Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23-24 / 172. szám
1994. július 23-24., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi 11. oldal Bélyegsorozat az amerikai labdarúgó-világbajnokság alkalmából UBDARÜGO-VILAGBAJNOKSAtí Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére 1894. június 16-án, Párizsban határozták el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság létrehozását. Ennek a szervezetnek az a feladata, hogy sikeresen megszervezze az újkori LABUAH ÚOÖ-VILASBAJNOKSAG olimpiai játékokat. Az ötletével világhírűvé lett báró szerint: „A nemzetközi kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játékok modem formában ugyan, de a régi keretek megtartásával LABDARÚGÓ -VILÁGBAJNÜKSÁG nemzetközi alapon életre keljenek.” A NOB centenáriuma alkalmából a Magyar Posta négycímletű bélyegsort adott ki. A tizenkét forintos címleten az első olimpiai érmét és a barcelóniai aranyérmet láthatjuk; az egyik 19 forintoson az athéni híres fehér márvány stadiont mutatják be, míg a másikon az olimpiai játékok szimbólumait az ötkarikát, az olimpiai lángot, valamint a versenyzők jelmondatait jelenítik meg. Az itt bemutatott három bélyegen a mozgalom alapítójának a portréja, az első olimpia ezüst-, illetve a legutóbbi aranyérme, valamint Athén fehér márvány stadionja látható. A bélyegsorozat Molnár Ottó tervei alapján az Állami Nyomda Rt.-ben készült 650 ezer példányban. Ha foci, akkor Amerika - a világ labdarúgói - sajnos a magyarok nélkül - az Amerikai Egyesült Államokban randevúztak, hogy eldöntsék ki nyeri 1994-ben a Világkupát. Az alkalomból számos ország adott ki bélyeget, bélyegsorozatot, blokkot. A mi postánk szintén sorral emlékezik a sporteseményre, amelynek érdekessége, hogy a labdarúgás népszerűsítése mellett bemutatja az amerikai filmművészet és rockzene legnagyobbjait: Marilyn Monroe, Elvis Presley és John Wayne személyében. Á bélyegsorozat Varga Pál grafikusművész tervei alapján 700 ezer példányban készüit a Pénzjegynyomda Rt.-ben. Vasárnaptól már ismert a labdarúgó-világbajnokság végeredménye is. A Los Angeles-i döntő Brazília és Olaszország párharcát hozta. Nagy küzdelem után tizenegyesek döntöttek a dél-amerikaiak javára. Öreg Európánk alulmaradt.- Juhász A sötétvölgyi vezérkos utolsó ugrása A pásztói 28 éves Válóczi János a helyi városi NIMRÓD Vadásztársaság tagja. Ahogy megnősült, Kozárdról került a városba. Közel tízéves kapcsolata van a vadászattal. Kezdetben - mint sokan mások - ő is a hajtok táborát erősítette. Majd három évvel ezelőtt a vadásztársaság felvette tagjai sorába. Már nem volt menekvés, a „vadász légkör” őt is megfertőzte, és megvásárolta első 3007-es Zastava golyós fegyverét. Salgótarjánban két évig volt bérkilövő. megszerezte a zsákmányt. Véget ért a délutáni szeánsz, már az elakadt lemezjátszó hangja sem ismétlődött a fülemben. Istenem, nem vagyunk egyformák... Magamra maradva, beérve a köves, cseres, tölgyes erdőbe, eszembe jutott, elfelejtettem Lakása Pásztó centrumában egy társasház harmadik emeletén található. Az előre megbeszélt időpontban a feleség nyit ajtót, miközben ő is elém igyekszik, befelé invitálva. Az előszobában - fej magasságában - vagy nyolc muflon csigatrófea sorakozik, nyilván a kilövés sorrendjében. Alattuk az egyik elkülönítve, de nem magára hagyatva, aranyéremmel csalogatja a látogató tekintetét. Rajta a dátum: „1992. Sötétvölgy.” A Hétvezér hegyvonulat valamelyik völgye lesz ez. A házigazda hatéves kislánya, Katalin, a konyha ajtajából kukucskál befele, mígnem mamája intésére a kanapén mellém telepszik le. Figyelmét a villanóval felszerelt fényképezőgép látványa köti le. Érzem, szeretné kezébe venni, ám nem bátoríthatom, mivel vigyázni kell rá, nekem ez a munkaeszközöm. A vadász töri meg a közénk szállt, pillanatnyi csendet:- Szeptember végi délután volt. Autóval a muzslai üdülőtelep hétvégi házáig mentem. Felettem, olyan háromszáz méter magasságban három egerészölyv rótta szorgalmas, monoton köreit; a megtermett fióka vadászni tanult a szüleitől. Elhaladva, az utolsó hétvégi ház előtt, a nyitott ablakon át hallom: „Nyekeráj, Nyekeráj, gyere haza, úgy igyál!” A Gipsy Song fülbemászó reflénje ez. Öt vagy hét perc gyaloglás után az erdőt még nem értem el, de még mindig hallom az elakadt lemez cigánynótájának refrénjét. Bosszankodva leültem a fűbe, vajon mit csinálhatnak odabenn a kisházban? Fiatal házas lévén, nem volt nehéz kitalálnom. Kora délutánra járt, az egerészölyvek a lábon álló kukoricás felett egyre lejjebb ereszkednek. Kettő fennmaradt körözve a levegőben, míg az egyik ölyv bevágott a még töretlen kukoricásba. Rikácsolva három fácán röppent fel felőle. Az egyik fácánkakas kétségbe esve a többitől eltérő irányt választott - vesztére. A harmadik ölyv - a jó ég tudja, honnan - a levegőben azonnal rácsapott. A fióka kitűnőre vizsgázott, beszólni a szobafestőnek, hogy a hét végén jöhet, az előszobát pingálni, hagy érezzék jól magukat a trófeák is. Közben Szurdokpüspöki felé haladva, elhagytam a Kamudi házat, s egyre zörgött az avar a lábam alatt. Jó lesz vigyázni! A növendék fák ölelésében a köves domboldalon, a kőrisfák cserjésében legelészett a muflony- nyáj. A felügyelő, őrző - ügyeletes - kosok bájaikat fitogtatva, a kemény homlokukat összeütögették. Ezzel óráról órára ügyességüket, erejüket felmérték. Közeledett a vezérkos, s mintha mi sem történt volna, a két vitéz azonnal el kezdett legelészni. A 93 cm-es csigapár tekintélyi alapon, egyértelműen eldöntötte a kettőjük között fennálló vitát. Erre a vezérkos, aminek a látását már vagy hat hét óta mindig vártam, megjelent előttem. Valahogy testesebbnek gondoltam, de a megjelenésén látszott, hogy kétségtelen őkelme az, akit eddig kerestem. Sokáig nem töprenghettem, mivel a nyájból az egyik őrző kos el kezdett rittyenteni. Muflon körben ez vészjelzést jelent. Mindegyikük a közeledő, eltévedt szarvasbika vonulását figyelte. Ekkor befordult felém fél testtel a vezérkos is. Az iszonyú dörrenéstől mindannyian elillantak. A vezérkos, úgy látszik két csatornán nem tudott gondolkodni, továbbra is terpesztett lábakkal ott maradt. Majd némi tétovázás után távozott. A sűrűben az agancspár ütődéseit még sokáig hallgattam, valószínűleg nem találhatták a kifelé vezető utat. Ahogy elvonult, közben felém visszaterelte a megriadt muflonnyájat. Megmozdulni sem mertem, de a vezérkost nem láttam közöttük. Héliosz szekere még ontotta meleg sugarait, én pedig kíváncsian azonnal megkezdtem a keresést. Az agyagostól lefelé haladva a Sötétvölgyben egy kidőlt, elszáradt fa vastagabb ágain meg is találtam. Erejétől egyre fogyva már nem tudta átugomi. A szemét sem kellett lefedni, már valahol az örök vadászmezőkről álmodott, ahová egyszer mindany- nyian eljutunk. Egy ideig csak csodáltam a gyönyörű vadat, hozzáérni sem mertem. Amikor a nap pedig már lemenőfélben volt, a legyeket a szúnyogok hada váltotta fel, ezzel is jelezve a múló időt. Kép és szöveg: Kun Király József Új Raszputyinok Az egész volt Szovjetunió területén hemzsegnek a sámánok, varázslók, jósok és kuruzslók. Van olyan is, aki a televízión keresztül gyógyít. Az orosz lélekben él a vágy, hogy olyan hitet élhessenek, ami nem a politikai hatalomtól függ. Az orosz történelmet át- meg átszövi a hiedelem, hogy eljön a megváltó, az új messiás. Ismeretes, hogy sokan így tekintettek a cári család kegyencére, Raszputyinra. GYARMATI ÉS TARJÁNI HEGYMÁSZÓK Bátrak, akiknek a sziklák ormai fölött kel fel a nap! A közelmúlt egyik hét végéjén az ágasvári menedékház és környéke adott otthont az érdeklődéssel kísért, háromnapos országos barlangász és hegymászó találkozónak. A programról a főszervező, Lukács Attila, a salgótarjáni Alpitcchnika Klub egyik vezetője így vélekedett:- Három évvel ezelőtt az őszi hegymászó vetélkedőn vetődött fel, hogy nagy igény van az országos találkozó megrendezésére. Azóta minden nyárelőn találkozunk. Ettől szebb helyet festeni sem lehetne. Az első nap a salgótarjáni mászóiskola legfiatalabb csoportjai mutatták be ügyességüket. Meglepő, de a feladatot mindenki teljesítette. Szombaton a felnőttek is kipróbálhatták sziklamászó tudásukat, volt, aki vadonatúj felszereléssel érkezett, melyet először itt járatott be. Az országos találkozót öt versenyszámban bonyolították le. Az esti jó hangulatot fokozta az ismert sziklamászó, barlangász, Buda László színes- dia-élménybeszámolója.- Sajnálattal vettük tudomásul - folytatta Lukács Attila - ,hogy az országos hegymászóklub elnöke, Nagy Sándor egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, holott a beszámolójára mindannyian kíváncsiak lettünk volna. Az ágasvári menedékház környékén közel hatvan sátort vertek fel a vendégek, ez mintegy 180-200 főt jelent.- Hogyan látja a Salgótarjáni Hegymászó Klub jövőjét?- Mint ahogy mindenütt, a jövő nálunk is kissé bizonytalan a szponzorok híján, mivel nem látnak üzleti lehetőséget a tevékenységünkben. Lelkesedésben ugyanakkor nincs hiány. Javarészt mindenki saját felszereléssel szerepel, és egymást segítik is. Mintegy 30 igazolt tagunk van. S az utánpótlásban sincs hiány. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Módol Ferenc, a Balassagyarmati Hegymászó Klub elnöke:- Tizennyolcán jöttünk el. Úgy éreztük, ezt az országos eseményt nem hagyhatjuk ki. Van, aki tíz éve ide jár. A megyében, de talán az országban is ettől jobb gyakorló sziklafal nincs. A tar- jániak kitűnően szerveztek, a lebonyolítás zökkenőmentes volt.- Mi az, amit a balassagyarmatiak másként rendeztek volna? Egyedül a falon- Az időjárást azokben a napokban lehetett volna ogy kicsit kegyesebb is a jelenlévőkhöz - mondja humorral az elnök. - Mindannyiunk elismerése a rendezőknek. Keresztúri Roland, a legfiatalabb versenyző Balassagyarmatról: kilenc esztendős.- Hogyan kezdted el a sziklamászást?-Egyszer én is megpróbáltam, mivel anya is sziklamászó. Megtetszett, mert irtó komolyan kell venni. Ahogy igyekszik, kapaszkodik és lép az ember, az abban a pillanatban sorsdöntő is lehet. Valahogy úgy van, mint a sakkban: viszszalépés nincs! - bölcselkedik meglepő érettséggel a srác. Táborzáráskor az öt versenyszám helyezettjei értékes díjakat kaptak: hegymászó- és túrafelszereléseket, bakancsokat. Kép és szöveg: K.K.J. Báránykó' és vendégei