Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-09 / 186. szám

1994. augusztus 9., kedd Látóhatár 7. oldal AL PACINO ÚJ FILMJE. Az Oscar-díjas amerikai filmszínész (balra) közelmúltban el­készült új filmjének címe: Carlito útja. A történet egy üzletemberről szól, aki a börtönből kiszabadulva egy nő oldalán új életet kezd. Brian de Palma rendező szerint műve roman­tikus mese a spanyol Harlemről. Pacino partnerei: Penelope Anne Miller és Sean Penn. LESZORÍTÁS IS ELŐIDÉZHETI A BAJT Kartrombózis szerelmeseknél Nyáron - például a strandokon - saját szemünkkel is megta­pasztalhatjuk, hogy az alsó végtagok visszereinek elzáródása gyakori megbetegedés. A karokon sokkal ritkábban alakul ki trombózis. Holland kutatók nemrégiben arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy a karvénák elzáródása a kar keringését nehezítő nyomás következménye lehet e kellemetlen betegség. Fiatal nőknél többször ügy jött létre vénatrombózis, döb­bentek rá a kutatók a tényre, hogy elalvás előtt partnerük fe­jét vállukra húzva aludtak el. Aztán a vállra, illetve a felkarra gyakorolt nyomás miatt néhány órás alvás után ébredtek arra, hogy karjuk duzzadttá, kékes­lila színűvé vált, erős fájdalmat éreztek. Sokszor pedig az ujjuk is elzsibbadt, ennélfogva érzé­ketlenné vált. Hasonló módon a kar teljes bénulása is létrejöhet: ilyenkor nem a vénát, hanem a karideget éri a nyomás. A holland kutatók a „szerel­mesek karsérüléséről” beszél­nek, amiről azért is érdemes tudni, mert trombózist nemcsak a karon alvó szerelmes feje, ha­nem más eredetű nyomás, le­szorítás is előidézhet. A vizsgálatok eredményei­nek ismeretében tanácsos tehát nem kitenni magunkat a káros hatásoknak. Kilencen pályáztak Nógrád megyéből A Magyar Népfőiskolái Társa­ság Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítványa pályá­zatot hirdetett a népfőiskolák tevékenységének támogatására. Az idei pályázatban kiemelten támogatják az önkormányzatok működésének társadalmi ta­pasztalatait feldolgozó, az ön- kormányzati képviselők és a polgármesterjelöltek részvéte­lével megvalósuló tanfolyamo­kat, valamint az önkormányza­tok és a népfőiskolák együtt­működését taglaló kurzusokat. Nógrád megyéből kilenc pá­lyázatot adtak be, elbírálásuk - a szakalapítvány kuratóriuma által - tart. Az eredményeket szeptember 3-án ismertetik, s még abban a hónapban átutal­ják a pályázati támogatásokat. CSIPKE ÜVEGBŐL. Hatezer darab üres üvegből (ugye, kár eldobni) fantasztikus csipke-költeményt készí­tettek a francia Puy en Velay iskola növendékei. FEB-foto Megyénk népművelői is készülnek az őszi számvetésre Negyedszer rendezik meg ősszel, október 14-19-e kö­zött az országos müvelődé­siotthon-konferenciát, amelyre készülnek Nógrád megye népművelői is. A ta­nácskozás elsődleges célja, hogy felmérje a hálózat je­lenlegi anyagi, szellemi és tárgyi helyzetét, számot ves­sen a munkatársak élet- és munkakörülményeinek jel­lemzőivel, s javaslatot te­gyen a jövőre vonatkozóan. Nagy szükség lenne a tá­mogatásra és fejlesztésre. A művelődésiotthon-hálózatok ugyanis az utóbbi időben mind kevesebb pénzt és fi­gyelmet kaptak. Ez pedig el­lehetetlenüléshez vezet. Jól­lehet ezek az intézmények lennének a kultúra, a felnőttoktatás első vonalbeli hadállásai. A halaszthatatlan tenni­valókat csak alapos ismeret­tel lehet megfogalmazni. Ezért kellenek a vélemé­nyek, lehetőség szerint mi­nél több szakembertől. A Magyar Népművelők Egyesületének elnöksége a cél teljesítése érdekében kérdőívet állított össze. A megyei szervezetek ezeket a napokban juttatták el a vá­rosi és falusi népművelők­höz. A Nógrád megyei szak­emberek számára Pálinkás Sándorné, az egyesület me­gyei titkára postázta a kér­dőíveket. A REGÉNY EGYSZERRE JELENT MEG AZ EGÉSZ VILÁGON Isten ökle, az iraki diktátor csodafegyvere A titkosszolgálatok történetében járatos a szerző A titkosszolgá­latok történe­tében igen já­ratos szerző monumentális és sok szálon futó regényé­ből megtudhat­juk, hogy mi is volt „valójá­ban” az öböl-háború hátterében - miért is volt olyan könnyű és fölényes az amerikaiak ka­tonai győ­zelme. Bete­kintést enged néhány nagy­hatalom - az Amerikai r Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaor­szág, érintőle­gesen a Szovjetunió -, valamint Iz­rael titkosz- szolgálatának működési tit­kaiba. Isten ökle, az a csoda- fegyver, amelytől Szaddam Husszein, Irak diktátora az öböl-háborút megelőző időben győzelmet remélt. Az atom­bombát kilövő, 150 méter hosz- szú, egy hegy gyomrában rejtett „ágyúcsövet” a zseniális tudós, Gerald Vincent Bull tervezte, aki egyébként nem háborús cé­lokra szánta találmányát, csu­pán bedőlt Szaddam Husszein ígéretének, miszerint műholda­kat fognak vele a világűrbe jut­tatni. A regény az­zal a gyilkos­sággal kezdő­dik, amikor is terveiért meg­ölik Vincent Bullt. Husszein a tervek alapján folytatja a fegy­verkezést, és el­foglalja Kuvai- tot. Az angol tit­kosszolgálat Kuvaitba küldi Mike Martin őrnagyot, aki képes arra, hogy tökéletesen beil­leszkedjék az arab környe­zetbe, és napra­kész adatokkal lássa el a szö­vetséges hadve­zetést. Létezik-e va­lóban iraki atombomba, s ha igen, hogyan semmisíthetik meg? Egy titok­zatos áruló, Je­rikó szerint igenis létezik, s ő jó pénzért haj­landó megje­lölni a támasz­pont helyét. A Bagdadba áthelyezett Mike Martinra vár a feladat, hogy az információkat kijuttassa Irak­ból... A legeslegfrissebb újdonság, egyszerre jelent meg a világon. Felejthetetlen hét Finnországban Csak szokványos jelzővel tud­juk minősíteni azt az egy he­tet, melyet a salgótarjáni pe­dagóguskórus - a füleki férfi­karral együtt - töltött el Finn­országban: felejthetetlen volt. Tarjániak és fülekiek együtt Az előzmények személyes jellegűek. Ötéves finnországi munkám során a tanítás mellett több ének- és zenekarral jó kapcsolatom alakult ki. A liek- rai Pialisen Laulu énekkar 1993 nyarán a salgótarjáni pedagó­guskórus vendégeként járt Sal­gótarjánban. Könnyű volt a ba­rátság kialakítása, hisz' a liekrai kórus karnagya személyemben korábban 30 évig a salgótarjáni vendéglátó énekkar vezetője volt. Ugyanakkor a salgótarjáni kórus új vezetője, Fehér Miklós egyúttal a füleki férfikar karna­gyaként is működik. Ez további barátság kibontakozását segí­tette elő. Hosszas levelezés, szerve­zés, az anyagiak előteremtése tartotta izgalomban a kórust egy éven át, míg végül minden rendeződött. Július 15-én a pe­dagóguskórus a liekrai Pialisen Laulu, a füleki férfikar a liekrai férfikar meghívására végre út­rakelt, és mindvégig közös programmal szerepelt. Rövid, kényelmes repülőút után először Vantaaban, Salgó­tarján testvérvárosában sétál­tunk pár órát. Ami az időjárást illeti, az volt a meglepő, hogy az északi országban legalább olyan 32 fokos kánikula foga­dott bennünket, mint amilyen­ből Budapestről indultunk. Vantaaból 7 órás buszozás után éjfél után érkeztünk meg, de a fehér éjszakák éreztették hatá­sukat: még alig sötétedett (vagy már világosodott?). Délelőtt igazi finn látványos­ságnak, fárasztó versenynek voltunk tanúi. A Liekra folyó zuhatagos szakaszán 5-6 méte­res farönkön állva, mindössze egy bot segítségével irányítot­ták magukat a versenyzők. Ügyességet, erőt, bátorságot követel a produkció. Voltak, akik belepottyantak a vízbe, de a többségnek sikerült a feladat megoldása. A győzteseket kó­rusaink dallal köszöntötték. A fénykép is csak emlékeztet Vasárnap délelőtt a város új, modem templomában szerepelt a kórus istentisztelet keretében, majd meglátogattuk ' Éva Ryynánen világhírű faszob- rásznő műtermét és azt a fából épült templomot, amelyben a művésznő faragott az ajtótól az oltárig, a padoktól a szobrokig mindent. Ezt látni kell, a fény­képek is csak emlékeztetnek, a látványt nem adják vissza. Vasárnap este a liekrai temp­lomban adtuk első igazi hang­versenyünket a város közönsé­gének. A salgótarjáni és füleki kórus felváltva énekelt. Bár ko­rábban ez nem volt szokás, most a közönség nemcsak egyes blokkok után tapsolt, ha­nem minden szám után felcsat­tant a tetszést igazoló vastaps. Külön érdekessége volt a koncertnek, hogy Vivaldi: Magnificat című művének elő­adásához a pedagóguskórus mellé társult a liekrai ifjúsági zenekar, amelynek három évig vezetője voltam, amely Salgó­tarjánban is szerepelt 1992-ben. A 16-18 éves fiatalok egyetlen próbával nagyszerűen megol­dották az igényes kíséretet. Ez még a kórustagokat is meg­lepte, hiszen korábban a salgó­tarjáni zenekarral is előadtuk a művet, volt hát tapasztalatuk. Hétfőn (július 18-án) bekö­szöntött az ősz. Hűvös, szeles, esős időben mentünk mi is egy zuhatagos csónakkirándulásra. Mindenki felöltötte a kötelező rózsaszínű mentőmellényt ­nagyon csinosak voltunk —, az­tán neki a víznek. A vezetők bi­zonyára szándékosan irányítot­ták úgy a csónakokat, hogy a magas hullámok elborítsák az utasokat. Az eredmény az volt, hogy mindenki tökéletesen el­ázott. Az se sokat segített, hogy a pihenőhelyen forró teával, kávéval melegedtünk a frissen rakott tűz mellett. Diszkósiker Bombában Kedden is őszies volt az idő. Délben egy kis „hírverő” sza­badtéri éneklésen vettünk részt a liekrai kultúrház előtt, majd hajókirándulás következett. A Pielinen tó túlsó partján lévő Koli hegyre, neves kiránduló- helyre mentünk, ahonnan gyö­nyörű kilátás tárult elénk a tóra, szigeteire, az egész vidékre. Kicsit el is húzódott a kirán­dulás, ezért csaknem késve ér­tünk el Juukába, ahol rövid próba és felkészülés után egy régi templomban adtunk hang­versenyt a szép számú és lelkes közönség számára. Hazafelé busszal utaztunk, de közben megálltunk egy Bomba nevű ki­rándulóhelyen, ahol épp egy nemzetközi kulturális találkozó volt, magyar szereplőkkel is. A diszkóhoz is eljutottunk, ahol - mikor megtudták, hogy magyar kórus érkezett - rögtön betusz­koltak bennünket, és az amúgy- is magas hangulatot magyaros tetőfokra srófoltuk. Bombasi­ker volt. Szerdán folytatódott az ősz, ami nem segítette a nagy terüle­ten lévő szabadtéri múzeum, skanzen megtekintését, hiszen szakadt az eső. Este pedig a kó­rusok a Brahe teremben búcsúz­tak a város közönségétől. Mind a salgótarjáni, mind a füleki énekkar nagy közönségsikert aratott, amiben egyaránt része­sült a két karnagy, Fehér Mik­lós, Virág László, a szólisták, B. Torják Marianna, Barna Kata­lin, Fehér Miklós, Jankura Mik­lós, a zongora- és orgonakísére­tet ellátó Virág Lászlóné és nem utolsó sorban a liekrai if­júsági zenekar, amelynek mos­tani vezetője szintén magyar hegedűtanámő, a Nagykanizsá­ról elszármazott Maria Pyykkö, azaz Dolmányos Mária. A hangverseny után baráti ta­lálkozóra került sor a helyi vá­rosi vezetőkkel, kórustagokkal. Ezen Bratinka Gábor, a Salgó­tarjáni Polgármesteri Hivatal osztályvezetője az önkormány­zat nevében mondott köszöntőt. A csütörtök már a búcsú napja volt. Reggeli csomagolás után ismét 600 kilométeres bu­szozás után Helsinkivel ismer­kedtünk. Finnlandia koncertte­rem, főtemplom, kikötő, piac, séta, majd ismét Vantaa, ahol a turistaszállóban töltöttük az utolsó éjszakát. Július 22-én, pénteken a program már így alakul: Vantaa repülőtér, Buda- pest-Salgótarján. Jó úton halad barátságunk Ez csupán egy rövid vázlata volt a két énekkar Finnország­ban töltött egy hetének. Ki tudná részletezni a kedves ba­ráti beszélgetéseket, kapcsola­tokat, a szaunázás és éjszakai fürdés hangulatát, a családok­nál töltött órákat, a finn élettel való ismerkedést. Tavaly rokonok látogattak Salgótarjánba, most mi látogat­tuk meg finn rokonainkat. Ez a kölcsönös ismerkedés bizton erősíti korábban is jó úton ha­ladó barátságunkat. Folytatás? Igen, lesz. A liek­rai férfikar augusztus 6-13-a között a füleki férfikar meghí­vására érkezett Nógrádba, hogy ismerkedjen Szlovákiával és Magyarországgal. A népek ba­rátságát így segíti az, hogy a „zene nem ismer határokat”. Virág László

Next

/
Thumbnails
Contents