Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-19 / 220. szám
1994. szeptember 19., hétfő Házunk Tája 7. oldal Nógrádban is megterem a füge Hosszú évekkel ezelőtt a Dunántúlon megfigyeltem, hogy a kiskertekben hatalmas fügebokrok díszlettek. A nyári meleg hatására augusztus végén a fügebokrokon kisebb körte formájú fügék már sárga, narancssárga színűre értek. Sikerült is egy kis fás dugványt szerezni, amely azóta már igencsak megnőtt és termést is hozott. A füge lombhullató szubtrópusi növény, amely már a Balkánon, Olaszországban és sok európai országban - köztünk hazánkban is - egyre inkább elterjed. Honosabb gyümölcs, mint a citrom és könnyebben is termeszthető. A fügebokor olyan talajojobb és bővebb termés érdekében, a fügebokrokat minden tavasszal meg kell metszeni. Egy-egy bokron általában 5-6 erőteljes vesszőt hagyjunk meg, míg a többi gyenge vesszőket ritkítani kell. A vesszők hegyét visszacsípjük. Beérett az erkélyen nevelt gyümölcs kon, amelyekben elegendő mész van, még akkor is jól érzi magát, ha egyébként a talaj agyagos és köves. A magas talajvizet azonban nem tűri és nyirkos talajon is rövidesen kihal. Magas hőigénye következtében eredményesen termeszthető a déli fekvésű lejtőkön, a déli domboldalak támfalai előtt, vagy az épületek védett, déli falai tövében. Magas hőigényét az is bizonyítja, hogy bokra a tavaszi fagyokra érzékeny, esős, hűvös időjárás esetén pedig a termés nem érik be. Nagyobb edényben tárolva, napos fekvésű erkélyeken is megérik a füge. A lakásban tárolt fügebokor szép látvány, de termését ritkán érleli be. Konténeres fás fügedugványok - a téli fagyokat leszámítva - bármikor telepíthetők, a legkedvezőbb időpont azonban a tavasz, amikor az idő már felmelegedett és késői fagyoktól nem kell tartani. A szabadföldbe kiültetett gyökeres vesszőket vagy sar- jakat arasznyi magasságban visszametsszük, hogy elegendő oldalelágazást nyerjünk. Konténeres növényeknél ültetéskor a visszamet- szést nem kell végrehajtani. A fügét ajánlatos elterülő bokoralakban nevelni, mert így a talaj felszínétől több sugárzó hőt kap, télre pedig könnyen betakarható. Ne kísérletezzünk törzses fügefa nevelésével, mert ez a mi éghajlati viszonyaink között nem vezet eredményre. A de nem túlságosan, mert a legerősebben fejlődő, legbiztosabban megtermékenyülő virágok a vessző hegyén fejlődnek. Az idősebb bokrokat rendszeresen ritkítani kell. A metszés legkedvezőbb időpontja a májusi „fagyosszentek” utáni időszak, amikor a nedvkeringés már megindult. Az első érett fügéket augusztus végén, míg a második virágzásból származó gyümölcsöket pedig - hosszú és napfényes ősz esetén - október végén szüretelhetjük. A füge akkor érett, ha a szár felőli részén már sárgulni ke&d, és a gyümölcs enyhe nyomásra puhának érződik. Félérett fügét ne szedjünk le, mert nincs utóérése, tehát még keserű, éretlen gyümölcs tárolva sem édesedik meg. Túlérve viszont nagyon törődik. A füge finom gyümölcs, amelynek jellegzetes, különleges zamata van. íze sokkal finomabb, nem is emlékeztet az üzletekben kapható fügékre. A saját termésű fügéből kitűnő befőtt, dzsem, lekvár és bor is készíthető. A fügebokrokat ősszel takarni kell, mert különben hajtásai elfagynak és ha a tövéből tavasszal új hajtások fejlődnek is, azok termést nem hoznak. A munkát csak lombhullatás után kezdjük meg. Először csak ágakkal, szalmával vegyük körül az összekötözött vesszőket, azután, amikor a hideg fokozódik, takarjuk be földdel. Holecz Ferenc Óriás paprikák, törpebanánfa a kertbarátok kiállításán Kedvező feltételek esetén akár termést is hozhat a banánfa Gregor Istvánt, aki a kiállítás első díját érdemelte ki, számos érdeklődő gyermek ostromolta kérdéseivel Angyal István Somoskőújfalui termelő - különböző termények között - több mint hatkilós karalábéját is bemutatta A kanadai óriás paprika is Gregor István kertjéből került ki Tízféle szőlő volt látható az ízlésesen megrendezett kiállításon A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ adott helyet szeptember második hetében, a Bereczky Máté nevét viselő salgótarjáni kertbarát szakkör tagjai által a húszéves évfordulóra rendezett termékbemutatónak. A többségében nyugdíjas kertbarát, a saját földjén megtermelt és feldolgozott javakat mutatta be, amelyeket a háromnapos rendezvény során sokan megtekintettek. Öröm volt nézni a sok iskolás gyermek növények iránti érdeklődését. A termesztésben, feldolgozásban sok évtizedes tapasztalattal rendelkező kiskerttulajdonosok készségesen válaszoltak a felmerült kérdésekre. Igen sok kíváncsiskodó volt Gregor István salgótarjáni lakos termékbemutató asztala körül, aki tízféle szőlőt, óriási paprikákat, törpebanánfát, különféle szörpöket, borfajtákat mutatott be. A szakmai zsűri nem véletlenül ítélte Gregor Istvánnak - a látogatók egyértelmű véleményével egyetértve - az első díjat. H. F. Befőttek minden mennyiségben. Készítette a salgótarjáni Béke körúti Általános és Speciális Szakiskola SZARVASOK Irta: Bobál Gyula Végtelen őszi vágyakozás II. Onnan a neve, hogy a hegyképződés idején lapos kövek csúsztak egymásra asztalszerűen. A meredek alján a tisztás bokroktól ligetes, zöld pázsitos egész éven át. Az erdőnek ezt a katlanát koszorúként fonja körbe a fiatal erdei fenyves. Mögötte emelkedik a hegy, hirtelen magasba tőrön, hátán viselve a tölgyest, bükkel keveredve. Még fent, a hegy tetején is sűrű az aljnövényzet, takarja a kibúvó sziklákat. A légjárta hegygerinc a szarvasok kedvenc tartózkodási helye, különösen a melegebb időszakokban. A tisztás bejáratától oldalt ősi kocsányos tölgy magányo- sodik méltóságteljesen, derekára szerelve a jól rejtett magasles. Bizony-bizony, ezt még barátunk, az öreg vadász rakatta fel, valamikor régen, és azóta is itt áll, újítgatva ugyan, de régi formájában. Innen minden zeg-zuga látható a Kőasztaloknak. Távol volt még az alkony. A Kőlaposra csend ült. Valahol távolabb szajkó kiáltott. Vadra figyelmeztet-e? Ha semmi sem zavarja, nem jelez! Egy széncinke szorgoskodott távolabb, a közelben csuszka kopogtatta a fa kérgét. Másképp semmi nesz. Legfeljebb, amit a szél okozott fent, a Zara tetején. Itt a szél soha nem nyugszik. Ekkor ebből a csendből kihallatszott valami erősebb avart kavaró zaj. Földre hullott és reccsent. Majd megint csend, hosszan tartó, óvatos léptek következtek. Többen vannak, erre következtetni a zajból, amely ebben az erdei csendben meghatványozódott. A zaj neszelésbe váltott, és már a fenyvesből hallatszott. A hang irányában megmozdultak a bokrok, de még takarták az érkezőket. Aztán nemsokára a mozgó bokrokból óvatosan, először - hosszan szimatolva, tekintetével minden irányba kutatva, kilépett a szarvastehén. Megállt és figyelt. A Nap még fent volt, sugaraitól kifényesedett a szőre. Amikor meggyőződhetett, hogy más nincs jelen a katlanban, előbbre lépett, belecsípett a fűbe, tépett a bokor leveléből, magasra tartotta fejét, rágni kezdett. Még három suta lépett a napfényre mögötte, mohón táplálkozni kezdtek. Valamennyien jó állású, egészséges szarvasok voltak. Az első tehén most megint előbbre lépett, védelmet nyújtva a többieknek, és csak akkor tépett újra az eleségből, amikor meggyőződött róla, hogy senki és semmi nem látja a titkukat. A szél a magaslesen felé hozta szúrós szagukat, a szerelemre gerjesztő ivarérettség illatát. Számukra már itt lenne az igazi ősz? Eddig fordulhatott a vadász gondolata, amikor a szemközti jobb oldal enyhébb lejtőjén, mintha az erdőt törnék, váratlan csörtetéssel valami nagy testű élőlény megszaggatja az elébe kerülő fiatal fákat. Itt van hát a valódi, várva-várt ősz... A tehenek a hang irányába fordították tekintetüket. Vezérük néhány lépést is tett az erdő felé, aztán megállt és várt. Csak ő maradt mozdulatlan, a többiek folytatták a legelést. A tehén testén ideges rángás futott át. A szél segítségére jött. Felkapta rügyező illatát, és akár Ámor a nyilát, a bikára irányította, a bika felfogta a szagot, és mint az orgona mély hangja, amikor az ég felé száll, felbőgött a reá váró gyönyör reményében, és méltóságteljesen elindult az erdőből a tehén felé. Kiállt a tisztásra. A nap fénye rávetette pirosló sugarait, és átszínezte szőrét. Sötét tónusú trófeája fényesen ékeskedett szép formás fején. Fejdíszének vastag szárán agancserdő díszlett koronaként. A bika szemei belső tűztől fénylettek. Egészségtől duzzadt öl- nyi vastag nyaka felett finom kis szakáll díszlett, harmonikusan illeszkedett erős szügyéhez. Hátán enyhe fekete csík futott végig, kiemelkedve szőre a zsemlés színéből. Izmai megfeszültek karcsú testén.- A koronás - lódult meg az izgalomtól a vadász gondolata. Csak hírből hallotta szépségét e Tátrától a Közép-hegységig uralkodó bikának, és most itt áll teljes valóságában, szerelemre éhesen. Állt a bika uralkodón, mozdulatlan. A tehén eléje szökkent, magát kelletve. A szél már a vadászhoz is elhozta a gímek testének szerelemtől felhevült szúrós szagát. (Folytatjuk)
