Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-01 / 179. szám

6. oldal Rejtélyvilág 1994. augusztus 1., hétfő Rejtélyek és kérdések A Vezúv okozta Pompeji pusztulását az ókorban, ami­kor is egy virágzó várost teme­tett be a tűzhányó lávája. Vajon kitör-e újra, s ha igen úgy igaz-e a hír, miszerint milliók életét veszélyezteti. Hogyan épült fel a Parthenon? Igaz-e, hogy ügyesebben dolgoztak a munkások mint ma? Hol volt az európai ember bölcsője? Lé­tezik-e a Kheopsz-piramis tit­kos sírkamrája, avagy csak ki- taláció az egész. Ezekről a ol­vashatnak rovatunkban. Barta Zsolt A KONTINENS LEGNAGYOBB ASATASA Az európai ember bölcsője A ROMVÁROST ÚJRA FENYEGETI A KATASZTRÓFA? A világ leggonoszabb vulkánja • Az ókori vulkánkitörés egy virágzó várost pusztított el a Föld színéről. A régészek és a tudósok azonban pontos képet tudnak alkotni az eltemetett település egykori életéről. Spanyol régészek szerint le­hetséges, hogy az Ibériai-félszi­geten, a mai Burgos városa mel­lett éltek az öreg kontinens első lakói. A legöregebb európainak - egy homo erectusnak - most megtalált maradványai a becslé­sek szerint mintegy 500 000 éve­sek. A tarragonai egyetem világ­hírű régésze, Eudald Carbonell úgy véli, hogy a most felszínre került három fog és a bal alsó áll­kapocs egy darabja korábbi idő­szakból származik, mint a nem­rég Nagy-Britanniában talált boxgrove-i leletek. A Burgos tar­tománybeli Gran Dolina nevű ásatási helyen talált szemfog és két őrlőfog különbözik minden eddig ismert európai foglelettől, bizonyos hasonlóságokat mutat azonban afrikai és ázsiai emberi maradványokkal - mondta Car­bonell. Az emberiség bölcsője a tu­domány mai állása szerint Afri­A korábban megjelent Meg­magyarázhatatlan című könyv folytatása Erre sincs magyarázat ... Misztériumok a lélek, a tér és az idő világából címmel jelent meg; újabb válogatást közreadva a rejtélyek világából. Bemutat beigazolódott előérzeteket, me­sél lezuhant ufókról és utasaik­ról, a humanoidokról; a véletle­nekről, a jövőbéli életről, ameg­kában volt. Kereken egy millió évvel ezelőtt néhány ősember­csoport vándorútra kelt előbb Ázsia, majd Európa felé. A ki­haló homo erectus helyébe aztán a modem homo sapiens lépett, amely mára az egész földkerek­séget meghódította. A spanyol kutatók most vélhetőleg Európa legősibb lakóinak maradványait tárták fel. Bár a lelet korát eddig csak közvetett módon határozták meg, az emberi lelettel együtt felszínre került egy körülbelül félmillió éve kipusztult egérfaj egyedének kövülete és az ugyan­abban a rétegben talált őskőkor- ból származó szerszámok korát is ennyire becsülték a tudósok. Az emberi múlt további meg­ismerése érdekében 1995-ben folytatják a szakmai körökben igen gazdagnak tartott Gran Do- lina-i lelőhely feltárását, amely így Európa legnagyobb ásatá­sává válhat. görbülő fénysugarakról, az ókor különleges építményeiről (Sto­nehenge, stb), a Loch Ness-i szörnyről, a minnesotai jégem­berről ... képtelennek tűnő törté­netek soráról, sok-sok fénykép­pel, fantáziarajzzal. Az Orbis Kiadó kötetét az Ak­kord és a Panem Kiadó fordíttatta angolból magyarra és jelentette meg az elmúlt év legvégén. Róma alapításának 832. esz­tendejében, időszámításunk szerint 79. augusztus 24-én a szokott nyári, párás napra vir­radt Pompeji. Szép kilátás nyílt innen az ősidők óta kialudt vul­kánra, amelyet egész a csúcsáig szőlők borítottak. Már jórészt eltüntették a tizenhat év előtti nagy földrengés nyomait. Né­hány napja ugyan már föld alatti morajlást lehetett hallani, de a város élte hétköznapi életét. Délben aztán hatalmas robajjal felrobbant a hegy csúcsa. Sötét gáz- és gőzfelhő borította el a vidéket. Szüntelenül hullott a tüzes kőtörmelék és a finom vulkáni hamu, amely három méter vas­tagon fedte be a várost. Pompeji végső pusztulásáról ifjabb Plinius írta ezeket a soro­kat Tacitusnak. A Vezúv ekkor 2500 embert pusztított el, és óriási katasztrófákat okozott a későbbi századokban is. A vul­kán 1944 óta nyugalomban van. Ám amerikai és olasz kutatók számítógépes adatfeldolgozá­saik és modellkísérleteik alap­ján most azt állítják: a közeli év­tizedekben - egymillió ember életét veszélyeztetve - ismét ki­tör majd a Vezúv. Ebben a hír­ben számomra három meglepő állítás volt. Az első úgy szólt, hogy a Vezúv a világ egyik leg­gonoszabb és legkiszámíthatat­lanabb vulkánja. Igaz-e ez? - kérdeztük Nemerkényi Antal geológustól.- A hír annyiban igaz, hogy valóban nagyon nehéz megálla­pítani a Vezúv működésében, a kitörések időrendjében valami­féle szabályosságot. Volt pél­dául az ókori híres kitörés előtt egy hosszabb nyugalmi perió­dus. Pompeji és Herculaneum lakói is úgy hitték már, hogy egy kialudt tűzhányónak a lejtő­jére települtek. Utána később, a kora középkör századaiból is­mét vannak jelek a kitörésre, az egyik kitöréskor Konstaninápo- lyig vitte el a szél a Vezúv ha­muját, majd utána megint csönd lett a tűzhányó körül. Száza­dunkban több kitörési sorozat­ról beszélnek a tudósok, ame­lyek a tízes évektől kezdődően az 1944-es utolsó, nagy kitöré­sig tartottak. Az utolsó kitörés tehát ötven évvel ezelőtt volt, de nagyon nehéz ezt besorolni valamiféle időrendi szabályok közé.- A hírben azt állítják a tu­dósok, hogy a legközelebbi kitö­rés egymillió ember életét ve­szélyezteti.- Ez iszonyú kijelentés, iszonyú jóslat. Ugyanakkor két­ségtelen, hogy a Vezúv kör­nyéke, Olaszország déli része szinte a legsűrűbben lakott terü­letek egyike, hiszen Nápoly és a környező területek összlakos­sága már a kétmilliót is megha­ladja.- Milyen veszélyt jelentene a kitörés?- Egyrészt bizonyos mérges gázok, másrészt az eltemetés je­lenti a veszélyt. Pompejire vi­szonylag laza hamu- és horzsa­kőeső hullott. Ekkor az ural­kodó széliránytól függ a pusztí­tás. A sűrűn lakott Nápolyt ez kevésbé veszélyezteti, mert az uralkodó, nyugati szélirány nem a város felé esik. Herculaneum pusztulását az okozta, hogy a Vezúv lejtőjére telepedő hamu­réteg a kitörést követő esőzések miatt fellazult, és hatalmas iszapos ár hömpölygött le, ami nagy mélységbe temette el a vá­rost. Itt tehát nem a szél, hanem a domborzati viszonyok jelentik a veszélyt, és nem a kitöréskor, hanem egy-két nappal utána.- A hír harmadik állítása úgy szól, hogy a tudósok egy-két évtizeden belülre jósolják a kö­vetkező Vezúv-kitörést.- Azt kell mondanom, hogy az egy-két évtizedre való jós­lásba sok minden belefér. A Vezúv ugyan nagyon gonosz és alattomos, de eddig többnyire megtette azt a szívességet, hogy a kitörések előtt hosszabb ideig - a hosszabb időn most heteket vagy hónapokat lehet érteni - kisebb-nagyobb földmozgások­kal jelezte, hogy valami készül. Ez volt az ókori kitörések és az újabb századok nagyobb kitöré­sei előtt is. Ilyen előjelek eddig nem vol­tak, bízunk benne, hogy ezt a szabályt a Vezúv továbbra is tartja majd. Elek László Erre sincs magyarázat Környezetszennyező görögök AZ ÓKORBAN SZEBBEN DOLGOZTAK? Hogyan épült a Parthenon? • Az ókori romokhoz látogatókat mindig ámulatba ejti az elődök fantasztikus építészeti tudása. A FÁRAÓ TITKOS SÍRKAMRÁJÁT KERESIK A Kheopsz-piramis rejtélye A Parthenon művészi szépségét csodáló látogatók ritkán teszik fel maguknak a kérdést, milyen technikával építették az ókori görögök ezt a csodálatos temp­lomot. Különösen akkor érde­kes ez, ha tudjuk, hogy mind­össze nyolc év alatt elkészültek vele. Ez még a mai modem módszerekkel is elég jelentős teljesítmény, és most nem is a munka művészeti, hanem első­sorban technikai és szervezési részére gondolunk. Manolis Korres építész, a Parthenon restaurálási munká­latainak vezetője Pentelikontól a Parthenonig címmel Athén­ban kiállítást rendezett rajzai­ból. A restaurálással kapcsola­tos, évekig tartó fizikai, geoló­giai, bányászati, metallurgiai és topográfiai kutatómunkájá­val derített fényt arra a kézmű­ipari és szellemi teljesít­ményre, amely anyagismerettel és intelligenciával párosulva létrehozta ezt a bámulatos épü­letet. Rajzain először íf—JBSJfiíF koni márványbányát mutatja be, ahol a napjainkban illegáli­san folyó bányászat szinte tel­jesen elpusztította az ókori bá­nyászkodás nyomait. Megmu­tatta, hogyan választották ki azokat a márványdarabokat, amelyekből az oszlopfőket fa­ragták. Fontos szervezési kér­dés volt megmunkálásuk idő­ben való megkezdése. Az osz­lopfőket ugyanis 1-2 éven be­lül el kellett készíteni, addigra, mire a felső kődobokat a he­lyükre rakták. A félkész oszlopfőket két hónapi munka után - ekkor 11-12 tonnát nyomtak - köve­zett rámpán, kötelekkel enged­ték le a bányától a hegy alján húzódó kocsiútra, ahonnan öszvérekkel vontatott négyke­rekű kocsikon szállították to­vább. A kövek szállítása kizá­rólag a száraz nyári időszak­ban történt, amikor a napok is hosszúak voltak. A Parthenon felépítésének idejéből és a márvány mennyiségéből ki le­hetett számítani, hogy nyáron naponta legalább tizenöt sze­keret indítottak útnak a már­ványbányától az Akropolisz felé. A nehéz kocsikat csigaso­rokkal és kötelekkel vontatták fel az Akropoliszra, úgy, hogy a kötél másik végét egy fönt­ről lefelé tartó üres kocsihoz - mintegy ellensúlyhoz - erősí­tették, amit aztán igavonó álla­tokkal húztak lefelé. A márványelemeket fából készült darukkal emelték a he­lyükre. Elkészítették egy ilyen daru modelljét is. Egy Arisz- tophanész-kommentárban emlí­tés történik egy ilyen daruról: Szókratész arról panaszkodik, hogy az őt kritizáló Xantippéje akkor zajt csap, mint az Ákro- poliszon dolgozó daruk. A daruk elve ugyanaz volt, mint ma, csak izomerővel mű­ködtették őket. Az 1-2 tonnás terhek felemelését 2-3 munkás végezte, a 10 tonnás oszlopfők emeléséhez 15-20 munkásra volt szükség. Egy-egy archit- ráv beemelése 15-20 percig tartott. A legtöbb időt a már­vány hónapokig tartó meg­munkálása vette igénybe, amit a maiakhoz hasonló vésőkkel végeztek. Csupán egyetlen el­térés van: elveszett az antikok kiváló minőségű fémmegmun­kálásának titka. „Mai eszközökkel dolgozva a Parthenon felépítése kétszer annyi ideig tartana, és a felület minősége még akkor sem lenne ilyen tökéletes” - mondja Manolis Korres. Az ipari forradalom előtt már kétezer évvel is rendkívüli mér­tékben szennyezte az emberiség Európában a levegőt, s ezen ke­resztül a talajt és a vizeket. A legfrissebb kutatási eredmények alapján az ezüst olvasztása köz­ben jelentős mennyiségű ólom került a levegőbe, s ennek nyo­mai a mai napig megtalálhatók a talajrétegekben. A kutatók 19 svédországi tóban bukkantak olyan ólomszennyeződésre, a­A gizai piramisokat évszá­zadok óta a titokzatosság köde lengi körül, és amióta megin­dult a régészeti kutatás, ne­megyszer keltek szárnyra velük kapcsolatban különféle miszti­kus képzelődések. Arannyal telt sírkamra? Újra meg újra felbukkannak különös feltételezések arról a titkos, arannyal zsúfolt sírkam­ráról, amely állítólag Kheopsz fáraó (Kr. e. 2551-2528) pira­misában rejtőzik. A média által nemrég világgá kürtőit, legú­jabb spekulációk most már en­nek a 136 méter magas fáraó- sírnak - a Kairó kapui előtt magasodó három közül a leg­nagyobbnak - a további kutatá­sát is gátolják,- írja a DPA hí­rügynökség. A vitát egy éppen egy esztendővel ezelőtti felfe­dezés robbantotta ki: a Német Régészeti Intézet (DAI) kuta­tócsapatának egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kisro- botja egy 20 centiméter széles és ugyanilyen magas folyosó­ban 57,5 méter után csiszolt mészkőtömbre bukkant. Rudolf mely az ókori görögöktől érke­zett „légi úton” a messzi északra. A görögök 2600 évvel ezelőtt kezdtek számottevő mennyiségben ezüstöt finomí­tani a pénzveréshez, s az eljárás során ólomgőz került a leve­gőbe, mivel az ércben két-há- romszázszor annyi volt az ólom, mint az ezüst. Á rómaiak sem tétlenkedtek, sőt, ők szennyez­ték eddig a legnagyobb mérték­ben ólommal a légteret, a csúcs­Gantenbrink müncheni robot­szakértő a hírt egyoldalúan a sajtó tudomására hozta, hangot adva egyben feltételezésének, miszerint az „ajtó” mögött egy sírkamra található. Egy német bulvárlap ennek nyomán már azt is tudni vélte, hogy a kő­tömb mögött a fáraó hamvai és aranykincsek rejtőznek. A DAI-csoport vezetője, Rainer Stadelmann professzor a legha­tározottabban kizárta egy ilyen sírkamra létezésének lehetősé­gét. Lélekfolyosó Egy videokamera képeinek elemzése és a piramisban talált három hasonló folyosó vizsgá­lata alapján igazolva látja azt a nézetét, hogy a folyosó célja nem volt más, mint hogy azon keresztül - a régi egyiptomiak vallási hiedelmei szerint - a fá­raó lelke a mennybe emelked­jék. A sírkamra-teória híveit azonban ez az elmélet éppoly kevéssé győzi meg, mint a ré­gészprofesszor másik „földön­járó” érve, amely szerint a kes­keny folyosón egyetlen ember sem tudta volna átpréselni ma­időszak kétezer évvel ezelőttre tehető. Ezüstbányáik kimerülé­sével tisztult a lég, s csak az ipari forradalom beköszöntével, a XIX. században kezdett ismét megtelni a levegő ipari szeny- nyel. A svéd tudósok számításai szerint a legmegdöbbentőbb az, hogy legalább annyi ólommal szennyezte az emberiség a leve­gőt az 1800-as évek előtt - szinte teljes egészében az ókor­ban —, mint azóta. gát, nemhogy még abban egy szarkofágot vagy kincseket el­rejthettek volna. A spekulációk eloszlatásának egyetlen módja az lenne, ha sikerülne video­felvételeket készíteni a folyo­sónak a kőtömb mögötti szaka­száról. Az Egyiptomi Régészeti Igazgatóság (EAO) szakembe­reit viszont felbosszantotta a Nílus-parti országban „érzé­keny politikumnak” számító felfedezés megszellőztetése. Négy méter négyszázezerért És bár a német kutatók előtt „nem csapták be teljesen az aj­tót”, Gantenbrink további rész­vételét „nem tervezik”. A kis- robot (és annak feltalálója) nélkül azonban a kutatásnak nincs értelme, ezért a folytatás mégiscsak valószínűsíthető. Gantenbrink annál is inkább ragaszkodna ehhez, mivel a ro­bot költségeit szinte teljesen sa­ját pénzből fedezte. „Őrült em­ber vagyok - mondja magáról — van-e még valaki, aki esetleg csupán 4 méternyi előrehaladás reményében már 400 000 már­kát áldozott volna fel?”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents