Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23-24 / 172. szám

1994. július 23-24., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal AKIK NEM AKARNAK TÁNCOLNI, AZOKNAK SEM KELL EGYEDÜL SZOMORKODNIUK SZÉCSÉNYBEN Hogyan ütheti agyon az időt hét végén a szórakozni vágyó fiatal? Sokak kedvence a Cuki Varga Bálint régi hagyomány szerint virággal kedveske­dik a Rákóczi étterem presszójában hölgyvendégének A városban a fiatalok ked­venc helye a Cuki presszó.- Nézzen körül, az asztalok­nál mindenütt csak fiatalokat lát. Sehol egy ittas ember, pe­dig már este 11 óra. Ez a mi törzshelyünk. Egy üdítő, vagy sör mellett jókat beszélgetünk - magyarázta Józsa Csaba.- Ali, már a vendégek gon­dolatait is ismeri. Kedves, ud­varias, kell ennél több? - di­cséri Stoff Aladár üzletvezetőt Ispán Csaba.- Tegyük hozzá, hogy a presszó nem Js az övé, hanem az áfészé. Ő is fiatal, ezért megérti korosztályunkat - fűzte tovább Cserven Zsolt. A Paradiso színvonalát fővárosi jelzővel illetik vendégei Mivel töltik a fiatalok a hét végét a műem­lékeiről neve­zetes, jeles tör­ténelmi múlttal rendelkező vá­rosban? Hol és hogyan szó­rakoznak? Mi a választási lehetőségük? Hogy a kér­désekre vá­laszt kapjunk, a legilletéke­sebbeket a leg­illetékesebb helyen kérdez­tük meg. Az elmúlt hét vé­gén felkeres- Kuris Aliz és Mészáros Gyöngyi a Cuki presszóban tűk Szécsény szórakozóhelyeit. A Művelődési és Ifjúsági Cent­rum aulájában a hangerő miatt nem értettünk szót, így arra kér­tem egypár fiatalt, hogy az iro­dában beszélgessünk. egymásnak randevút töb­ben is. — Személy- gépkocsikkal Balassagyar­matra me­gyünk a tánc­házba. Mi egy kicsit igénye­sebb zenére vágyunk - fog­lalta össze a kis csapat vé­leményét Ta­kács Gábor. Este 8 óra­kor az általá­nos iskola épü­lete előtt gyü­lekeztek a ti­nédzserek. Ez a megszokott találkozóhelyük. Itt döntik el, hogy hová mennek. Van, aki elégedett-Lehet, hogy lemegyünk a Flörtbe egy kicsit szórakozni, mert ott különböző automata já­tékokon is lehet játszani, és bi­liárdasztaluk is van - mondta Kövi Gábor.-Szécsényben nem nagy a választék, de szerintem még mindig jobb, mint bárhol a me­gyében - vélekedett elégedet­ten Mitacz József. Megkíséreltünk választ adni arra, hol és mivel töltik el a hét vége estéit a nyilvános szóra­kozást választó szécsényi fiata­lok? Ha az igények és lehetősé­gek ugyan még nem is talál­koznak teljes mértékben, azért a korosztály megtalálja annak módját, hogy jól érezze magát. És ez igazán nem kevés a mai, pénzszűke világban. Szöveg: Szenográdi Ferenc Fotók: Szenográdi Tamás Klassz, ingyenes buli- Azt írja meg, hogy a hoz­zánk hasonló kis pénztárcájú fiataloknak jó ez az ingyenes buli - vélekedett Bacsa István.- Azt is jelentesse meg, hogy klassz a zene - tette hozzá Ró- nási Anett, akinek a beáradó zene hallatán még mindig rit­musra járt a lába.- Nem túl erősen szól ez a zene? A kissé provokatív kérdésre Szabó Szabolcs válaszolt.-Mi ezt szoktuk meg. A házban minden második hét végén rendeznek úgynevezett ingyenes bulit.- Azért ez egy kicsivel több, mint egy táncos rendezvény - magyarázta Csábi Viktória, a művelődési ház ügyeletese. - Igaz, a mai napon két zeneka­runk is van, egyébként az ösz- szejött fiatalokkal rock-törté­netről vagy egyéb más, őket érintő témákról szoktunk be­szélgetni, mielőtt a tánc elkez­dődik. Amolyan klubjellegű az bálkozik vele?- Többen is vagyunk rende­zők. Márkus Róbert, Kanyó Balázs, Czele Tamás, Demus Gábor. Megpró­báljuk megér­tetni az illetővel, hogy adja ide, majd éjfélkor, amikor vége a táncnak, akkor visszakapja. Le­het, hogy azért, mert a mi kor­osztályunkhoz tartoznak ezek a fiatalok, megér­tik kérésünket, tudomásul ve­szik, hogy ez- Azok szá­mára is kell egy hely, akik nem akarnak tán­colni, csak egy­szerűen társa­ságra, beszélge­tésre vágynak. Ez itt olyan hely! - mondta Gyürki Mari­ann.- Olcsó ár­fekvés, bő vá­laszték, hűtött italok, vendég­központúság, kell ennél több? A Cuki presszó cuki egy hely! - foglalta össze véleményét Ardó László koktélt készít a Paradisóban Rigó István. A Rákóczi étterem presszó­részében a fiatalok beszélgetés­sel ütötték agyon a hét végét. Az étteremben Gáspár Ferenc egyszemélyes „zenekara” nosz­talgiadalokkal szórakoztatta a közép korosztályt. Régi ha­gyományt elevenítenek fel az­zal, hogy a férfiak az asztaltár­saságuk női tagjainak a virágá­rus hölgytől virágot vásárolhat­nak. Bagó István vezető úgy summázta véleményét, hogy nagyobb forgalmat is el tudna képzelni. Szent egyetértésben hárman: Józsa Csaba, Cserven Zsolt és Gyürki Mariann Több az idegen a helybelinél Szécsény legnépszerűbb szó­rakozóhelye a Paradiso. A fő­városi színvonalú éjszakai szó­rakozóhelyet nagyon sokan ke­resik fel a megye különböző ré­szeiről. Még távolabbról is ér­keznek vendégek. Amikor ott jártunk, többen voltak az ide­genek, mint a szécsényiek. Az Indikátor Klub előtt adtak egész. Egy-egy alkalommal kö­rülbelül százan jönnek össze. — Szeszes ital kimérése nincs, behozni sem szabad! - mondta a rendezők szigorával Szabó Szabolcs.-S ha valaki mégis megpró­szeszmentes rendezvény. Ittas embert nem is engedünk be. A hét végén, amikor ott jár­tam a balassagyarmati Sad Lioas vendégzenekar és a szé­csényi Anonymus együttes zené­jére táncoltak a fiatalok. A név­telenek: Rigó Gábor, Kónya Zoltán, Kiss Tibor és Kanyó Gergő. FILMTERV A ROCK AND ROLL BŰNÖS ÉVEIRŐL Malcolm McLaren új lemeze: Paris Előfordul, hogy művészek - zeneszerzők például - műveikkel tisztelegnek az előtt a város előtt, melyet nagyon szeretnek. így tett nemrég Malcolm McLaren is, aki egy egész albumot szen­telt szíve csücskének, Párizsnak, melyet második otthonának vall. 1978 óta, amióta a Sex Pistols felbomlott, dolgainak na­gyobb részét itt rendezi, itt intézi el. Hogy ki kinek segített iga­zán, nem könnyű megmondani; mindenesetre Catherine Dene­uve, Françoise Hardy és Amina közreműködik a lemez elkészí­tésében, és mindent úgy csinál a mikrofonok előtt, ahogyan az „őrült” producer mondja. Nos, a , .Paris” lehet, hogy „őrültség, de van benne rend­szer” - mondják a kritikusok. Az új LP-ről is beszélget a Saint Germain des Pres egyik kávéházának teraszán McLa- rennel Andy Gardiner, az újsá­gíró. A negyvennyolc éves „őrült” butikos, impresszárió, menedzser, producer, filmes, festő — szóval Malcolm McLa­ren — késik (persze), és Gardi­ner, miközben arra gondol, va­jon miként bírta rá például Françoise Hardyt, hogy szere­peljen, eszébe jut McLaren hí­res kijelentése, miszerint sokkal jobban ért a nadrágeladáshoz, mint a zenéhez. És mégis bá­mulatos, milyen kreatív volt a „Paris” felvételekor. McLaren végre megérkezik, Az „őrült” mindenes és az újságíró mindjárt meg is kérdezi, hirtelen honnét a nagy-nagy hozzáértés, a te­remtő kedv a lemezen.- Kénytelen voltam majd­nem mindent én csinálni - mondja az első korty pemó után McLaren -, mert oly kevés pénzem volt. írtam is, énekel­tem is. Ez aztán tényleg az én lemezem. Amikor gyerek volt, Lon­donban a Sohóban laktak, ahol már érett művészek - vagy csak még kis kezdők, mint Mick Jagger - beszélgettek minde­nütt a zenéről, festészetről, fil­mekről, színházról, s ő mindig úgy érezte, hogy Párizsban van, a Városban, a művészetek köz­pontjában. És persze nem csak Párizsról szól a lemez, hanem róla magáról is, az emberről. Arra a kérdésre, hogyan be­szélte rá a három énekesnőt, hogy együtt dolgozzanak vele is és egymással is, pár pillanat­nyi gondolkodás után McLaren végül nem válaszol - eljöttek és kész. Azt viszont elmondja, hogy Juliette Gréco-t nem sike­rült megszereznie, hogy a Miles Davisról szóló nótát elénekelje. Greco helyett a menedzsere vette fel a telefont, és azt mondta: .Juliette negyven éve van a francia sanzon élvonalá­ban. Hát azt hiszi, hogy most majd magának angolul elénekel valamit, ami ráadásul még a magánéletét is érinti? Szó sincs róla, uram!” Magánélet? Ugyan! Az a tévéfilm adta az ötletet a dalra, amiből mindenki megtudhatta, hogyan ismerke­dett meg Greco Miles Da- vis-szel egy jazzklubban. McLaren csak mosolyog: na mindegy. Jeanne Moreau ki­mentette magát. Olyan aranyos volt, azt mondta: Malcolm, én nem érek rá az ilyen marhasá­gokra. Nem lehet rá haragudni.- Peter Grant-ről, a Led Zeppelin menedzseréről készül filmet csinálni. Miért épp róla?-Mert végigélte a rock and roll maffiaéveit - magyarázza McLaren élénken. - Az ő sze­mével láttatom majd, hogy a hatvanas évek elejétől tizenöt esztendőn át hogyan szövetke­zett a rock and roll az alvilág­gal, a bűnnel, hogy manipulál­tak a gengszterek. És ez a Grant benne volt mindenben. Keresztapatörténet lesz ez is, csak itt a rock and roll az áru, nem a kokain. Elképesztő dol­gokat mesélt nekem Jagger, Bowie, Jeff Beck meg Robert Plantl Filmet kell csinálni er­ről, mert az ember felejt. Megcsendesül, gyorsan kö­rülpillant a teraszon, és halkan hozzáteszi:- Aztán majd lesz valaki, aki rólam forgat filmet, a hülye McLarenről és viselt dolgairól, így van ez. Vass Imre

Next

/
Thumbnails
Contents