Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-14 / 216. szám

10. oldal

SporTTüköR

1994. szeptember 14., szerda

Rajtunk a világ tekintete

S

otomayor szállt, röppent a levegőben, mint aki soha nem is akar leesni. Atlibbent a 236 cm magasra tett léc fölött is. Gyönyörű! - kiáltottam fel önkéntelenül. A sokezres tömeg ujjongott, és volt - hiszen láttam -, akinek könny szökött a szemébe.

Hm, ezt is megéltük, hogy a csodálatos világsztárok immár rendszeresen Salgótarjánban versenyeznek. Budapestre nem jönnek el, hozzánk viszont ellátogatnak. Tavaly a rúdugrás és a női magasugrás világcsúcstartója, idén a férfi magasugrás rekordere jött el hozzánk, hogy bemutassa páratlan tudását.

Lám, ez a lerobbant város is magára vonzza a nagyvilág figyelmét. Hiszen Sotomayor 236 cm-es ugrásáról az egész földkerekségen beszámolnak, s megjegyzik, hogy az ugrókirály egy nappal londoni remeklése után a magyarországi kisvárosban, Salgótarjánban is kitett magáért.

Ez a közfigyelem Angyal János érdeme. A remek sportember immár nyolcadszor szervezte meg az ugrógálát. Csodálom őt, honnan tudja előteremteni azt a rengeteg pénzt, amellyel ide lehet csalogatni ezeket a félisteneket.

Igen, félistenek ők, amióta a nyugati tévéadók tele vannak atlétikával. Hirtelen még át sem érezzük, micsoda siker, hogy hétfőn itt voltak közöttünk, s velük a világ is bekopogtatott hozzánk.

Ezen a napon, az ugrógála napján az emberfia büszke lehet arra, hogy Salgótarjánban született és itt él.

H

a az embernek már nagyon nagy kedve lenne eltűnni a környékről is, ilyenkor meggondolja magát.

Balás Róbert

Hírek - csokorba szedve

Harmadik helyen az SBTC

A labdarúgó NB II-ben vasárnap lapzártánk után érkezett eredmények: Szarvas-MTK 0-1, KVSE-Miskolci MVFC 5-2.

1. MIK

4 3

1

0

8- 1 10

2. Tiszakécske

4 2

2

0

9- 1

8

3. SBTC

4 2

2

0

9- 5

8

4. Nyíregyháza

4 2

2

0

9- 7

8

5. Kaba

4 2

2

0

4- 2

8

6. Balmazújv.

4 2

0

2 11- 8

6

7. K.-barcika

4 2

0

2 10- 8

6

8. Szarvas

4 2

0

2

3- 3

6

9. Gödöllő

4 1

2

1

3- 3

5

10. Hatvan

4 1

2

1

3- 6

5

11. HI.Ker.TVE

4 1

1

2

5- 6

4

12. H.-vásárhelv

4 1

1

2

5- 8

4

13. Diósgyőr

4 0

3

1

3- 4

3

14. Miskolc

4 1

0

3

4- 8

3

15. Hajdúnánás

4 0

1

3

1- 6

1

16. Tiszavasvár

4 0

1

3

2-13

1

Tovább menetel az Újpest

Hétfőn lapzártánk után játszott NB I-es mérkőzés: UTE-Par- malat 3-1

1. UTE 5 5 0 0 24- 6 15

2. Kispest 5 3 2 0 10- 3 11

3. Békéscsaba 5 3 1 1 11- 8 10

4. BVSC 5 3 11 9- 6 10

5. Debrecen 5 3 0 2 6- 6 9

6. Nagykanizsa

5

3

0

2

6- 8

9

7. PMSC

5

2

2

1

7- 8

8

8. FTC

5

2

1

2

10-11

7

9. ZTE

5

2

1

2

8-11

7

10. Rába ETO

5

1

2

2

4- 6

5

11. Vasas

5

1

1

3

10-12

4

12. Csepel

5

1

1

3

2- 4

4

13. Vác

5

1

1

3

6- 9

4

14. Stadler

4

1

0

3

2- 3

3

15. Parmalat

4

0

2

2

7-10

2

16. Sopron

5

0

1

4

5-16

1

Üvegesbravúr idegenben

Elkezdődött az NB Il-es férfi tekebajnokság. Az első fordulóban a Nádújfalu balszerencsés mérkőzésen, 5 fával kapott ki a Hódmezővásárhelytől. A Salgglas SE nagy küzdelemben nyert Nyíregyházán.

Részletes eredmények: Hódmezővásárhely - Nádújfalu 5-3 (2847-2842).

Fodor 496, Gubán 496, Ná- dasdi J. 489, Nádasdi I. 468, Kotroczó 474, Bodor 419. Nyíregyházi Taurus - Salg- gl'as SE 2-61 (2911-3032).

Németh 536, Jakus 526, Kéri 503, Jankuj 500, Czinkóczi 491, Járdán 476.

Havay

Sotomayor ugrott, Topics énekelt, Costa táncolt

Sotomayor, a magasugrókirály szemlélődik

Valóban nagy gála és dráma zajlott hétfőn este a salgótarjáni Fő téren. 228 cm-en még négyen voltak versenyben a férfi- magasugrók mezőnyében. Sotomayor elsőre átugrotta a magasságot, míg a többiek elvéreztek. Egyedül Dragutin Topics állta a versenyt, így ő még ugorhatott a 232-tőn - egyszer. Merthogy két kísérletet már „elszórt” az előző magasságon. Sajnos, ez sem sikerült, így egyedül maradt a kubai.

Vagy mégsem? A versenybíróság még egy kísérletet megszavazott a rokonszenves jugoszláv fiúnak, de ez sem hozta a megváltást.

Sotomayor a 232-tőt is elsőre ugrotta, 236-ra rakatta a lécet, és... És fantasztikus ugrással ezt a magasságot is vette. Hatalmas üdvrivalgás, taps, kiabálás.

A király viszont intett, hogy ennyi: köszöni szépen, de fáradt, neki elég volt. Ráadásul a pénzéért is megdolgozott, úgyhogy senki nem szólhat egy árva szót sem.

A cihelődés rendezetlenségében próbálták a műsorvezetők levezetni a díjkiosztót. Megjelentek a megye, a város elöljárói, a sportág előkelő személyiségei, támogatók, szponzorok, szurkolók, családtagok. No, és itt volt Békési László pénzügyminiszter is, aki nagy barátja az atlétikának.

A díjkiosztó után rövid sajtó- tájékoztató, értékelés, és jött az állófogadás, ahol a kötelező protokollköszöntők után megható aktusra került sor. Gallov Rezső államtitkár távollétében Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke adta át Angyal Jánosnak a Magyar Sportért-díjat, amelyet eddigi tevékenységével, az ugrógálák önzetlen szervezésével érdemelt ki a kiváló sportember. Gyulai István, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség főtitkára úgy fogalmazott, hogy Angyal szent őrült. Majd elárulta, hogy Magyarországról - gyermekein kívül - senkivel sem telefonálgatott annyit, mint Angyallal, aki állandóan zaklatta, zri- kálta őt a verseny szervezése miatt.

A hivatalos momentumok után jöhetett a megérdemelt eszemiszom. Az atlétacsillagokon látszott, hogy egy hosz- szú sorozat végére értek. Mindenki szerette volna kivenni részét a mulatságból.

Az ukrán edző - kihasználva a zenekar adta lehetőségeket - a mikrofon elé perdült, és hirtelen elénekelt vagy harminc népdalt, nótát, operett-részletet. A tanítványok eközben táncoltak, ugráltak,

aerobic-bemutatót tartottak. Sikerült megmozgatniuk a kubai sztárokat is, akik szívesen vették a játékos felkérést.

Az est fénypontja azonban kétségtelenül az volt, amikor az atléták is danolásra ragadtatták magukat. Hallhattuk a Szovjetunió zsigereinkbe ivódott himnuszát - ukrán tájszólással, és hallhattuk Dragutin Topics La bamba-adaptációját, amelyet a szabadkai spanyol tájszólás miatt nehezen lehetett felismerni, de a zenekar segített.

Szó ami szó, jó mulatság volt, és nemcsak a férfiak munkálkodtak ebben. Szinte az ablakokon tódult ki a sok feszültség, kínlódás, önmegtartóztatás, amelyet ezek a fiatal atlétacsillagok kieresztettek magukból. Tették ezt minálunk, Salgótarjánban! Jól érezték magukat, és jutalmul megmutatták valódi, játékos, fiatalos, emberi arcukat is! - dötö Angyal János (jobbra) átveszi a kitüntetést Korill Ferenctől

Sylvia Costa mosolyog

AZ MLSZ ELNÖKE A GYEREKFOCIRÓL IS TÁRGYALT

Újjászületés, vagy csupán illúzió?

Lehet, hogy valami megmozdul a a foci világában? Elképzelhető. Legalábbis erre következtethetünk Benkő Lászlónak, az MLSZ új elnökének szinte példa nélküli aktivitásából. Politikai előkelőségek egész sorával tárgyal, keresi a lehetőséget, hogy a magyar focit kihúzza a gödörből. Hogy szorgos munkálkodásának lesz-e valós eredménye, azt most még nem tudhatjuk.

A Petőfi iskola labdarúgó osztályai már évek óta szépen, szorgalmasan termelik a tehetséges focipalántákat

Vissza az alapokhoz

Sokak számára fölöttébb rokonszenves, hogy Benkőt nem annyira a gyors látszateredmények érdeklik, hanem sokkal inkább a hosszabb távú megoldásokat kutatja. Úgy tűnik, hogy - elődeitől eltérően - nem csak a retorikájában szerepel, hogy igenis, vissza kell nyúlni az alapokhoz... Legalábbis ezt sejteti, hogy tárgyalt - méghozzá egészen konkrét kérdésekről - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkárával.

Ezt követően a média máris az iskolai foci reneszánszáról áradozik...

Hm... Bár így lenne. Sajnos, a probléma megoldása nem ennyire egyszerű. Ugyanis a gyökereknél komoly bajok vannak.

Noha meghajtom fejemet Benkő úr fáradozásai előtt, úgy vélem, hogy sem ő, sem a minisztérium emberei nem ismerik eléggé a mai iskolai valóságot, benne a sport, a futball helyzetét.

Nem árt tudni azt például, hogy az iskolákban ma már nem lehet egy-egy megállapodással vagy akár rendelettel

észrevehető elmozdulást elérni.

Törvény biztosítja az iskola, benne a testnevelés szakmai önállóságát. Azaz, ha a testnevelő úgy dönt, hogy nem foglalkozik a focival, ezt minden további nélkül megteheti. Egyébként is: határozatok, rendeletek eddig is voltak. Sőt! Az „átkosban” politikai bizottsági határozat is szólt az iskolai labdarúgás fellendítésének feladatairól, de minden maradt a régiben, azaz a sorvadás folytatódott, és folytatódik ma is.

Foci hanyatt-homlok

Hogy kiírják az iskolák közötti bajnokságot? Félő, hogy ez nem jelent semmit., sajnos...

Bajnokság -noha „csupán” diáksport- és Góliát-keretek között - eddig is zajlott.. Igaz, megelehetősen lanyha érdeklődés közepette, jóformán szakemberek közreműködése nélkül. Nem valószínű, hogy a minisztériumi kiírás hatására az iskolák hanyatt-homlok rohannak focicsapatokat szervezni. Focihoz értő testnevelők, szakemberek nincsenek elegen. Persze, lehet, hogy előkerülnének, ha érdemes lenne...

Ugyanis ki kell mondani

végre, hogy addig nem történik a labdarúgásban észrevehető változás, amíg az iskolai focival foglalkozó szakemberek anyagi motiválását nem helyezik merőben új alapokra.

Puskás Öcsi sem tudta

Vagy netán ezt sejteti az államtitkár nyilatkozata?... „A minisztérium részt vállal azoknak a szakembereknek az elismeréséből, akik az iskolai futball fejlődéséért tevékenykednek” - mondja a focit politikai kérdésként megjelölő Jánosi György.

Ami igaz, igaz. Szép perspektíva. De, ugye, az elismerés nem egy-egy miniszter által aláírt oklevél nagy csinnadrattával övezett átadásából áll? Mert az effajta elismerésből volt részünk, de nem kérünk belőle, még ha más is az aláíró, mint mondjuk két évvel ezelőtt.

Az MLSZ-elnök már pontosabban fogalmaz: „Az úgynevezett társadalmi munka ideje lejárt... az MLSZ is fizetni kívánja a legifjabbak labdarúgásáért dolgozó szakembereket”.

Ez már valami! -mondhatnánk, ha nem olvasnánk tovább az elnöki nyilatkozatot: „...a pénz benne van a futballban, és azt ki kell venni belőle, nem pedig az állami támogatásra várni”. Hm... No igen. Ez már valamivel konkrétabb, mint Puskás Öcsi tarjáni kijelentése, mely szerint: „Abban biztosak

lehettek, gyerekek, hogy lesz pénz focira... Azt ugyan még nem tudom, hogy mennyi, mikor és honnan, de nyugodtak lehettek, hogy lesz...” Puskás két évvel ezelőtt járt Salgótarjánban... Vele ellentétben Benkő úr tudja, hogy hol a pénz, bár ezzel semmi újat nem mondott. Eléggé közismert, hogy ha nem is mindenütt, de valóban nagy összegek mozognak a hazai fociban (másképpen nem jutna évi 10 milliós jövedelem néhány NB I-es edzőnek). S hogy onnan hogyan kerül ki a pénz és hogyan jut el az utánpótlás-neveléssel eredményesen foglalkozó szakemberekhez? (Ilyenek akadnak szűkebb pátriánkban is.) Erről még sejtéseink sincsenek, csupán rossz tapasztalataink.

Hovatovább szégyen például ma, hogy mennyit keres egy-egy gyerekekkel foglalkozó edző, s mennyire nem tudjuk megbecsülni őket.

Lent az elvek már nem hatnak

Benkő úrnak talán érdemes lenne energiája egy részét a „lenti” viszonyok megismerésére fordítani. Akkor rádöbbenne, hogy hová kellenének a bőkezű szponzorok. (Szűrők közbeiktatása nélkül!) Persze lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, s mire e sorok megjelennek, már tudjuk, hogy az elveken kívül egyebek is jutnak az iskolai focira, de általában az utánpótlásra. S akkor elnézést kérek az aggályoskodásért.

Ha az anyagi elismerésben és a feltételekben nem lesz gyökeres változás, akkor továbbra is csupán néhány megszállott foglalkozik majd az alapokkal, s marad továbbra a várakozás, egy kis illúzióval megspékelve. Az iskolai foci reneszánsza bizony elmarad. Czene Gyula