Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-27-28 / 201. szám

1994. augusztus 27-28., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 9. oldal HÉTFŐN ŐSZI RAJT A PARLAMENTBEN Szabadon vagy irányítva? Közvetlenül válasszuk-e a városok polgármestereit? Hogyan változzon a megyei közgyűlés? Nagyobb lesz-e az önkormány­zatok gazdasági önállósága? Ezeket a kérdéseket még itthon tettük fel Rozgonyi József országgyűlési képviselőnek (MSZP), a parlament önkormányzati bizottsága tagjának, aki a szerdán kezdődött bizottsági üléssorozatok után természetesen ott lesz az Országgyűlés hétfői rajtjánál is.- Az, hogy az önkormány­zati bizottság tagja, jelent-e többletmunkát az önkor­mányzati választások előtt?-Biztosan. Újra kell fogal­mazni az önkormányzati tör­vényt, látni kell, hogy mire vál­lalkoznak, akik ringbe szállnak az önkormányzati választáso­kon. Ehhez kell illeszteni az új választási törvényt. Sok előké­szítő anyagot kaptunk, amelye­ket a legkülönbözőbb kutatói műhelyek készítettek.-Milyennek kellene lennie ön szerint a középszintnek?-Azt gondolom, hogy terü­letfejlesztési, regionális szere­pét erősíteni kell. Ehhez nyil­ván több pénzzel és több hatás­körrel kell rendelkeznie. Ma nincs olyan szervezett intéz­mény, amelyik felelősen tudna regionális fejlesztési kérdések­ben gondolkodni. Ez csak a megye lehet. Nem gondolom, hogy visszatérne az újra elosztó megye. A jelenleginél azonban felelősebb kell, hogy legyen.-Milyen lenne a testület? Némely vélemények szerint akkor lenne igazán megyei a közgyűlés, ha valamennyi te­lepülésről lenne tagja.-Én is a területi elven tör­ténő választás híve vagyok. Arányosabb, igazságosabb formát hozna vissza, mert meg kell mondanom, hogy a régi megyei tanácsot ilyen elven vá­lasztották.-A működés gondjait ud­variasabban úgy fogalmazzák meg, hogy hiányzik az oda-vissza információ, de azt is kimondják, hogy többet ér­nek el azok, akik ott vannak.- Ez a mostani formában működő közgyűléssel szemben fogalmazódik meg, és bizonyos szempontból nem is alaptala­nul. À jelenlegi közgyűlés vá­lasztási módja lehetőséget adott olyan lobbyzásokra, ki merem mondani, manipulációkra, hogy a megye bizonyos részeit elő­nyösebb helyzetbe hozta. Nem tartom jónak azt sem, hogy a választási rendszer minden te­lepülést egynek tekint. Salgó­tarján ugyanúgy egy település , mint egy kis falu.- Nem tudjuk még, hogy közvetlenül választhatunk-e polgármestert a városokban. Az ön megítélése szerint az lenne jobb a városnak, ha a polgármestert a lakosság vá­lasztaná, vagy az, ha a testü­let? Ezt úgy közelítik meg, Rozgonyi József: Újra kell fogalmazni az önkor­mányzati törvényt hogy ha a lakosság választja, akkor a polgármester szemé­lye nem politikai alkukon dől el, kevésbé irányíthatják a po­litikai frakciók. De nem biz­tos, hogy így jobban működne a testület.- Én sem vagyok biztos ab­ban, hogy mi a jó megoldás. Pontosan ez a probléma, ha közvetlenül választják, akkor szembekerülhet a testülettel. Mégis, szakértőknek az a véle­ményük, hogy nagyobb legiti­mitást adhat a polgármesternek, ha közvetlenül választják. Ha nem tud együttműködni a testü­lettel, így is, úgy is „bukásra” van ítélve.-Úgy tűnik-e most, hogy gazdaságilag önállóbbak lesz­nek az önkormányzatok? Vannak, akik attól tartanak, hogy bár a személyi jövede­lemadóból öt százalékkal több marad helyben, viszont csök­kennek majd a normatívák. Mi várható?-Ez mindig a költségvetési viták végén derül ki, de a költ­ségvetési gondolkodásban kell maradnia, hogy a normatívák legalább kövessék az inflációt, különben veszélyeztetnénk a gazdálkodás biztonságát. Az önkormányzatok jelentős része nagyon eladósodott. Ha lerom­lanak a pénzügyi kondíciók, felélik a jövőjüket. Kivéve né­hány települést, ahol nagyon magasak a jövedelmek, és ma­gas a személyi jövedelemadó. De nálunk egészen mások a problémák: kiegészítésre szorul a személyi jövedelemadó itt maradó hányada is. Dudellai Ildikó Ha én kormány volnék... Ha én kormány volnék,/ Száz jó döntést hoznék./ De én kor­mány nem vagyok,/ Egy döntést sem hozhatok. - Mindenki hal­lotta már a közismert dalocskát. Erre a szövegváltozatra akkor gondol az ember, ha sérelmezi az állami felelősség valamelyik intézkedését. Magyarországon pedig egyik kormány egyik dön­tését sem tartották jónak a maga korában. Petőfi Sándor, a költő olyasmit mond, pár hónappal gróf Batthyány Lajos mi­nisztériumának beiktatása után, ha a haza elvész, annak a kormány tehetetlensége és árulása az oka. Ez a hagyomány azóta is folytatódik: mindenkori kor­mányunk az ország leggyak­rabban „utaztatott” testületé. Gondoljunk csak az utóbbi négy esztendő közhangulatára. Újságírók és képviselők ese­tében más a helyzet. A közvé­lekedés szerint képviselőnek mameluk, újságírónak pecso- vics ember áll. Mindkét fajta a politikából akar megélni, ezért csak módjával mondja ki az igazságot. így aztán a sajtót is „utaztatják”. Mégis, meg kell próbálni valamit mondani a kormányról. Néha komolyan, néha humorosan, de mindig őszintén és elfogulatlanul. Pozsony nem mindig fogad Horn miniszterelnök Buda­pesten a Pozsonyi utcától jó harminc méterre lakik. Hetek óta kapacitálják, ugyan költöz­zék már Duna-parti társasházá­ból védhetőbb vidékre. Külö­nösen a belügyminiszter utaz­tatná menten a főnökét. A ház lakói ellenvéleményüket jelez­ték ebben a fontos kérdésben. Javaslom, írjanak ki a döntés előtt országos népszavazást. Ha a budai villába még nem is, Pozsony városába már eluta­zott a miniszterelnök. Egy po­zsonyi utazás önmagában is eredmény. Szlovákiában nem akármikor hajlandók fogadni magyar kormányfőt. A két fő­város közötti távolság alig há­romszáz kilométer, mégis ne­hezen járható az útja. Közben található a széles Duna keskeny partján Nagymaros, Bős, Du- nakiliti, lebontani egyiket sem lehet, tovább építeni nem ér­demes. Útba esik jövet-menet a száraz Szigetköz, a magyarok lakta Csallóköz. Akármilyen nehéz is volt, azért meg kellett tenni azt az utat. Újra lehetett kezdeni a tárgyalásokat a vízierőmű sor­sáról, fel lehetett vetni a ki­sebbségi jogokat. Senki sem várt csodákat ezektől a megbe­szélésektől. Hát nem is történ­tek. . . Egy napig tartott a tárgyalás, utána egy hétig sajtóvita. Kért-e bocsánatot Pozsonyban a ma­gyarországi szlovákok „üldözé­séért” Horn Gyula? Természe­tesen nem kért, mert éppen az ellenkezőjére gondolt. Benes dekrétumait nem Budapesten és nem a szlovákok ellen hozták. A szlovák és a cseh sajtó viszont másképpen tudta. Akárhogy szépítjük, a ma­gyar miniszterelnök jóvoltuk­ból afféle kabátlopásnyi ügybe keveredett. Végül a szlovák ál­lamfő sajtóirodája visszavonta korábbi ellentétes állításai. Eredményekről nem tudtak, nem is akartak beszámolni a közelgő szlovákiai választások előtt. Ezért (haza)utaztatták a magyar vendéget. Ez is „ered­mény” - csak nem nekünk. Ha én kormány volnék, elő­zetesen mindenképpen megál­lapodnék a tárgyalásokról kia­dott közös nyilatkozat hivatalos szövegében. Hátha betartaná a partnerem? Az árak kanyargós útja Lesz magyar felemelkedés. Völgyből indulunk és hegyme­netbe kapcsolva haladunk a csúcsok felé. Hepe is van, hupa is van utunk első szakaszán. Az első nagy hepe a forint nyolc- százalékos leértékelése. A nyekkenés látszólag a tőkével, bankbetéttel rendelkezőket érte. Aki közülük se vette ki, vagy nem váltotta márkára, dol­lárra forintjait, tengelytörést szenvedett. Én mégis úgy gondolom, ke­vés tőkepénzest ért kellemetlen meglepetés. Valaki azt súgja, hogy a gazdagabbak vásárol­ták meg egy évre előre a ben­zin- és kávékészletüket. A devi­zák árfolyamait is ők tanulmá­nyozták gondosabban és ered­ményesebben: bejött az emelés. Már a választások előtt megmondta a reménybeli kor­mány, hogy a felemelkedés nem megy másképp. Nem ígér­tek könnyű álmot, gyors sikere­ket. Ehhez tartják is magukat, mert kénytelenek alkalmaz­kodni a kedvezőtlen útviszo­nyokhoz. A nyugdíjak nyolcszázalékos emelése sem lesz biztosan ok­tóbertől visszamenőleges. A szakszervezeti vezetők máris vitatkoznak egymással az új­ságban. A liga elnöke szerint az MSZOSZ vezetői - lévén szocia­lista képviselők - nem képvi­selhetik következetesen a mun­kavállalók szociális érdekeit. Nagy Sándor cáfolta e vádat. Ne zavarjuk egymást! Azon mikor gondolkodnak el a szakszervezeti vezetők, hogy a kormánnyal és a munkálta­tókkal szemben ki kellene ala­kítaniuk a munkavállalók közös állásponját?! Mert ilyennel csak a munkaadók rendelkez­nek, a szakszervezet és a kor­mányzat nem. Amúgy a mun­kaadók sem dicsekedhetnek: a beígért adókedvezményeket ed­dig nem kapták meg a kormány­tól. Egyelőre azonban még csak az ÁFÁ-kulcs emelése sikerült. Szabadságukat töltik a kor­mány tagjai. Nem tudni, máris a választók utaztatták melegebb éghajlatra új minisztereinket? Azért nem tudni, mert idén nyá­ron itthon is forró a levegő. A Népszabadság szombati szá­mának tárcaírója a tárcavezé- rektől még ezt a kis szabadsá­got is elírigyli. Szerinte nem tettek meg mindent az első két hónapban, nem hoztak ele­gendő határozott intézkedést. Jól megmondta a kedves Nép- szabadság, hogy hol az igazság. Olvasóink többsége biztosan nem a kevés és határozatlan döntésért utaztatta az új kor­mányt. Sokan kevesebbel is megelégedtek volna, mert még a jóból is megárt a sok. Mi lesz itt, ha a miniszterek, képvise­lők, újságírók visszautaznak a szabadságukról? Ha én kormány volnék, azért előre jelezném az áremelések ütemét, hogy a választópolgár ne csak a fejét kapkodja megle­petésében. A képviselőket és az újságírókat pedig nyár végéig szabadságolnám, hogy egymást ne zavarják. Bilecz Endre Klub alakul Salgótarjánért M ind többen aggódunk Sal­gótarján jövőjéért, látva, hogy a város helyzete az elmúlt években is tovább romlott - ol­vashatjuk abban a levélben, amelyben klubalakítási szándé­kukról tájékoztatják szerkesz­tőségünket az aláírók: Gressai Sándor vezérigazgató, Boldvai László és Tamássy István or­szággyűlési képviselő, dr. Rei- chard Jenő főigazgató főorvos, Hegyi Zoltán ügyvezető igaz­gató és Básti Istvánné iskolai­gazgató. Úgy vélik, hogy a megalakí­tandó civil szervezet, amely összefogná a város meghatá­rozó személyiségeit, segítséget jelentene a nógrádi megye- székhely fejlődéséhez. Jóváhagyták az iskolákról szóló törvény módosítását Nógrád megyében — már- csak régi és sokrétű gazda­sági, kulturális, sőt rokoni kapcsolataink révén is - so­kan kísérik figyelemmel a szlovákiai politikai fejlemé­nyeket. Innen a hír: a po­zsonyi parlament jóvá­hagyta az iskolákról szóló törvény módosítását, amely a gyakorlatban törvényesíti a más országokkal kötött kulturális egyezmények nyomán létrehozott két­nyelvű iskolákat és osztá­lyokat. A szlovák képvise­lőház elutasította a Meciar vezette Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom korlá­tozó indítványait. ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” A mellről mondják Dajkamese Fodor Gábor Kis János szellemi emlőin nevelke­dett. Speidl Zoltán volt kor­mánypárti újságíró, a Heti Magyarország főszerkesz­tője, volt MDF-es ország- gyűlési képviselő Nagyra nőtt csecsszopó Verebes „emlőin” nevelked­tem. Szepessy László egykori NB I-es focista (17 magyar- országi egyesületben fordult meg), a Ferencváros volt és a Rába másodedzője (Kisalföldjúnius 14.) Elapadt a tej Az úgynevezett szocialista országok mind egy emlőről táplálkoztak, elsősorban a Szovjetunióról. Berecz János nyugdíjas pártmunkás, az MSZMP Központi Bizottságának volt agit-prop. titkára, a Po­litikai Bizottság volt tagja, a Népszabadság volt főszer­kesztője (Kinn, pádon, Nap TV, jú­nius 14.) Szemérmes A mellemet megmutatom, a többi az magánügy. Ambrus Mercédesz manö­ken, 1988-ban szépségki­rálynő, 1990-ben Az év arca, jelenleg Ausztriában és Olaszországban dolgozik (Pesti Riport, január 19.) Vér, mocsok és bűz a balassagyarmati lengyelpiac környékén Befejezésként újabb utcabe­liek véleményével ismerked­hetnek meg olvasóink. — Hétfőn óriási verekedés volt, idehozták a házam elé azt a félhulla asszonyt - mondja Cserni Istvánné. - Hatalmas vértócsa állt innen pár méterre. Legalább hat gyerek, hat felé rohant, kiabálták: milícia, milí­cia. Állandóan becsengetnek, mert éhesek a gyerekek. Elmaradt a robbantás! Molnár Pálné szintén az utcá­ban lakik, megerősíti az el­hangzottakat. Hozzá is becsen­getnek esténként a románok. Molnámé is sajnálja a gyereke­ket, kolbászt, kenyeret ad ne­kik. Árut kínáltak cserébe, de nem fogadta el a jó szívű asz- szony. Cseminé férje két éve már súlyos rákos beteg volt, és kife­küdt az udvaron lévő nyug­ágyra, hogy pihenjen. Persze szó nem lehetett pihenésről. Amikor a beteg férfi már nem bírta tovább az áldatlan állapo­tokat, felugrott és magához vett egy üveg petróleumot, meg egy doboz gyufát - felindultságá- ban elhatározta, felrobbantja a csapatot. Cseminé visszatar­totta, de ma már bánja.- Az edzés idejére a pálya­gondnokok összekapkodják a szemetet -kapcsolódik a be­szélgetésbe Cserni István, az ifi focicsapat edzője. - De a kör­nyék borzalmasan néz ki. El­mondhatjuk magunkról, hogy a város legcsúnyább utcája a mi­énk. Az egyik sportközgyűlé­sen már elmondtam a vezetők­nek, ne ringassák magukat álomba - ez a piac lehetetlen, hogy huzamosabb ideig mű­ködhessen. Bármennyire is fáj, hogy ez a kis pénz sem jön be a csapatnak, nem szabad marad­nia a lengyelpiacnak. De mond­ják, igénylik az emberek a pia­cot. En elhiszem, abban viszont kételkedem, hogy a város kö­zepén kell lennie. Vigyék ki Gyarmat szélére! Szerintem az lett volna fair a város vezetői részéről, ha megkérdeztek volna bennünket: miként véle­kednénk, ha itt lenne a lengyel­piac? De az urak nem voltak kíváncsiak a véleményünkre. Velünk fizettetik meg a vizet! Pintér Tivadar háza a pálya másik oldalán található. Ő maga régtől képviseli az utca érdekeit. Minden lehetséges fó­rumon felemelte a szavát a piac elhelyezése ellen. Már az indu­láskor levélben tiltakoztak a la­kók a polgármesternél amiatt, hogy megkérdezésük nélkül döntöttek a piac idehelyezésé- ről. Jött a válasz: több helyszínt felmértek, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Dr. Kiss Tamás alpolgármester meg egyenesen azt mondta, legyenek türelem­mel, majd elsorvad a piac.- Szabadban végzik a dolgu­kat a vásárosok - mondja az ut­cabizalmi. - A múltkor az egyik szomszédunk felaján­lotta, ingyen elhozza Szegedről -mert ott gyártják - a konté­nervécét. Erre meg az volt a vá­lasz, hogy azt is be kell kötni a csatornába. Csatorna meg nincs ebben az utcában. Bűz, mocsok mindenfelé. Péntektől keddig piknikeznek az árusok. Megol­dódott a szesz beszerzése is, mivel vasárnap délután megje­lenik itt egy büfés kocsi. Lehet inni, dülöngélni. Pintér úr másik oldalról is megközelíti a kérdést: hogy ke­rül ennyi áru az országba vám­mentesen? Szerinte, ha a Kermi megvizsgálná a műszaki cikke­ket, egyet sem engedélyezne forgalmazni. A nyugdíjas forduljon fel?-Az a gyönyörű az egész­ben, hogy a polgármester any- nyit foglalkozott az egésszel, hogy a tervezés időszakában egyszer kijött, a kapuból meg­tekintette a terepet és kész! ­pörögnek a szavak Pintérné Pé­ter Nóra szájából. - Azóta sem jött felénk. Szerintem ő még egyetlen hétfőn sem látta, mi van itt. Minden hivatalos sze­mély elkerüli ezt a környéket. Ott van az utca végén a kút - szappannal mosnak, mosakod­nak, mossák a kocsikat az áru­sok, jön majd a kolera. Persze a vizet velünk fizettetik meg. A dögöket, amiket megfőznek, itt pucolják meg. A környékbeli kutyák nem egyszer hoztak már be hozzánk ilyen dögöket. Az ÁNTSZ sem tesz semmit.- Ha ez a piac Horváth Béla vagy a polgármester utcájában lenne, biztosan szívügyüknek tekintenék annak megszünteté­sét - veszi vissza a szót Cserni Istvánné. - De mit érdekli őket, hogy én már teljesen ki vagyok idegileg merülve. Nyugdíjas vagyok, egyedül élek, hát forduljak fel! Szándékaink szerint interjút kérünk a városi tisztiorvostól és Balassagyarmat város polgár- mesterétől is. Ádám Tamás (Vége) Az autót ott felejtették a pálya szélén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents