Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-14 / 216. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. szeptember 14., szerda Rajtunk a világ tekintete S otomayor szállt, röppent a levegőben, mint aki soha nem is akar leesni. Atlibbent a 236 cm magasra tett léc fölött is. Gyönyörű! - kiáltottam fel önkéntelenül. A sokezres tö­meg ujjongott, és volt - hi­szen láttam -, akinek könny szökött a szemébe. Hm, ezt is megéltük, hogy a csodálatos világsztárok im­már rendszeresen Salgótar­jánban versenyeznek. Buda­pestre nem jönnek el, hozzánk viszont ellátogatnak. Tavaly a rúdugrás és a női magasugrás világcsúcstartója, idén a férfi magasugrás rekordere jött el hozzánk, hogy bemutassa pá­ratlan tudását. Lám, ez a lerobbant város is magára vonzza a nagyvilág figyelmét. Hiszen Sotomayor 236 cm-es ugrásáról az egész földkerekségen beszámolnak, s megjegyzik, hogy az ugróki­rály egy nappal londoni re­meklése után a magyarországi kisvárosban, Salgótarjánban is kitett magáért. Ez a közfigyelem Angyal János érdeme. A remek sport­ember immár nyolcadszor szervezte meg az ugrógálát. Csodálom őt, honnan tudja előteremteni azt a rengeteg pénzt, amellyel ide lehet csa­logatni ezeket a félisteneket. Igen, félistenek ők, amióta a nyugati tévéadók tele van­nak atlétikával. Hirtelen még át sem érezzük, micsoda si­ker, hogy hétfőn itt voltak kö­zöttünk, s velük a világ is be­kopogtatott hozzánk. Ezen a napon, az ugrógála napján az emberfia büszke le­het arra, hogy Salgótarjánban született és itt él. H a az embernek már na­gyon nagy kedve lenne eltűnni a környékről is, ilyen­kor meggondolja magát. Balás Róbert Hírek - csokorba szedve Harmadik helyen az SBTC A labdarúgó NB II-ben vasár­nap lapzártánk után érkezett eredmények: Szarvas-MTK 0-1, KVSE-Miskolci MVFC 5-2. 1. MIK 4 3 1 0 8- 1 10 2. Tiszakécske 4 2 2 0 9- 1 8 3. SBTC 4 2 2 0 9- 5 8 4. Nyíregyháza 4 2 2 0 9- 7 8 5. Kaba 4 2 2 0 4- 2 8 6. Balmazújv. 4 2 0 2 11- 8 6 7. K.-barcika 4 2 0 2 10- 8 6 8. Szarvas 4 2 0 2 3- 3 6 9. Gödöllő 4 1 2 1 3- 3 5 10. Hatvan 4 1 2 1 3- 6 5 11. HI.Ker.TVE 4 1 1 2 5- 6 4 12. H.-vásárhelv 4 1 1 2 5- 8 4 13. Diósgyőr 4 0 3 1 3- 4 3 14. Miskolc 4 1 0 3 4- 8 3 15. Hajdúnánás 4 0 1 3 1- 6 1 16. Tiszavasvár 4 0 1 3 2-13 1 Tovább menetel az Újpest Hétfőn lapzártánk után játszott NB I-es mérkőzés: UTE-Par- malat 3-1 1. UTE 5 5 0 0 24- 6 15 2. Kispest 5 3 2 0 10- 3 11 3. Békéscsaba 5 3 1 1 11- 8 10 4. BVSC 5 3 11 9- 6 10 5. Debrecen 5 3 0 2 6- 6 9 6. Nagykanizsa 5 3 0 2 6- 8 9 7. PMSC 5 2 2 1 7- 8 8 8. FTC 5 2 1 2 10-11 7 9. ZTE 5 2 1 2 8-11 7 10. Rába ETO 5 1 2 2 4- 6 5 11. Vasas 5 1 1 3 10-12 4 12. Csepel 5 1 1 3 2- 4 4 13. Vác 5 1 1 3 6- 9 4 14. Stadler 4 1 0 3 2- 3 3 15. Parmalat 4 0 2 2 7-10 2 16. Sopron 5 0 1 4 5-16 1 Üvegesbravúr idegenben Elkezdődött az NB Il-es férfi tekebajnokság. Az első fordu­lóban a Nádújfalu balszeren­csés mérkőzésen, 5 fával kapott ki a Hódmezővásárhelytől. A Salgglas SE nagy küzdelemben nyert Nyíregyházán. Részletes eredmények: Hódmezővásárhely - Nádúj­falu 5-3 (2847-2842). Fodor 496, Gubán 496, Ná- dasdi J. 489, Nádasdi I. 468, Kotroczó 474, Bodor 419. Nyíregyházi Taurus - Salg- gl'as SE 2-61 (2911-3032). Németh 536, Jakus 526, Kéri 503, Jankuj 500, Czinkóczi 491, Járdán 476. Havay Sotomayor ugrott, Topics énekelt, Costa táncolt Sotomayor, a magasugrókirály szemlélődik Valóban nagy gála és dráma zajlott hétfőn este a salgótarjáni Fő téren. 228 cm-en még né­gyen voltak versenyben a férfi- magasugrók mezőnyében. So­tomayor elsőre átugrotta a ma­gasságot, míg a többiek elvé­reztek. Egyedül Dragutin To­pics állta a versenyt, így ő még ugorhatott a 232-tőn - egyszer. Merthogy két kísérletet már „elszórt” az előző magasságon. Sajnos, ez sem sikerült, így egyedül maradt a kubai. Vagy mégsem? A versenybí­róság még egy kísérletet meg­szavazott a rokonszenves jugo­szláv fiúnak, de ez sem hozta a megváltást. Sotomayor a 232-tőt is el­sőre ugrotta, 236-ra rakatta a lécet, és... És fantasztikus ug­rással ezt a magasságot is vette. Hatalmas üdvrivalgás, taps, ki­abálás. A király viszont intett, hogy ennyi: köszöni szépen, de fá­radt, neki elég volt. Ráadásul a pénzéért is megdolgozott, úgy­hogy senki nem szólhat egy árva szót sem. A cihelődés rendezetlensé­gében próbálták a műsorveze­tők levezetni a díjkiosztót. Megjelentek a megye, a város elöljárói, a sportág előkelő személyiségei, támogatók, szponzorok, szurkolók, család­tagok. No, és itt volt Békési László pénzügyminiszter is, aki nagy barátja az atlétikának. A díjkiosztó után rövid sajtó- tájékoztató, értékelés, és jött az állófogadás, ahol a kötelező protokollköszöntők után meg­ható aktusra került sor. Gallov Rezső államtitkár távollétében Korill Ferenc, a megyei köz­gyűlés elnöke adta át Angyal Jánosnak a Magyar Spor­tért-díjat, amelyet eddigi tevé­kenységével, az ugrógálák ön­zetlen szervezésével érdemelt ki a kiváló sportember. Gyulai István, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség főtitkára úgy fogalmazott, hogy Angyal szent őrült. Majd elárulta, hogy Magyarországról - gyermekein kívül - senkivel sem telefonál­gatott annyit, mint Angyallal, aki állan­dóan zaklatta, zri- kálta őt a verseny szervezése miatt. A hivatalos mo­mentumok után jöhe­tett a megérdemelt eszemiszom. Az atlé­tacsillagokon lát­szott, hogy egy hosz- szú sorozat végére ér­tek. Mindenki sze­rette volna kivenni részét a mulatságból. Az ukrán edző - ki­használva a zenekar adta lehetőségeket - a mikrofon elé per­dült, és hirtelen elé­nekelt vagy harminc népdalt, nótát, ope­rett-részletet. A ta­nítványok eközben táncoltak, ugráltak, aerobic-bemutatót tartottak. Sikerült megmozgatniuk a kubai sztáro­kat is, akik szívesen vették a já­tékos felkérést. Az est fénypontja azonban kétségtelenül az volt, amikor az atléták is danolásra ragadtatták magukat. Hallhattuk a Szovjet­unió zsigereinkbe ivódott him­nuszát - ukrán tájszólással, és hallhattuk Dragutin Topics La bamba-adaptációját, amelyet a szabadkai spanyol tájszólás mi­att nehezen lehetett felismerni, de a zenekar segített. Szó ami szó, jó mulatság volt, és nemcsak a férfiak mun­kálkodtak ebben. Szinte az ab­lakokon tódult ki a sok feszült­ség, kínlódás, önmegtartózta­tás, amelyet ezek a fiatal atléta­csillagok kieresztettek maguk­ból. Tették ezt minálunk, Sal­gótarjánban! Jól érezték magu­kat, és jutalmul megmutatták valódi, játékos, fiatalos, emberi arcukat is! - dötö ­Angyal János (jobbra) átveszi a kitüntetést Korill Ferenctől Sylvia Costa mosolyog AZ MLSZ ELNÖKE A GYEREKFOCIRÓL IS TÁRGYALT Újjászületés, vagy csupán illúzió? Lehet, hogy valami megmozdul a a foci világában? Elképzel­hető. Legalábbis erre következtethetünk Benkő Lászlónak, az MLSZ új elnökének szinte példa nélküli aktivitásából. Politikai előkelőségek egész sorával tárgyal, keresi a lehetőséget, hogy a magyar focit kihúzza a gödörből. Hogy szorgos munkálkodásá­nak lesz-e valós eredménye, azt most még nem tudhatjuk. A Petőfi iskola labdarúgó osztályai már évek óta szépen, szorgalmasan termelik a tehetséges focipalántákat Vissza az alapokhoz Sokak számára fölöttébb ro­konszenves, hogy Benkőt nem annyira a gyors látszateredmé­nyek érdeklik, hanem sokkal inkább a hosszabb távú megol­dásokat kutatja. Úgy tűnik, hogy - elődeitől eltérően - nem csak a retorikájában szerepel, hogy igenis, vissza kell nyúlni az alapokhoz... Legalábbis ezt sejteti, hogy tárgyalt - még­hozzá egészen konkrét kérdé­sekről - a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium államtit­kárával. Ezt követően a média máris az iskolai foci reneszánszáról áradozik... Hm... Bár így lenne. Sajnos, a probléma megoldása nem ennyire egyszerű. Ugyanis a gyökereknél komoly bajok vannak. Noha meghajtom fejemet Benkő úr fáradozásai előtt, úgy vélem, hogy sem ő, sem a mi­nisztérium emberei nem isme­rik eléggé a mai iskolai valósá­got, benne a sport, a futball helyzetét. Nem árt tudni azt például, hogy az iskolákban ma már nem lehet egy-egy megállapo­dással vagy akár rendelettel észrevehető elmozdulást elérni. Törvény biztosítja az iskola, benne a testnevelés szakmai önállóságát. Azaz, ha a testne­velő úgy dönt, hogy nem fog­lalkozik a focival, ezt minden további nélkül megteheti. Egyébként is: határozatok, ren­deletek eddig is voltak. Sőt! Az „átkosban” politikai bizottsági határozat is szólt az iskolai lab­darúgás fellendítésének felada­tairól, de minden maradt a régi­ben, azaz a sorvadás folytató­dott, és folytatódik ma is. Foci hanyatt-homlok Hogy kiírják az iskolák közötti bajnokságot? Félő, hogy ez nem jelent semmit., sajnos... Bajnokság -noha „csupán” diáksport- és Góliát-keretek között - eddig is zajlott.. Igaz, megelehetősen lanyha érdeklő­dés közepette, jóformán szak­emberek közreműködése nél­kül. Nem valószínű, hogy a mi­nisztériumi kiírás hatására az iskolák hanyatt-homlok rohan­nak focicsapatokat szervezni. Focihoz értő testnevelők, szak­emberek nincsenek elegen. Per­sze, lehet, hogy előkerülnének, ha érdemes lenne... Ugyanis ki kell mondani végre, hogy addig nem történik a labdarúgásban észrevehető változás, amíg az iskolai foci­val foglalkozó szakemberek anyagi motiválását nem helye­zik merőben új alapokra. Puskás Öcsi sem tudta Vagy netán ezt sejteti az ál­lamtitkár nyilatkozata?... „A minisztérium részt vállal azok­nak a szakembereknek az elis­meréséből, akik az iskolai fut­ball fejlődéséért tevékenyked­nek” - mondja a focit politikai kérdésként megjelölő Jánosi György. Ami igaz, igaz. Szép pers­pektíva. De, ugye, az elismerés nem egy-egy miniszter által aláírt oklevél nagy csinnadrat­tával övezett átadásából áll? Mert az effajta elismerésből volt részünk, de nem kérünk be­lőle, még ha más is az aláíró, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Az MLSZ-elnök már ponto­sabban fogalmaz: „Az úgyne­vezett társadalmi munka ideje lejárt... az MLSZ is fizetni kí­vánja a legifjabbak labdarúgá­sáért dolgozó szakembereket”. Ez már valami! -mondhat­nánk, ha nem olvasnánk tovább az elnöki nyilatkozatot: „...a pénz benne van a futballban, és azt ki kell venni belőle, nem pedig az állami támogatásra várni”. Hm... No igen. Ez már valamivel konkrétabb, mint Puskás Öcsi tarjáni kijelentése, mely szerint: „Abban biztosak lehettek, gyerekek, hogy lesz pénz focira... Azt ugyan még nem tudom, hogy mennyi, mi­kor és honnan, de nyugodtak lehettek, hogy lesz...” Puskás két évvel ezelőtt járt Salgótar­jánban... Vele ellentétben Benkő úr tudja, hogy hol a pénz, bár ezzel semmi újat nem mondott. Eléggé közismert, hogy ha nem is mindenütt, de valóban nagy összegek mozog­nak a hazai fociban (máskép­pen nem jutna évi 10 milliós jövedelem néhány NB I-es edzőnek). S hogy onnan ho­gyan kerül ki a pénz és hogyan jut el az utánpótlás-neveléssel eredményesen foglalkozó szak­emberekhez? (Ilyenek akadnak szűkebb pátriánkban is.) Erről még sejtéseink sincsenek, csu­pán rossz tapasztalataink. Hovatovább szégyen például ma, hogy mennyit keres egy-egy gyerekekkel foglal­kozó edző, s mennyire nem tud­juk megbecsülni őket. Lent az elvek már nem hatnak Benkő úrnak talán érdemes lenne energiája egy részét a „lenti” viszonyok megismeré­sére fordítani. Akkor rádöb­benne, hogy hová kellenének a bőkezű szponzorok. (Szűrők közbeiktatása nélkül!) Persze lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, s mire e sorok megje­lennek, már tudjuk, hogy az el­veken kívül egyebek is jutnak az iskolai focira, de általában az utánpótlásra. S akkor elnézést kérek az aggályoskodásért. Ha az anyagi elismerésben és a feltételekben nem lesz gyöke­res változás, akkor továbbra is csupán néhány megszállott fog­lalkozik majd az alapokkal, s marad továbbra a várakozás, egy kis illúzióval megspékelve. Az iskolai foci reneszánsza bi­zony elmarad. Czene Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents