - az idegesség­től. Őt is az apja, Ryan O'Neal cipelte és kényszerítette a ka­merák elé. Jodie Foster (egyik közelmúlt­beli kiemelkedő sikere A bárá­nyok hallgatnak című filmben volt) anyja unszolására már há­roméves korában több reklám­filmben szerepelt. Mára vi­lágsztár lett belőle, mégis úgy él Los Angelesben harmincéve­sen, mintha remete lenne. Brooke Shields sem A kék la­gúnánál kezdte, tizenöt évesen, hanem már csecsemőkorától szorgalmasan gyakorolta a szappanreklámot. Mögötte, mint oly sok esetben, a kemény anya állt, aki maga is színésznő volt, és azt akarta, hogy a lánya -ha törik, ha szakad -„többre vigye, mint ő”. E néhány jól ismert eset pél­dázza, hová vezethet a túlzott szülői becsvágy, amely sokszor a legjobb indulatból fakad. Mi­közben mindenáron minél job­bat akarnak a gyermeküknek, nem veszik észre, mikor éri el terhelhetőségének határát. Él­sport vagy filmvászon egyaránt a gondtalan, boldog gyermek­kort rabolja el a korán felnőtté érő - és kiégő - sztároktól, megvonja tőlük a barátság, a bolondozás, a mélyebb kapcso­latteremtés döntését, sőt, még az erre való képességet is. Mi­közben, természetesen, nem lesz mindegyikükből sztár, de stresszben élő, agyon hajszolt ide g görcs bizonyosan. De ez a hétköznapi szférában is érvényes. Tisztában kell len­nünk gyermekeink képességei­vel, no meg mindenkori életko­ruk sajátosságaival. Nagyra- vágyásunkkal ne tegyük tönkre csemeténket. Béres Ilona most már boldog színésznő A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kereken három évti­zeddel ezelőtt diplomázott az az osztály, amelynek tablóján ott van egy sugárzóan vonzó kislány: Béres Ilona. Azóta Jászai-díj, Érdemes-művészi cím, s ami alighanem ennél is több: országos ismertség és népszerűség. Amikor az öltözőben beszél­getünk, arca, frizurája már Warrennéé...- Ha lenne egy varázssző­nyege, hova utazna?- Nem túl messzire. Mond­juk a színpadra vagy a tenger­partra. De talán legelőbb is: haza, az otthonomba.- Akinek ilyen könnyű be­teljesíteni a vágyait, az boldog ember lehet...- Valahogy így is van. Ott­hon érzem legjobban magam, aminek egyszerű a titka: boldog házasságban élek. Huszonegy éve tart ez a kapcsolat és nem titkolom: még mindig vele a legjobb, a legszórakoztatóbb, a legpihentetőbb az együttlét. Sajnos, nincs gyerekünk...- Az évek nem koptatták meg a színpad varázsát? Az 1970-ben bemutatott Adáshiba szépasszonya- Úgy látszik, ebben is hűsé­ges típus vagyok: nem múlik a szerelem... Előfordul velem hogy úgy érzem: ezer bajom van, ilyen állapotban képtelen vagyok színpadra lépni. Aztán persze mégis képes vagyok, és amikor kezdődik a játék, észre sem veszem, hogy bármi fájna, megszűnnek a gondok-bajok. A világot jelentő deszkáknak cso­dás gyógyhatásúk van!- Minden színpad, minden szerep ilyen hatásos orvosság?- Azt nem merném mondani. De az utóbbi években szeren­csém volt, mert szerettem a fi­gurákat, amelyeket alakítottam. Fiatalon belekóstoltam a „futó­szalag-szerepekbe”, a havon­kénti harminc fellépésbe, a bu­lizásba, a „nagy életbe”. Akkor örömtelenné vált a színpadi munka. Most? Warrenné is ott van a szívem csücskében.- Akkor most egy boldog művésznővel, boldog asz- szonnyal készült interjú?- Nem tiltakozom...Sokat kínlódtam az életben,a kapcso­latokban, a szakmában, de most elégedett vagyok. Jóban va­gyok önmagámmal. (FEB) Ketyeg a biobomba? Az emberiség utolsó nagy rejtélye? Egy gén nagysága a millimé­ter egy milliárdnyi része. Egy- egy génsor hárommilliárd in­formációt hordoz. A kutatók remélik, hogy tíz éven belül minden egyes információ a birtokukban lesz. Vannak, akik azt állítják, hogy a génkí­sérletek veszélyesebbek, mint az atomerőművek. Haegy ma­nipulált gén megszökik a labo­ratóriumból, a fák kétszáz mé­ter magasra nőhetnek vagy há­rom szemmel születhetnek a gyerekek. Ehhez a beszélgetéshez olyan szakembert kerestem, aki képes és hajlandó leszállni a tudomány elvont magasából s mindkét lábával a földön áll. így találtam rá dr. Vida Gábor genetikaprofesszorra. — Úgy tudom, a genetika a legsikeresebb s egyben a leg­költségesebb tudományágak egyike. Folynak-e ilyen kuta­tások Magyarországon? —Nem olyan költséges, de nem is annyira sikeres, mint amennyire egyes cikkek hir­detik. A kutatás nálunk is a biotechnológiai fellángolással kezdődött, a hetvenes évek vé­gén. Ma szerte az országban működnek kutatóhelyek. Munkájuk nagy része rutin­szerű, a mindennapi gyakorlat­ban rengeteg eredményt hoz, de hosszú távon rendkívül veszé­lyes lehet. Olyan, mint a kábító­szer. Ideig-óráig kellemes, de végül belehalunk. —Ezt nem egészen értem. —Mindegyik ágazat, a me­zőgazdaság, az állattenyész­tés, az egészségügy a pillanat­nyi sikerekre törekszik. Gon­doljon csak a csirkefarmokra! Génmanipulált tyúkok töme­ge, homogén állomány, nagy tojáshozam. De ezeknek az ál­latoknak a többsége nem ké­pes természetes úton reprodu­kálni önmagát. Nem véletlen, hogy a természet a sokfélesé­gen alapul. A mi civilizációnk viszont uniformizálásra épül. Ám minden élőlény, amely nagy és homogén tömegben létezik, kihívja a természetet maga el len, s mozgósítja a kár­tevőket. —Azért ismerje el, csodála - tos, hogy megtalálták az öre­gedés génjét. Fia ezt az embri­óban megsemmisítik, az em­ber 180 évig is élhet. —Ne üljön fel a meséknek! Butaság azt hinni, hogy a düh­nek, a bátorságnak, a homo- szexualitásnak vagy az örege­désnek egyetlen génje van. A valóság ennél sokkal összetet­tebb. Persze, az emberiség mindig arra vágyott, hogy megfejtse az embert. De tudo­másul kell vennünk, hogy a személyiségnek nincs egyet­len kulcsa, amellyel nyitható. — A genetika eredményei­ről szóló híradások egy része a horror határát súrolja. Mond­ják, eljön az idő, amikor tetszés szerint tenyészthetünk embert. Sok kicsi Einstein és Mozart szaladgál majd a világban, de az is lehet, hogy sok kicsi Hitler szabadul ránk. —Ez filmtémának talán jó, de senki sem gondolhatja komolyan. A klónozás, vagyis az egyed sokszorozása elvileg lehetséges, technikailag meg­oldható minden élőlény eseté­ben. Ám nem biztos, hogy a létrehozott új egyed—geneti­kai azonosság ellenére — ha­sonlítani fog az eredetihez, mert a környezetet, a nevelési hatásokat nem tudjuk repro­dukálni. Márpedig faz ember is, az állat is nagyrészt ezektől alakul olyanná, amilyen. —Igaz-e, hogy nagyszámú örökletes betegséget gyógyí­tanak már ma is génterápiá­val? Hogy hamarosan a rá­kon is úrrá lehetünk a gének segítségével? —Aki ilyesmit állít, az fele­lőtlenül ígérget. Nagyon ke­vés olyan betegség van, amely örökletes és egyetlen génhez köthető. A rák esetében sincs egyetlen felelős. Máris találtak közel száz olyan gént, ame­lyek meghibásodása rák kiala­kulásához vezethet. A termé­szet kitalálta a fenntartható fej­lődést, s ez három milliárd éven át hibátlanul működött. De az ember okos, leigázta a természetet és létrehozta a fenn nem tartható fejlődést, amelyet egyelőre „gyakorlunk” ugyan, de nem tudjuk, meddig. — Ezzel most az apokalip­szist jósolta meg? — Hát majdnem. Többet kellene beszélnünk az emberi­ség jövőjéről, ezt sokkal fon­tosabbnak érzem, mint azzal riogatni az embereket, hogy kiszabadulhat a laboratórium­ból egy manipulált gén, amely esetleg elpusztítja a világot. Sombor Judit Ferenczy Europress Újdonság a főzómargarin Az Unilever Magyarország Rt. egy legújabb terméke a HERA főzőmargarin. Ez az új termék a túlságosan zsíros ízekben bővel­kedő magyaros konyhát forra­dalmasítja. A HERA főzőmargarin hasz­nálata megegyezik a más zsira­dékok használatával. Fő jellem­zője, hogy semleges ízű, s így kiemeli az alapanyagok termé­szetes aromáját, míg az olaj vagy a zsír elfedi ezeket, egy olajos­zsíros alapíz hozzáadásával. A Héra főzőmargarin használatá­val intenzívebb a friss zöldség. Ugyanakkor kitűnően alkalmas a franciás, olaszos vagy akár a kínai konyha remekeinek nagy­szerű elkészítéséhez is. Felhasználása igen széles kö­rű. A főzés minden területén al­kalmazható (kiv.: fritőz) párolt húsok, szárnyasok, halak, leve­sek, főzelékek, párolt zöldségek, krumplipüré, tojásételek, pala­csinták készítése során egyaránt kiváló minőséget biztosít. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egészséges is. Mint százszázalékosan növényi ere­detű termék, teljesen koleszte­rinmentes, zsírtartalma csak 80 százalékos, így a sertészsírnál, olajnál kalóriaszegényebb, ami lényeges szempont a korszerű táplálkozás iránti mind növekvő igények szempontjából. A Héra főzőmargarin használatával intenzívebb a frisszöldség _______Asszonysorsok_______ T ervezett szerelem ebédre Az én házasságomból is hiány­zott a romantika, amíg el nem határoztam, hogy különleges meglepetést készítek a férjem­nek. A gyerekek iskolában vol­tak, Simon dolgozott, én pedig sárgarépát tisztítottam. Egyszer csak csörgött a telefon. Végre kettesben lehetünk- Szervusz édesem! El vagy foglalva?- Épp az ebédet készítem...- Útban vagyok a komputer­bolt felé. Mit szólnál egy közös ebédhez?- Nagyszerű - feleltem bol­dogan, hogy végre kettesben lehetünk.- Rántott hal jó lesz?-Jól hangzik - felelte. Fél­óra múlva otthon leszek. Abbahagytam a sárga­répa-szeletelést, gyorsan leta­kartam a tálat áttetsző fóliával, és bevittem a hálószobába. Már tíz perce a terv megvalósításán dolgoztam, amikor megkísér­tett, hogy talán hagyni kellene az egészet, és elég lenne csupán egy Martinit készíteni. Álltam a tükör előtt, teljesen meztelenül. Furcsán éreztem magam. Vajon, hol kellene kezdeni? Középen? Rápillan­tottam az órára. „Csak csináld, csináld” - bátorítottam magam. Végül a bokámnál kezdtem. Úgy tekertem be a lábamat, hogy az áttetsző fólia minden somál részben fedje, és így rögzítse is egymást. Folytattam a csomagolást. A hasam lett a legjobb. Itt olyan szorosra húztam, amilyenre csak tudtam - nem is volt a ha­sam soha még ilyen lapos. Megpóbáltam mindent, ami csak tőlem telt, ám feltűnt, hogy a fólia egyre laposabbra szorít össze. Ráeszméltem, hogy alig tudom mozgatni a lá­bamat. Fólia-selyemgubó csap­dába estem. Fájdalom, de leg­inkább múmiára emlékeztet­tem. Hogy enyhítsem a kínos eredményt, felkaptam a tollat az öltözőasztalkámról, és oda- firkantottam egy számla hátlap­jára: „Felejtsd el az ebédet.” Rémesen néztem ki Épp készülődtem, hogy be­zuhanjak az ágyba - ez volt az egyetlen elvárható mozgásfajta, ami még megmaradt számomra -, amikor hallottam, hogy va­laki kétségbeesetten kopogtat a bejárati ajtón. Lerángattam Simon fürdő­köpenyét a beépített szekrény fogasáról, és elindultam a nap­pali felé. A fólia minden lépés­nél szorosabb lett. Az ebédlő­ben még az ókori kínai hölgyek járásával kísérleteztem, a nap­paliban erre sem voltam képes.- Jövök! Jövök! — kiabáltam kifelé, nem is gondolva arra, hogyan fogom mindezt meg­magyarázni. A feszes „szend­vicsből” testem különös irá­nyokba csavarodott és torzult. Rémesen néztem ki. A konyha­ajtó közelében megpillantottam Simont, amint arcán hitetlen­kedő kifejezéssel, mereven bá­mul befelé az ablakon. Hallani nem hallottam, de leolvastam az ajkáról:- Édesem, mi törént veled? Nevetni kezdtem, ő meg azt hitte sírok. Nekifeszítette vállát az ajtónak. Kétségbeesésemben még a szétnyíló köpenyszámot is bedobtam, hogy felfedez­hesse illanófélben lévő csáb­erőmet. Erre már fel is üvöltött:- Ó, mit tettek veled! Egy utolsó ugrással elértem az ajtót. Simon szinte bezuhant. Megpróbáltam megértetni vele, hogy csak játszottam, ő pedig a körmével próbálta kiszabadí­tani bebörtönzött testemet. A szövegem lassanként mégis el­jutott a tudatáig.- Szexi? - kiabálta -, nézd meg magad! Úgy nézel ki, mint egy többnapos szendvicsmara­dék!- Ha te nem felejtetted volna ott a kulcsodat... ! - vágtam oda sérődötten. - Találd meg ennek a vacaknak a végét és szabadíts ki végre - morogtam. De nem találta a végét. Elhalasztott beteljesülés- Ennek nincs is vége - vi­csorogta, miközben a fogával póbálta eltépni „művemet”.- Fogj ollót. Ott van az öltö­zőasztalon. Ekkor látta meg a „Felejtsd el az ebédet” macskakaparást. Végre elnevette magát és kivá­gott fóliabörtönömből.- Kár, hogy letelt a félórám - kuncogta, azán megfogta a ke­zem. Az ajtónál megfordult és nevetve átölelt.- Mit szólnál a ma estéhez? Csak mosollyal jeleztem a beleegyezésemet. Kilépve az ajtón, még visszaszólt:-Édesem, csak Martinit ké­szíts, s hagyd a többit. Eleonóra Régi-új ételek, mai receptek Molnár Béláné (Bátonyterenye) ajánlata Régen a kisgyerekek külön tízórais táskát hordtak az isko­lába. Számukra a tízórai nagyon fontos, és a bőséges reggeli sem helyettesítheti. Rossz szokás az, ha forinttal intézik el a gyerek tízóraiját, hiszen abból legtöbbször rágógumi, cu­korka, csokoládé lesz. Könnyű, finom, tápláló tízóraira van szükség. Tudom, nem könnyű minden napra mást kitalálni, de egy kis ötlettel megoldható. Segítségül néhány tipp. Körözött 20 deka juh- vagy tehéntú­rót 5 deka reszelt vöröshagy­mával, egy kiskanál őrölt kö­ménymaggal, késhegynyi borssal, egy-egy kiskanál só­val, mustárral, paprikával alaposan kikeverünk. Kapros tojáskrém 2 darab főtt, megtisztított kemény tojást villával össze­törünk. Elkeverjük öt deka vajjal, nagyon finomra vágott kaporral és két evőkanál tej­föllel. Sóval, pici cukorral ízesíjük. Egy kemény, nyers paradicsomot apró kockákra vágunk, azt is hozzáadjuk. Kicsumázott, kierezett zöld­paprikába töltjük, jól lehűt­jük, majd vékony karikákra szeleteljük. Gyümölcskrém 5 deka vajat habosra keve­rünk 10 deka krémsajttal, két-két kávéskanál mézzel és citromlével, kevés reszelt cit­romhéjjal, csipetnyi sóval. Hozzáadunk 2 darab meghá­mozott, kimagvalt, villával hámozott őszibarackot és jól kifagyasztjuk. Puffancsba vagy más édeskés péksüte­ménybe töltjük. Mustáros húskrém Egy kis doboz vagdalthús­konzervet villával összetö­rünk. Habosra keverjük 5 deka vajjal, egy kiskanál mus­tárral és pici sóval ízesítjük. Kenyérre kenjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents