Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-06-07 / 184. szám

10. oldal Hétvégi Magazin • Mozaik 1994. augusztus 6-7., szombat - vasárnap A sivatag rózsája és ehető kerítés Hogyan teremhet a sivatagban rózsa, amikor ennél igénytele­nebb növényeknek is nehéz ott az élet, és milyen kerítés az, amit meg lehet enni? Ezekre a kérdésekre is vá­laszt kap a turista, ha vállalko­zik egy szaharai kirándulásra, vagy ahogyan a programfüze­tekben mondják - egy szafa­rira. Amikor Tuniszból, Tunézia fővárosából elindulunk a siva­tag felé, először még termé­keny vidéken, gyümöl­csös-zöldséges kertek mellett visz el az út. Minél délebbre és a tenger­parttól minél távolabbra kerü­lünk, úgy sivárosodik el a táj. A narancs- és citromültetvé­nyeket gabonafélék, olíva váltja fel, majd a sztyeppvidék következik. Tunézia csapa­dékban szegény ország. Gyakori az aszály. Ezért nem találunk nagy, állandó vizű folyókat, tavakat. Egye­dül az ország északi részén lévő Medjerda az, amiben egész évben víz folyik. A tér­képen találunk ugyan több - folyót jelző - kék csíkot, de ezek csak kiszáradt mederként szelik át az országot. Esős időben viszont annyira meg­duzzadnak, hogy a közleke­dést veszélyeztetik. Hatalmas, mintegy 5200 négyzetkilomé­ter területet foglal el a Szahara legnagyobb sós tava. A térké­pen ez is kék színű, de még­sem tó, hanem egy hatalmas, kiszáradt meder. Itt terem — illetve a „ tavat” kísérő hegyvonulatokban - a „sivatag rózsája”, ami bizarr, rózsára emlékeztető kalcitkris- tály. Sokan ezek árusításával keresik mindennapi kenyerü­ket, és hogy még jobban ha­sonlítson a rózsára, pirosra festik. Szinte mindenki hoz magá­val egy „csokorra valót”. Az „ehető kerítés” Kö­zép-Tunézia legérdekesebb növényi látványossága. Nem más, mint fügekaktusz, latin nevén: Opuntia. A fügekak­tuszt a spanyolok hozták be Közép-Amerikából. Ez a há­lás, rendkívül szárazságtűrő növény olyan gyorsan megba­rátkozott új hazájával, hogy egész Észak-Afrikában elter­jedt, ha^ai növénnyé vált. A fügekaktusz nagy, tenyérnyi, éles tüskékkel borított leve­lekből épül fel. Tüskéi, ha megszúmak (ne­hezen húzható ki), erős fáj­dalmat és gyakran gyulladást okoznak. Gyorsan nő, bokrosodik. Mindezek a tulajdonságai tették alkalmassá, hogy az ül­tetvények gazdái ezzel a nö­vénnyel „kerítsék” körbe terü­letüket, megvédve az illetékte­len behatolóktól. Őrző, védő tulajdonsága mellett nem hanyagolható el az sem, hogy megvédi a talajt a szél károsító hatásától, és nagyon finom, a fügéhez ha­sonló alakuló gyümölcsöt te­rem (innen a neve). A termés szintén tüskékkel borított, amit fogyasztás előtt úgy tu­dunk eltávolítani, hogy a gyümölcs „bőrét” lehúzzuk, vagyis meghámozzuk. A ter­mesztőket a megfelelő meny- nyiségű szaporítóanyaggal erre a feladatra specializáló­dott kertészek látják el. A fü­gekaktusz nálunk is ismert, de mint cserepes dísznövény. V. Pénzes Judit _________MINDENNAPI NYELVÜNK A fák világa, ahogy a költők láttatják Nem véletlenül választottuk közleményünk tárgyául a címben megfogalmazott té­mát. A madarak és áfák nap­ján vettük észre, hogy a patak­parti fiatal fák száma megke- vesbedett, csak a csonkja ár­válkodott a fűben. A költő Áp- rily Lajos e versrészlete jutott eszembe: „Vajon ki volt? Bárki is, engem is megrabolt/ egy aranyfolttal szegényebb a föld/ Mit tettél Ember, em­ber?/ Kegyetlen fanyüvö'!/ Az élő fából csak egy csonk ma­radt” (A somfa-csonk). Sokszor halhatunk és ol­vashatunk a környezetvédelem fontosságáról, gazdaságpoliti­kai jelentőségéről, s ritkábban e védelem emberi oldaláról. Például arról, hogy a fák vi­lága emberi életünk szerves alkotórésze, eleven valósága. Az embert jellemző jelensé­gek: a szeretet, a csillámló könnyek, a sírás, a gyász, a szomorúság, az öröm megtes­tesítő elevenségét érzékeltetik poétáink azokban a versso­rokban, amelyek az embert körülvevő természeti környe­zet szépségeinek változatos­ságára hívják fel a versolvasók figyelmét. Aprily Lajos Szeret az erdő című költeménye érzésvilá­gunkat is színesítő, gazdagító mondanivalója különösen megható üzenet számunkra: „Engem az erdő véd, s szeret, utaimon erdők kísértek: Bük- kök, gyertyánok, égerek, töl­gyek/ Fenyők is égig értek./ S a hegy felől - most is - gyö­nyörűen /zúg bükkös erdőnk orgonája J En is az erdő fája voltam." Aprily megjelenítő erejű versrészletei felerősítik képzetkapcsolásunk hatásté­nyezőit is „Az erdő fái buzgó hangszerek,/ valakit várnak fenn a fák,/ azért harsognak, mint a harsonák.” (Jelentés) A csiklandó tavaszban, kibugy- gyant könny/ csillámul a fá­kon” (Tavasz). „Eger tövén piros szemőce lángol,/ a Nap torzulva hull a kusza fákhoz” (A Hold kiszáll) „Társtalanul állok/ öreg bükk irtásos tetőn,/ Társaimat lezúzta a vihar. (Társtalanul). Emberi környezetünk legér­tékesebb élővilágát a színek, a fények, a csendben csodálatos dallamokat elővarázsló zenei jelenségek letéteményeseit, az élőfákat beszélőtársnak fo­gadja az ember. Erről bizony­kodik Kosztolányi Dezső is a Fák beszéde című versciklu­sában. A nyárfa büszkén vallja: „Mily szép nevem van./ Karcsún, fehéren állok a ha­tárban,/ S minden széllel zené­lek, mint a hárfa”. Az emberi érzések rezdüléseit érzékeltető vallomásokat fogalmaznak meg a fák levelei, ágai, lomb­jai, koronái, kérgei, gyökerei, az emberi közösség minden tagjának intésül és tanulságul. Ilyen őszinte kitárulkozással mutatkoznak be a költők ezekben a versrészletekben: „A szélben hetven ágamat, ko­ronám hajladozva hordom” — „Azt álmodtam, hogy nyír va­gyok/ s ezüst kéreg borítja tes­tem,/ levelem a fényben fér ész­tem,/ csúcs-ágamon rigó fü­tyülj s erőm feszül a mély gyökérben". Én romló törzsű fa vagyok” (Aprily: Fa va­gyok). „Nem vagyok én gyö­keres fa, virágzó,/ Fianem va­gyok letörött ág, fonnyadó”. (Petőfi Sándor) Nem véletlen az sem, hogy a madarak és a fák napjáról egyazon időben emlékezünk meg. Az ő együttes életük, bé- kességes világuk az emberi együttélésnek is követendő példát mutatnak. A „madarak zenéjéről” szóló poétái vallo­mások a „zsongó, daloló, ze­nélő” barkás fűzberkekben, a rendet, a csendet ápolgató ker­tekben szólaltatják meg az éneklő, daloló madarakat, kü­lönösen akkor, amikor a fák, a bokrok, a lombkoronák „fel­veszik sokszínű köntöseiket.” A madarak és a fák napján fel­erősödik az intelem: „Ti élők, ne bántsátok a lombokat,/ Hadd nőjenek, viruljanak,/ Hadd ringassák a békés fész­keket,/ S küldjék magasba a rigók dalait”. Városaink, la­kóhelyeink talmi lármája, ri­kácsoló zajterheltsége, agyat zsibbasztó moraja elűzi mada­rainkat. Az a nemkívánatos je­lenség is idegesíthet bennün­ket, hogy a „borús fa, mint fa­kózöld fáklya vakon leng a si­ket tereken." (Tóth Árpád) Tegyünk róla, hogy szaporodó számban „álljanak a virradat­ban legszebb köztéri szobra­ink: a fák. (Pintér Lajos) A Szőke akácok, az árva nyírfák, a barkás füzek, a sudár szilfák „hadd ringassák a békés ma­dárfészkeket, s hadd zengjen a madarak dalának csodálatos muzsikája. Nyerjenek békés tanyát köztünk a rigók, a ger­lék, a vörösbegyek, a fakú­szók, a süvöltők, a meggyvá­gók, a verebek, az ökörsze­mek. A madárcsicsergés, a madárfütty vidítsa fel az elfá­radt embert egy-egy fa árnyé­kának kellemes hűvösségé­ben. Sajnos, napjainkban formá­lódik át e két szólásváltoza­tunk: Nem látjuk a fáktól az erdőt, s az erdőtől a fákat. Ma inkább ennek a szólásnak van érvényes üzenete: A sok sze­méttől, elszórt hulladéktól, szeméttelepektől valóban nem láthatjuk sem a fákat, sem a környezetet pusztító emberek­től elárult erdőinket. Dr. Bakos József Igaz-e, hogy őseink már mindent tudtak? A meghívó azonnal felkeltette érdeklődésemet. A Budapesten székelő Maha- rishi Alapítvány arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy a Magyarországon tartózkodó dr. Keki Edulji Turel, a bom- bay-i kórház idegsebész pro­fesszora a fővárosban sajtótájé­koztatót tart. Utazásának egyébként kie­melt célja az, a Maharishi Ayur-Véda Egyetemek kutatási eredményeiről tájékoztassa az új népjóléti minisztert, Kovács Pált. Az ilyen alkalmat vétek el­szalasztani, ezért időben útra is keltem, úgy vélve, hogy a kez­detre pontosan meg is érkezem. 1. Már akkor is uralta a terepet a kánikula, senyvendtünk, kín­lódtunk a melegtől. Eleinte minden jól alakult, „faltuk” a kilométereket. Aztán Kápolna után „megdermedt az egész menet”. Körülbelül 1 óra 20 percig 20 kilométeres átlagsebesség­gel vánszorogtak a járművek. Többnyire nyitott ajtóval. Eleinte dühöngtem. Ösztönösen szidtam azokat a bizonyára szerény képeségű polgártársakat, akik ezt a mor­bid ötletet kiagyalták. Különösképp mikor szembe­sültem velük, s láttam, hogy ki­fejezetten élvezik az útépítői „fölényt”. Természetesen egyi­kük sem munkálkodott, csak de­rült rajtunk. Később igyekeztem átvenni a keleti szemléletet, az irigy­lendő bölcs nyugalmat. Azzal biztattam magam: nincs vélet­len, s ha elindultam, akkor biz­tos meglesz az az interjú, még akkor is, ha késem. 2. Ömlött a víz rólam, amikor 4 óra helyett háromnegyed ötkor bezuhantam az Amerikai út 96. szám alatti nagyelőadóba. Ott már gyülekeztek a szakmai elő­adásra váró orvosok. A színpa­don azonban a zsurnaliszták faggadták a vendéget. Irány hát közéjük! Hamarosan rájöttem, hogy a hozzám képest igen fiatal kol­legák - manapság ez divatos je­lenség - nem készültek fel, s magabiztosan tapogatóztak a sötétben. Szabad a terep, gondoltam, s máris rohamoztam. Elmondtam a felérkezés körülményeit.- Vajon hogyan reagálna erre egy olyan ember, aki elsa­játította a transzcendentális medicáiót, illetve a vele járó egyértelműen egészséges élet- és világszemléletet. Ehhez aztán soijáztattam egyéb kérdéseimet - többek közt azt tudakolva, hogy - ma­gyarra fordítva - azt népszerű- síti-e honunkban, hogy a valaha mindent tudó ősök védikus ta­nításait mostanra már hitelesí­tette a korszerű orvostudo­mány. A professzor - felsorolni szinte lehetetlen tudományos fokozatait, kórházi megbízatá­sait, speciális műtéti sikereit - rendületlen nyugalommal vála­szolt.- Természetesen erről van szó. Elégtétel számomra az, hogy végre világossá vált: több ezer év előtti eleink felfedezték az alapvető igazságokat. Pél­dául azt, hogy nemcsak részei vagyunk az Univerzumnak, ha­nem bennünk is leképződött annak rendszere, valamennyi törvénye, azaz mi is úgy műkö­dünk, mint a csodálatos világ- egyetem. Ebből következik az, hogy érdemes az ayurvédikus gyógyítás orvosságot nem igyénlő módszereit igénybe venni, hadbavetni a megbom­lott egyensúly helyreállítására, a különböző betegségek minél hamarabbi felszámolására. Rá­adásul ezt úgy tehetjük, hogy nem kell tartanunk a káros mel­lékhatásoktól. Ábrákat mutat, szemléltet. Valamennyi az előbbieket hite­lesíti. Mi tagadás, lenyűgözött az érvelés. Az, hogy egy szuperképzett indiai, aki a Harwardon vég­zett, s ugyanakkor az egykori ismeretek szakavatott birto­kosa, ilyen világosan, egyér­telműen oldja ki a gordiuszi csomókat, hangsúlyozva azt, hogy nincsenek csodák, legfel­jebb pillanatnyilag megfejthe­tetlen talányok. Am ha ezeket feltérképezzük, akkor a koráb­ban bonyolúlt végtelen egysze­rűvé válik, s a húvárkodót át­hatja a felvillanyzó felismerés, s az az öröm, hogy nincs egye­dül, hanem mint parányi rész, együtt rezdül a nagy egésszel. Szólt a TM-ről is. Annál is inkább, mert céloztam erre a hazánkban még csak szűk kör­ben elterjedt eljárásra, amelyet valaha Maharishi Yogi terjesz­tett el szerte a nyugaton.- Feltétlenül ajánlom ezt az elcsigázottaknak, a stressztől kínzottaknak, akik egyre nehe­zebben lelik meg önmagukat. Ha elsajátítják ezt a meditációs formát, akkor szinte újjávará- zsolódnak. Amerikában, de em­líthetnénk más országokat is, már tanulmányok, könyvek sora hitelesíti, hogy aki ehhez kötődik, sikeressé formálódik, visszatér egészsége. Olyany- nyira, hogy baráti köre alig is­mer rá. Ez a lehetőség bárki számára adott, csak élni kell vele. De lépjünk tovább! Az sem elképzelhetetlen, hogy az egymást segítők, az egymásnak nem ártok sokasága hathat majd azokra, akik a legtöbb tár­sadalmi gondot, bajt okozzák - e körbe tartoznak egyes politi­kusok is -, s közös munkával elérhető az, hogy kevesebb le­gyen a keserűség, a szomorú­ság, hogy minél szélesebb szfé­rában verjen sátrat az annyira szomjúhozott jóság és az ideg- zsongató béke. 3. Visszakanyarodtam az indí­táshoz, mert nem felelt jelzett dillemmámra. Derűsen reagált.- Aki így építkezik, az tisz­tában van azzal, hogy minek kell történni vele. Másszóval: megérzi, hogy óhaja teljesül. Visszaigazoltam. Mért is ne, hiszen közel 1 órával megnyúlt a diskurzus, vagyis nem vesz­tettem semmit. Akárki megpróbálhatja. Némi előedzés azért nem árt. Pécsi István Vajon jó orvos-e Kovács doktor? Két beteg beszélget a rendelő­ben:- Tulajdonképpen jó orvos ez a Kovács doktor?- Ugyan dehogy! Például a múltkor is valakit két hónapig kezelt sárgaság ellen... Folytatását lásd a vízszintes 1. és függőleges 46. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 1. A poén folytatásának első része (zárt betűk: A,T) 14. Rá­csos bútordarab kisgyermekek számára. 15. Könnyed társal­gás. 16. Némán síró! 17. Ha­zánkban játszott színes bőrű labdarúgó 19. A Sajó szlovák mellékfolyója. 20. Középen kiég! 21. Tehergépkocsi-márka a volt SZU-ból. 23. Kellemet­len hangján előadja. 25. Méh- lakás 26. Amely személyek 28. Ásóval a földbe hatoló 29. Az első elektromos gyújtású ben­zinmotoros gépkocsi elkészí­tője (Karl Friedrich) 30. Rácsos madárlakás 32. Visszaint! 33. Konyhakerti fűszernövény 34. Heveny, hirtelen fellépő 36. A személyével szemben 37. A rá­dium vegyjele 39. Hangosan arra a helyre szól. 40. Szintén 42. Alája taszít 44. Lendület 46. Kezdetleges berendezés régi kovácsműhelyekben 47. Ko­pasz 49. Neves külföldi tánc- dalénekes 51. A török nyelvek egyik ága 52. Gyertyabél 54. Feltéve, esetleg 55. Gyula egy­nemű hangzói 56. Nagy ...... (váro s Zalában) 58. Nemzet­közi szabványügyi szervezet 59. Részben gyűri! 60. Költő, műfordító (Anna) 61. Az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásban 63. Az oz- mium-vegyjele 64. Azt kívánja tőle (2 szó) 67. Női név. FÜGGŐLEGES: 1. Az alvás idejére 2. Becé­zett Sára 3. A króm vegyjele 4. Etelt ízesít 5. Szándékozik 6. Károly Szlovákiában 7. Kiss Tibor monogramja 8. Kutatja 9. A koordinátarendszer kezdő­pontja 10. Döntetlen a sakkban 11. Révfalu része! 12. Azonos magánhangzók 13. I. világhá­ború utáni békeszerződés jel­zője 18. Savanyú ételízesítő 22. Kékesvörös színű 24. Bicegni 25. Levágott gabona kévéiből rakott kereszt 27. Zsebet alapo­san átvizsgál 29. Drámai elbe­szélő költemény 31. A hét törpe egyike 33. Női név 35. Exvi­lágbajnok szovjet sakkozó (Mihail) 36. ...hal (békalárva) 38. Alája préseli 4L Feszesen hozzátapadva 43. Csodálkozik 45. Madagaszkáron élő félma­jom 46. A poén befejező része (zárt betűk: Z, G) 47. Ok­tató-nevelői feladatokat ellátó személy az iskolában 48. Ga­bonanövény 50. Füzetből átírta - régiesen 52. Tisztképző isko­lai növendék 53. Az Ingyenélők c. darab írója (Gergely) 56. Rosberg személyneve 57. Né- velős tejtermék 60. A szív felőli oldal 62. Menyasszony 65. Tarló része! 66. Időszámítás előtt, röv. 68. Az oxigén és a foszfor vegyjele. Báthory Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents