Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-10 / 187. szám

1994. augusztus 10., szerda Diákpanoráma 7. oldal Medvesben a diákújságírók tábora Idén első ízben a Nógrád Me­gyei Hírlap szervezésében au­gusztus 7-től diákújságíró-tá- bor indult. A felhívásra öné­letrajzzal jelentkeztünk, és természetesen figyelembe vet­ték, hogy mindannyian a Diák panoráma című rovat „bedol­gozói” vagyunk. Amikor találkoztunk, az úgynevezett ismerkedési esten mind a tizenketten bemutat­koztunk, de nem szokványos módon: volt, aki újságokkal kivágott képeken mutatta be családját, beszélt szabad ide­jéről, iskolájáról és álmairól. Mások pedig lerajzolt tes­tükön jelölték be, hogy a csa­lád, baráti kör, iskola a fejük­höz, vállukhoz, szívükhöz stb. köthetö-e, és ezt értelmezték, így rájöttünk, hogy nagyon sokfélék vagyunk. Idén mi is itt jártunk. Egyik vasárnap délben érkeztünk, majd az ebéd elfogyasztása és a szállás elfoglalása után min­denki a város vagy a strand irá­nyába vette útját. Másnap reg­gel viszont már a sétány várt ránk. A raktárban magányosan álltak a kapák, a gereblyék és még sok-sok szerszám, melyek kezünk által széppé tették a sé­tányt. Persze akadt segítség is, s megbecsülték a munkánkat. Mi nagy jókedvünkben még egy kutyust is be szerettünk volna vonni a ténykedésbe. Az egyik reggeli szemétszedésnél akadtunk hű kísérőnkre Viktor, az eb „személyében”. Olyan furcsa, epekedő szemekkel né­zett, hogy megpróbáltuk mun­Az étkezés a Medves Hotel­ban, a szállásunk pedig a sal- góbányai faházakban van. Az első este jól telt, sőt mint meg­tudtuk, nagyon változatos program vár ránk a hét hátra­lévő részében. Többek között a Nógrád Megyei Hírlap fel­elős szerkesztője, dr. Sztrapák Ferenc és a lap más munka­társai is előadásokat tartanak. Egerben megnézhetjük a nyomdát, híranyagért pedig Balassagyarmatra, Felsőpe- ténybe és Kisterenyére men­tünk tegnap. Ezekről mind­annyian cikket fogunk írni. A színes program is mu­tatja, hogy a Nógrád Megyei Hírlap igen előrelátó, hiszen a mi örömünkre szem előtt tart­ják az utánpótlás nevelését. Reméljük, nem fogunk csa­lódást okozni! Kurucz Éva kára fogni. A szemetet beledob­tuk a hulladékgyűjtőbe, majd biztattuk Viktort, aki elég lel­kesnek bizonyult. Csakhogy épp fordítva értelmezte a fel­adatot. Ugyanis, sajnos, nem szedte a szemetet, hanem a ku­kából a földre szórta. így hát bármennyire is fájdalmas volt, meg kellett válnunk szorgos munkatársunktól. De természetesen mindig jöt­tek az újabb kalandok és az újabb humoros események. Ezek tették kellemessé és szó­rakoztatóvá ezt a két hetet. Zvara Enikő Táncsis Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakiskola Salgótarján írt a kisfiú. Már megint ot bántották. Pedig olyan jó volt, amikor hárman-négyen összekapaszkodtak, és a földön hemperegve püfölték egymást a tanterem közepén. De aztán be­jött a tanító néni, és öt szidta meg. Ót, aki semmi rosszat nem akart. Kicsit szégyellte is a könnyeit, sokszor mondták már, hogy egy férfi sosem sír. De hát ... ő még csak nyolcéves, még olyan hosszú út áll előtte. Az idő majd a könnyeket is felszá­rítja. Azóta sok év telt el, a kisfiú felnőtt, 17 éves tinédzser lett. Már motorozhatott, randizha­tott lányokkal, bulikba járha­tott, de nem sírhatott többé. A sok öröm mellett a ki­T appancs a becsületes ne­vem, és a malamutok szán­húzó nemzetségéből szárma­zom. Apai vérvonalamat Alaszkából, az anyait viszont hazai alomból származtatom. A papámról nem sokat tudok elugatni, mert a mamát is csak „olykor” látogatja meg. Bármi­lyen hős is, nem rendes apatí­pus. Kutyakörökben nem iga­zán népszerű, mert mindig be­leugat mások dolgába, aztán azok a mások is csak vén trottyként emlegetik. Ha én fel­növök, jól leugatom őket. Ráa­dásul a papámnak nagyon ha­rapós a kedve. A szép bundá­mat, a gyönyörű farkamat és az izmos lábamat azonban tőle örököltem. Gyönyörű mutáló hangomat a sok tojásnak köszönhetem. Nagyon szeretem a tojást. Alig várom, hogy megtojjanak a tyúkok, azonnal bevágódom a tojóba, és kihalászom a frissen tojt tojásokat. Még a leszámo­lás veszélye sem rettent. A tojás héját otthagyom az udvaron, mutatva, hogy a desszertet mel­lőzhetik a vacsorámból, mivel azt már előre elfogyasztottam. Gazdiék ennek nem örülnek. Szeretem az édességeket. Kis- gazdim mindig ad olyan édes, sebb-nagyobb fájdalmak egyre sűrűsödtek, s az élet napos ol­dalát eltakarták a fiú elöl. Ki tudja, talán ha sírhatott volna, a könnyek elmoshatták volna a fájdalmat. . . Élete utolsó délutánján mo­torra ült, s egy ismerős helyre hajtott. Gyakran járt oda, hi­szen ott lakott a barátnője, aki­vel csak néhány napja szakított. A tízemeletes ház legtetején rá­gyújtott egy cigire, s néhány perc alatt, míg a felszálló füst után nézett, végiggondolta egész életét. A cigaretta vége saját életé­nek a végét is jelentette. Lené­zett a tízemeletnyi mélységbe, elnyomta a csikket, majd meg­fordult, s háttal a mélybe ve­ropogós csontot, amit ők cu­korkának neveznek. Számolni még nem tudok, írni is csak (egy kicsit) akkor, ha fogják a lábamat, olyan ku- tyakaparás-félét vések a pa­pírra. Arra azért emlékszem, hogy sokan voltunk testvérek. Én voltam a legrosszabb kö­lyök, de én vagyok a legbát­rabb. Elsőnek jöttem a világra, azért vagyok ilyen erős és szép. Szépségemnél már csak a sze­rénységem nagyobb. Amikor kölyökkutya-ko­romban enni kaptam, étkezés után összenyaltam a gazdiékat, megköszönve a sok finom en­nivalót, őket használva szalvé­tául. Éjjel sokat csavargók, talá­lok csontokat és hazahozom, hogy főzzék meg nekem, de ők a kazánba dobják, én meg szo­morúan nézek a csontom után. Húsvétkor különösen tele volt a bendőm a sok ételmara­dékkal. Meg is háláltam ezt éj­szaka. Nem hagytam őket aludni, ugattam és vonítottam, ahogyan csak tudtam. Nyáron túl nagy volt a forró­ság. Szenvedtem a hőségtől. Gazdámék azt gondolták, jót tenne nekem egy hideg zuhany. Az öntözőkupából öntötték rám a hideg vizet. Rémületemben tette magát. Földet érése olyan volt, mint egy petárda robba­nása. Aztán csend lett. Égbeki­áltó, fájdalmas, tehetetlen csend. Véget ért egy élet, amelynek pedig értelmes folytatása lehe­tett volna. Nem maradt más be­lőle, csak néhány fénykép és néhány keserédes, fájó emlék. Hogy valójában miért tette? Senki nem tudja. M agával vitte a titkát egy másik világba, ahonnan már senki emberfiának nincs visszaút. Egy másik világba, ahol talán rátalál önmagára, és megtalálja a boldogságot a megbántott, megértésre és sze- retetre éhes, örök kisfiú. Csuberda Judit véletlenül egy vízzel teli kis- kádba ugrottam. Ekkor még jobban megrémültem. Futot­tam, futottam, végül kiugrottam a kerítésen, és egy fél napig haza se mentem. A gazdiék már aggódtak miattam. Amikor be­állítottam nagy loncsosan és éhesen, azt sem tudták, mivel kínáljanak. Ettől a naptól kezdve nagyon félek a víztől. Ha nem látnak, azért a sekély vizű patakokba bemegyek. Egyik éjszaka buliztunk a haverokkal, jó kis játszóteret ta­láltunk magunknak, a szomszéd veteményeskertjét. Amikor már meguntuk a hancúrozást, szét­széledtünk. A játék után éhe­sen, korgó gyomorral szédeleg- tünk a faluban, nem akartunk hazamenni. Felfedeztük, hogy a bolt előtt éppen akkor rakta le a tejes a tejtermékeket. Az őrizet­lenül hagyott finomságoknak megörülve, hozzáfogtunk lak- mározni. Minden kutya válasz­tott magának reggelit. Én tejfö­lös túrót reggeliztem. Azóta is szeretem a tejfölt és a túrót. Mindig nekem adják a tejfölös dobozt kinyalni. Sok farkcsóválás, kutyapuszi és pacsi! Pusztai Anett Alsótold Ének az eső után A zt hiszem, énekelni soha­sem késő. Adott esetben még éjjel fél tizenegykor sem. A Hotel Medvesben tanyázó másfél száz cserkész ugyanis éppen a jelzett időpontban tar­totta esti kóruspróbáját tábortűz mellett. Az egészben az a különös - vagy inkább örömteli -, hogy ők tényleg élvezték. A program ugyan ismerős volt - ha más­honnan nem, az úttörőkorszak­ból -, a lelkesedés viszont már kevésbé. Tábortűz, szalonna­zsír, pajtástalálkozó - a múlt fura emlékei. Tán azért is furák, mert az idő múltával nem volt mögöt­tük semmi, csak közöny. Mert sablonná váltak, kötelező ak­tussá egy-egy tábor során. Mindegy. Vasárnap éjjel szólt a dal. A székely himnusz is. Állva énekelte mindenki. Én is. Senki nem beszélt mellé: szó sem volt kisebbségvédelemről, végveszélyről, rontásról. Csak a dalról. S így volt ez jó. A Medves Hotel mellett még vagy húsz percig égett a tábor­tűz. Aztán a másfél száz cser­kész szépen elsétált. Aznap sok mindenféle rossz dolog nem történt meg... Csak élvezték az éjszakát. -sef­Szinte súlya lesz mindennek... Válaszolatlan kérdések Összezavart érzések Nem létező kétségek Bizonytalan lépések Gyilkos nézések Teljesíthetetlen kérések Érinthetetlen kezek Visszafogott könnyek Elfelejtett nevek Feszülő erek Be-begyógyuló sebek Megfejthetetlen jelek Vissza-visszatérő remények Üres tekintetek Végtelen percek Semmittevő tettek Veszélytelen veszélyek Hallgató mélységek Eltűnt nevetések Lassuló ébrenlétek Megtört lélegzések... Szinte súlya lesz mindennek - csak hevernek, hevernek a válaszolatlan kérdések. Godó Viktória Egy kicsi kislány Egy kicsi kislány táncol a réten, lengő haja suhan a szélben. Egy kicsi kislány táncol az éjben, aluszik körötte a természet szépen. Müller Orsolya 3. osztályos Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária Az oldal mondata „Képzeld el, amit kívánsz, kívánd, amit elkép­zelsz, teremtsd meg, amit kívánsz! ’ B. SHAW Mindenki másképp csinálja Már hat éve, hogy a balatonfüredi Tagore-sétány szépségét a salgótarjáni és környékbeli fiatalok munkájának is köszönheti. Minden nyáron kéthetes turnusokban váltogatják itt egymást a diákok, ahol a délelőtti, jól kibírható munka után várja őket a közös élmények sora és a kellemes vizű Balaton. TÁNCOSOK EDZÉSBEN - SALGÓBÁNYÁN. Az ócsai művelődési ház táncklubja tartott tíznapos edzó'táborozást a festó'i környezetben fekvő Medves Hotelban. A huszon­kilenc táncos napi két tornatermi edzésen vett részt Hájas Katalin irányításával. A fiatalok a minősítő táncversenyekre készültek fel. Fotó: Gyurián Tibor Kései rekviem egy aláhullott csillagért Csínyeim állatok és emberek között, avagy én vagyok a legrosszabb kutyakölyök Emlékeim a kastélyról, amelyben a szépséges királyné, Sissy is lakott Boldogan emlékezem vissza arra a háromnapos kirándu­lásra, amelynek fénypontja a schönbrunni kastély megte­kintése volt. Elsőként a Dunántúl neveze­tességeit láthattuk. Kellemes élményt jelentettek a győri templomok, a pannonhalmi apátság, a fertődi Ester­házy-kastély, Lenyűgöző lát­ványt nyújtott a „fészek”, melyben előbb a Csáky, majd az Ésterházy család élt. A gyö­nyörű park, a bámulatosan szép szobák, a bálterem, ahol a mennyezeti festményen látható az a hintó, amelybe a befogott lovak mindig a látogató felé „fordítják” fejüket. A következő nap harmatos reggelén indultunk a valami­kori Habsburg Birodalom szí­vébe, Bécsbe. A határátlépés izgalmait követően szemet gyönyörködtető üde kis falva­kon haladtunk át. Nickelsdorf és a többi település tiszta utcái, rendezett portái, muskátlis ab­lakai elbűvölőek voltak. Délelőttre járt az idő, amikor begördült autóbuszunk Bécs külvárosába. A további prog­ram városnézés volt. Láttuk az osztrák parlament épületét, a Burgot, Mária Terézia szobrát, a Huma bevásárlóközpontot. Délután a schönbrunni kastély felé vettük utunkat. Amikor még csak messziről láthattuk a kastélyt - melyet Mária Terézia építtetett, és leé­gése után Erzsébet, osztrák csá­szárné, magyar királyné újítta- tott fel -, már akkor is kellemes érzés töltött el bennünket. Be­léptünk a hatalmas kovácsolt­vas kapun a kastély meseszép parkjába. A park megtekintése után e pazar uralkodói lakot vehettük szemügyre. Elsőként egy hosz- szú-hosszú, piros szőnyeges márványlépcsőn mentünk fel, és az emeleten, a fogadóterem­ben találtuk magunkat. Ezután megnéztünk Ferenc József osztrák császárról és magyar királyról egy portrét, majd feleségéről, Erzsébetről (a magyarok védangyaláról) két festményt, amely meggyőzött legendás szépségéről. Látván a képeket, nem cso­dálom, hogy Ferenc József azon a bizonyos ischli ünnepsé­gen nem Helénát, hanem a még szinte kisleány húgát, a gyö­nyörű Erzsébetet jegyezte el. Az ifjú császárné és a férj édes­anyja, Zsófia főhercegnő sokat torzsalkodott, mert Sissy amel­lett, hogy rendkívül fiatal volt, követte liberális felfogású apja (Miksa bajorországi herceg) nyomdokait. Láthattuk a csá­szár dolgozószobáját, ahol meghozta Európát befolyásoló döntéseit, Az uralkodóház minden te­vékenységének külön szoba járt: hálószoba, öltözőszoba, reggelizőszoba, dolgozószoba, biliárdszoba, ebédlőterem, au­diencia-terem, dohányzóhelyi­ség és bálterem. Megtudtuk, hogy a kastélyban Erzsébet osztrák császárné készíttette az első fürdőszobát, mert azelőtt az uralkodók más módon tisz­tálkodtak, s inkább „liter­számra” használták a parfümöt. A szobák sokasága után be­mutatták a kastély oldalszár­nyát, ahol a melléképületeket helyezték el az uralkodók. Itt voltak az istállók, melyeket a 18. században uralkodott Mária Terézia építtetett, mivel ő ve­zette be az istállózó állatte­nyésztést a kiterjedt Habsburg Birodalomban. Életre szóló élményt jelentett számomra a fertődi és a schönbrunni kastély látványa. Mint a versenyen, ha ered­ményt hirdettek volna, én is olyan sorrendben láttam e pazar uralkodói és grófi lakokat. Elsőként a fertődi kastélyt, a Versailles mintájára készült legkisebb „uradalmat”, majd Schönbrunnt, a „2. helyezettet” tekintettem meg, és remélem, hogy egyszer talán titkos ál­mom is teljesülni fog, elláto­gathatok a francia Bourbonok csodálatos szépségű lakhelyére, Versailles-ba. Varga Zsuzsanna A TERMÉSZETÉRT. így rajzol Szabó Adrienn, a ba­lassagyarmati Szabó Lőrinc iskola 4. osztályos tanulója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents