Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. július 20., szerda Ritka, védett madarak Mennyire büszkék vagyunk arra, hogy kis hazánkban még viszonylag sok a gólya. A nyu­gati országokban gyakorlatilag kipusztult ez a madárfaj, de ná­lunk, a gondoskodás eredmé­nyeként, még csoportokban is látható. Ha meg Hegyeshalom­tól arrább még azt is tudnák, hogy a gólya mellett van ne­künk egy csapatra való zöld sa­sunk is, akkor biztos, hogy megpukkadnának irigységük­ben és örömmel átvállalnák ál­lamadósságunkat, csak hadd lássák ezeket a ritka szerzemé­nyeket. Sajnos, ez így mind szép lenne, dehát az igazság egy pi­cit másképp fest. A magyar va­lóság is szürkébb a mesebeli­nél, de a zöld sasok legalább tényleg léteznek. Olyannyira valósak, hogy a mai nap éppen a Nógrád me­gyei Karancslapujtőn lesznek láthatóak. Mivel már mindenki kitalálta, így én is elárulhatom, hogy a Ferencváros labdarúgói­ról van szó, akiknek egyik titu­lusukat rejti a fenti megneve­zés. Magyar Kupa-mérkőzésre érkeznek a községbe, ahol az ellenfelük a helyi megyei első osztályú focicsapat lesz. Egy ilyen nagy hírű és nép­szerű klub érkezése, vendégjá­téka mindig óriási dolog egy kiscsapat életében. Karancsla­pujtőn is megmozdult a község apraja-nagyja, hogy valamit tüsténkedjék a meccs ürügyén. Rengetegen ajánlották fel segít­ségüket, hogy méltó környezet­ben és megfelelő körülmények között fogadhassák a Fradit. Nagy munkálatokba kezdtek a pálya környékén is. Több száz­ezres költséggel építettek lelá­tót, újították föl a kiszolgáló he­lyiségeket. Szeretnék, ha a fő­városi kluboknak is emlékeze­tes lenne a nógrádi kiruccanás. A mérkőzésen valószínűleg egy tisztes helytállást láthatunk a helyi csapattól, bár ahogy mondani szokták, a labda göm­bölyű. Abban biztosak lehetünk, hogy közönségcsalogató, jó fo­cit szemlélhet a nagyérdemű, akinek figyelmét már jó előre felhívták arra, hogy időben ér­kezzenek a mérkőzésre, amennyiben helyet szeretnének kapni a mérkőzésre, amely ma 16.30-kor kezdődik a község futballpályáján. D. T. Benkő Zsolt lilára futotta magát Bizonyára találkoztak már Önök is, kedves olvasóink, olyan megyénkből elszárma­zott polgárral, aki csak azért látogat haza, hogy jó alapo­san eldicsekedjék azokkal az eredményekkel és sikerek­kel, amelyeket a szülőhelyé­től messze ért el. Valami ilyesmit művelt Benkő Zsolt is, aki Salgótarjánban szüle­tett, itt kezdett el atletizálni és a tarjáni színekben szer­zett sikerekkel hívta föl ma­gára a figyelmet. A fent említett notórius di- csekvőktől az különbözteti meg őt, hogy ő valóban nagy sikereket könyvelhet el, ame­lyeket áldozatos és következe­tes munkával ért el. Az a tény pedig, hogy immár máshol folytatja atlétikai pályafutását (a szó legszorosabb értelmé­ben), az abból adódik, hogy behívták katonának. Zsolt pe­dig van annyira illedelmes fickó, hogy az első hívó szóra ment is, igaz, mi mást tehetett volna. Az angyalbőrös időszak azonban a vártnál jobban és kellemesebben telik, hiszen sportszázadba került, ahol az igazi nagyokkal készülhet a Benkő' Zsolt megmérettetésekre, verse­nyekre. Ezeken a viadalokon nagyon remek eredmények születtek. Még június végén sikerült megszereznie a junior magyar atlétikai bajnokságon a 800 méteres síkfutás harma­dik helyét. Az igazi nagy dur­ranás azonban az volt, hogy ezt a remek eredményt a fel­nőtt bajnokságon is meg tudta ismételni, amivel kivívta a vá­logatottság megtisztelő lehe­tőségét. Krakkóban, négyes viadal keretében debütált a salgótar­jáni fiú. Az erős mezőnyben, nagy taktikai harc után a hato­dik helyet szerezte meg. Saját bevallása szerint is még szok­nia kell a nemzetközi verse­nyek légkörét. Arrafelé na­gyon kíméletlenek a futók. A nagy nyári versenyek Zsolt számára befejeződtek. Ő is készül a salgótarjáni csapat­tal a Játék határok nélkül című vetélkedőre, ahol az első számú cserejátékos. Mellesleg felvették a sze­gedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, így hosszú évekig kénytelen távol maradni szü­lőhelyétől. Ennek ellenére ígéri, hogy visszatér, mert na­gyon sok minden köti a város­hoz. Külön kiemelte, hogy mennyire hálás Herczeg Vince tanár úrnak, aki első edzője volt és az ő keze alatt érte el azokat a sikereket, amiért fel­figyelt rá a Dózsa is. Herczeg Vince volt az, aki addig űzte és hajtotta a tehetséges atlétát, míg lila nem lett tetőtől talpig, a zoknitól a trikóig.-d. t.­Készülnek a sípmesterek Mozgalmas napokat élnek a Nógrád megyei labdarúgó-já­tékvezetők. Ok is készülnek az új idényre. A hét végén az NB III-as sípmesterek számára Szolnokon rendeztek szellemi és fizikai felmérést. Megyénk színéiben Ágoston András, Bé­kési Lajos, Fekete Mihály, Jó­nás Mihály, Kiss Gyula, Kom- játi István, Makovinyi Sándor, Molnár László, Nyerges László, Smelkó Sándor, Streho Sándor és Szabó Tibor megfelelt az el­várásoknak, így semmi akadá­lya, hogy a következő idényben közreműködjenek a Mátra-cso- port mérkőzésein. Gál István családi okok, Pintér Zsolt be­tegség miatt kénytelen volt tá­vol maradni, ők 26-án teljesítik a tesztet. Nógrádból Marcsok János és ifi. Mohácsi Lajos az NB II-es keret tagja. Bogár Csaba és Schoblocher István az országos utánpótláskerettel 30-án, a Népstadionban igyekszik meg­felelni az elvárásoknak. A Nógrád Megyei Játékve­zető Testület tagjai - a megyei osztályokban működő sípmes­terek - július 21-e és 23-a kö­zött a szlovákiai Sebechleby- ben edzőtáboroznak. A bírák szakmai előadásokat hallgatnak meg, majd ők is elvégzik az elméleti és fizikai felmérőt. A táborozáson képviseltetik ma­gukat a megyei szövetség veze­tői. Az országos testület képvi­seletében Müncz György lesz jelen, s ott lesznek a borsodi és hevesi kollégák is. (balás) Barátság Kupa nemzetközi tenisz-csb Barátság Kupa elenevezéssel amatőr tenisz-csapatbajnokság zajlik a magyarországi és a szlovákiai Nógrád megye 3-3 legjobb amatőr csapatainak részvételével. Az elmúlt évi bajnok salgó­tarjáni amatőrök az eddigi el­lenfeleiket fölényes biztonság­gal győzték le. Sikerrel rajtol­tak az újonc nagybátonyiak. A megerősödött Bgy. Kábel-BTE váratlan vereséget szenvedett Nagykürtösön. A tavaszi forduló eredmé­nyei: St. Petőfi - Fülek 8:1, Nagy­kürtös - Bgy. Kábel-BTE II 5:4, Bátonyterenye - Fülek 5:4, St. Petőfi - Losonc 8:1, Bgy. Kábel-BTE II - Fülek 7:2, Lo­sonc - Bátonyterenye 8:1. A Nagykürtös - St. Petőfi mérkőzés 4:2-es salgótarjáni vezetésnél eső miatt félbesza­kadt a játékosok és nézők sajná­latára. Vb-totónk értékelése még tart Lezárult a Nógrád Megyei Hír­lap által indított vb-totó tippso- rozata. Az izgalmas mérkőzé­sek lázba hozták olvasóinkat, több ezer tippszelvény érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek értékelése pillanatnyilag is fo­lyik. Már most is lehet látni, hogy a brazil csapat győzelme sokak elképzelésével találko­zott, de a második és főleg a harmadik helyezett eltalálása már nehézségekbe ütközött. A nagyszámú szelvényt értékelő bizottság ígéri, hogy mihama­rabb befejezi működését. Az eredményről azonnal tájékoz­tatjuk olvasóinkat. KISCSAPATOK NYOMÁBAN Álmodozó rimóci romák A balassagyarmati körzeti labdarúgó-bajnokság egyik nem várt és legkellemesebb meglepetését egy etnikai kö­zösség, a Rimóci Roma kel­tette. Példát mutattak a sport­szerűségből, küzdőszellemből.-Eddig egy kiállítás és két sárga lap csorbítja a csapat sporterkölcsét - újságolja a csapat „mindenese”, Rácz Jenő vállalkozó.-Minek tudható ez a sport­szerű szereplés? - érdeklődünk, hiszen a csapatban egy-két „fe­hér bőrű” játékos található.-Olyan játékosokat keres­tem, akik képzettek, s engem is tudnak képviselni a sportszabá­lyok szerint a játéktéren - vála­szolja a sportszerű vállalkozó. Nem titkolja azt sem el, hogy alapvető követelményként szokta meg a társas sportsiker érdekében az egyéni sporter­kölcs betartását!-Újoncként indultak a baj­nokságban. Mi volt a céljuk?- Minél jobb helyezés el­érése, és arról is álmodtam - mondja -, hogy bajnokságot is nyerhetünk. Ezért minden le­hetségesét elkövettünk, de két nem várt dolog áthúzta számí­tásomat. Nem találtunk igazán jó kapust, ráadásul Rácz Robi a terényi meccsen lábtörést szen­vedett, így a legjobb játéko­sunk, a góllövőnk kiesett a csa­patból. Mindezek ellenére játé­kosaimmal nagyon is elégedett vagyok, mert szívvel, lélekkel, sportszerűen játszottak.- Mit sejtet a jövő?- Új csapatot és új szakveze­tést. Ehhez természetesen tá­mogatókra van szükség. Oláh Róbert szécsényi vállalkozó már felajánlotta segítségét. A csapat -pedig nem rimóci, ha­nem Szécsény-központú lenne, hiszen én is ott élek a csalá­dommal.-Hogyan képzeli el a Szé- csény-központúságot?- A bajnokságban résztvevő csapatom játékosai ma sem mind rimóciak. Hugyagról, Nagylócról és Szécsényből is van közöttük. Célom a Szé- csény térségében élő, labdarú­gást szerető etnikai kisebbség­nek az összefogása! - hangsú­lyozza közeli terveit Rácz Jenő.- Tudja, hogy ehhez a városi önkormányzat támogatására is szükségük van. A csapat új ne­véhez kell a város neve, és a szerepléshez a város sportléte­sítménye.- A csapat neve Szécsényi Körzeti Roma Egyesület lenne- utal tervére, a mérkőzéseket pedig a salakpályán szeretnék játszani.- Miért szorgalmazzák a Szécsény-központúságot?- Azért, hogy többre legyünk képesek. Más környezetben ez nehezen elérhető. Itt több szur­koló előtt játszanánk, a legjobb játékosainkra a városi sporte­gyesület szakvezetése felfi­gyelne, s az ő ifjúsági csapa­tukból kikerült játékosoknak mi lehetőséget nyújtanánk a baj­noki mérkőzéseken történő sze­replésre. A városnak pedig bő­vülne a sportprogramja — so­rolja meggyőző érveit. A Rimóci Roma és vezetője, Rácz Jenő, Szécsény irányába tekinget. Azt ma még nem tud­juk, hogy a város „déli kapu­ján” átengedik-e őket, de is­merve a nevezett sportvezető ügybuzgalmát, áldozatvállalá­sát, bizonyára megtalálja ennek is a módját. Az etnikai kisebbség megér­demli a figyelmet és a támoga­tást, kiváltképp, ha a kívánatos tartalmú együttműködésnek a társadalmi és sportérdekei is egybeesnek. R. A. Javában tart a készülődés az idei salgótarjáni nemzetközi ugrógálára. Az immár nyolcadik nagy parádét a tervek szerint szeptember 12-én rendezik. A gála versenyigazgatója, Angyal János tegnap elárulta, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a férfi magasugrók „királyával”, a kubai Javier So- tomayorral. Az alábbiakban az ő pályafutását idézzük fel a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) magazinjának segítségével. ELŐREHALADOTT TÁRGYALÁSOKAT FOLYTATNAK AZ UGRÓKIRÁLLYAL Javier Sotomayor Salgótarjánba készül Javier Sotomayor gyönyörű stílusa Javier Sotomayor sokkal gyakrab­ban ugrott mindig magasabbra, mint bármely más atléta valaha. Az olim­piai és világbajnoki címet védő kubai csillag minden lehetséges érmet el­nyert a nyolcvanas évek végén és a ki­lencvenes évek elején. Nézzük most már a részleteket. Világcsúcsok sorozata Sotomayor a világrekordot szabad­téren háromszor (2,43 m 1988-ban Sa­lamanca; 2,44 m 1989-ben San Juan; 2,45 m, 1993-ban újra Salamanca), fedett pályán egyszer (2,43 m 1989-ben Budapest) állított fel. 1986-ban, 19 éves korában, 2,36 m-es kísérletével megdöntötte az ifjúsági világrekordot is. Amikor a Kö­zép-amerikai és karibi Játékokon 1989-ben a 2,44 m-es magasságot át­vitte, a futballrajongók képzeletét is megragadta. Ez a magasság (8 angol láb) a világ legnépszerűbb játékában a kapu keresztlécének magassága. Megszámlálhatatlan érem Sotónak nem volt szerencséje, ugyanis két olimpiát is kihagyott, amikor országa bojkottálta az 1984. évi, Los Angeles-i és 1988. évi, szöuli játékokat. Elég türelme volt azonban, hogy kivárja a harmadik lehetőséget, és Barcelonában, 1992-ben kiérde­melte az aranyérmet. Bizonyosságot tett türelméről a világbajnokságon is, jóllehet, más okokból. Mituán 1987-ben a kilencedik, 1991-ben pedig második lett, a múlt évben nyert Stuttgartban 2,40 m-rel - ez a legnagyobb magasság, melyet va­laha olimpián vagy szabadtéri világ- bajnokságon átugrottak. Sotomayer magasugrásban nem ke­vesebb, mint négyszer került az első helyre a híres Track and Field News magazin éves közvélemény-kutatásán: 1988-ban, 1989-ben és 1993-ban. Má­sodik volt 1991-ben, negyedik 1990-ben, ötödik 1985-ben és hetedik 1987-ben. Csak egyszer nem került be az első tíz közé (1986.) az elmúlt ki­lenc évben. Legkiemelkedőbb eredményei Ebben a számban kimagaslik a töb­biek közül, amint azt a mellékelt táb­lázat is mutatja. Legbámulatosabb re­kordja talán az, hogy a 2,30 métert, vagy afölötti magasságot 153-szor ug­rotta át (mint legutóbb a hét végén is). Bár Soto igazán szuper testfelépí­tésű atléta (195 cm magas, 82 kg), pá­lyafutása során sok sérülést szenve­dett. Legjobb életrazírója, Juan Velas­quez Videaux, nem kevesebb, mint tíz sérülést számolt 1987 januárja és 1991 augusztusa között, melyek közül né­hány sebészeti beavatkozást is igé­nyelt. Elég figyelemre méltó, hogy ezek a sérülések a bal - azaz az elru­gaszkodó - lábát érintették. Ő azonban testileg és lelkileg elég erősnek bizo­nyult ahhoz, hogy ezeken a balesteken túltegye magát. Mindezek után 1992 vége óta pályafutásának legdicsőbb korszakába érkezett, minden szem­pontból túltéve versenytársain. Az el­múlt három versenyszezonban egyet­len ugró eredménye sem hasonlítható az övéhez a 2,40 m-es vagy afölötti magasságban. Legnagyobb riválisai, Patrik Sjöberg (Svédország) és Carlo Thränhardt (Németország) látszólag megadták magukat krónikus sérülése­iknek. Az atlétika történetében páratlan So­tomayor négy év különbséggel elért két világrekordja (2,44 m 1989-ben és 2,45 m 1993-ban). Az előző csúcsot Dwight Stones tartotta: 2,30 m (1973) és 2,31 m (1976) eredményei között három évig. Fosbury méltó örököse Mint minden mai képzett magas­ugró, Sotomayor kicsiszolt módszerét elrugaszkodáskor a láb igen erőteljes támaszhelyzete jellemzi. Ezt az ugrási stílust a hatvanas évek végén egy amerikai, Dick Fosbury ve­zette be, akiről a nevét is kapta. Még ifjoncként Fosbury a régi ollózó stílust gyakorolta, de egy nap derengeni kez­dett neki, hogy jobb eredményt érhet el, ha egyszerűen a hátára „terül ki”. Technikájába beleépített egy íves ne­kifutást, amely segítségével a léchez oldalt került. Aztán testét elforgatta, és a léc felett először fejével, végül a lá­bával ugrott át, vállán érkezve a szi­vacsra. Mire az Oregon State University-re került 1965-ben, 18 éves korában, leg­jobb egyéni eredménye már 200 méter volt. Mégis, új edzője, Bernie Wagner rábeszélte, hogy térjen át a hasmánt technikára. Fosbury ezt a hagyomá­nyos formát „meglehetősen kompli­káltnak” tartotta, de egy ideig eleget tett a kérésnek... amíg vissza nem tért pár hónappal később egyéni stílusá­hoz, melyet addigra már teljes mérték­ben támogatott az intelligens Wagner. Fosbury egyre erősebb lett, és 1968-ban pályafutását a mexikói olimpián fényes győzelemmel koro­názta, egyéni, új 2,24 m-es csúcsával. Új stílusát látták és megcsodálták a fia­tal tévézők szerte a világon. A fiatal és kezdő ugrók azonnal kipróbálták az új stílust. A hasmánt technika alkalmazói nyilvánvalóan megpróbáltak ellenállni az új hullámnak, de néhány éven belül feladták. 153-szor 2,30 fölött! Javier Sotomayor Sanabria Limo- narban Kubában született 1967. októ­ber 13-án. Mint leendő tehetséget Carmelo Benitez, első edzője fedezte fel. Később José Godoy irányította, mint tanító, tanácsadó és edző 1990-ben bekövetkezett haláláig. Az­óta Sotomayor edzője Guillermo de la Torre. Az ő irányításukkal jutott fel a csúcsok csúcsára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents