Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19-20 / 195. szám

1994. augusztus 19-20., péntek-szombat Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 9.oldal MEGYEI SZONTAGH-DÍJAT KAPOTT A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK GALGAGUTÁN SZÜLETETT SZÓSZÓLÓJA Gyakran elege volt, de másnap mindig újra kezdte Singely Mária Felsöpetényben született, gyermekkorát Galga- gután töltötte. A budapesti szlovák gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE magyar-szlovák szakán szerzett diplomát. Ta­nulmányai befejeztével visszatért tanítani egykori gimnáziu­mába, amelynek később igazgatója lett. Majd az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársaként dolgozott, ahol számos szlo­vák nyelvű tankönyvet írt. 1983-tól főtitkára, 1991-től elnöke a Magyarországi Szlovákok Szövetségének. A nyolcvanas évek második felétől országgyűlési képviselő, az országgyűlés alel- nöke. Az első szabadon választott parlamentben képviselő. Most meg Szontagh-díjas lett. A hivatalos indoklás sze­rint munkásságát végigkísérte határozott elkötelezettsége a magyarországi szlovákság ügye mellett. A krónikásnak szerencséje van, hogy Galgagután, a szülői házban sikerül utolérni őt. Mert, hát, amúgy Pesten él már régen. Fontosak a gyökerek- Nyílván nem egyszerű el­határozás dolga: márpedig, ha törik, ha szakad, én a nem­zetiségi ügyet szolgálom?!- Valóban nem ennyire egy­szerű a képlet. Nem vagyok benne egészen biztos, hogy va­lami erős nemzetiségi öntudat vezérelt a pályámon. Lehet, azért alakult így az életem, mert az itteni tanáraim szerint jó ta­nuló voltam, s tovább tanulhat­tam. Szegénységben éltünk, jól jött a kollégium is. Néha apró­ságokon múlnak a dolgok. Bár az tény, hogy az indíttatás, az Jakab Róbertné: Jól­esett az elismerés itthoni környezet sokat számí­tott. Galgaguta akkor még telje­sen szlovák nyelvű falu volt. A politika régebben nem tartotta különösebben fontosnak a nemzetiségek önazonosságát. Talán-talán a hetvenes évek végétől ébredezett valami. Ek­kor kezdte érzékelni a magyar politika, hogy nem lenne rossz, ha a nemzetiségekben tudato­sulna kisebbségi mivoltuk.- Egyfajta negatív kicsen­gést érzek a szavaiból.-Nézze meg az elmúlt 150 évet. Majd minden nagy ma­gyarságtudattal rendelkező po­litikus ennek ellene munkálko­dott. Kivételek persze akadtak. Ám a hivatalos politika általá­ban nem tartotta fontosnak.-Trianon mennyiben hatá­rozta meg a nemzetiségi létet?- Biztos befolyásolta, de hát az anyanemzet sem létezett. Vagyis, a nemzet talán igen, de az ország nem - 1992 január­jáig. Nem volt meg az igazi hátország, amire rá lehetett volna mondani: mi onnan jöt-^s tünk, az őshazából.- Mennyire sikerült meg­őrizni a szlovák nyelvet?- Mind a mai napig nagyon sokan magánügynek gondolják a szlovák nyelvet. Szemlélet­váltásra lenne itt is szükség.- Kanyarodjunk vissza még kicsit az azonosságtudathoz!- Nehéz ügy. Szerintem, amíg a többségi társadalom ér­tékrendjében nem lesz benne a szlovák nyelv és kultúra fon­tossága, addig igazi önbecsülés sem lesz. Hogy csak egy példát hozzak elő: a szlovák irodalom­ról semmit nem tud a magyar értelmiség, ugyanakkor hatod­rangú angol írókat már rég le­fordítottak magyarra. Nagy úr a tehetetlenség-Volt-e olyan az életében, amikor azt mondta, elég, ki­szállok, abbahagyom.- Rengetegszer. És másnap újra kezdtem.- Miért nem sikerült, s mi­ért kezdte másnap?-Egészen magas szinten is gyakran kerültem összeütkö­zésbe emberekkel, csoportok­kal, mert másképp gondolkod­tak a nemzetiségekről, mint én. A tehetetlenség nagy úr. Ter­mészetesen soha nem voltam eretnek, és a fennálló rend ellen felbújtó egyén. Másnap azokra az emberekre gondoltam, aki­kért harcoltam, tudtam, folytat­nom kell. A felszenteltek tudatlansága- Kisebbségi kérdés ma. Hogyan látja?-Végül is a kisebbségi tör­vény születésénél bábáskod­tam. Akkor nagyon sokszor bántott az úgynevezett felszen­teltek tudatlansága. De nem csak tűdatlansággal, közöm­bösséggel is találkoztam éppen eleget. A tudatlanság még csak-csak megbocsátható... Szóval, a törvény megszületett, de korrekciókra szorul, nagyon sok helyen. Tagadhatatlan vi­szont, hogy a törvénynek van­nak nagyon jó tételei.- Jönnek a helyhatósági vá­lasztások. Hogy érinti ez a ki­sebbségeket?- Tartok tőle, hogy a kisebb­ségi törvény elfogadása és az önkormányzati választások kö­zötti időszak nem elég ahhoz, hogy tudatosítani lehessen az önkormányzatiság lényegét a kisebbségekben.-Mit jelent Önnek a leg­frissebb kitüntetés, a Szon- tagh-díj?-Talán banálisnak tűnik, ha azt mondom, nagyon megha­tódtam. Nagyon jólesett ez az elismerés. Ádám Tamás A NÉPMŰVELÉSÉRT DÍJJAL TÜNTETTÉK KI A TARJÁNI JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT IGAZGATÓJÁT A serény munkához szokott hozzá, nem az ünnepléshez Tóth Csaba, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ igazgatója, a Magyar Népművelők Egyesülete Nógrád megyei szervezetének elnöke, több alapítvány kezdeményezője és tagja a Népművelésért Díjat kapta meg augusztus 18-án, a népműve­lők napja, augusztus 20-a alkalmából. A nógrádi közművelődési életben 1972 óta vesz részt.- Nem szoktam hozzá az ün­nepléshez, nem kényeztetett el az élet kitüntetésekkel. Amikor ilyen helyzetbe kerülök, zavar­ban vagyok. Ha pedig intézmé­nyünk létét, működését veszem alapul, akkor - bár természete­sen jólesik a kitüntetés - inkább a gondok megoldása, vagy legalább enyhítése foglalkoztat. Ismerem Salgótarján nehéz helyzetét, de miután életemnek szerves része a kultúra, szá­momra sokkal fájdalmasabb a kulturális, tágabb értelemben a szellemi elszegényedés, ami­nek számos jele érzékelhető. S ez egyre inkább rányomja bé­lyegét a kulturális intézményi létre is.- Mi jellemzi ezt a létet?-A kulturális intézmények döntő többségéhez hasonlóan voltaképpen kényszer szülte vállalkozók vagyunk, mint ahogyan a magyar vállalkozók jó része is az. Nálunk is erősen országos kezdeményezés volt. Elsőként próbálkozott jó ered­ménnyel regionális szerepkör betöltésére, azzal a céllal, hogy a helyi zenei együttesek, ren­dezvények, muzsikus szemé­lyiségek mecénása legyen. Mára anyagiak hiányában, saját arculatának formálását nem tudja folytatni. Kudarcnak ér­zem azt is, hogy a mostani kö­rülmények között majdnem ki­látástalan kulturális intézményt működtetni, hiszen az önkor­mányzati támogatás csupán egy részét fedezi a bér- és dologi kiadásoknak. Arra sem ele­gendő, hogy a nyitva tartáshoz szükséges minimális anyagiak meglegyenek. S akkor még nem is beszélek arról, hogy mi­ből csináljunk programokat. Az egyébként illúzió, hogy a költ­ségvetési támogatás és a mini­mális szükségletek közötti kü­lönbséget szakmai és vállalko­zói tevékenységből fedezni le­het. Még akkor sem, ha részsi­kereket mi is értünk el.- Mit lehet tenni?- így születnek azok a kény­szer szülte intézkedések, komp­romisszumok, amelyek már-már az intézményi léteti;n civil törekvések ösztönzését, a lecsökkent az állami, illetve önkormányzati támogatás. Ezt az űrt kell betölteni vállalkozói cselekvéssel. A József Attila Művelődési Központ e téren büszkélkedhet is néhány siker­rel. Voltak olyan rendezvénye­ink, mint például a Nógrád szépe, az opretett gála, a Tar­jám Tavasz és ennek fináléja, a nemzetközi dixieland-fesztivál, és így tovább. Ezek polgárjogot nyertek a helyi társadalomban. Ugyanakkor ezeket is inkább alkalmi eredményeknek kell tekinteni, hiszen ilyen típusú rendezvényeket sem lehet fo­lyamatosan kizárólag vállalko­zói alapon megszervezni, ezek sem nélkülözhetik a helyi és központi kulturális forrásokat. Ráadásul sok a kudarcélmény.- Milyen kudarcok?- Kudarcnak érzem például a Popton Stúdió és Kiadó jelen helyzetét, amely pár évvel ez­előtti indulásakor példa nélküli, Tóth Csabát aggasztják a város szellemi elszegénye­désének jelei Fotó: R. Tóth veszélyeztetik. Ezek közé tar­tozik az épület több helyiségé­nek bérbe adása. Ezzel viszont kizárjuk annak lehetőségét, hogy ezekben kulturális tevé­kenység folyhasson. Ez önfela­dás, amit roppant nehéz elvi­selnie annak, aki intézményve­zetőként fő törekvésének a kul­turális értékek megtartását, gyarapítását, a tradíciók ápolá­sát, az újabb kulturális és más városban és központjában kal­lódó fiatalok tevékenységi kö­reinek megszervezését tekinti. További gond, hogy az épület, amely pár éve még az ország egyik legkorszerűbb művelő­dési központja volt, műszaki ál­lapotát tekintve erősen romlik, s a szükséges beruházások el­végzésére jó ideje nincs lehető­ség. Ha rövid időn belül a fenn­tartó önkormányzat nem hoz stratégiai döntést, a leépülési folyamat visszafordíthatatlanná válik.- Mire számíthat a város közönsége ilyen körülmények közepette? Büszkék lehetünk arra, hogy a nehézségek ellenére is jó színvonalú színházi és koncert­programokat tudunk nyújtani gyermekeknek és felnőtteknek, s a kényszerzsugorodás miatt sem kellett egyetlen civil kö­zösséget sem elküldenünk, mindegyiknek jut hely a ház­ban, sőt újabb kluboknak is he­lyet adunk. Minimális célnak a tradicionális értékek megőrzé­sét tekintem, amelyek nélkül már értelmét veszítené maga az intézményi lét is. Remélem, erre nem kerülhet sor. -mér Szontagh Pál-díjjal tüntették ki lapunkat Nógrád Megye Közgyűlé­sének tanácsnoki testületé a közélet demokratizálása, az önkormányzatok mun­káját segítő, a közjót szol­gáló új megoldások meg­ismertetésében nyújtott elemző tevékenységéért a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségét Nógrád Megye Szontagh Pál Díja kitüntetésben részesítette - írja gratuláló levelében Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke. A kitün­tetést ma délután adják át. ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” Istenről mondják Miért nem lett focista? Isten nem adott elég tehet­séget és szorgalmat. Kényte­len voltam elfogadni a vé­leményét. Eperjes Károly színész, a Budapest Művész Színház tagja, fideszes országgyű­lési képviselő (Új Magyarország, jún. 14.) Szedte-vette... Kafka szerint Isten egy bo­rús napon, rosszkedvében teremtette a világot. De az­tán meggondolta magát, hi­szen megteremtette Kafkát. Szász Janos bukaresti köz- * ; író (A Hét, április 8.) Én és az Isten Előrébb való az, aki teremt, és utána jön, akit teremte­nek. Az emberek teremtik Istvánt, és nem fordítva. Eörsi István költő (168 Óra, június 14.) Égi intelem Vállalkozásaidba ne vedd be Istent csendestársnak. Moldova György író Engesztelhetetlen Az Istennek sem tudom megbocsátani, hogy nin­csen. Máté Gábor színész, a bu­dapesti Katona József Szín­ház tagja (Magyar Nők Lapja, jan.28.) Egy életen át színészeket tanított Akit az istenek gyűlölnek, abból pedagógust csinálnak. Hegedűs Géza író és poli­hisztor, a Színház- és Film- művészeti Főiskola ny. pro­fesszora (Vasárnap, május 22.) A régi alkotmány és az új demokrácia Augusztus húszadika a leg­gyakrabban változó tartalmú áílami ünnepünk. Aki átélte az utóbbi ötven esztendőt, legalább három, négyféle hi­vatalos ünneplésre emlékez­het vissza. A negyvenes évek közepéig Szent István király államalapításának évforduló­ját jelképezte. Szorosan kap­csolódott hozzá augusztus 15-e, a katolikus egyház Nagyboldogasszony, Má- ria-ünnepe. Mert István au­gusztus 20-án alapított ke­resztény magyar királyságát 1038. auguszus 15-én aján­lotta az Egek Királynőjének örökös oltalmába. Magyarország évszázadok óta Mária országa a történelmi köztudatban. 1949-ben tudati ellensúlyozására fogadtatta el éppen augusztus húszadikán a Rákosi rendszer a XX. törvényt, az állam szocialista alkotmá­nyát. Az úgynevezett sztálini alkotmány magyar átvételén a magyarok kevés ünnepelnivalót találván, az augusztusi dátum fokozatosan az „új kenyér ün­nepe” lett. A nyolcvanas évti­zedtől ezek a jelentések a hiva­talos megemlékezésekben fo­kozatosan összekeveredtek. Az állapolgárok ettől függetlenül úgyis arra gondoltak, amire akartak. Egész generációk las­sacskán semmire sem gondol­tak, semmire sem emlékeztek. Kinek van igaza? 1990-től augusztus húsza­dika ismét kiemelkedő állami megemlékezési alkalom. Né­mely kritikusok szerint a hiva­talos megemlékezők túlhangsú­lyozták történelmi fontosságát és katolikus vallási jellegét. Más bírálók azt vetették a kor­mány szemére, hogy augusztus húszadikát március tizenötödi­kével és október huszonharma- dikával állították szembe. Nem lehet biztosan eldönteni, kinek van e vitában igaza. Négyéves fennállása óta a magyar demokrácia az új al­kotmányt így nyár végén nem nagyon ünnepelhette. Sokan azóta sem tudják eldönteni: van-e Magyarországnak új al­kotmánya? Formailag nincsen, mert az országgyűlés 1990-ben az 1949. évi XX. törvényt „csu­pán” módosította. Közjogi szempontból alkotmánymódo­sítás történt. Tartalmában azonban új alkotmánnyal ért fel ez a változtatás. 1989. október 23-a, a köztársaság kikiáltása és a kilencvenes parlamenti mó­dosítás nyomán a magyar alap­törvény demokratikus, polgári alkotmány. Tartalmazza az em­beri, állampolgári jogokat, biz­tosítja védelmük garanciáit, el­fogadja a polgári tulajdon sza­badságát, szabályozza a jogál­lami intézmények működését. Közvetlen népszavazással... Akkor miért veti fel az új kormánykoalíció másik alkot­mánytörvény kidolgozását és egy-két éven belüli elfogadtatá­sát? Ez a vita részben politikai természetű előzményekből fa­kad. 1990-ben az akkori MDF és SZDSZ nem akarta elis­merni, hogy Magyarországon a demokratikus átalakulás meg­indulásában a „reformkommu­nista” politikusok is részt vet­tek. Ezt a burkolt véleménykü­lönbséget jelezte a kilencvenes módosítás. Most a szocialista párt választási programja és kormányprogramja a demokra­tikus reform folytonosságát hangsúlyozza. Ez a folyamatos­ság vezetne egy új, önálló al­kotmány elfogadásáig. Állás­pontjuk szerint az új alaptör­vényt majd közvetlen népsza­vazás fogadhatja el. Formailag jogosnak látszik ez a felvetés. Lényegesebb és közérde- kűbb az alkotmányvita tar­talma. Változott-e annyit 1989- 90 óta az ország társadalma, gazdasága, jogi berendezke­dése, hogy ez új alkotmányt igényel? Kétségtelenül minden lényeges, emberek közötti vi­szony és intézmény gyökeresen átalakult fél évtized alatt az or­szágban. Ez az érv is az új al­kotmány kidolgozása mellett szól. Befejeződött-e ez az átalaku­lási folyamat? Véglegesnek te­kinthető-e a polgári rendszer szekezete Magyarországon? Ebben a kérdésben már erő­sen megoszlanak a vélemé­nyek. Sokan inkább azt állítják, hogy már véglegessé vált a polgári demokrácia rendszere, de az átalakulás még korántsem zárult le. Ez a fő érvük azok­nak, akik korainak tartják egy új alkotmány törvénybe iktatá­sát. Érvelésük szerint csak hosszabb társadalmi változási időszak lezárása vezethet a kö­vetkező alkotmányhoz. Ma ko­rai erről beszélni. A tulajdon- váltás során még nem fejező­dött be az állami tulajdonforma felszámolása. Addig miért az új alkotmány - kérdezik az ellen­zők - ,ameddig nem tudjuk tar­tósan rögzíteni a tulajdon vég­leges formáit? Alaptörvény pro és kontra A politikai erők véleménye erősen megoszlik a politikai főhatalom jellegéről és a ha­talmi intézmények kölcsönös viszonyáról is. Évek óta vita és politikai harc zajlik a köztársa­sági elnök jogköréről. Változat­lan maradhat-e a kormány és a parlament alkotmányos viszo­nya, ha módosul a köztársasági elnök közjogi helyzete? Ho­gyan viszonyuljanak a központi állami intézményekhez az ön- korányzatok és a civil társada­lom egyesületei? Ma ezek a felvetések egyben központi jelentőségű alkotmá­nyozási kérdések ütköznek egymással az alkotmányjogá­szok szakmai álláspontjai, s meglehetősen bizonytalan, kia­lakulatlan a szélesebb közvé­lemény értékítélete. Méltatlan dolog lenne éretlen javaslato­kat a még érdektelen közvéle­mény elé bocsátani. Senki sem mondhatja meg biztosan 1994 augusztusában, hogy mikorra érnek meg új al­kotmányunk elfogadásának összes feltételei. Magyarországon mára biz­tos lábakon áll a polgári de­mokrácia. Megmaradását az ideiglenes alkotmány életben tartása s az új alaptörvény elfo­gadása sem veszélyezteti. Or­szágunk mindkét esetben al­kotmányos jogállam marad, mert ez társadalmunk közaka­rata. Bilecz Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents