Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-03 / 181. szám
1994. augusztus 3., szerda Fiataloknak 7. oldal Engem nem érdekelnek Nógrádi lányok a fiúkról - fiúk a A gyengébbik nem szerint- Nehezemre esik visszautasítani egy fiút, és a szemébe mondani: nem vagy az esetem. Olyan ciki, nem?- Miért van az, hogy egészen más dolog, ha egy fiú flörtöl partnere jelenlétében egy másik lánnyal, mintha ezt egy lány teszi.?-A fiúknál testi erő, a lányoknál pedig a szépség fontosabb a hódításban.- Elvárom partneremtől, hogy előre engedjen, ha belépünk egy nyilvános helyre. (Az illemkódex nem így ajánlja. - a szerk.)- Csak az a nő lehet sikeres a hivatásában, akinek boldog a családi élete.-Tapasztalataim szerint a döntő kérdésbe mindig a férfiaké az utolsó szó. Lehetne ez fordítva is!?- Miért van az, hogy egy férfi többe nézi azt a lányt, aki könnyen odaadja magát? Ne csodálkozzon, ha a legrosz- szabbat fogja ki!-A nőknek olyan partner kell, akivel azonos hullámhosszon vannak, a fiúknak pedig első osztályú nő. Nem pimaszság ez?-Nekem a határozott, magabiztos és megfontolt hapsik tetszenek. Talán igényes vagyok? Nem hinném, csak a tökéletesre törekszem. . .-Szeretem a gyáva fickókat, mert kedvem szerint formálhatom őket. T ermészetes dolog, hogy a szép, csinos nők vonzzák a férfiakat. Csevegnek róluk, megfordulnak utánuk az utcán. Ez azonban esztétikai reakció. A férfiaknak tetszik a „tökéletes szépség”, de ha nősülésre kerül sor, eszük ágában sincs a szép hölgyet elvenni. Miért? „A jó nő minden férfinak kell (kellene), ezért sokan próbálnak a közelébe férkőzni. Nekem csak a gondom volt velük. Mindig veszekedés, féltékenység a vége” - mondja Várhegyi Tibor nagybátonyi srác. Közvéleménykutatást végezve az alábbi válaszok, kételyek és kérdések születtek a 10 megkérdezett Hú és lány válasza alapján. Fényképeink csupán illusztrációk a témához. Monokini csak hason - a kíváncsi tekintetek ellen En inkább a vízzel játszom lányokról Az erősebb nem képviselői-Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha a lány kezdeményezi az ismerkedést.- Imponálnak a magabiztos lányok, akik még a fiúkkal is szembe mernek szállni.- Ha észrevenném,, hogy partnerem flörtöl valakivel, azonnal otthagynám.- Nem szükséges, hogy egy nő észlény legyen, elég, ha jól mutat.. .- Elismerem: a lányok kitartóbbak és hűségesebbek, mint mi, de nem szeretem ha leláncolnak. Egy fiú legyen szabad!- Nem véletlen, hogy a vezető pozíciókat az erősebbik nem tölti be. . .- Szeretném, ha a jövendő feleségem sikeres lenne! Miért? Dicsekedni egy jó nővel mindig jobb, mint egy középszerűvel.- Utálom a hisztis, erőszakos csajokat. Szívem teljes melegével.-Az a baj, hogy a nőknek nincs hivatástudatuk. Divat lett (nők körében) a jól menő gazdag hapsikra való vadászat. Gondolván, lesz, aki eltartja őket... De meddig? Lejegyezte: D. A. „Nem vagy az esetem” „Egy fiú legyen szabad! írjatok, segítsetek egymáson! A kétéves Hartmann Inez édesanyjával játszik gondtalanul. Illusztrációs képünk Salgótarjánban készült, semmi köze a történethez Fotó: Kun Király József Történetem lehet, hogy mindennapos, de számomra tragikus. Nyolcéves lehettem, mikor anyukám elvált édesapámtól, és összeállt egy négygyermekes emberrel. Szerencsére a férfi gyerekeit a bíróság a feleségének ítélte. Amióta nálunk él, azóta utálok otthon lerini. Igaz, ő sokkal rendesebb hozzám, de mégsem az igazi apám. Fizetésemet mind elvették Lehet, hogy bennem van a hiba, mert nem tudom értékelni a nekem nyújtott szeretetét. Az igazi apám örökké részeg volt, és vert minket. Engem kimondottan utált, mert fiút szeretett volna. Anyukám mesélte: mikor megszülettem, napokig rám se nézett. Sokszor mondogatta: „A nők mind lusták, csak a hülyeségen jár az eszük...” Az általános iskola elvégzése után szerettem volna tovább tanulni, de a felvételim nem sikerült. így otthon maradtam és dolgozni kezdtem. Apámékkal a helyzetem egyre elmérgesedett. A fizetésemet mind egy szálig elvették. Mikor már teljesen a padlón voltam, megismerkedtem Lajossal. Öt kilométerre lakott tőlünk egy kis faluban. Fél év után oda költöztem. Szinte családtagként kezeltek. Mostam, főztem, vasaltam. Boldog voltam, mert szerettek. Amikor teherbe estem, Lajos elvett feleségül. Se apám, se anyám nem jött el az esküvőre. Még egy táviratot sem küldtek. - Ez a te családod - vigasztalt az anyósom. Veszélyeztetett terhes voltam, sokat kellett feküdnöm és pihennem. Nem tudtam segíteni a konyhában, a kertben. Innentől kezdve megváltozott minden. Anyósom először csak a hátam mögött, majd Lajos előtt is megalázott. Semmi nem volt jó neki. Néha napokig nem beszéltünk egymással. Lajos kezdett kimaradozni. Kiderült, van egy nője. Megpróbáltam nem figyelembe venni a dolgokat, de már teljesen belefáradtam. Anyósom se segít, maximálisan kihasznál. Úgy élek, mint egy rabszolga. Lajos teljesen elhi- degült tőlem. A gyerekkel sem törődik. Amikor nézi a tv-t, és a kicsi elkezd sími, ordít: - Csinálj vele valamit, mert megsü- ketülök... Félek a bizonytalan jövőtől Senkinek sem jut eszébe, hogy segítsen a ház és a gyerek körüli munkában. Nem tudom miért, de a kisfiámat se szeretik. Teljesen tehetetlennek érzem magam. Lajos közölte velem: Ha megpróbálsz lelépni, mindent elkövetek, hogy a gyerek nálam maradjon. Minek neki? Tizenkilenc éves vagyok, a kisfiam most lesz kétéves. Nincs senkim, csak ez a gyerek. Félek a jövőtől, mert olyan bizonytalan. Rajongók és testőrök harca J Ja népszerű előadó jön váll rosunkba, általában nem egyedül jön. Ha más nem is, de egy termetes „gorilla-gárda’ követi minden lépését. Az is nyilvánvaló, hogy a közönség legnagyobb ellenségei a bodyguardok. Rendszerint jogosan cselekszenek, mégis sérelmes a közönségnek. Az előadókat meghallgató lelkes közönség ugyanis nemcsak a koncertre jön el, hanem szeretne az imádott sztár közelébe férkőzni, legalább egy aláírás és fénykép erejéig. Csakhogy a helyszín minden zugában ott áll egy testőr, aki még az öltözők környékére sem engedi a kíváncsi közönséget. Túl nagy a távolság ma a sztárok és rajongók között. Bizonyára nagy sikerük lenne a rajongói klubok alakulásának, s így a sztárokkal való személyes találkozások sem lennének lehetetlenek, s főleg nem lennének kockázatosak. Ha a fővárosi szervezők létre tudtak hozni rajongói klubokat, a salgótarjániaknak miért ne sikerülne? Ha a rajongók közelebb kerülhetnének a sztárokhoz, talán elkerülhető lett volna az olyan eset, (bár nem Salgótarjánban történt), mint például a Bonanza Banzai koncertje után a lelkes közönség a testőrök erőteljes védekezése ellenére darabokban tépte le Kovács Ákosról a pólóját. V agyis: ha a rajongó be szeretne menni a sztárok öltözőjébe, a biztonsági örök ténykedése ellenére is bemegy, megtalálja a módját. Csuberda Judit Soha ki nem apadó forrás: a szeretet Olyan sok szó esik manapság a szeretetről, s ez veti fel a kérdést: vajon tudnak-e az emberek - mai rohanó világunkban - igazán szeretni? Annyi elégedetlen és gondterhelt arcot látni nap mint nap a város vagy falu forgatagában. Bizonyára a mindennapi gondok, problémák gyötörnek meg? Talán nem kapják meg azt a szeretetet, megbecsülést, amire vágynak? Sokan azt képzelik: szeretni egyszerű, csak a megfelelő tárgyat nehéz kiválasztani szerete- tük kifejezésére. Miközben mindenki megpróbál a lehető legközelebb férkőzni a másikhoz, azt veszi észre, hogy végképp magára marad. A szeretet csak akkor bontakozhat ki igazán, ha célok és érdek nélkül szeretünk valakit. Előbb tisztába kellene lennünk: mi is a szeretet? Egy Célok és érdek nélkül az igazán jó szeretni olyan képesség, amely minden emberben megvan. Van, aki tudja használni és van aki nem. Mit jelent valójában? A másik ember elfogadását, alázatot a kétszínű világgal szemben. Segíteni akarást az elkeseredetteken, a rászorultakon. Az önző embert csak önmaga érdekli, mindent önmagának akar. Adni nem szeret, csak kapni. Nem néz maga körül senkit, csak önmagát látja, ebből adódóan képtelen a szere - tetre. Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a másik személyében is. Nem szabad elfelejteni, hogy a szeretet soha ki nem apadó forrás, amelyből mindig minden embernek lehet meríteni, ha valakit megtanítottak rá.
