Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

6. oldal Mozaik 1994. július 20., szerda MEL GIBSON PÁRIZSBAN. A világszerte népszerű ausztráliai származású filmszínész magánemberként lá­togatott a francia fővárosba. FEB-fotó Az átlőtt ütött-kopott műláb Kétségbeesett férfi riasztotta te­lefonon a hamburgi rendőrsé­get.- Segítsenek! Több golyóval keresztüllőtték a lábam. A helyszínen kiderült, hogy a telefonáló, a 65 éves Walter Koenecke lábát valóban pisz­tolygolyók lyuggatták át. A se­besült végtag azonban faláb volt, s az idős férfi azért lődözte keresztül-kasul, hogy a bizto­sító végre az ütött-kopott régi helyett fizessen egy új műlábat. Modernizációs törekvések és a korszerű ismeretterjesztés Az ország modernizálásának, gazdasági növekedésének alighanem egyik legfontosabb feltétele, hogy a tudás, a szak­ismeretek megszerzésének ál­lampolgári ambíciója talál­kozzon a strukturális változá­sok irányával. Alapkérdés, hogy a demok­rácia, a piacgazdaság új körül­ményeihez alkalmazkodó em­berek találnak-e járható vissza­utat a tanuláshoz, vagy kény­szerpályán várakoznak a nem­létező csodákra. A változások kényszere szuggerálja: bizony meg kell változtatni az életün­ket! Bizony keresni kell az új lehetőségeket, az új informáci­ókat, akár egy-egy új állás, vál­lalkozás kedvéért, akár pusztán személyes presztízsokokból, az önbizalom-építés eszközeként. A termelési technológiák meg­változtatásához, a gazdasági teljesítmények növekedéséhez szükséges tudás forrásai a spe­ciális tanfolyamok. Ha ezek jól illeszkednek az állami szakok­tatás anyagához, akkor igen egyszerű és természetes lehet a felnőttek visszaútja a tanulás­hoz... Magyarországon ma ez a helyzet akár üzleti vállalkozá­sok alapja is lehet, hiszen a munkanélküliség ismert adatai­nak árnyékában nyilvánvaló: az igények természetellenesen na­gyok. Sőt ezeknek az igények­nek a sokszorosára is számítani lehet a jövőben. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat modem utód- szervezetei ilyen különleges helyzetben vállalkoznak arra, hogy speciális felnőttképző is­kolává alakuljanak. Nógrád megyében is az okozza a gon­dot, hogy a törvényi szabályo­zások nincsenek tekintettel a képzési tevékenység sajátos kö­rülményeire. Hiányzik a nélkü­lözhetetlen nonprofittörvény. A TIT-ben évek óta minden kép­zési szakterület üzleti alapon működik. A szakmaváltó, spe­ciális menedzserkurzusok épp­úgy, mint az angol, német, orosz nyelvi tanfolyamok. Ezek bevételeiből finanszírozhatók az iskoláskorúak tehetséggon­dozási programjai, az egyedi nyelvoktatási kísérletek, s az olyan közművelődési progra­mok, mint a Magyar Nyelv Hete, csillagászati ifjúsági tá­borok... Az idegen nyelv taní­tása körében a TIT az egyik legnagyobb műhellyé növeke­dett. 1993-ban 499 hallgató tett nyelvvizsgát a tanfolyamok eredményes befejezésével. Ez már igen komoly ered­mény egy olyan országban, ahol a nyelvtudás körül, az ide­gen nyelvoktatás körül évtize­dek óta változatlanul nagyok a gondjaink. A TIT-ben foglal­koztatott 28 nyelvtanár mellett általában 60-70 más pedagógus dolgozik a képző nagyüzem­ben. Némely napokon 10-12 órán át folyik a munka a salgó­tarjáni székházban, igen gyak­ran szombaton és vasárnap is. Ha a tanfolyamok számát a nö­vekvő igények miatt növelni fogják a közeljövőben, akkor már helyiségeket kell bérel­niük, olyan helyzetben, hogy az évek óta jelenlévő tulajdonjogi, bérleti jogi anomáliák miatt nem tudnak hozzájutni saját négyzetmétereikhez. Őszintén remélhető, hogy a nonprofittörvény megszületé­séig a TIT közérdekű munkáját legalább oly módon segítik az önkormányzatok, hogy lehe­tővé teszik számára saját léte­sítményei használatát. Értelmes kompromisszumokkal pontot tesznek az elhúzódó helyiség­válságra. A képzési-oktatási „TIT-üzlet” ugyanis nem azo­nos minőségű a káposztáshor­dókat árusító vállalkozások megítélésével. A magyar mo­dernizáció ügye ugyanis többek között éppen a képzés, átképzés sikerén múlik ... Erdős István A KORMÁNYZAT IRÁNTI BIZALOM PÉNZÜGYI JELKÉPE Nem kell félteni a devizaszámlák megtakarításait Veszélybe kerülnek-e a lakosság devizaszámlán tartott megta­karításai? A kérdést sokan már akkor föltették, amikor még csak körvonalazódott az MSZP-SZDSZ-kormány létrejöttének lehetősége - szocialista kormányfővel és pénzügyminiszterrel. Valószínűleg azért, mert akadnak, akik úgy vélik: a szocialisták vezette kabinet hajlamos lehet arra, hogy az ország megromlott teljesítménymérlegét megpróbálja a devizában takarékoskodók rovására helyrebillenteni. Mindjárt elöljáróban érde­mes leszögezni, hogy e feltéte­lezésnek nincs reális alapja. A devizaszámlák intézménye már jóval a rendszerváltás előtt meghonosodott. A nyolcvanas évek elején, súlyos napi kül­földi fizetési gondok közepette sem nyúlt a vezetés ezekhez a számlákhoz, amelyeknek keze­lése és felhasználhatósága egyébként a Grósz- és a Né- meth-kormány idején folyama­tosan liberalizálódott. A lakossági devizaszámlák intézménye - és általában a la­kosság valutaellátásának bőví­tése - a forint konvertibilitását elősegítő eszközök közé tarto­zik. Már csak azért is, mert a gazdaságirányítás régi tapaszta­lata: a konvertibilitáshoz vezető utat csak úgy lehet végigjárni, ha annak bizonyos előnyeit a lakosság közvetlenül is érzé­keli. A devizabetét pedig olyan megtakarítási forma, amely megfelel az értékállandóság követelményének, sőt azok igényének is, akik a forintka­matnál nagyobb jövedelemre kívánnak szert tenni. Az elmúlt években a kor­mányzat iránti bizalom sajátos fokmérőjévé vált, hogy miként kezeli a devizabetéteket. E be­tétek helyzete már-már a meg­takarítások egészének megíté­lését, sorsát befolyásolja. A de­viza- és forintbetétek arányá­nak alakulása például hitelesen jelzi a pénzügyi kormányzat­nak, hogyan vélekednek a meg­takarítók a forintkamatokról. Ha ez utóbbiak mértéke nem haladja meg az inflációs rátát, akkor a devizabetétek nőnek jobban - ha pedig a kettő ará­nya megfordul, akkor a forint­betéteké. Ezt a bizalmi jelképet és gazdasági „mérő ónt” nem ál­dozza föl egyetlen reális gazda­ságpolitikát folytató kormány­zat sem - még a legnagyobb likviditási nehézségek köze­pette sem - egy tál lencséért, vagyis mondjuk nemzetközi pénzügyi helyzetünk átmeneti jobbításáért. Tegyük hozzá, hogy az ország jelentős, akár féléves import finanszírozására is elegendő devizatartalékai egyértelműen bizonyítják, hogy nincsenek likviditási feszültsé­gek, amelyek akár csak ürügy­ként is szolgálhatnának a devi­zabetétekkel kajltsolatos meg­szorításokra. Bármilyen efféle intézkedés huzamos időre alá­ásná a pénzügyi vezetés és a kormány iránti bizalmat. Ugyanakkor nem jelentene va­lóban gyógyító orvosságot, leg­feljebb időleges fájdalomcsil­lapítást. Korlátozó intézkedés esetén számolni kellene továbbá a be­folyásos külföldi pénzügyi kö­rök rosszallásával és kedvezőt­len reagálásával is. Bácskai Tamás MAGYAR áULAMPAPÉl Államkötvény 1997/J I I­Legyen akár kényelmes... ...elfoglalt, előrelátó, a Magyar Államkötvény ideális befektetés. A legkedvezőbb befektetési forma mind­azoknak- akik megtakarításaik értékét utánjárás nélkül akarják növelni;- akik rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni;- akik tőkét gyűjtenek - például gyermekeik taníttatásához, ingatlan vásárlásához vagy vállalkozás beindításához. Az államkötvény-vásárlásra fordított összeg le­vonható az adóalapból. Államkötvény 1997/J A befektetők 1994. július 18. és július 22. kö­zött vásárolhatnak névérték felett államkötvényt legfeljebb az 1994. július 8-án tartott aukción kialakult átlagárfolyam (101%) +0,2 száza­lékponttal és az aukció értéknapjától fel­halmozott napi kamatokkal megnövelt értékén a kijelölt forgalmazóknál. A maximális vételár az értékesítés ideje alatt naponta a következő: 101,56%; 101,63%; 101,70%; 101,77%; 101,84%. így a vételár a névérték felett van és naponta emelkedik, mivel a kamatozás a kibocsátás napjától kezdődött. A legújabb Magyar Államkötvény 1997/J 3 éves futamidejű (1994. június 24. - 1997. június 24.) értékpapír. A kötvény mozgó kamatozású, mely­nek alapja 30, 90 és 180 napos diszkont kincs­tárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. A kötvény első félévre érvényes (1994. június 24. és 1994. december 24. közötti) kamata évi bruttó 26,01%. Törlesztés névértéken 1997. június 24-én. A kötvény alapcímlete 10 000 Ft. Kamatfizetési időpontok: 1994. december 24. 1996. június 24. 1995. június 24. 1996. december 24. 1995. december 24. 1997. június 24. Amennyiben az esedékesség munkaszüneti nap, úgy a kifizetés a következő munkanapon teljesül. ____________Adócsökkentő____________ Az Államkötvény 1997/J megvásárlására for­dított összeg véglegesen levonható az adóa­lapból, annak 30%-a erejéig, feltéve, ha azt a magánszemély befektető lejáratig megtartja. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy az adóked­vezmény csak az 1994-ben vásárolt 3 éves vagy annál hosszabb futamidejű állampa­pírokra vonatkozik. Továbbá, hogy 1994-ben a kamatok után fizetendő forrásadó mértéke 20%-ról, 10%-ra csökkent. ___________Állami garancia___________ Á llami garancia van rá. Mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. Forgalmazó és kifizetőhelyek: OTP Bank Rt.,Salgótarján, Rákóczi út 22. • MNB Nógrád Megyei lgazgatóságarSalgótarján, Rákóczi u. 15. TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents