Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-04 / 182. szám

1994. augusztus 4., csütörtök SporTTüköR 11. oldal GYARMATON MÁR LATSZIK AZ ALAGÚT VEGE Kilábal a kátyúból a BLC? Vasárnap este tíz elkeseredett, de tenni akaró férfiú gyűlt össze a Balassagyarmati Lab­darúgó Club Ady Endre úti székházában. Mindannyian a város köz­ismert személyiségei. Témá­juk nem más volt, mint a fut­ballcsapat zűrzavaros álla­pota. Nos, az urak nehezen ju­tottak közös nevezőre. Annál könnyebben találtak vitafor­rást. Hullámzott a hangulat. Egy-egy reménysugárt adó öt­let felvetésekor a megelége­dettség lett úrrá a társaságon, de ez pillanatokon belül a legmélyebb letargiába csapott át. Röpködtek a nevek, ki le­gyen az egyesület elnöke. Több javaslat született. Volt, aki Mészáros Jánost, a le­mondott titkárt javasolta. Keskeny Balázs ugyanis nem vállalta az egyszemélyi fel­elősséget. Szóba került Kanyó Ferenc, a városi szövetség el­nöke is. A legtöbben azonban Huszár Istvánt próbálták rá­bírni a rendkívül felelősség­teljes poszt elvállalására. Ő azonban kötötte az ebet a ka­róhoz. Semmilyen körülmé­nyek között sem lesz a klub első embere. Fél tizenegyre járt már az idő, amikor áthi­daló megoldás született. Hu­szár és Keskeny urak vállal­ták átmenetileg az ügyek in­tézését. Ez azt jelenti, hogy minden hivatalos jegyzéken az ő nevük fog szerepelni. Azóta gőzerővel beindult a gépezet. A hétfői ligaülésen a BLC képviselője bejelentette, indulnak az NB Ill-ban. Las­san rendeződik a pénzügyi helyzet is. Számos, korábban távozását bejelentett labda­rúgó visszacsábításán ügykö­dik a vezérkar. Megígérték a hét végéig tisztába raknak minden függő ügyet. Végre, sóhajthatnak fel az Ipoly-parti futballszurkolók. Csapatuk vonata, amely hosz- szú ideje egy sötét alagútban vesztegelt, most elindult a ki­járat felé. Igaz, nem csúcsse­bességgel, de ahogy mondják, lassú víz partot mos. -hehe­II. ZELENKA-EMLÉKFUTÁS AUGUSZTUS 20-ÁN Városok közötti futógála Augusztus 20-án immár másod­ízben rendezik meg a Zelenka István-emlékfutást. A mezőny ezúttal is Balassa­gyarmaton rajtol, és Salgótar­jánban, a Vidám Vásár színpa­dánál érkezik célba. Az emlékfutás névadója, Ze­lenka István (1901-1976) me­gyénk máig is egyetlen orszá­gos maratoni futóbajnoka volt, aki 1929-ben nyert országos bajnokságot. Zelenka az SBTC verseny­zője volt, és Balassagyarmaton hunyt el. Emlékére, a két város jó kapcsolatának elmélyítése érdekében, a sport szellemében rendezik meg a két nógrádi vá­ros közötti emlékfutást. A résztvevőkhöz az útvonal teljes hosszában csatlakozhat bárki, akinek kedve' vttír futni a fenti célok szellemiségében. A program: koszorúzás a ba­lassagyarmati temetőben (7 óra), rajt a Városháza elől (7.30 ó), érkezés Szécsénybe a Skála Áruház elé (9.10 ó), ér­kezés Salgótarjánba, a Therwo- olin Üveggyapot Rt. elé (12.30 ó), érkezés Salgótar­jánba a Megyeháza elé (12.40 ó), célba érkezés (13 ó). GYARMATI BESZÉLGETÉS KROPKÓ PÉTERREL, A VILÁGKUPA-BRONZÉRMES VERSENYZŐVEL A vasember nem akarja a triatlont az olimpiára Kropkó Péter neve fogalom a triatlon kedvelői között. A legjobb magyar versenyző ebben a sportágban. Számos világraszóló eredménnyel kápráztatta már el kis hazánk sportszerető közvéleményét. A miskolci Kropkó a hét végi Schwechater-Palóc Triat- lonon Balassagyarmat ven­dége volt. A nagy hőség miatt árnyas helyre „menekülve” készítettünk vele interjút. Vízilabdáról váltott triatlonra- Hogyan lesz az emberből triatlonozó?-Hosszú úton jutottam el ehhez a sportághoz. Miskolcon, ahol születtem és nevelkedtem, nyolc évig úsztam és vízilab­dáztam. Aztán harmadéves egyetemistaként hallgatótár­saim rávettek, próbáljam meg a triatlont. Ez 1985-ben történt. Az év őszén Szolnokon már versenyen is indultam. Megtet­szett, így megragadtam ebben a közegben.- A profizmushoz vezető út, gondolom, nem bizonyult si­mának.- 1988-ban, befejezve az egyetemet, már elég jó eredmé­nyekkel büszkélkedhettem. Ekkor választás elé kerültem. Vagy csinálom tovább amatőr­ként - hiszen Magyarországon csak erre volt lehetőség, - vagy külföldön, profi útra lépek. Ez utóbbit választottam. Németor­szágban különböző, nemzetkö­zileg magas szinten jegyzett versenyeken vettem részt, s eredményeim is voltak, mégis, szinte a „kertek alatt” jöttem haza, annyira nem becsültek meg itthon.- Mára bizonyára változott a helyzet.- Lassan kezd kilábalni a tri­atlon a gyermekcipőből, azon­ban a nyugati országokhoz ké­pest tekintélyes a lemaradá­sunk.- Az idén Roth-ban, a nem­Üristen, mikor lesz már vége!” Ha viszont célba értél, abban a pillanatban te vagy a világ legboldo­gabb embere. Hősiesebb küzdelmet kell vívnod az elemekkel, körülmények­kel és önmagad teljesítő- képességével, mint rövid távon. Ráadásul a nézők számára is sokkal érdeke- ísbbb egy Vasember-ver­seny.- Rátérve a mostani versenyre: a kerékpártól már vezettél, s az eddigi gyarmati triatlonok leg jobb idejével lettél első Béniről is ilyen köny Kropkó Péter legfőbb vágya nyűnek tűnt az egész? hosszútávú bajnoki cím zetközi vasember-viadalon ezüstérmes lettél, mégpedig a világ legjobb futóidejével.- Igen, 8 óra 3 perc alatt tel­jesítettem az össztávot, ami a világon a negyedik legjobb idő. Igaz, lehetett volna ennél sok­kal jobb is, csak sajnos „elalud­tam” a kerékpáron, így olyan hátrányba kerültem, amit már nem sikerült ledolgoznom. Ha jobban összeszedem magam, talán még a világcsúcs sem lett volna elérhetetlen. A hosszú táv az igazi- A vasember-versenyt ré­szesíted előnyben a rövid táv­val szemben?- Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, de azért mégis csak,^(Jhosszú táv az igazi. Az olimpiái 'távon szinte nincs olyan versenyző, aki egymás után kétszer is győzni tud. A „vasemberben viszont kiala­kult egy olyan elit, amely hosz- szú ideig kibéreli az élmezőnyt, és új tagot nem enged a soraiba. Másrészt a hosszú távnál nem tudod kiszámítani, mi lesz a vége. Bármikor odakerülhetsz, hogy fel kell adnod, táv közben pedig végig azon imádkozol: Korántsem. Az úszás­nál az volt a cél, hogy ott tömörüljek az élbolyban. Ez be is jött. Viszont a kerékpározás két kilométernél kis híján fel kellett adnom a küzdelmet. Ki­ürült a kulacsom, nem maradt egy cseppnyi italom sem. Hiába integettem a többieknek segít­ségért, ők azt hitték, bolyozni akarok. 20 km-ig rendkívül kri­tikus helyzetben voltam, telje­sen kiszáradtam. Ezek után az első frissítő állomás valóságos oázissal volt egyenlő a szá­momra. A futásnál pedig azért hajtottam meg az első öt km-t, hogy minden frissítőnél kellő italmennyiséget tudjak ma­gamba önteni. Végül is ezek után már nem volt semmi gond.- Abból, hogy úszóként kezdted, arra lehetne gon­dolni, a három sportág közül kedvenced az úszás, a roth-i futóeredményedből viszont arra, hogy a futás.-Nekem nem létezik ked­venc szám. Mind a háromban oda kell figyelni, összpontosí­tani. Nagyon fontos, hogy jól oszd be az erődet, mert ha az egyikben blöffölsz, már készen vagy. Úszásban nem szabad engedni, hogy túl magasra szökjön fel a pulzusod. Külön­ben a kerékpározás során le­szakadsz. A jó futáshoz elen­gedhetetlen a könnyed úszás és kerékpározás, a tökéletes össz­hang. A „vasember”-en nincs kegyelem, ha a kondi kimerül, újra már biztos, hogy nem jutsz el a csúcsra. Gyarmaton jól szerveznek- Mi a véleményed a balas­sagyarmati versenyről?- Csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. Révész Laciék hosszú évek óta rendkívül jól megszervezett versenyekkel várják a triatlonistákat. Csak ez a borzasztó hőség és a nagy homok ne lenne. Azon kívül szuper a verseny. És még va­lami: javasolnám a szervezők­nek, hogy korábbi időpontra te­gyék az egyes távok rajtjait, mert ebben a dög hőségben ret­tentően nehéz az összpontosí­tás, az izmok összehangolása, a sportolás.- A Palóc-triatlon után mi­lyen programok várnak még rád?- Nagyatádon augusztus 3-án kerül sor a hosszú távú bajnokságra. Végre valahára már szeretnék nyerni. Ez egy nappal a NOB-döntés után lesz, amelyen eldől, felkerülünk-e az olimpia műsorára.- Szerintem nem lenne ked­vező a triatlonnak, ha felke­rülne az olimpiai számok közé - folytatta. - Hiába népszerű ugyanis a sportág, hiába látnak sokan üzletet benne, hiába sze­repelt többet az Eurosport mű­során, mint az atlétika, fiatal és tapasztalatlan még a sportá­gunk ahhoz, hogy felléphessen a világ legnagyobb színpadára. A döntés pedig nem a mi ke­zünkben van, hanem Svájcban, a NOB-főnököknél. Ők pedig, szinte biztosnak látszik, hogy egyelőre talonba rakják a triat­lon ügyét. Hegedűs Henrik MOLDÁVIÁBAN JÁRTUNK - MESTERSÉGÜNK CÍMERE: SZEGÉNYSÉG (4. RÉSZ) Petyuskát legyőztük, Kalarasban kikaptunk Kinti tartózkodásunk harmadik napján egy másodosztályú csapat volt a Salgó Öblös Faipari SC ellenfele. Az első napi „zakó” után a fiúk nagyon várták a találkozót, na­gyon készültek az eseményre. Bár az előző nap délutánján hatezer mé­tert futottak dombra fel, dombról le, s ez alaposan kivette erejüket, de a mér­kőzés mégis csak mérkőzés. A labda, az mégis csak valami varázslatot ad a fáradt lábaknak. A másodosztályú Petyuska eléggé elfogadható talajú játéktere amolyan tenki vagy füzesabonyi, esetleg ka- rancslapujtői futballpályához hasonlít. S a csapat is hasonló játékerőt képvi­sel. A találkozót mindvégig az Öblös irányította. Szabó Tamás, mint száz­ágú villám, cikázott a védők között. Az első félidőben Babcsán góljával vezetést szereztünk, ám egy öt méte­res lest követően egyenlítettek a haza­iak. Aztán a második játékrészben bein­dult a henger. Az üvegesek két ékje, Smelkó és Tözsér állandó zavart keltett a hazai védők között. Támadásaikhoz kitűnő segítséget kaptak a középpá­lyásoktól. Előbb Smelkó, majd Tőzsér volt eredményes, s a gólgyártást Simon Imre fejezte be. Nyertünk tehát 4-1 -re. A hazai közönség ugyan kedvenc csapatát részesítette támogatásban, a vendéglátók támadásait kísérte felzú­dulással, azonban sportszerűségükre jellemző, hogy a mieink egy-egy lát­ványos megmozdulása is kicsalta a tapsot a tenyerekből. Itt is ért meglepetés bennünket, mert úgy a második félidő közepén járhattunk, ami­kor odajött hozánk egy harminc körüli fia­talember, s tört magyarsággal így szólt.- Jó napot kívánok! Hogy érzik magu­kat nálunk? Róla pedig kiderült, hogy négy éve vég­zett Gödöllőn, az Agrártudományi Egye­temen. Ő eredetileg is moldáv, illetve moldáviai orosz. Az egyetem elvégzése után hazajött, 38 • s itt az állami gazdaságban kapott munka­helyet, szakmájában. Mára azonban már ő is munkanélküli, mert a moldáviai oroszok is a rövidebbet húzták a nemzetiségi háborúban. Visszatérve a találkozóra, az ellenfél Bornai Attila és Oláh János hegyre fel, reppel gyürközik csapatában 11-es számmal játszott egy - hogy is mondjam? - enyhén duci bal oldali középpályás. Nem bánt ugyan ügyetlenül a labdával, de a második félidőben látszott rajta, hogy kivan, mint a kacsa. De csak nem cserélik le. Végig játszotta az egész mérkőzést. Nos, amikor vége lett a mérkőzésnek, meghívták egész csapatunkat az együttest menedzselő főszponzorhoz. Egy gyönyörű, egyszintes, de hatalmas verendával ellátott, mintegy öt-hat szobás, újonnan épült palo­tácskában terítettek számunkra svédasztal- szérűén, ahol az olivabogyótól a sült son­káig, a szalámiig minden megtalálható volt az asztalon. A házigazda hűen bemutatta, hogy milyen élete van a mezőgazdaságból élő moldáviai újgazdagnak. A házi­gazda pedig nem volt más, mint a 11 -es számban futballozó duci bal ol­dali középpályás. így már értem, hogy miért nem cserélték le még akkor sem, amikor már lépni sem tudott. Kis delegációnk ezen a napon vi­dáman ért vissza a negyedszáz kilo­méter messze lévő szálláshelyére, mert a győzelem ténye, no meg a há­zigazda által előcsalogatott boros- flaska mosolyt fakasztott a szájakra. A kinti tartózkodás egy hete hamar elrepült. Küldöttségünk természetesen ellátogatott Moldávia fővárosába, Ki- sinyovba is. A rádió és a televízió hír­adásaiban közölt, két évvél ezelőtti lövöldözéseknek nyomát sem láttuk. A város rendezett, az utcák zöld öve­zettel telítettek. Az áruházak polcai félig üresek. Kevés portéka között lehet választani. Az elutazásunk előtti napon csapa­tunk a harmadik mérkőzését is leját­szotta. Ezúttal a vendéglátó Kalaras volt az ellenfél. Házigazdánkról tudni kell, hogy a moldáviai bajnokság harmadik helye­zettje. Csapatunk jól játszott, ennek elle­nére a vendéglátók szereztek vezetést, a te- A második játékrész elején lehetősé­günk volt az egyenlítésre, ám Babcsán büntetőjét a Kalaras kapusa nagy bra­vúrral hárította. A mérkőzés végére Simon Attila öt ifjú­sági korú játékosnak is lehetőséget adott, s ebben az időszakban újabb két gólt kapott csapatunk. így végeredményben 3-0 ará­nyú veréséget szenvedtünk. Hazafelé ismét megcsodálhattuk a Kár­pátok vadregényes tájait, de 24 órás buszo­zás után már ismét jó érzés volt a Salgótar­ján táblát látni. (Vége) Pilinyi Egyéni csúcsok sorozatban A Balassagyarmati Vitalitás SE gyaloglói a hét végén két nemzetközi versenyen vet­tek részt Szlovákiában. Szombaton Vranovban egy győzelmet, két bronzérmet és számos kedvező helyezést szereztek Fábri Gábor edző tanítványai. Kovács Róbert a fiúk 1 km-es távján 5:36 perccel győzött, mely egyéni leg­jobbja. Ugyancsak egyéni csúcsot ért el Fábri Péter 3 km-en (13:58). Ugyanebben a számban Kopcsányi Róbert 6. lett. Cselényi Richárd bronz­érmet szerzett 5 km-en, mö­götte negyedikként szintén egyéni legjobbjával a sokáig sérült Fülöp Attila ért célba. A lányok mezőnkben a ki­sebb betegséggel bajlódó Fü­löp Zsuzsanna 4., míg Fera- necz Nóra 5., Szolnoki Bri­Fábri Gábor gitta 6. helyezést ért el. Másnap Ruskovba rándult át a társaság. Sajnos újabb győzelem már nem kísérte fá­radozásukat. Kovács Róbert és Fábri Péter egy­aránt harmadik, Cselényi Richárd negyedik, míg Fü­löp Attila az ötödik, Kopcsányi Róbert a 6. helyen végzett. A lányoknál Fü­löp Zsuzsanna har­madik, Feranecz Nóra és Szolnoki Brigitta megismé­telte előző napi eredményét. A számos egyéni csúcs jelzi, hogy a Vitalitás SE ifjú gyaloglói jól halad­nak azon a kitapo­sott ösvényen, amelynek legfonto­sabb állomása a szeptemberi, hazai környezetben ví­vandó Ipoly gyalog­lógála lesz. Fülöp Zsuzsa (20-as) rajtszámmal -hege-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents