Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-29 / 202. szám
1994. augusztus 29., hétfő Rejtélyvilág 7. oldal Rejtélyek és kérdések Hogyan lehet akár több száz napot is kibírni az űrben, úgy, hogy csak rádiókapcsolat köti a kozmonautákat a Földhöz? Vajon gyarmatosítják-e a földlakók a Holdat, avagy csak terv marad a szoszédos égitest meghódítása. Az oroszok repülő csészealjat építettek. Vajon honnan vették az ötletet a szerkezet kivitelezéséhez? Ezekkel, s más kérdésekkel foglalkozik rovatunk. Barta Zsolt Mágikus jelek Peruban Peruban immár harminc esztendő óta tanulmányozza a német Maria Reiche a talajra rajzolt mágikus jeleket. Némelyik óriási, háromszáz méteres madárra emlékeztet, míg a pók formájú rajzok 50 méteresek. Annyit már régebben kiderítettek e rajzokról, hogy mintegy 2000 esztendővel ezelőtt a nazca indiánok karcolták őket a dél-perui pampák földjébe. De miért? És mit jelentenek e rajzok? Netán földönkívüliek tájékoztatására szolgáltak? A mai napig nem sikerült valódi választ találni a kérdésre. Gyarmatosítják a Holdat? Tokiót egy hat űrhajós befogadására alkalmas holdállomás ambiciózus terve foglalkoztatja, amely 2024-ig, harminc évre szól, és ha „zöld utat” kap, nem kevesebb, mint 28 milliárd dollárt emésztene fel. A „Föld és Hold Társaság”, amely a japán ipar húsz legnagyobb vállalat- csoportját tömöríti és űrkutatási szakértők is helyet foglalnak benne, a nagyszabású elképzelést tartalmazó tervezetet már átadta a szigetország világűrbeli tevékenységét irányító kormánybizottságnak, ahol máris kedvező fogadtatásban részesült. Az ambiciózus, ámbár még távoli tervről a Japan Times című angol nyelvű lap számolt be nemrég. Első lépésként, 2005-ig, öt H-2 típusú rakétát bocsátanának fel, amelyeknek a feladata lenne egy, a holdállomás számára alkalmas hely kiszemelése. A rakéták segítségével pályára állítanának egy műholdat is a Hold körül, valamint két automata űrszondát is az égitestre küldenének. A második szakasz 2016-ig tartana, és ekkor épülne robotok segítségével egy oxigén-előállításra, valamint fémek begyűjtésére alkalmas berendezés. Ezzel a céllal a H-2 rakéta tizenkét tökéletesített változatát bocsáta- nák fel. A harmadik és egyben utolsó szakaszban nem kevesebb, mint 72 rakétát juttatná-, nak Földünk hűséges kísérőjére és ezek révén befejeződne a holdállomás építése. A program kitalálói úgy gondolják, hogy Japán rendelkezik a valóra váltáshoz szükséges valamennyi technológiával, ennek ellenére külföldi partnerek részvételét is kezdeményezték. Mindezt e- gyedül is képesek vagyunk megvalósítani, de jobban szeretnénk, ha ez egy nemzetközi projekt része lenne, mégpedig az Egyesült Államoknak a nemzetközi űrállomás felépítésére előterjesztett programja alapján. E programhoz azóta Európa, Japán és Kanada is csatlakozott. - Mindez nem utópia - vette védelmébe a grandiózus tervet a japán űrkutatási ügynökség egy korábbi vezetője, aki azonban ma is igen jól értesült a témában. - A program képes nagy jövőt garantálni a H-2 japán rakétának, amely sokra képes, de túl drága ahhoz, hogy jelentős konkurense lehetne a többinek - véli egy nyugati szakértő. Mint mondja, első látásra a japán elképzelés nem irreális, bár technológia-igényessége és igen költséges volta miatt nehéz megítélni tényleges megvalósíthatóságát. Japán februárban sikerrel bocsátotta fel az első H-2-őt, az első, teljes egészében japán építésű hordozóeszközt, amelynek teljesítőképessége bátran összehasonlítható az európai együttműködéssel épült Arian-IV rakétával. Tokió 2000-ig Hope néven akar felbocsátani egy automata űrállomást a H-2 hordozórakéta egy tökéletesített változatával. Japán első műholdját Muses-A néven már 1990-ben elindította a Holdra. • Több expedíciót küldtek évtizedekkel ezelőtt az amerikaiak a Holdra. Utána megszakadtak a kutatások. Vajon miért? HOGYAN BÍRJÁK KI ODAFÖNT AZ ŰRHAJÓSOK? Hónapokig összezárva az űrben Vlagyimir Poljakov 51 éves orvos a jellemszilárdság példaképe. A pszichológusok kiemelték nagy érzelmi stabilitását és belső nyugalmát. „Olyan ez az ember, mint egy betonoszlop” - mondták. Ezeket az erényeit most a világűrben kell megmutatnia, mert január 8-a óta két társával együtt a Mir űrállomás lakója. Társait időközben váltani fogják, ő azonban 429 napig tartózkodik majd az űrben, és csak 1995 tavaszán tér vissza a Földre. Sokszor leírták már, mekkora igénybevételt jelent az űrhajósok szervezete számára az űrben való hosszas tartózkodás, ám sokkal kevesebbet hallani arról, hogy. milyen hatással van rájuk a Földtől való elszakadás, a szűk térbe való bezártság, a világűr életidegen környezete és az elszigeteltség érzése. Halálfélelem rémképekkel Első számú stressztényező- ként az űrhajósok az életfenntartó rendszerektől való függésüket jelölik meg. A technika segítsége nélkül megfagynának, megfulladnának, vagy a nyomás teljes megszűnése esetén véres háscsomóvá változnának. Ilyen félelmek többnyire három hónap elteltével jelentkeznek náluk, és elnyomják a kezdeti lelkesedést. Az űrhajós szorongóvá válik, fantáziájában különböző katasztrófák rémképei kergetik egymást. Ezeket a pánikfantáziákat nem mindenki képes elnyomni. Vlagyimir Vaszjutyin űrhajóst 1985-ben a tevezett időpont előtt le kellett hozni az Szal- jut űrállomásról, mert depresszióba esett, és állandó halálfélelem kínozta. Az ilyen incidensekről a szovjetek eddig mélyen hallgattak. Űrhajósaik mindig vidámaj^.és magabiztosan jelentkeztek az űrből. Mindez azonban csak ku• Farkas Bertalan Valerij Kubaszovval töltött néhány napot az űrben. Vajon ugyanígy mosolyogtak volna a visszaérkezés után, ha egy évet töltenek kettesben odafönt? lissza volt: a hosszú űrutazás súlyos stresszel jár. Mérséklésére szigorúan előírják az űrhajósok napirendjét. Szabadidejüket többnyire az űrkabin ablakához tapadva töltik. Onnan nézik, ahogy 90 percenként - mint valami kék golyó - előbukkan a Föld a sötétségből. Észrevétlenül megváltozik a világfelfogásuk, és némelyik űrhajós prédikálva és lelkileg megtisztulva száll le a Földre. „Úgy érzik magukat ott fenn, mint az égben” - mondja Alexander Szljed Mir-pszicho- lógus. Jeges gyűlölet a fedélzeten Az elszigeteltség érzését acsa- ládtagokkal és barátokkal való beszélgetésekkel igyekeznek enyhíteni. Erre 90 percenként 10 percre nyílik lehetőség, azonban alig enyhítik az űrutazás egyhangúságát. A hosszú űrutazások során a motiváció és a munkakedv fenntartása okozza a legnagyobb nehézséget: az űrhajósok rendetlenné és agresszívvé válnak. A következmény: gyilkos indulatok ébredése. „Mi kell ahhoz, hogy valaki gyilkossá váljék?” - kérdi fedélzeti naplójában Valerij Rjumin űrhajós, és mindjárt meg is adja a választ: „Zárj be két embert két hónapra egy hét méter hosszú kabinba.” A szovjetek igen gondosan állították össze űrhajóik személyzetét, mégis néha iszonyú feszültségek léptek fel közöttük. Valentin Lebegyev és Anatolij Beregovoj jeges gyűlölettel volt egymás iránt, és 211 napos utazásuk során alig váltottak szót egymással. Alexander Szljed pszichológus visszáemlékszik egy esetre, mikor az egyik űrhajós dühtől tajtékozva ordította bele a rádió mikrofonjába: „Azonnal vigyetek le bennünket, nem vagyok hajlandó együtt dolgozni ezzel a zombival!” Közös tervek Amerika és Oroszország a Mir-2 űrállomás közös megépítését tervezi, amivel ugródeszkát hoznak létre a Mars-utazáshoz. Ez az út három évig fog tartani, és közben az űrhajósok szeme elől teljesen eltűnik a Föld. „Hogy ez milyen hatással lesz a lelkiállapotukra, azt lehetetlen előre megmondani” - figyelmeztetnek a pszichológusok. AZ OROSZOK TUDNAK VALAMIT Repülő csészealj Szaratovból Betonkeverő az Űrrepülőből Orosz kutatók megalkották, és márki is próbálták a világ legelső „repülő csészealját”, egy olyan járművet, amelynek alakja leginkább a diszkoszkorongéra emlékeztet, és amely képes a le- és felszállásra szárazföldön és vízen egyaránt. A Sunday Times című angol napilap közlése szerint a tudósok úgy vélekedtek: mivel sikerrel járt a jármű kicsinyített, távirányítású modelljének tesztje a Moszkvától délre fekvő Szaratov kutatási központjában, még ezen a nyáron kipróbálnak egy nagyobb, de még mindig kicsinyített méretű változatot. Ha ez a kísérlet is eredményes lesz, akkor hozzáfognak a 36-szor 35 méteres, nagyjából egy Boeing 767-es repülőgép méretű légi jármű felépítéséhez. A valódi „repülő csészealjat” már emberek fogják irányítani, és a tervek szerint 400 fő szállítására lesz alkalmas a csaknem 640 kilométeres óránkénti sebességű jármű. A lap közölt egy rajzot is a jövő járművéről: a lapos gépnek két csonka szárnya van a két oldalán és egy emelt végű farokrésze. A jármű elülső részén két sugárhajtómű légszívónyílása látható. Példátlan karrier elé tekint az Endeavour amerikai űrrepülő: betonkeverőt csinálnak belőle. Egy space shuttle számára első pillantásra lealacsonyító feladat persze felemelő lesz, mivel űrbéli magasságban keverhet betont az Endeavour. Az építőipari feladat célja természetesen elsősorban nem az, hogy űrhajón lehet-e betont keverni, ha netán sürgős belsőépítészeti munkák akadnak, hanem maga a beton, illetve annak vizsgálata. Az amerikai építőipari cégek legfantáziadúsabb vezetői u- gyanis már jó ideje álmodoznak arról, hogy a Holdon betonvárosok fognak épülni, és szerintük a földtől nem túl elrugaszkodott az ötlet, mivel a Holdon a betonhoz csaknem minden hozzávaló helyben van. Vizet persze vinni kell, s visz az Endeavour is csütörtökön kezdődő útjára, ahogy cement és homok is lesz a fedélzetén. Túl sok házalap persze nem épülne az űrrepülőn kevert betonból, mivel mindössze másfél kiló cement, ugyanennyi homok és 6 deciliter víz szolgál alapanyagul. A keverés egyébként teljesen automatikus lesz, így nem visz magával az Endeavour építőipari segédmunkást. HÁROM ÉVTIZEDIG TITKOLTA A PENTAGON Ufók a második világháborúban...?! Különböző országok különböző médiumai időnként bedobnak a köztudatba bizonyos földönkívüli civilizációkkal nem azonosított, repülő tárgyakkal kapcsolatos szenzációt, amelyek megfigyeléseken, eltérítéseken és különböző típusú találkozásokon alapulnak. Ézen megfigyelései általában a közelmúltból származnak és a különböző médiák különböző módon próbálnak a jelenségekre reagálni. Egyet azonban tudomásul kell vennünk: egyre több, hivatalos körökből származó, valós információ szivárog ki az ufológiával foglalkozók felé, akik természetesen megpróbálják ezen információkat a nagy- közönség felé tárni. Nos, eddig a nagyhatalmak igen szigorúan titkosan kezelték a második világháborúban észlelt ufójelenségeket, pedig volt belőlük jócskán. Ma már azonban a Pentagon sem tudja ezen információkat lakat alatt tartani, mivel vannak olyan, volt magas rangú személyiségek, akiket - nyugdíjazásukat követően - már nem köt olyannyira szigorúan a titoktartás, és akik igen fontos információkat szivárogtatnak ki.- A második világháború idején, 1942. február 25-én történt az alábbi, igencsak rejtélyes eset, amelynek titkosságát csak 1974 szeptemberében oldották fel (és amely csak most ért el Magyarországra!). Los Angelestől mintegy 150 kilométerre nyugatra erős, ezüstös fényjelenség tűnt fel az égbolton. A fények - mivel több repülő tárgyat észleltek - egyenesen az amerikai hadsereg csendes-óceáni partvidéki katonai és flottatámaszpontjai felé tartottak. Az amerikaiak érthetően idegesen és barátságtalanul reagáltak, hiszen alig 80 nap telt el a japán légierő által Pearl Harborra mért, megsemmisítő erejű légicsapás óta. A titokzatos fényeket nemcsak a radarállomások észlelték, de a lakosság, a rendőrség, valamint a katonák is. Sőt, jó néhány fénykép is készült ezekről, amelyeket természetesen a katonai parancsnokság igen hamar és igen nagy körültekintéssel be is gyűjtött. A repülő szerkezetek időnként igen alacsonyra ereszkedtek, de egyetlen, támadásukra vezényelt amerikai gépet sem lőttek le, hanem hihetetlen mozgékonysággal végzett manőverekkel állandó jelleggel kitértek a gépek támadásai elől, és ide-oda lebegtek a támaszpont felett. Ami viszont a legelképesz- tőbb volt: az amerikaiak által kilőtt robbanótöltetek, elhárító lövedékek egyszerűen nem tudtak kárt tenni a repülő szerkezetekben, a fémszerű testekben. A lövedékek a repülő tárgyak előtt bizonyos távolságra - mintha falba ütköztek volna - egyszerűen felrobbantak. A jelenség annyira felkavarta a hivatalos katonai köröket - hiszen józan ésszel felfogható magyarázat ma sincs a jelenségre -, hogy a legnagyobb titokban elrendelték az ufók utáni megfelelő intenzitású kutatást. Ennyi az információ. Ehhez tudni kell még azon tényt, hogy az egész világon, de túlnyomórészben a katonai nagyhatalmak területein a legtöbb ufóészlelésre mindig a komoly katonai támaszpontok felett került sor. Egy másik érdekessége a dolognak az, hogy Hiroshima és Nagaszaki után igen nagy mértékben megnőtt az ufóészlelések száma, főleg az Amerikai Egyesült Államok katonai támaszpontjai, valamint az úgynevezett „atomfegyver-istállói” felett. De természetesen nemcsak a Pentagonból szivárognak ki egyre gyakrabban a titkosított információk, hanem a volt Szovjetunióban is halomszámra találhatóak a titkosított, ufójelenségekről rögzített beszámolók, észlelések. Sióvölgyi László
