Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30-31 / 178. szám

6.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Élet - képek f' r J r- r V 1994. július 30-31szombat - vasárnap R £A — f rn •fi u j s r vVjXll Arcok-harcok 9.oldal Mozaik lO.oldai Hobbi 11.oldal KULTÚRA - MŰVÉSZET 5. oldal SZERTE ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN VENDÉGSZEREPEL A NÓGRÁD TÁNCEGYÜTTES A Kárpát-medence és a palócok folklórját táncolják A Nógrád táncegyüttes 1975-ben alakult Salgótarjánban, a ma­gyarországi néptáncmozgalom élvonalához tartozik. A televí­ziós- és fesztiváldíjak mellett művészi munkájuk elismeréseként egyebeken kívül megkapták a Kiváló Együttes címet. Külföldi útjaik során eljutottak Európa szinte minden országába és Iz­raelbe. Céljuknak tekintik a magyar paraszti tánc és zenei folk­lór még élő hagyományainak felkutatását. Ezt a nemzeti értéket igyekeznek a legalaposabban elsajátítani, és hűen bemutatni. Májusban a Nógrád megye bemutatkozik Prágában című gazdasági és kulturális rendez­vénysorozat programjaként több sikeres fellépésük is volt. Jelenleg Franciaországban, bre- tagne-i Concarneau városában július 28-ától augusztus 1-jéig zajló nemzetközi néptáncfesz­tiválon vesznek részt a Salgó­tarjáni Városi Önkormányzat támogatásával. Itt négy éve már fellépett az együttes. Utána hamarosan Szlovákiába utaz­táncoltunk. Jómagam öt éve ke­rültem Salgótarjánba. Előttem Mlinár Pál és felesége, Kola- rovszlcy Mária foglalkozott szintén Rimóc és a Galga mente anyagával. Ez évben fe­leségemmel, Hájasné Nagy Anikóval Domaháza és kör­nyéke táncaival foglalkozunk. Önerőből gyűjtünk. Ebből az anyagból szeretnénk kiadványt is készíteni. A Nógrádi Mecé­nás Alapítvány támogatásával talán sikerül most kiadni ezt az A Nógrád táncegyüttes nagy sikert aratott Prágában A Düvó' népzenei együttes most Amerikában turnézik nak, ahol az augusztus 12-én és 13-án rendezett Prievidzai Vá­rosi Fesztivál szereplői közé tartoznak. Idehaza többek kö­zött fellépnek a budai várban augusztus 19-én rendezett Mes­terségek Ünnepe fesztiválon, szeptember 4-én a Kecskeméti Városi Fesztiválon, és termé­szetesen Nógrád megye bemu­tatóin, amelynek szervezésébe is bekapcsolódnak. Az együttes művészeti veze­tőjével, Hájas Tiborral beszél­gettünk.- Milyen táncokkal lépnek a hazai és a nemzetközi kö­zönség elé?- A Kárpát-medence folklór­ját táncoljuk, és természetesen a palóc terület táncait is. Reper­toárunk annak függvényében gazdagodik, milyen anyagokat tudunk föltárni.- Önállóan is gyűjtenek?- Igen, ez már szintén ha­gyomány. Például 1992-ben Szmolenszky Gábor és Dénes Annamária a rimóci anyagot gyűjtötte, amit Prágában is anyagot. Számos hang- és vi­deófelvétel is készül, ehhez a Magyar Tudományos Akadé­mia Zenetudományi Intézete szakmai segítséget nyújt.- Vagyis, anyagi feltételeik nem rózsásak?- A táncház, amely az ottho­nunk, városi kultu­rális intézmény, jól­lehet regionális szakmai fórumként működik. A műkö­désre a város adja a pénzt. Tisztázni kellene, városi vagy megyei intézmény vagyunk-e. Most „áthidalásként” együttműködünk a Nógrád Megyei Közművelődési Központtal, ez eredményesnek bi­zonyul. De a jövő­ben tisztázni kel­lene helyzetünket. Annál is inkább, mert tevékenységi körünk meglehető­sen tágas. A megyei művelő­dési központ és á táncház pél­dául a Rárósi Fesztivál, a Bu- jáki Vasárnap, a hollókői Palóc Szőttes Népművészeti Fesztivál fő szervezői közé tartozik. A losonci Csemadokkal közösen szervezzük a nemzetközi gyermektábort Szlovákiában, Abroncsoson augusztus 23-ától 28-áig. Szeptembertől pedig ismét kezdődik az új tanév, gyermek- és felnőtt együtte­seknél dolgozunk, tanítunk, egyebeken kívül Karancslapuj- tön, Sóshartyánban, Magyar- gécen, a salgótarjáni Jurij Ga­garin Általános Iskolában.-Térjünk vissza az együt­teshez. Hogyan zajlanak a hétköznapjaik?- Az együttes folyamatosan dolgozik. Jelenleg 45 tagja van, heti három nap próbálunk. Együttesünket is évről évre újra kell építeni, évente mintegy ti­zen hagyják abba a táncot. A Düvó népzenei együttessel együtt dolgozunk. Ők azonban júliusban és augusztusban a százhalombattai Forrás tánc- együttessel az USA-ban és Me­xikóban lépnek föl, ezért tánc- együttesünket most az egri Gajdos zenekar kíséri. -mér Színes, táncos forgatag a prágai Köztársaság téri szabadtéri színpadon Fotók:Rigó Lipthay-emléknapra készülnek Szécsényben L ipthay-emléknapot rendez Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban szeptem­ber 17-én a Nógrádi Múzeu­mok Igazgatósága, Szécsény Város Önkormányzata és a Magyar Rovartani Társaság. Az emléknap programja most készült el. A megnyitó a Kubinyi Fe­renc Múzeum nagytermében lesz, itt dr. Simán Katalin múzeumigazgató és Varga Tibor, Szécsény polgármes­tere mond beszédet. Utána a Kastélyok és lakói című tévé­filmből vetítenek részleteket, majd Lipthay Bélára, a magánemberre emlékezik Lipthay Endre és Kékkői László, a lepkék kutatójáról pedig dr. Mészáros Zoltán egyetemi tanár, a Magyar Ro­vartani Társaság elnöke tart előadást. Az ősnövények gyűjtőjéről dr. Hír János, a pásztói múzeum igazgatója szól. Ez alkalommal Lipt- hay-emlékkiállítást nyit meg a múzeumban dr. Simán Kata­lin igazgató, s Lipthay Bálint emléktáblát leplez le. Megko­szorúzzák Lipthay Béla sírját is. Báró Lipthay Béla 1892. május 28-án született a bánáti Lovrinban főnemesi család gyermekeként. Tanulmányait Bécsben és Zürichben vé­gezte. Az első világháborút elejétől végéig frontszolgá­latban töltötte. 1918. novem­ber 30-án feleségül vette Odescalchi Eugenie-t. 1920-tól szabad idejét a lepkék tudományos tanulmá­nyozásának szentelte. Kuta­tási területe a Bánát és a I Déli-Kárpátok magas hegy- j ségei. Szakmai munkája során | kiterjedt nemzetközi kapcso­latrendszert épített ki, és 40 ezer darabos gyűjteményt állí­tott össze. C saládjával 1944-ben tele­pült át Magyarországra, és megvásárolta a szécsényi Forgách-kastélyt. 1950-ben alkalmazottként elhelyezke­dett a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Itt lepkegyűjte­ményét 60 ezer darabra gya­rapította, és 1200 darabos ős­növénytani gyűjteményt állí­tott össze. 1968-tól 1974. március 16-án bekövetkezett haláláig nyugdíjasként tevé­kenykedett. A Pipis-hegytől Kanadáig Kasza Marton Lajos családjával szü­lővárosában, Salgótarjánban Kasza Marton Lajos kanadai magyar költő, író, erdész, ma­gánvállalkozó, a kanadai magyar írószövetség el­nöke. Salgótar­jánban sokan ismerik, hiszen 1939. április 21-én itt szüle­tett, az acélgyári úti iskola röpí­tette világgá, csa­ládja ma is itt él. Igaz, korán el­ment hazulról. Szentesen érettsé­gizett, s 1957-ben hagyta el az or­szágot. Verseiben mégis itthon van. Salgótarjáni ta­lálkozásokon gyakran emlegeti a gyerekkort, a nógrádi tájat. Nemrég is sze­retettel emlékezett Ruzsik Mi- hályra, akivel gyerekkorában sokszor járták együtt az erdőt. Lírájának csaknem fele nem vé­letlenül természetleíró vers. Ennél többet csak a szerelem­ről, az elhagyott szülőföldről ír. Első verseskötete Ostor és val­lomás címmel 1988-ban látott napvilágot Torontóban. Azóta több könyvet is kiadott, és rendszeres szereplője a kanadai magyar írók antológiáinak is. Egyikben megjegyzi:„A Pipis tetejéről sóvárogtam mindig a Mátra felé kéklő messzeséget. Ma nem sóvárgok. Ma már a távollétet élem...”. Ma szép em­lékező verseket és prózai val­lomásokat ír Salgótarjánról. A távoliét csupán földrajzi.-th Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény cigányasszony... A Mesék-Mondák-Történetek sorozatában jelentette meg az Akadémiai Kiadó a Szalon­nafa című, elsősorban hat-ti- zennégy éves gyermekeknek szóló könyvet. Varsányi ci­gány népmeséket tartalmaz, Berki János és családja el­mondásában. Tanulságok és szépségek Ez a könyv régóta ott van a könyvesboltok polcain, pedig különösen a nógrádi olvasók számára nagyon is sok tanulsá­got és szépséget hordoz. A me­séket Görög Veronika gyűj­tötte, aki az utószót is írta Berki Jánosról és a varsányi cigány­ságról. A gyűjtésben Grabócz Gábor és Ve kérdi József műkö­dött közre. A cigány nyelvű szövegeket szintén Grabócz Gábor fordította és gondozta, aki a könyv gyönyörű illusztrá­cióit is készítette. A típusmuta­tót Kovács Agnes és Nagy Ilona, a sorozat szerkesztője ál­lította össze. A fedél hátlapján látható fényképek Berki János­ról és fiatal közönségéről Kő­bányai János munkái. Görög Veronika tanulmány­nak is beillő utószavából úgy­szólván mindent megtudhat az olvasó a gyűjtés körülményei­ről, Berki Jánosról és családjá­ról, a varsányi cigányok min­dennapi életéről, kapcsolatuk­ról a falu nem cigány lakossá­gával, megélhetésükről, anyagi és kulturális helyzetükről. Van, ami jobban szól cigányul Sajnos, a hetvenes-nyolcva­nas évek óta a helyzet sokat vál­tozott, több vonatkozásban hát­rányosan. Nehezebb lett e kö­zösség megélhetése, sorsa is. Varsány lakosságának kilenc százaléka volt ci­gány 1979-ben. Ok a magyar ci­gány (romungro) csoportba tartoz­tak, miként a ma­gyarországi cigá­nyok 71 százaléka is. A romungrók eredetileg cigány nyelvűek voltak, akik a 19. század közepe és a 20. század eleje kö­zött többségükben áttértek a magyar nyelvre. Cigányul tudó romungrókat ma már inkább csak a zártabb nógrádi és Pest megyei közössé­gekben találni. Berki János cigá­nyul és magyarul A nógrádi cigány meséskönyv címlapja is mesél, de van, amikor megjegyzi: „Ez jobban szól cigányul.” „Ha összevetjük Berki mese­kincsét egy oláh cigány mese­mondóéval, nagy különbsége­ket találunk” jegyzi meg Görög Veronika. - „Ez utóbbi fő je­gyei a fantáziagazdagság, ötle­tesség, szertelenség, a nagyfokú improvizáció. Ezzel ellentétben Berki meséit az egyszerűség, visszafogottság, a harmóniára, kiegyensúlyozottságra való tö­rekvés jellemzi. Az oláh cigány mesemondás szertelenebb, csa- pongóbb, Berkié inkább „klasz- szicista.” Családbéli mesemondók Berki .János és legidősebb lánya, Ildikó, továbbá Ildikó férje, Kökény József {ők néhány mesét mondtak) legtöbb meséje úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény cigányasszony...esetleg cigányember, vagy csupán egy nagyon szegény ember, ritkáb­ban egy nagyon gazdag ember, hébe-hóba egy-egy király. Mondhatni, a legtöbb nép­mese így kezdődik, miben van akkor a különbség? Elsősorban a mesék megformálásában, a mesehősök sorsának alakításá­ban. Sokat tanult a régi öregektől Néha ismert magyar népme­sék, vagy éppen Benedek Elek meséi jelentik az „alapot”, ame­lyekre Berki János csodálatos mesetörténetei „ráépülnek”. Sokat tanult pilinyi nagybátyjá­tól, de a régi öregektől is. Természetesen - mint min­den mesében - ezekben is győz az igazság, a hősök pedig, a so­kat szenvedettek, ma is élnek, ha meg nem haltak.. . -th

Next

/
Thumbnails
Contents