Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-21 / 222. szám
1994. szeptember 21., szerda Diákpanoráma 7. oldal A Diákpanoráma postájából Gyerekek a tűzben és tűzközelben... Tavaly kegyetlenül égett a Pilis. Fiatalok gyújtották fel - hárman százhúsz hektárt. Véletlenről szó sem volt, a fiúk már a kezdet kezdetén pusztulásra ítélték a fenyvest. Csak úgy. Gyújtogatni alighanem a legkönnyebb. De oltani és menekülni - már jóval nehezebb. Egy tűzoltó azt mondta: a társadalomnak igen alacsony a tűzvédelmi ismeretszintje. Alighanem igaza volt. A következő példák is - így vagy úgy - az ö igazát erősítik. Meg persze a tanulságok, melyeket szintén leírunk - ha kell, századszor is ... Szabó János tűzoltó főhadnaggyal, a tűzmegelőzési osztály vezetőjével beszélgettünk.- Az első helyszín Salgótarján, az időpont: 1993. A Kistarján úti erdőt valaki felgyújtotta. A tüzet eloltották ugyan, de az erdő újra meg újra visszagyulladt. Mint kiderült, két gyerek tüzes- kedett - lekötve embert, időt és technikát. Vannak tüzek, amelyeknél egyértelműen bizonyítható, hogy gyerekek okozták. Nemegyszer még az elkö- vető(ke)t is megfogják, de a 14 éven aluliak az ügyben büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre. Nyáron kevésbé erős a szülői felügyelet, a gyerekek sokkal szabadabban járkálnak. A határban aztán gyakran előkerül a gyufa.-Nézsán cserépkályhába akart begyújtani egy gyerek, a művelet sikerült is, ám a kályhaajtót nyitva hagyta, hogy jobban égjen a tűz. Ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a kályha előtt nem volt parázsfelfogó. Padlószőnyeg viszont igen. Csoda-e, hogy a szoba kigyulladt?- Karancslapujtőn történt ’92-ben, hogy a kazánba begyújtó gyerek gázolajjal öntözte a tüzet, hogy jobban égjen. Meg is locsolta derekasan. Röviddel ezután a kazánház, felrobbant, és kiégett. El kellene zárni a tűzeszkö- zöket a gyerekek elől. De legalábbis ellenőrizni kéne, hogy mivel és hogyan gyújtanak be. Persze ez még mindig az óhajok szintje...- Ipolytarnócon két, 10 év körüli gyerkőc addig játszott Az öngyújtó, a gyufa nem játékszer az istállóban gyufával, míg az épület ki nem gyulladt és le nem égett az állatokkal együtt. Újabb költői kérdés: vajon hányán ellenőrzik azt, hogy a gyerek hová és mi célból hurcolja magával a gyufát a szülők tudta nélkül?- Ságújfaluban a saját házuk udvarán gyújtotta fel a kazlat a gyerek, kis híján az ott álló autó is lángra kapott. Tanulság: lásd fent.-A diszkóba járók - feltehetően nem színjózanon - kukákat gyújtanak fel, abban a hitben, hogy rettentően erősek. Holott ez nem az erő, hanem a gyengeség jele. A szellemi gyengeségé!- Az meg a maximális felelőtlenségé, hogy szalonnasütés után úgy hagyják a tüzet, ahogy éppen esik. A tűzoltók ugyan elmondták már vagy ezerszer, hogy ne tegyék, de persze teljesen hiába. Megesik az is , hogy tre- hány felnőttek okoznak tüzet, s annak gyerek lesz az áldozata.- Kisterenyén egy anya átugrott a szomszédba valami apróságért, közben a kályha fölé(!) akasztott ruhák lángra kaptak. A gyerek, aki egyedül volt a házban, véletlenül túlélte a tüzet. Szóval, mégiscsak van valami abban, amit az elején írtam a tűzvédelmi ismeretekről ...- Szurdokpüspökiben a szülők éjszaka elmentek dolgozni, a hősugárzót az ágy mellé (!) tolták - hadd melegedjen a gyerek. Őt ugyan kimentették, de a ház egy az egyben kiégett. Ez aligha igényel kommentárt. Talán csak annyit: ostobaságában vetekszik a kádban való hajszárítással.-Jó pár éve történt, hogy egy apa, aki az égő csikkeket ide-oda rakosgatta a házban, a gyerekágy szélére is juttatott egy cigivéget. A tűzben két gyerek halt meg. Az efféle eseteket is el lehetne kerülni, ha az ilyen rossz szokásokról leszoktatnák egymást a családtagok.-Salgótarjánban a gyur- tyánosi szeméttelepen két gyerek halt meg, amikor - máig tisztázatlan módon - kigyulladt egy húszéves Zsiguli. A tűz szinte berobbant a motortérből az utastérbe, a kocsi füstjét későn észlelték. A gyerekeknek alighanem közük volt a tűz keletkezéséhez. A szülők viszont több száz méterre álltak a kocsitól, és felügyelet nélkül hagyták a gyerekeket. Soós József Ötödik osztályos külkeresek Balassagyarmaton Horváth Borbála, a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola II. osztályos tanulója kedves tanévnyitó hagyományt mutat be levelében: „Az ünnepélyen a felsőbb éves diákok köszöntik az elsősöket”. Figyelmünkbe ajánlja Molnár Angelika idei beszédét, melyből kiválasztottunk egy rövid részletet. Megszívlelendő szavak minden diáknak: „Varázskulcs van a kezetekIskolu. Ez a szó minden diáknak azt a komoly munkát jelenti, mely elveszi szabad időnk nagy részét, de lehetőséget is ad, hogy megismerjük a világ sok-sok titkát, hogy otthon legyünk benne. De hogy is volt régen? Nos, erről beszélgettem Révay Ilonával, aki e század elején Budapesten, a Wesselényi utcában lévő elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanára lett.-Megkérném, hogy beszéljen a gyermekkoráról.- Salgótarjánban születtem, de már pár évesen felkerültem Budapestre a rokonaimhoz. Itt végeztem el az elemi iskola 6 osztályát.-Milyen volt abban az időben a tanár-diák viszony?- Elképzelni is nehéz annak, aki nem akkor volt tanuló, hogy milyen harmonikus légkörben éltünk, dolgoztunk. A tanárok emberként kezelték a diákokat, és mi is megadtuk nekik a kellő tiszteletet.- Soha nem adódtak konfliktusok?- Mint mindenütt, így nálunk is voltak nézeteltérések, de ezt, amilyen hamar csak lehetett, elsimítottuk. Néha persze előfordult olyan, hogy a rendetlenebb diákok visszafeleseltek a tanárnak, vagy egymással verekedtek.-Ilyenkor hogyan büntették meg őket?- A tanár nádpálcával rávert a csínytevő körmére, vagy éppen a sarokba térdepeltette.- A tanulás után milyen szórakozási lehetőségek adódtak a tanulóknak?- Legjobb barátnőmmel, ben, amellyel sok széphez, jóhoz, tudáshoz juthattok, sok-sok kihívással bátran nézhettek szembe. Négy év áll előttetek, lehet jól is csinálni, lehet rosz- szul is. De hogy jó legyen, nem csak várni, kapni kell, hanem adni is. A kölcsönösségről s még többről szólnak Babits sorai. Az ő gondolataival fogadunk és köszöntünk benneteket iskolánkban. ”És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek”. Fischer Annie-val, aki világhírű zongoraművész lett, szívesen mentünk az állatkertbe. Ezenkívül rendszeresen jártunk színházba és hangversenyekre. Már ekkor is a zene volt a legfontosabb a számomra. Eltökélt szándékom volt, hogy zeneművész legyek.- Könnyen váltak valóra az álmai?- A Zeneakadémia kihelyezett tagozatának, a Fodor Zeneiskolának lettem a növendéke. A tanáraim nagyon tehetségesnek tartottak, és mindenben támogattak, hogy sokra vigyem.- Voltak nehézségei a pályáján?- Főleg az, hogy házasságkötésem után a férjem azt akarta, hogy csak a családomnak éljek - mivel egy fiam és egy lányom van -, de én a zenét nem tudtam és nem is akartam feladni. 1955-ben boldogan lettem a salgótarjáni zeneiskola alapító tagja, a növendékek tanára. Hosszú éveken át dolgoztam itt, s nagyon élveztem az itt folyó munkát, hogy a tudásomból valamit átadhatok a diákjaimnak. A salgótarjáni Acélgyári, valamint a Bányász férfikórusnak voltam állandó zongorakísérője. Az utóbbival a budapesti kórustalálkozón az első helyezést értük el.- Mostanában foglalkozik-e növendékekkel?- Sajnos, a korom miatt már nem, de annyira közel állok a zenéhez, hogy gyakran leülök a zongorához.-Ezen a pályán ugyanúgy, mint az életben, csak az lehet sikeres ember, aki szívvel-lé- lekkel végzi feladatát. Angyal Helga A város kereskedelmi iskolája mindig is az új utakat keresők közé tartozott. Az elsők között indított ötödéves képzést. Tavalyi negyedikeseink az idén ötödik osztályba léphettek. Sikeres érettségi vizsgájuk után külkereskedelmi szakon folytathatják a tanulást. Újdonság a vállalkozó- és menedzserképzés is, mely most, a vállalkozások világában bizonyára nagyon népszerű lesz. Az idegen nyelvek és a számítástechnika már hagyományosan a fontos tárgyak közé tartozik nálunk. Ebben minden változatlan. Mindezekkel iskolánk talán ki is érdemelte, hogy épülete is kicsit megnövekedjen. Nagyon örültünk, hogy a nyáron hozzáépítettek, és új tantermeket vehetünk birtokba. Mi, diákok energiánk teljében kezdjük a tanévet. Ezt bizonyította a sikeres évindító sportnap is. Túri Mónika Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépisk. és Szakmunkásképző Intézet Új kedvencünk a „Hami” Az évnyitó óta pár nap telt el csupán, de nálunk máris örömteli dolog történt. Új kedvence lett az iskolának: a Hami. Régóta szerettünk volna egy boltot, melyet mi, tanulók vezetünk. Az elmúlt tanévben már sokan és sokat dolgoztak a kialakításáért, megnyitásáért. Kívánságunk most teljesült, szeptember 5-én árusítani kezdett a Hami-büfé. Kapható itt: enni- és innivaló, továbbá lehet vásárolni iskolaszereket is. A bolt nem jöhetett volna létre, ha nincs tanáraink segítsége, különösen Marcsok Já- nosné tanárnő, aki a bolt elnöke, s a legtöbbet tette, hogy a Hami-büfé beindulhasson. Köszönjük munkájukat, s reméljük, hogy iskolatársaink megszeretik a Hamit. Bárnai Éva Zagyvarónai Általános Iskola 8. osztály Túlzott ragaszkodás Pici-világítóbogár száll a fűben, lassan törik át a sötétségen ... Próbálom tenyerembe zárni, fényeit szembe gyűjteni... Ujjaim görcsösen zárultak, a fények egyre tompultak ... Már zümmögés se hallatszott, már lábaival se kaparászott... Élettelenül hullott a fűbe - csak ekkor kaptam észbe ... Túlzott ragaszkodás! Ez megmagyarázott minden mást... Godó Viktória Ságújfalu Francia diákok a Bolyai gimiben SALGÓTARJÁN. A Bolyai János Gimnáziumnak szombat óta franciaországi diákvendégei vannak. A harmincnégy tanuló és a két kísérő tanár a franciasvájci határ mellett fekvő Pon- tarlier városából érkezett, s a Xavier Marmier-ről elnevezett gimnáziumot képviseli. A diáitokat - a megegyezés szerint - családoknál szállásolták el, a magyar gyerekek tavaszi, kinti családi fogadtatásának viszonzásaképpen. A vendégek bepillantást nyertek a Bolyai gimnázium mindennapi életébe, többfelé kirándultak. Pénteken utaznak vissza hazájukba. Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária Az oldal mondata „Ami az embernek a szeretet, az a művészetek sorában a zene.” Kari Maria Weber Fischer Annie volt a barátnője Beszélgetés Révay Ilona zongoratanárral MEGHÖKKENÉS, MAJD FELSZABADÍTÓ KACAGÁS ÉS TAPSVIHAR Pásztón játszott a belga Madárijesztő Különleges színházi élményben volt részük a pásztói francia tannyelvű gimnázium diákjainak. Nem csupán megnézhették, de szinte részesei lehettek a belga Madárijesztő Színház előadásának. A mindenben rendkívüli csoport 1975-ben alakult. Első produkciójuk egy gyermekdarab volt. A Megölték Csemege Uborka nagybácsit sikert aratott Belgiumban és Franciaországban is. Színészek és amatőrök együtt dolgoznak ebben a társulatban, mely ma már színházi műhelyeket is működtet gyerekek és felnőttek számára. Előadásuk elengedhetetlen része a közönséggel való kapcsolatteremtés, a nevettetés és az improvizáció. Céljuk az, hogy játékukkal örömöt szerezzenek a közönségnek. Az alkotómunkát az improvizációval kezdik a szöveg megírása csak a jellemek kialakulása után történik. A zenének fontos szerepe van a darabban: a dalszövegeket egyrészt híres francia sanzonokra, másrészt saját dallamokra írják. Gyakran lépnek fel Belgiumban, Franciaországban. Kö- zép-Európába csak a berlini fal leomlása után jutottak el 1989-ben. Jártak már Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Magyarországon, Pécsett és környékén, s most Pásztón léptek fel. Életükben nagyon fontos a kollektív munka, a harmónia a csoport tagjai között, hiszen maguk szerelik a díszleteket, szervezik a turnékat és finanszírozzák az előadásokat. Darabjuk egy különleges témát dolgoz fel: buffókat, vagyis „hivatásos” nevettetőket jelenítenek meg. Egy québec-i rendező ötlete nyomán sajátították el ezt a különleges technikát. Utána pedig megszületett a darab szövegkönyve (15 színész-zenész közreműködésével). De kik is a buffók valójában? Furcsa figurák, akiknek feladata az uralkodó mulattatása volt az ókorban és a középkorban. A buffo szerepe generációnként öröklődött. Már gyermekkorukban bezárták őket egy speciális kalitkába vagy agyagedénybe, ahonnan évek múltán szabadulva, eldeformálódott testtel léptek ki az emberek elé. Sajátos gyűlölettel tekintettek a világba. Nekik általában „többet volt szabad”, mint a „normális” embereknek. Kigúnyoltak mindent és mindenkit, és mégis kimondhatták az igazat, de soha sem váltak gonosszá. A darab cselekménye röviden a következő. Az egyik buffo elmeséli, hogyan lett belőle a tökfejek királyának udvari bohóca. Megelevenedik a hülyék országának a világa, az elnyomás és az alattvalók kiszipolyozásának a birodalma. Übüszerű zsarnokság ez, minden diktatúrák zagyvaléka. Napóleon-nevű figura vezényletével felcsendül a barmok inter- nacionáléja. Itt az iskola jelszavakat szajkóz, az alattvalók pedig nemhogy kétrét görnyedve, de a földön csúszva-mászva közlekednek. Két örömük azért lehet: dolgozhatnak és bámulhatják a televízióban a reklámokat. A buffók körében lázadás tör ki, és a lázadó (egyben a főszereplő-mesélő) buffót ki- végzik. Az előadásmód a középkori vásári komédiák, bolondünnepek és a modem avantgárdszínház hagyományait ötvözi. Zene, tánc, groteszk, színpompás jelmezek. A közönség nem csupán passzív szemlélő. Már kezdettől bevonják a játékba. Az előadás kezdetén a buffók vezetik be a publikumot, az „elegáns, urakat, szép hölgyeket” a terembe. A játék nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren, a széksorok között, sőt a nézők ölében is folyik. A kezdeti meghökkenést pillanatokon belül felszabadító kacagás, a végén óriási tapsvihar követte. A Croquemitaine (Madárijesztő) viharos sikert aratott Pásztón. Talán nem véletlenül. Előadásunk a rend kigúnyolása, a hiúságok kipel- lengérezése, lázadás a kötöttségek ellen, az örök emberi értékek, a gyerekkor felmagaszta- lása. Cél elvezetni egy tisztább, valódi értékekkel teli élet felé. A színházat a rendezővel való beszélgetés alapján bemutatta: Fésűs Emese, Bómer Orsolya IV. F. A darabot ismertette: Broszman György. Jelenet a messziről jött színház előadásából Fotó: k. k. j.
