Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23-24 / 172. szám
6.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Élet - képek fi r ^ I p;r V J 1994. július 23-24., szombat - vasárnap r r 1 s r [D j s r IV; ITI Arcok-harcok 9.oldá Mozaik lO.oldal Hobbi 11.oldal Kultúra - Művészet 5. oidai DECEMBERIG LÁTHATÓ A KIÁLLÍTÁS A NÓGRÁDI TÖRTÉNETI MÚZEUMBAN Zsidósors Salgótarjánban 1867-1945 Zsidósors Salgótarjánban 1867-1945 címmel látható december 1-jéig a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban az a kiállítás, amely ugyan a holocaust-emlékezések közé tartozik, s a helyi történész szakma főhajtását is jelenti az ötven évvel ezelőtt kiirtott itteni zsidóság városfejlesztő tevékenysége és emléke előtt, de természetesen ennél jóval többről is szól. A kereskedelem és vendéglátás emlékei Nyilvánvalóan erre gondoltak a kiállítás támogatói, Salgótarján Város Önkormányzata, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium múzeumi osztálya, a Nógrád Megyei Levéltár, a Zsidó Múzeum és a város izraelita hitközségének több tagja, Cselényi György, Cselényi Györgyné, Faragó Miklós, Faragó Miklósáé, Fischer De- zsöné, Lakatos Gyuláné, Lauter Zoltánné, Löwy Lajos, Szegő Andor, Szegő Andorné, Weisz Endre, Weisz Endréné, valamint a tárlat és az ezen alkalomra kiadott katalógus készítői, Balogh Zoltán, Cs. Sebestyén Kálmán, Hídváry István, Horváth István, Kovács Anna, Szvircsek Ferenc, Buda László, Presits Antal, Csipka Rozália, amikor a múlt megidézésére vállalkoztak. Százötvenen tértek vissza Nem létezik súlyos egyensúlyzavaroktól mentes salgótarjáni városi azonosságtudat annak ismerete nélkül, hogyan történt például a harmincas évek vége felé a korabeli magyar parlament, a keresztény egyházak képviselői által is megszavazott úgynevezett „zsidótörvények” itteni végrehajtása, a város csaknem 1300 zsidó polgárának kirekesztése az élet minden területéről; hogyan állították fel 1944-ben a gettót a város szívében, s július 13-án hogyan nézte végig az ácsorgó tömeg a Tarján patak partjáról polgártársai bevagonírozását, s a deportáló vagonok elindítását Auschwitzba, ahonnan a háború után mindössze százötvenen tértek vissza. A kiállítás egyik tanulsága, hogy nyilvánvalóvá teszi, a város e közösségének története nélkül nem létezik hiteles várostörténet. A múlt század közepétől a zsidótörvényekig e közösség volt itt is a gazdaság- fejlesztés, a polgárosodás úttörője, amelynek egyik szűk, de tőkeerős rétege vállalt szerepet a nagyipari szénbányászat, a vas- és üvegipar alapításában és fejlesztésében. Jelzésként elegendő csupán dr. Chorin Ferenc (1842-1925), a város első díszpolgára, első gimnáziumának névadója, fia, ifj. dr. Chorin Ferenc, Gerő Nándor, dr. Bíró Pál, Weisz Fülöp, Rosenthal Hermann és mások nevére utalni. Híres üzletemberek voltak A zsidók nagy szerepet vállaltak a kereskedelem és vendéglátás megteremtésében is. Nevükhöz kötődik az új üzletágak meghonosítása, ők nyitották az első fűszerüzleteket, s közéjük tartoztak a századvég kávéháznyitási lázának résztvevői, a híres vendéglősök, kocsmárosok, szállodások, kereskedők jórésze. A katalógus tanulmányainak szerzői is emlegetik, hogy például Zsajdner Mózes vegyeskereskedő nyitotta m,eg 1869-ben az első állandó bejegyzett üzletet. Az első hotel, a Vadász Szálló megnyitása 1870-ben szintén zsidó vállalkozás. A Kölcsönös Se- gélyző Egyletből alakult a Salgótarjáni Népbank, Kohn Lipót igazgatósága alatt. Nógrádban páratlan vállalkozás volt a Polacsek Vilmos által alapított Parisiana című salgótarjáni divatlap. Érdemes megemlítenünk: a Polacsek család építette az első emeletes házat. A jelentős szerepvállalásról tanúskodnak a későbbiekben is - másokon kívül - Römer Zoltán órásmester, ékszerész és látszerész (Erzsébet tér), vagy a Römer Testvérek reklámjai. Utóbbiaknál bérautó bérelhető 1926-ban, telefonhívójuk: 24. De legalább ilyen jelentős volt egyesületi, hitéleti, kulturális, változatos szellemi tevékenységük is. Ok voltak az első nyomdák, lapok alapítói. Az első, Salgó-Tarján (1882-1883) című helyi lapot Friedler Ármin laptulajdonos adta ki. De nyomdájában készült a Salgótarjáni Lapok (1902-1904), és a Salgótarjáni Hírlap (1905-1910) című újság is, amelynek első szerkesztője Rosenberg Miksa volt. Zsidóság és kereszténység A mindezt, valamint a munkaszolgálat, a haláltáborok, s a veszteségek dokumentumait felvonultató kiállítás másik fontos részét jelentik a templomi kegytárgyak, a családi élet ünnepeinek és hétköznapjainak eszközei. Ősi tradíciók eleven voltára utalnak e műtárgyak, hiszen a zsidóság adta a világnak a Bibliát, a Tízparancsolatot, a prófétákat, s a legvilágra- szólóbb zsidó-hellén könyvet, az Evangéliumokat, vagyis magát a kereszténységet is, amely a zsidó hagyomány ismerete nélkül nem is érthető. Ez nem, vagy nem csak vallási hagyomány, hiszen például a Hanuka a makkabeusok, a zsidó szabadságharc, a Peszach a nemzeti felszabadítás ünnepe, s ezek valamennyi más ünneppel együtt a zsidó azonosság, és közvetett módon az európai kultúra alapjai. A megyeszékhelyi Nógrádi Történeti Múzeum kiállítása érzékletes, árnyalt képet fest Salgótarján zsidó polgárainak kilencévtizedes tevékenységéről, sorsáról. Bátran ajánlhatjuk megtekintésre mindenkinek, aki szeretné jobban megismerni a várost, a múltat. (bte) Kegytárgyak: (balról jobbra) Hanukkija (hanukai gyertyatartó), szombati gyertyatartók, széderterítő, imasál, serleg Menóra. A hétágú lámpás a zsidóság egyik legősibb jelvénye. Az első lámpás elkészítését Mózes rendelte a pusztai szentély építése idején OLÁH JOLÁN NAiV KÉPEI A KÖNYVTÁRBAN Boldogabb élet örök vágya Minden olyan szomorú, ezt a címet viseli a Salgótarjánban élő cigány naiv festő, Oláh Jolán egyik képe azon a kiállításon, amely nemrég nyílt meg a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár emeleti csarnokában. A tárlaton több mint harminc festmény látható. A művek a műfaj sajátosságainak megfelelően hitelesen tárják az érdeklődők elé mindenekelőtt a művész által képviselt társadalmi csoport életérzését, de ezen kívül napjaink emberének nem túlságosan jó közérzetét is. Ennek egyik jellemzője a gazdasági, társadalmi változások folyamataiból való kiesettség. Következménye pedig az elve- szettség érzése. Ezért olyan szomorú minden. Még az is, ami pedig önmagában szép és felemelő. Döbbenetes, nagy szemek Nemzedékek hiányérzete süt a képekről, közvetett módon az értelmes cselekvés utáni vágy, amely pillanatnyilag csak kevés ember számára adatik meg. Oláh Jolán naiv festő létére valószínűleg nem gondolkodik szociológiai, társadalomelemzési tételek megfogalmazásán. Az érdeklődő azonban nagyon is pontosan értheti azt az érzést, amely a művész ecsetjét vezeti. S amely „mögött” súlyos gondok húzódnak meg. Hogy jelzésként néhány példa is álljon itt, az Üdvözlet című képről döbbenetesen nagy szemek merednek reánk egy leányfej mögül, mintegy jelezve, valaki néz, ám korántsem bizonyos, hogy ez Fehér szarvas még az örömében is árva. Oláh Jolán képanyagát a természet világa, a hétköznapi élet apró-cseprő realitásai táplálják. De természetközelségében is fölfedezhető bizonyos jelképiség, amely egyrészt valami furcsa, ám valóságos statikusságot, másrészt a világ labirintusvoltát sugallja. A falu vége című képen minden valóságos, a házikó, a sárgult boglya, a gémeskút, a kuporgó nők, a mű hangulata mégis valami rettentő változatlanságot, már-már földöntúli ságot áraszt. Sosem volt álomvilág Ugyanakkor ezen a kiállításon is meghatározó módon vannak jelen azok a képek, amelyek Oláh Jolán mitológiáit hordozzák. Itt vannak a Virtus (reprodukció) Fotók: Gyurián Tibor óvó és irgalmas tekintet. A Cím nélkül kihalt utcát mutat, amelyen négylábú állat oson át, de az is lehet, hogy csak az árnya. A Tánc sem felhőtlen vidámságot áraszt, valahol mindig föl-föltűnik az ördög, de legalábbis valami lehetséges bajt hozó. így az ember lélekmadarak, a már emlegetett szemek, amelyek beszélnek. Itt van a kék madár, a keresztény jelképiség néhány eleme, vagy éppen Fehér szarvas, amely egy sosem volt álomvilágról beszél, de kifejezi az ember boldogabb világ utáni örök vágyát is.-th Ennél szebb vidéket nemigen látni az országban - vallják a helytörténetírók Nógrád megyében is terjed az a gyakorlat, hogy kisebb-na- gyobb települések szükségesnek tartják a helytörténet feltárását, összefoglaló tanulmányok, esetleg monografikus igényű művek kiadását. E sorba tartozik Bartha János-Czéhmester Erzsébet Nemti története című helytörténeti könyve is, amely kilenc fejezetben foglalja össze a település történetét. Ezen kívül adattárat, névmutatót, térképet is közöl. Az ajánlás és a bevezető után az első nagy fejezet a településről és lakóiról szól, részletesen tárgyalva a falu történetét, a lakosság származását. Nemti már a honfoglalás korában lakott terület, ősi, úgynevezett „halmaz- település”-ként jött létre. Hogy milyen volt az élet a régi Neműben, azt ma már nagyon nehéz elképzelni. A szerzők levéltári adatok alapján számolnak be a feudalizmus kori viszonyokról, egyebeken kívül jobbágystatisztikákat, más dokumentumokat közölve. Mindenesetre járványok, háborúk, más bajok nehezítették e tájon is az életet. Külön nagy fejezet foglalkozik a jobbágytörvénytől a II. világháborúig tartó, több korszakot is magába foglaló időszakkal. Ezt követi a község kulturális fejlődését bemutató rész, amelyben még az itteni születésű Danyi Gyula néhány, szép verse is olvasható. Tárgyalják a szerzők az óvoda- és iskolatörténetet napjainkig. Természetesen a legnagyobb teret a község gazdasági fejlődésének feldolgozása jelenti a kezdetektől ugyancsak napjainkig. Itt olvasható az egészségüggyel, a népesség alakulásával, a mezőgazdasággal, iparral, bányászattal, kereskedeNemti festői környezetben fekszik Fotó: K.K.J. lemmel, egyéb ágakkal foglalkozó összefoglalás. Ez a rész ma már kiegészítésre szorul, hiszen a fejezet azzal zárul, hogy az 1990-es év az iparban, kereskedelemben, bányászatban nagy változást hozott. A mező- gazdasággal foglalkozó rész sem teljesen naprakész. Az eltelt egy-két év változásai itt is hiányoznak. Közigazgatás, hagyomány (népviselet, népdalok, babonák, mesék), munkásmozgalom jelenti a helytörténeti könyv további izgalmas fejezeteit. -t Nemti története Bartha János-Czéhmester Erzsébet Nemti története című falutörténetét jelentette meg a község önkormányzatának képviselő-testülete. A hely- történeti munka szerzői kö- szönetüket fejezték ki mindazoknak, akiknek a műveiből merítettek, s akik segítségükre voltak a könyv elkészítésében, így dr. Belitzky Jánosnak, Schneider Miklósnak, Danyi Gábornak, Kajárik Sándornak, Pintér Dávidnak, s a nemti lakosoknak. Közülük többen már meghaltak, a közölt adatok is változtak a több éves gyűjtőmunka és a könyv befejezése óta. Első változata már kész volt több mint húsz évvel ezelőtt. Egy adatsor a műből. A község lakossága 1991-ben: 946 fő. Született 10 gyermek, meghalt 14 személy. Lakóházak száma: 437. Csak a falu földrajzi fekvése nem változott: „Nemti szép fekvésű hegyvidéki falu. A Mátra tömbjével szemben, a nemti kelet-nyugati irányú hegyvonulat lábánál, Nógrád megye keleti szélén, a Zagyva völgyében települt” - írják a helytörténész szerzők. És nem változott az itteniek szülő- földszeretete sem: „Hazajönnek... így mondják azok is, akiknek már évtizedek óta nem itt van a lakásuk. A városban otthonuk van, a „haza” pedig a falu.” A könyv tehát a szeretetről is szól.
