Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-06-07 / 184. szám
14. oldal SporTTüköR 1994. augusztus 6-7., szombat - vasárnap Nyilatkozat A Nógrád Megyei Hírlap 1994. augusztus 2-i számában Stécé-klub-sirató címmel írás jelent meg Balás Róbert tollából. Az említett cikkel kapcsolatban az SBTC szakmai vezetése és a felnőtt csapat tagjai nemtetszésünket és felháborodásunkat fejezzük ki. Tesszük ezt azért, mert a szerző a nyilvánosság előtt az SBTC egyik vezetőjének, Keszler Árpádnak a jóhiszeműségét és szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Sőt még ennél is tovább megy, és erkölcstelenséggel is megvádolja. A cikk sorai közt megbúvó, személye ellen irányuló rosszindulat mindannyiun- j kát sért. Különösen bántó az a tény számunkra, hogy azt a sze- | mélyt marasztalja el a cikk szerzője, aki már számtalan esetben j bizonyította kötődését és ragaszkodását a Stécéhez. Keszler Árpád az elmúlt néhány év mostoha körülményei j közepette is kitartott az egyesület mellett, sokakkal ellentétben, j Segítőkészségét a mindennapi gondok megoldásában számta- j lanszor élvezhettük. E sorokon keresztül üzenjük Keszler Árpádnak, hogy várjuk a további „ígérgetéseit”, mert mi tudjuk, hogy mint eddig mindig, ezután is betartja azokat. Kérjük a fentiek változtatás és kommentár nélküli közlését. Salgótarján, 1994. augusztus 4. Szojka Ferenc, Sági László, Homann Richárd, Novák János, Oláh Tibor, Köházi Tibor, Garami Gábor, Csatlós Csaba, Ba- ranyi Miklós, Toldi Miklós, Lajkovics János, Oláh Béla, Kajli Zoltán, Németh Tibor, Horváth Zsolt, Kis Károly, Váradi István, Stark János, B. Kovács Zoltán, Rósa Henrik, Kresák György, Palaticzky Szabolcs, Balázs Attila, Gyetvai László Ha nyerünk - felezünk! A Szerencsejáték Rt.-vel közösen elindított játékunkra pénteken 319 játékos szelvényei közül sorsoltunk. A szerencse ezúttal Budafoki József Salgótarján, Erkel út 86. (szelvényszáma: 5.367.871) és Bacsa Árpád, Pásztó, Kinizsi út 9. (szelvényszáma: 5.367.872) alatti olvasónknak kedvezett. így az ő 0-6-7 indexszámú szelvényeiket adtuk fel, s letétbe is helyeztük a salgótarjáni, Kassai sori totózóban. Budafoki József Bacsa Árpád 1. Békéscsaba-Vasasa 1 lx 2. Kispest-Vác X X 3. ZTE-FTC 1 2 2 4. Győr-Csepel 1 1 2 5. Újpest-Pécs X X 6. Nagykanozsa-Debrecen 1 2 1 7. BVSC-Sopron X X 8. Aarau-Lugano X 2 9. Lausanne-Grasshoppers 1 2 X 10. Sion-Servette x 2 x 2 11. St.Gallen-Xamax 1 lx 12. Yong Boys-Luzern lx 1 2 13. Zürich-Basel 1 X 1 2 14. B.München-Bremen 1 X PINTÉR JÁNOS, A NÓGRÁD MEGYEI BOKSZOLOK ATYJA NYOLCVAN ESZTENDŐS (1. RÉSZ) Fél évszázadot szentelt a tarjáni ökölvívásnak Számkivetett gyerekek nevelője. Olimpikonok, Eb-érmesek, magyar- és bányászbajnokok sorait edzette. Versenyzői köszöntik. Aki szereti az ökölvívást, tudja, hogy a nehézsúly a piramis csúcsa. Arra azt mondják a finomkodók: az a rút profiboksz. Ám azok a nagy versenyzők is egész kicsi gyerekkorban kezdték, mert pofont kaptak az élettől, s akkor váltak naggyá, amikor olyan edzők kezébe kerültek, mint pl. Archi Moore, „a matuzsálem” vagy Adler Zsiga bácsi, később Papp Laci. Nógrád- ban Pintér Jani bácsi az ökölvívóedzők matuzsáleme. Pintér János az alapokat oktatja kis tanítványának A tarjáni agorán találkoztunk e futballtól izzó nyárban. Jó szemmel, mindenből a legjobbat válogatta ki az árusoknál. A korát meghazudtoló fiatalossággal vitte a finomságokkal, gyümölcsökkel megrakott csomagjait. Megígértük, hogy 80. születésnapjáig mi is, a szívéhez közel álló „fiai” - mint évekkel korábban, a jeles jubileumokon -, felkeressük, hogy a sok-sok nevesebb, de szerényebb egykori tanítványai nevében felköszöntsük. A Zagyvarakodói kolóniasor végén, a lőtér és a STÉSZ-foci- pálya közelében, árnyas, erdő rejtette, virágoskerttel övezett lakásukhoz könnyű volt odatalálni. Pintér Jani bácsit, a „mestert” jól ismerik és tisztelik a környékbeli gyerekek. Odavezettek. Szívesebben járt vívni- Kedves Jani bácsi! A sportolók és ismerősök nevében kérem fogadja szeretettel e pár szál virágot! Megkérjük, néha még szaktanácsaival „szálljon ringbe”. Néhány titkot tessék elárulni arról, hogyan kezdődött s tartott félszáz évig a nagy szerelem.- Jászladányban születtem 1914. augusztus 8-án. Tizenhármán voltunk testvérek. Sajnos, ma már csak az egyik lány, s egyik bátyám él. Biliczkiné, Lola, aki egykor egy debreceni étterem gazdasági vezetője volt, Pesten egy szociális otthon lakója. Laci bátyám Karcagon lakik. Szüléinknek nem okozott olyan gondot a nagy család eltartása, mint manapság egy kisebbé. Igaz, édesapánk főmolnár volt, majd malomtulajdonos. Az iparvidék vonzásával került Tarján felé a család. Karancslapujtőn is volt malmunk, majd a zagyvapál- falvain nagy betűk hirdették a márkát: PINTÉR MALOM. Testvéreim közül többen birkóztak. Néha velük edzettem, de vékonydongájú sráckánt a vívókhoz szívesebben jártam. Megfricskázta a tizedes- Miként lett mégis bunyós?- A salgótarjáni polgári iskolába jártam, s ott a leventefoglalkozáson egyszer egy tizedes megfricskázott a bokszkesztyűvel, visszakézből. Mondtam neki, hogy: „Ne játssz velem, mert felveszem a kesztyűt!" Odadobta. így kezdődött. Először Furmann Gyula foglalkozott velem, majd a zagyvái Fü- löp Béla látta meg az adottságaimat. Sosem hagyott békén, ha csüggedtem. Végül annyit küzdöttem, hogy sikerült magyar bajnokságot nyernem az 51 kg-ban. A bajnokságon válogatott versenyzőt, a Mávagtól Rókát sikerült legyőznöm. A leventéktől 34—35-ben kerültem az acélárugyárba. Mint ökölvívót, ismeretség folytán alkalmaztak. Hengerészként dolgozhattam. Jobban kerestem, mint eredeti szakmámban, cipészként. Addig ugyanis Schuyer Józsefnél dolgoztam, amíg csődbe nem jutott. Később a gyárban lakatos vizsgát tettem. A bokszra vitéz Temesvári tanított tovább. Ahogy telt-múlt az idő, előbb bírói vizsgát tettem, majd 1943-ban lettem edző. A TF-en segédmesteri vizsgát tettem. Őrzöm az évfolyam megsárgult fényképét.- A megyében az SSE ökölvívói honosították meg a sportágat. Hogyan került át az SBTC-hez? Módszer a túlsúly ellen- A Sese edzője voltam a negyvenes évek végéig. Az I. osztályú csb-ig küzdötte föl magát a gárda. Kára Pista, a legjobb öklözőnk ’48-ban nálunk pehelysúlyban, ’49-ben pedig a Csepelben könnyűsúlyban nyert országos bajnokságot. Szegény átesett a döntő előtt az 57 kilós határon. Adler Zsiga, Papp Laci edzője és sok más versenyző atyaistene rám szólt: „Na, Pintér Jancsi! Most mit tudsz csinálni?" Erre elvonultunk a mosdóba, s titokban megcsurgattam egész vékonyan a vízcsapot. Ez ingerelte Pistát, s pár perc múlva sikerrel mérlegeltünk súlyhatáron belül. A meccs után Zsiga megkérdezte: „Mit csinálták a sráccal?!" Elmondtam neki s erre csettin- tett: „Az istenedet, te Jani! Ezt még én sem tudtam." Ez volt tőle az elismerés. Kára Istvánnál még nagyobb tehetség volt az öccse, Feri, de betegsége meggátolta a továbbhaladásban. No, ’49 végén Mayer „Csorna” csábított át az SBTC-hez, ahol akkor dr. Wágner Jenő volt az elnök, s ahol 1950-ben alakítottuk meg az ökölvívó-szakosztályt. (Folytatjuk) Andó Miklós Az oldalt szerkesztette: Balás Róbert Kovács Nándor az ötkilós medicint is kiválóan kezeli Készülnek a kosarasfiúk Miután a szlovákiai Latkiban nem fogadták a Salgótarjáni KK NB I-es kosárlabdacsapatát, az együttes vezetői hazai környezetben igyekeztek edzéslehetőséget biztosítani a csapat felkészüléséhez. Nos, erre a Salgó Hotel és az eresztvényi kirándulóközpont látszott a legalkalmasabbnak. S hogy a kiválasztott helyszín mennyire megfelel a legmagasabb követelményeknek, arról a fiúk fáradt izmai tudnának a legtöbbet mesélni. A napi két, sőt három edzés, a medicinlabda, a gumikötél és az egyéb erősítő szerek okozta fáradtság után minden este kimerültén zuhannak ágyba a fiúk, hogy másnap újult erővel, ismét elkezdhessék a megerőltető programot. A kemény munkát egyforma intenzitással végzik az új és a régi játékosok, az öregek és a fiatalok. Az ilyenkor szokásos zri- kálások, cukkolások, ugratások pedig erősítik a csapatszellemet, egységesebbé formálják az együttest. A fiúk által elvégzett munka jó alap lehet a hónap végén induló kupacsatákra, majd a szeptemberi bajnoki rajtra. Gyurián Tibor - Pilinyi László Hasizom-erősítő gyakorlat közben Tempópassz a medicinnel, nem könnyű' Párosán szép az élet, de medicinnel nagyon nehéz
