Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
6. oldal Nők Világa 1994. július 27., szerda FELESÉGEK VÁLASZOLNAK Elhagyjam őt vagy vele maradjak? • Ha felbomlik a házasság, mi lesz a gyerekkel? Mindannyiunkkal előfordul, hogy féljünk viselkedését tapasztalva néha arra gondolunk: jobb lenne egyedül. Sok nőnél a gondolatot tett követi, inkább választják a magányt, az egyedüllétet, mint a kényszerű e- gyüttélést. A döntés azonban soha nem könnyű. Hiszen ott vannak a gyerekek, a sok-sok közös emlék. A megkérdezett asszonyok nem tervezik, hogy válással vernek véget többéves, több évtizedes házasságuknak. Kérdésünk ezúttal az volt: miért nem? Mária: Nem azt mondom, hogy soha nem jutott eszembe a válás, de az biztos, hogy igazán komolyan soha nem gondoltam rá. Nagy szerelem volt a miénk, a férjem több évig udvarolt nekem, s a mi időnkben még elképzelhetetlen volt, hogy a házasság előtt legyen köztünk valami. Az évek során összetörődtünk, nagyobb viharok nélkül átvészeltünk több mint 20 évet. Nem hiszem, hogy másokénál jobb vagy rosszabb a mi házasságunk. Megvagyunk. A válás szerintem nem megoldás. Agnes: Tanítónő vagyok, az osztályomban sok az „elvált szülők gyereke”. Érzékenyebbek, sérülékenyebbek, mint a teljes családban élők, a tanulásukban is meglátszik, ha valami bántja őket. Ha rájuk nézek, mindig a saját gyerekeimre is gondolok. Nem jöhet semmi olyan rossz, ami arra késztetne, hogy a gyerekeimet megfosz- szam az apjuktól. Márpedig én a válást így fogom fel. Margitka: Nem lehet elég okos az ember gyereke! Lehet, hogy az elején kellett volna szétmenni, de most már minek? A gyerekek megnőttek, elkerültek otthonról. Az öregemmel el-eltelnek a napok. Meg aztán, mire is válnánk el? Annak oka kell legyen. A mai fiatalasszonyok semmit se szeretnek csinálni. Csak váiják haza a pénzt, bejárónőjük van, aki helyettük takarít. Én mertem volna azt mondani, hogy nem bírom a munkát! Agyon is ütött volna az uram! Etelka: Nem válók, s remélem, a férjem sem akar, mert nem tartom jó megoldásnak. Lehet, hogy kevesebb gondom lenne, ha nem kellene a férjemről is gondoskodnom, de irtózom a magánytól. Meg nem is adott okot arra soha, hogy komolyan elgondolkodjam azon: el kellene válnom. Hosszú elmélkedések a hitvesi ágyban Egy amerikai felmérés szerint a férjeket semmi sem idegesíti jobban, mint az, ha kedves nejük a hitvesi ágyban a legalkalmatlanabb időben kezd el a világ soráról, mindennapi nyűgeiről, vagy a szomszédék új autójáról elmélkedni. Az a tapasztalatuk ugyanis, hogy a gondolatok és szavak ilyenkor addig-addig áramlanak, míg a féijnek elmegy a kedve hitvesi „kötelessége” teljesítésétől. A nőket azonban ez egyáltalán nem zavaija, számukra ugyanis a hitvesi ágy nemcsak a nemi élet színtere, hanem a gondolkodás és elmélkedés hona is. Nekik semmi nem esik jobban, mint végignyújtózni az ágyon, s mondani, mondani egyre. Ha a férj nem elég türelmes, lelke rajta. A felmérés egyébként arra nem tért ki: hogyan viselik el a nők azt, ha lelkileg, testileg felkészülve várják a hitvesi ágyban hű párjukat, ők azonban mérhetetlen fáradságukra hivatkozva falnak fordulnak, s elalszanak. • A felmérés szerint az amerikai férfiak egy darabig türelemmel hallgatják hitvesüket, majd csüggedten veszik tudomásul: bizony ez az édes alkalom is odalett. A nemek egyenlősége csak vágyálom Sok amerikai lány nem érzi jól magát az iskolában, mert a tanárok többször feleltetik a fiúkat és többször dicsérik meg őket, mint a lányokat. Egy idő óta mind több helyen szűnnek meg a vegyes osztályok. A női főiskolák száma is szaporodik. A legutóbbi három évben erőteljesen növekedett azoknak a hallgatóknak a száma, akik a nők számára fenntartott 84 főiskola egyikébe iratkoztak be. Persze ezeknek a hölgyeknek a száma még mindig csak néhány százalékát teszi ki annak a hétmillió fiatal leánynak, akik az Egyesült Államok főiskoláiban tanulnak. Az amerikai iskolaügyi törvény 1972-ben nyitotta meg lányok számára a fiúk által látogatott osztályok ajtaját. „Közel negyed évszázaddal a koedukáció után azt tapasztaljuk, hogy ez nem oldja meg a tanulás problémáit” - mondta Janet Lavin, a Wellesley College tanára. A lányok nem csak arról panaszkodnak, hogy tanáraik hátrányosan kezelik őket, hanem félnek a szexuális zaklatástól is. S jellemző módon a „Hillary Clinton-hatás” is szerepet játszik. A First Lady is nők számára fenntartott egyetemen végezte tanulmányait. Az új irányzathoz tartozik, hogy számos nyilvános iskola 6- 7-8. osztályában a lányok és a fiúk külön-külön vesznek részt a matematikai és természettudományi oktatásban. Ezek azok a tárgyak, amelyekben a fiúk az országos statisztika szerint felülmúlják a lányokat. A vegyes iskolai osztályok megszüntetésének irányzata azonban éles bírálattal is találkozik. A nők jogaiért harcoló Polgári Szabadságok Szövetsége nyilatkozatban ítélte el az új irányzatot., Jkz igazságtalanságok megszüntetése végett a tanárokat kell megfelelően képezni, és nem a tanulókat szétválasztani” - hangzik a nyilatkozatban. A szövetség akciót indított, hogy a kongresszus törvény- javaslatot fogadjon el, amely kimondja a nemek egyenlőségét az iskolákban. Az,oldalt szerkeszti: Ábrahám Eszter Félre a kebeldúsító pasztillákkal! Ne irigyeljék telt keblű társnőiket a szolidabb, kisebb domborulatok tulajdonosai. A foglalkoztatást és az egzisztenciák alakulását vizsgáló angliai felmérés egyik tapasztalata szerint azok a hölgyek, akik csupán kislányos idomokkal rendelkeznek, általában gyorsabban haladnak a karrier útján, hamarabb kerülnek vezető beosztásba, mint azok, akiket elől-há- tul hangsúlyosan nőies alkattal áldott meg a természet. Albert Mehrabian munkapszichológust a felmérés adatai egyenesen arra késztették, hogy nyomatékosan javasolja: a nagy mellbőségű női munkatársak bő kosztümkabátokkal töltsék föl gardróbjukat, s hivatali foglalatosságaik, tárgyalásaik alkalmával lehetőleg csak ezeket viseljék. így talán ellensúlyozhatják hátrányukat a legalábbis Angliában általában intelligensebbnek, törekvőbbnek tartott, fiú- sabb alakú kolléganőkkel szemben. Családterápiás világkonferencia lesz Nemcsak az egyén problémáival, gondjaival, hanem kapcsolataival is foglalkozik a pszichoterápia egyik ága, a családterápia. A családtag betegsége a mikroközösség működését befolyásolja, így azokat a sajátos okokat kutatják, amelyek a családi környezetben, a tünetek kialakulásában vagy fennmaradásában szerepet játszanak - mondta Rátay Csaba, a VI. családterápiás világkonferencia elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet az augusztusi családterápiás világkonferencia előkészületeiről tartottak. Az augusztus 20-24-e között Budapesten megrendezendő világkonferencia a nemzetközi családév egyik legjelentősebb hazai rendezvénye lesz. A Nemzetközi Családterápiás Szövetség által támogatott rendezvényt a Magyar Családterápiás Egyesület és a Magyar Pszichiátriai Társaság szervezi azzal a céllal, hogy a kisközösségek, a szegények, a kisebbségek, az üldözöttek problémáival foglalkozzanak. A világkongresszust augusztus 18—20-a között regionális tanácskozások előzik meg. így nyolc magyar városban, illetve a határon túl Kassán, Marosvásárhelyen és a horvátországi Varazdinban rendeznek konferenciákat. GYEREKEK! KI MIBEN TUDÓS? A képességfejlesztést korán kell kezdeni • Előbb csak dobolnak, aztán egyszer csak zenekart alapítanak. így megy ez. Tucatnyi felmérés bizonyítja hazánkban, hogy a kisgyermek- korban elkezdett képességfejlesztés olyan előnyhöz juttatja a gyerekeket, ami egész további életükre hatással lesz. Különösen igaz ez a zenei nevelésre, elég csak Kodály Zoltán sokak által vallott és idézett gondolatára hivatkoznunk: a gyermek zenei nevelése már az anyaméhben megkezdődik. E megállapítás minden emberi képességre igaz! Minél korábban engedjük a gyerekben rejlő lehetőségeket kibontakoztatni, annál köny- nyebbé tesszük számára az iskolát, s általában mindent, aminek műveléséhez ész, szív, tehetség és kitartás kell. ANYA, ÉN MÁR NAGYLÁNY VAGYOK! Játszani és dolgozni is engedjük őket • Mindent együtt. Előbb-utóbb a gyerek is beletanul. Anya mos, főz, takarít, porszívózik, mosogat, teriget, pa- lántáz, öntöz vagy éppen olvas. Két-három éves kislánya pedig mindenben utánozza. Vagy legalábbis szeretné. Ebből aztán gyakran kalamajka támad. A poharat, a tányért eltöri, a vizet, a mosóport kiönti, a kerti ágyá- sokat összemászkálja. Aztán magára keni az összes rúzst, púdert, krémet, amit csak talál a fürdőszobában. Végül felhúzza anyja egyetlen jó cipőjét, kijön a szobából és ártatlanul megkérdezi: Szép vagyok? Ügyes vagyok? Az edzettebb idegzetű anyák ilyenkor nevetnek egyet, s miután megdicsérték és elismerték kíváncsi és utánzó kedvű kislányukat, mindent a helyére pakolnak, rendbe tesznek, s végül egy kicsit megdorgálják az ifjú hölgyet: Máskor előbb kérdezd meg tőlem, hogy mit szabad csinálni! A kevésbé türelmes, vagy fáradtabb anyák rárivallnak a gyerekre: Mit csináltál már megint! Nem megmondtam, hogy te ehhez még kicsi vagy? Á megszeppent gyerek nem tudja, mit tegyen. Hiszen jót akart, azt csinálta, amit az anyjától látott. Szerepet játszik, mint mindany- nyian születésünk óta. Kipróbálja a képességeit, kipróbálja, milyen is nagylánynak, anyukának lenni. S ez egyáltalán nem baj, sőt! Szükséges, bár gyakran kényelmetlen és kellemetlen. Mégis, akkor jár el helyesen a fáradt mama, ha engedi a csöpp lányt, hadd tegye! Megéri a fáradságot, hiszen ügyesebb, okosabb lesz.
