Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-01 / 179. szám

1994. augusztus 1., hétfő SporTTüköR 11. oldal LABDARÚGÓ MAGYAR KUPA ORSZÁGOS SELEJTEZŐ CSOPORTMÉRKŐZÉSEK I. FORDULÓJA, KARANCSKESZI ÉS DUNAVARSÁNY Másfél ezren izzadták végig a kesziek vergődését a Dobroda partján Idegenben is fél tucat gólt rúgott a Stécé DUNAVARSÁNY-SBTC1-6 (0-3) Dunavarsány 300 néző, v.: Nagy I. SBTC: Oláh T. (Kresák) - Váradi, Sági, Kajli, Hómann - Lajkovics (Palaticzky), Oláh B., Rósa, Stark - Baranyi (Németh) Novák. Edző: B. Kovács Zol­tán. Gl. Török, ill. Stark (2), Lajkovics, Rózsa, Oláh B., Kajli. Sárga lap: Takács. Kiállítva: Nagylaki. Jók: Török, ill. Oláh T., Oláh B., Rósa, Kajli. 3. perc: Novák jobb oldalról elvégzett szögletrúgását köve­tően a kaputól 4 méterre álló Baranyi fejéről az utolsó pilla­natban szedte le a kapus a lab­dát. 31. perc: Végre beindult a fekete-fehér henger. Novák labdájával Oláh B. futott el a bal oldalon, kitűnően játszott Stark János középre és az érkező Lajkovics 14 méterről védhetetlenül lőtt a bal alsó sarokba. 0-1 35. perc: Lajkovics lendüle­tesen futott el a jobb oldalon, Rósához passzolt, aki ballal egyből kapura lőtt és a labda a kapus kezét érintve hullott a há­lóba. 0-2. 36. perc: Baranyi kitűnő át­adásával Stark lépett ki a védők közül, a kifutó kapust is elfek­tetve, a bal oldalról, az alapvo­nal közeléből elegánsan gurított az üres kapu közepébe. 0-3. 40. perc: Nagylaki csúnyán megsértette a játékvezetőt, ju­talma: piros lap. 48. perc: Jól kezdődött a má­sodik félidő. Oláh B. Lajkovics átadásával kiugrott a védők kö­zül, egy csellel becsapta a cse­reként beállt Mészárost, majd ballal biztosan lőtt a hosszú alsó sarokba. 0-4. 75. perc: Török-Kocsis ado­gatás után az utóbbi sarokba tartó éles lövését Oláh T. me­rész vetődéssel hárította. 76. perc: Rósa lefutotta vé­dőjét, kitűnően játszott középre és az érkező Kajli 8 méterről előrevetődve, csukafejessel küldte a labdát a léc alá. Még a Kajli Zoltán hazai szurkolók is önfeledten tapsoltak. 0-5. 86. perc: Palaticzky középről leadott nagy erejű lövése a ka­pusarok elé pattant, és az őrizet­lenül hagyott Stark biztosan he­lyezte az elfekvő kapus mellett a hálóba. 0-6. 88. perc: A mérkőzés végét váró Stécé-védők közül Török ugrott ki és lőtt Kresák háló­jába. 1-6. A mérkőzést végig az SBTC irányította, elsősorban gyors támadói okoztak sok zavart. A hazaiak erejéből csak egy-két ellentámadásra futotta. Az öt perc alatt kapott három gól és a kiállítás végleg megpecsételte sorsukat. B. Kovács Zoltán: - Jó fel­fogásban játszott a csapat. En­nek fogható fel a nagyarányú és biztos győzelem. Már sokfelé zörög a háló NAGYBÁTONY-PÁSZTÓ 2-3 (1-2), Nagybátony, 50 néző, Nagybátony: Reviczki (Csohány)- Vámos, Fodor, Nagy, Gazdag, Nádasdi, Szá­lai (Erhard), Veres (Tóth), Verebélyi, Hadusovszky, Ba­logh (Orosz), Szabó (Szőke). Edző: Sipkó Sándor. Pásztó: Juhász (Sipeki)- Szuhánszky (Kerekes), Andó (Ispán), Holtner, Visonvölgyi, Veres (Nagy L.), Varga (Nagy I.), Lipták (Szántó), Bácskái, Szabó. Edző: Szántó György. Gl.: Szalai (2), ill. Szabó (2), Bácskái. Jó iramú, színvona­las mérkőzésen nyert a har­madosztályú gárda. Sipkó Sándor JOBBÁGYI-HASZNOS 3- 6 (0-6), Jobbágyi, 200 néző. Hasznos: Koncsik- Kanyó, Pingiczer, Kisbenedek, Maksó, Jeremiás, Fösvény, Bognár, Dohonyi, Orosz, Ba­logh. Edző: Maksó Miklós. GL: Csemer B. (3), ill. Balogh (2), Bognár, Dohonyi, Jere­miás, Orosz. A nagy meleg el­lenére a hasznosiak az első félidő sziporkázó játékával simán nyertek. Tóth Sándor SKFC-NÓGRÁD VO­LÁN-KERESZTÚRI ZFC 4-2 (3-0), S.-tarján, v.: Hor- nyák, SKFC: Babják (Szabó)- Sándor, Hajdú, Szántó- Tu- rányi, Bozó, Králik (Eisler), Oláh S., Palkovits- Kakuk Zs., Oláh L. Edző: Horváth Gyula. Volán: Gyetvai (Toldi)- Juhász, Rigó, Kakuk (Carlos)- Mátyus, Surján, Nagy T„ Mocsányi (Sági), Németh Cs- Oláh S. (Girtl), Galbács. Edző: Gulyka Fe­renc. Gl.: Sándor (2), Oláh S., Oláh L., ill. Surján (2, mind­kettőt 11-esből). 4-0 is volt. Horváth Totó-eredmények A 30. játékhét hivatalos to- tóeredményei: 2 2 l‘ 1 1 1 x 1 x x 1 2 1 +1 : x Forma 1: tömegbaleset Az osztrák Gerhard Berger rajt-cél győzelmével ért véget a Forma-l-es autós világbajnoki sorozat hockenheimi Német Nagydíja. A rajt utáni óriási tömegbal­eset alaposan megritkította a 26 autót számláló mezőnyt. A hol­land Verstappen kerékcserére és üzemanyagfelvételre állt ki, s ez majdnem tragikus követ­kezményekkel járt. Valószínű­leg a szerelők hibájából ki­fröccsent a benzin, ami szinte azonnal be is robbant. A ver­senyzőt gyorsan kimentették a lángoló versenyautóból. Színtelen játékkal is nyolc gól a zsákban KARANCSKESZI - VASAS-ILZER 0-8 (0-4) Karancskeszi, 1500 néző, v.: Mártha. Karancskeszi: Herczegh J. - Ákos, Herczegh Z., Bobál, Barta (László T.), Mancsi, Streho, Polaneczky, Szilágyi (László V.) - Chovan, Szeles. Edző: Bandúr Mihály, szaktanácsadó: Dávid Róbert. Vasas - Ilzer: Sáfár - Juhár - Galasek, Jessy - Máriási, Herczeg Cs., Szenes, Simon - Vincze (Claude), Jován, Borgulya (Földes). Edző: Mészöly Kálmán. Sáfár a levegő' ura, lehúzza a labdát a támadók elől Az első percekben csak kós­tolgatták egymást a csapatok. A Vasas a kisméretű pályától és a talajtól tartott, a Karancskeszi pedig NB I-es ellenfelétől. Öt percnek kellett eltelnie az első kapura lövésig. Ennek vég­rehajtója a Vácról igazolt Si­mon volt, de nem túl erős lövé­sét Herczegh J. vetődve védte. Veszély nélküli játszadozá­sok közepette a 11. percben szerezte első gólját a Vasas. Herczegh Z. a 16-os oldalvona­lánál meglökte Jovánt, s Mártha játékvezető a nézők többségének nagy derültsége közepette meglepetésre 11 -est ítélt. A büntetőt Galasek a gánsan passzolt a bal alsó sa­rokba. 0-3. A középkezdés után Pola­neczky egy látványos csellel beültette a „hintába” az előbbi gól szerzőjét, aki belerúgott a keszi játékosba. A játékvezető azonnal felmutatta a sárga kár­tyát a Vasas játékosának. A sárga lap „kiosztása” után Borgulya mérgében a jobb alsó sarokba bombázott. 0-4. Szünet után 6 percet kellett várni az újabb Vasas-találatra. Ennek szerzője Jován volt. 0-5. A 70. percben a csereként beállt Claude volt eredményes öt méterről. 0-6. Egy perccel később szépség­díjas gólt ért el a Vasas. Máriási húzott el a jobb oldalon, élesen középre lőtt, és Földes „Mé- szöly-módra” fejelt a hálóba. 0-7. Tíz perccel a vége előtt Si­mon állította be a végered­ményt. 0-8. A Karancseszi nem kénysze­Szünetben Streho lábát frissítgetik Jean Claude jobbra mozduló kapus mellett, a kapu bal oldalába lőtte. 0-1. A gólt követően a Keszi is próbálkozott egy-egy ellentá­madással. Egy ilyen után a 20. percben nagy lehetőséget mu­lasztottak el Strehóék. Igazi tű­zijátékot rendeztek a Vasas ka­puja előtt. Az ötösön többször is ide-oda pattogott a labda, Chovannak és Polaneczkynek többször is lehetősége lett volna a góllövésre, ám lövéseik mindig elakadtak valamelyik védőben. Végül Streho 7 méter­ről leadott lövését védte Sáfár lábbal! Nagy egyenlítési lehe­tőség maradt kihasználatlanul. Fél óra elteltével Vincze egy csellel becsapta Herczegh Z.-t, majd a 16-os sarkából a hosszú sarokba lőtt. 0-2. Két perccel később Szenes mesterien tálalt Jován elé, a Vasas centere kapásból Her czegh J.-t találta telibe. Szép je­lenet volt! A 40. percben Borgulya ele­Mészöly Kálmán rítette különösebb ellenállásra a Vasas-Ilzer csapatát. Az NB-I-es fővárosiak rúgtak ugyan nyolc gólt, de nem káp­ráztatták el a szépszámú Ka- rancs-völgyi közönséget. Jók: Herczeg Z., ill. Juhász, Galasek, Jován, Simon, Borgu­lya. -pige­MOLDÁVIÁBAN JÁRTUNK SALGÓTARJÁNI LABDARÚGÓKKAL - MESTERSÉGÜK CÍMERE: A SZEGÉNYSÉG (1. RÉSZ) Autóbuszoztunk a Kárpátok szent bércei között, s ámultuk a csodát Nem is olyan régen, talán még két éve sincs, hogy a televízió, a sajtó, a rádió híradásaiban mindennapos eseménynek számított a Moldáviáról szóló híradás, ahol a fegyverek ropogása volt a fő téma. Aztán ezek a hírek sorra elmaradtak, feledésbe merültek, és egyre kevesebbet hallottunk a Kárpáton túli területen élő emberekről, a Dnyeper vidékéről. A Bisztrica-völgy vízzáró gátja fél balatonnyi vízmennyi­séget rejt a gát mögött Fotó: pige Mígnem a tavasz elején a Salgó Öblös Faipari SC vendé­gül látta Magyarországon a moldáv első osztályú Kalaras gárdáját, akik hírül adták, hogy élnek, léteznek és sportolnak Moldáviában az emberek. Nos, ennek a csapatnak egy­hetes honi tartózkodását viszo­nozta a közelmúltban az üveggyári focicsapat. Az Öblös gárdája lényegé­ben a felkészülési időszakban dolgozni, edzőtáborozni ment Moldáviába, mégis mindenki kíváncsian nézett az út elé. Va­jon milyen helyre utazunk? Va­jon milyen emberek a moldo- vánok? Mert tudtuk, hogy az országot főleg románok lakják! Nos, várakozással és kérdé­sekkel teli sportos delegációnk elindult kelet felé, hogy „felfe­dezze” azt a területet, ahol an­nak idején elődeink, az ősma­gyarok csak úgy, minden lete­lepedési szándék nélkül keresz­tüllovagoltak. Autóbuszunk huszonhat órán keresztül - kisebb pihenőket közbeiktatva - egyhuzamban dübörögve „repítette” 26 tagú delegációnkat végcélunk, Kala­ras felé. A társaság megcsodál­hatta a Kárpátok meredek hegyvonulatát, a völgyek ro­mán településeit, a Kárpáton túli falvak furcsaságait. Azzal tisztában voltunk, hogy Románia, amennyivel ke­letebbre van a fejlett nyugati ál­lamoktól, mint Magyarország, annyival elniaradottabbak a fej­lődésben. Ám az feltétlen meg­lepett bennünket, hogy végig az úton, amerre csak elhaladtunk, rengeteg építési területtel, félig felhúzott, építés alatt álló ház­zal találkoztunk. Úgy tűnik, keleti szomszéda­ink a gyéren csordogáló kül­földi segítséget ingatlanállo­mányuk bővítésére használják fel. Az építkezések minőségé­ről azonban már nem akarok különösebben szólni, mert az kívülről is látszik, hogy az öt­venes, hatvanas évek európai stílusának megfelelően épített négy-ötszintes, emeletes házak csak úgy össze vannak csapva. A finom szakmát igénylő el- dolgozásoknak nyomát sem le­het látni. Ahogy távolodtunk kelet felé, úgy tapasztaltuk az egyre* nagyobb különbséget a ma tár­sadalomkultúrája és a hatvanas évek életvitele között. Mert a Kárpáton túli területeken a lá­tottak inkább ez utóbbit idéz­ték. Egy pár példa: a nagyobb hegyek között a falvak közötti tömegközlekedés lebonyolítá­sára traktor vontatta pótkocsik szolgáltak. Igaz, ez mind zárt volt. A hegyvidékekre jellemző állattenyésztés jó szemléltetője volt a terület. Szarvasmarhák, juhok, lovak, egyre keletebbre kecskék. Főleg a hegyoldalak legelőit „simítgatták”. Ám éj­szakára - mivel fedett istállók nincsenek - az út menti árok­ban, a kerítések mellett, uram bocsá' - a közúton heverésztek. (Folytatjuk) -pilinyi-

Next

/
Thumbnails
Contents