Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23-24 / 172. szám

1994. július 23-24., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi 11. oldal Bélyegsorozat az amerikai labdarúgó-világbajnokság alkalmából UBDARÜGO-VILAGBAJNOKSAtí Pierre de Coubertin báró kez­deményezésére 1894. június 16-án, Párizsban határozták el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság létrehozását. Ennek a szerve­zetnek az a feladata, hogy sike­resen megszervezze az újkori LABUAH ÚOÖ-VILASBAJNOKSAG olimpiai játékokat. Az ötletével világhírűvé lett báró szerint: „A nemzetközi kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játé­kok modem formában ugyan, de a régi keretek megtartásával LABDARÚGÓ -VILÁGBAJNÜKSÁG nemzetközi alapon életre kelje­nek.” A NOB centenáriuma alkal­mából a Magyar Posta négy­címletű bélyegsort adott ki. A tizenkét forintos címleten az első olimpiai érmét és a barce­lóniai aranyérmet láthatjuk; az egyik 19 forintoson az athéni híres fehér márvány stadiont mutatják be, míg a másikon az olimpiai játékok szimbólumait az ötkarikát, az olimpiai lángot, valamint a versenyzők jelmon­datait jelenítik meg. Az itt bemutatott három bé­lyegen a mozgalom alapítójá­nak a portréja, az első olimpia ezüst-, illetve a legutóbbi ara­nyérme, valamint Athén fehér márvány stadionja látható. A bélyegsorozat Molnár Ottó tervei alapján az Állami Nyomda Rt.-ben készült 650 ezer példányban. Ha foci, akkor Amerika - a világ labdarúgói - sajnos a ma­gyarok nélkül - az Amerikai Egyesült Államokban rande­vúztak, hogy eldöntsék ki nyeri 1994-ben a Világkupát. Az al­kalomból számos ország adott ki bélyeget, bélyegsorozatot, blokkot. A mi postánk szintén sorral emlékezik a sportese­ményre, amelynek érdekessége, hogy a labdarúgás népszerűsí­tése mellett bemutatja az ame­rikai filmművészet és rockzene legnagyobbjait: Marilyn Mon­roe, Elvis Presley és John Wayne személyében. Á bélyegsorozat Varga Pál grafikusművész tervei alapján 700 ezer példányban készüit a Pénzjegynyomda Rt.-ben. Vasárnaptól már ismert a labdarúgó-világbajnokság vég­eredménye is. A Los Angeles-i döntő Brazília és Olaszország párharcát hozta. Nagy küzde­lem után tizenegyesek döntöt­tek a dél-amerikaiak javára. Öreg Európánk alulmaradt.- Juhász ­A sötétvölgyi vezérkos utolsó ugrása A pásztói 28 éves Válóczi János a helyi városi NIMRÓD Va­dásztársaság tagja. Ahogy megnősült, Kozárdról került a vá­rosba. Közel tízéves kapcsolata van a vadászattal. Kezdetben - mint sokan mások - ő is a hajtok táborát erősítette. Majd három évvel ezelőtt a vadásztársaság felvette tagjai sorába. Már nem volt menekvés, a „vadász légkör” őt is megfertőzte, és megvásárolta első 3007-es Zastava golyós fegyverét. Sal­gótarjánban két évig volt bérkilövő. megszerezte a zsákmányt. Véget ért a délutáni szeánsz, már az elakadt lemezjátszó hangja sem ismétlődött a fü­lemben. Istenem, nem va­gyunk egyformák... Magamra maradva, beérve a köves, cseres, tölgyes erdőbe, eszembe jutott, elfelejtettem Lakása Pásztó centrumában egy társasház harmadik emele­tén található. Az előre megbe­szélt időpontban a feleség nyit ajtót, miközben ő is elém igyekszik, befelé invitálva. Az előszobában - fej ma­gasságában - vagy nyolc muf­lon csigatrófea sorakozik, nyilván a kilövés sorrendjé­ben. Alattuk az egyik elkülö­nítve, de nem magára ha­gyatva, aranyéremmel csalo­gatja a látogató tekintetét. Rajta a dátum: „1992. Sötét­völgy.” A Hétvezér hegyvonu­lat valamelyik völgye lesz ez. A házigazda hatéves kislá­nya, Katalin, a konyha ajtajá­ból kukucskál befele, mígnem mamája intésére a kanapén mellém telepszik le. Figyelmét a villanóval felszerelt fényké­pezőgép látványa köti le. Ér­zem, szeretné kezébe venni, ám nem bátoríthatom, mivel vigyázni kell rá, nekem ez a munkaeszközöm. A vadász töri meg a közénk szállt, pillanatnyi csendet:- Szeptember végi délután volt. Autóval a muzslai üdülő­telep hétvégi házáig mentem. Felettem, olyan háromszáz méter magasságban három egerészölyv rótta szorgalmas, monoton köreit; a megtermett fióka vadászni tanult a szülei­től. Elhaladva, az utolsó hét­végi ház előtt, a nyitott abla­kon át hallom: „Nyekeráj, Nyekeráj, gyere haza, úgy igyál!” A Gipsy Song fülbe­mászó reflénje ez. Öt vagy hét perc gyaloglás után az erdőt még nem értem el, de még mindig hallom az elakadt lemez cigánynótájának refrénjét. Bosszankodva leül­tem a fűbe, vajon mit csinál­hatnak odabenn a kisházban? Fiatal házas lévén, nem volt nehéz kitalálnom. Kora délutánra járt, az ege­részölyvek a lábon álló kuko­ricás felett egyre lejjebb eresz­kednek. Kettő fennmaradt kö­rözve a levegőben, míg az egyik ölyv bevágott a még tö­retlen kukoricásba. Rikácsolva három fácán röppent fel felőle. Az egyik fácánkakas kétségbe esve a többitől eltérő irányt vá­lasztott - vesztére. A harmadik ölyv - a jó ég tudja, honnan - a levegőben azonnal rácsapott. A fióka kitűnőre vizsgázott, beszólni a szobafestőnek, hogy a hét végén jöhet, az előszobát pingálni, hagy érezzék jól ma­gukat a trófeák is. Közben Szurdokpüspöki felé haladva, elhagytam a Kamudi házat, s egyre zörgött az avar a lábam alatt. Jó lesz vigyázni! A nö­vendék fák ölelésében a köves domboldalon, a kőrisfák cser­jésében legelészett a muflony- nyáj. A felügyelő, őrző - ügye­letes - kosok bájaikat fitog­tatva, a kemény homlokukat összeütögették. Ezzel óráról órára ügyességüket, erejüket felmérték. Közeledett a vezérkos, s mintha mi sem történt volna, a két vitéz azonnal el kezdett le­gelészni. A 93 cm-es csigapár tekintélyi alapon, egyértel­műen eldöntötte a kettőjük kö­zött fennálló vitát. Erre a ve­zérkos, aminek a látását már vagy hat hét óta mindig vár­tam, megjelent előttem. Vala­hogy testesebbnek gondoltam, de a megjelenésén látszott, hogy kétségtelen őkelme az, akit eddig kerestem. Sokáig nem töprenghettem, mivel a nyájból az egyik őrző kos el kezdett rittyenteni. Muflon körben ez vészjelzést jelent. Mindegyikük a közeledő, elté­vedt szarvasbika vonulását fi­gyelte. Ekkor befordult felém fél testtel a vezérkos is. Az iszonyú dörrenéstől mindannyian elillantak. A ve­zérkos, úgy látszik két csator­nán nem tudott gondolkodni, továbbra is terpesztett lábakkal ott maradt. Majd némi tétová­zás után távozott. A sűrűben az agancspár ütődéseit még so­káig hallgattam, valószínűleg nem találhatták a kifelé vezető utat. Ahogy elvonult, közben felém visszaterelte a megriadt muflonnyájat. Megmozdulni sem mertem, de a vezérkost nem láttam közöttük. Héliosz szekere még ontotta meleg sugarait, én pedig kí­váncsian azonnal megkezdtem a keresést. Az agyagostól le­felé haladva a Sötétvölgyben egy kidőlt, elszáradt fa vasta­gabb ágain meg is találtam. Erejétől egyre fogyva már nem tudta átugomi. A szemét sem kellett lefedni, már valahol az örök vadászmezőkről álmo­dott, ahová egyszer mindany- nyian eljutunk. Egy ideig csak csodáltam a gyönyörű vadat, hozzáérni sem mertem. Amikor a nap pedig már lemenőfélben volt, a legyeket a szúnyogok hada váltotta fel, ezzel is jelezve a múló időt. Kép és szöveg: Kun Király József Új Raszputyinok Az egész volt Szovjetunió terüle­tén hemzsegnek a sámánok, va­rázslók, jósok és kuruzslók. Van olyan is, aki a televízión keresztül gyógyít. Az orosz lélekben él a vágy, hogy olyan hitet élhessenek, ami nem a politikai hatalomtól függ. Az orosz történelmet át- meg átszövi a hiedelem, hogy eljön a megváltó, az új messiás. Ismeretes, hogy sokan így tekintettek a cári család kegyencére, Raszputyinra. GYARMATI ÉS TARJÁNI HEGYMÁSZÓK Bátrak, akiknek a sziklák ormai fölött kel fel a nap! A közelmúlt egyik hét végéjén az ágasvári menedékház és környéke adott otthont az ér­deklődéssel kísért, háromna­pos országos barlangász és hegymászó találkozónak. A programról a főszervező, Lukács Attila, a salgótarjáni Alpitcchnika Klub egyik veze­tője így vélekedett:- Három évvel ezelőtt az őszi hegymászó vetélkedőn ve­tődött fel, hogy nagy igény van az országos találkozó megren­dezésére. Azóta minden nyáre­lőn találkozunk. Ettől szebb he­lyet festeni sem lehetne. Az első nap a salgótarjáni mászó­iskola legfiatalabb csoportjai mutatták be ügyességüket. Meglepő, de a feladatot min­denki teljesítette. Szombaton a felnőttek is ki­próbálhatták sziklamászó tudá­sukat, volt, aki vadonatúj fel­szereléssel érkezett, melyet elő­ször itt járatott be. Az országos találkozót öt versenyszámban bonyolították le. Az esti jó hangulatot fokozta az ismert sziklamászó, barlan­gász, Buda László színes- dia-élménybeszámolója.- Sajnálattal vettük tudomá­sul - folytatta Lukács Attila - ,hogy az országos hegymászó­klub elnöke, Nagy Sándor egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, holott a be­számolójára mindannyian kí­váncsiak lettünk volna. Az ágasvári menedékház környékén közel hatvan sátort vertek fel a vendégek, ez min­tegy 180-200 főt jelent.- Hogyan látja a Salgótar­jáni Hegymászó Klub jövőjét?- Mint ahogy min­denütt, a jövő nálunk is kissé bizonytalan a szponzorok híján, mivel nem látnak üzleti lehető­séget a tevékenységünk­ben. Lelkesedésben ugyanakkor nincs hiány. Javarészt mindenki saját felszereléssel szerepel, és egymást segítik is. Mintegy 30 igazolt ta­gunk van. S az utánpót­lásban sincs hiány. Bekapcsolódott a be­szélgetésbe Módol Fe­renc, a Balassagyarmati Hegymászó Klub el­nöke:- Tizennyolcán jöt­tünk el. Úgy éreztük, ezt az országos eseményt nem hagyhatjuk ki. Van, aki tíz éve ide jár. A me­gyében, de talán az or­szágban is ettől jobb gyakorló sziklafal nincs. A tar- jániak kitűnően szerveztek, a lebonyolítás zökkenőmentes volt.- Mi az, amit a balassa­gyarmatiak másként rendez­tek volna? Egyedül a falon- Az időjárást azokben a na­pokban lehetett volna ogy kicsit kegyesebb is a jelenlévőkhöz - mondja humorral az elnök. - Mindannyiunk elismerése a rendezőknek. Keresztúri Roland, a legfiata­labb versenyző Balassagyar­matról: kilenc esztendős.- Hogyan kezdted el a szik­lamászást?-Egyszer én is megpróbál­tam, mivel anya is sziklamászó. Megtetszett, mert irtó komo­lyan kell venni. Ahogy igyek­szik, kapaszkodik és lép az em­ber, az abban a pillanatban sorsdöntő is lehet. Valahogy úgy van, mint a sakkban: visz­szalépés nincs! - bölcselkedik meglepő érettséggel a srác. Táborzáráskor az öt verseny­szám helyezettjei értékes díja­kat kaptak: hegymászó- és túra­felszereléseket, bakancso­kat. Kép és szöveg: K.K.J. Báránykó' és vendégei

Next

/
Thumbnails
Contents