Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
1994. július 16-17., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok Harcok 9. oldal A FIDESZ VÁLASZTÁSI KUDARCÁNAK OKAIRÓL Ellenzékből ellenzékbe „Fiúk! Ha megérjük, miénk a holnapután!" Ez a mottója a Fidesz választási kudarcának okairól szóló, ha tetszik, humoros, Ellenzékből ellenzékbe című elemzésnek, amelynek elején megállapítják: „Tehát az MDF-kormány leváltása sikerült ugyan - csak nem a Fidesznek.” Miért? Első komoly hibaként a Fidesz vezetése elmulasztotta elemezni, hogy „a népszerűségi indexek mindig kedvezőbb képet mutattak, mint amilyen a kormányképességéről és választási győzelmének esélyeiről alkotott közvélekedés volt”. (Szeretjük tehát a Fideszt, de nem szavazunk rájuk.) Nem lehetett tudni, kit képvisel a Fidesz. Feloldották a korhatárt, már nem volt az ifjúság pártja, de még nem volt néppárt. (Kérdés, hogy lesz-e.) Okként szerepel a „párttagság körében is értetlenséget is zavart szülő” Fodor-ügy, és híveinek „módszeresen elnyújtott elszivárgása" - amely az elemzés elkészülte után újra beindult. És csakugyan lehet ebben módszeresség, mert a napokban távozott Fodor-pártiak már régóta fontolgatják a kilépést. (Mindaddig lehet vitatkozni a megközelítésekkel, míg egyszer ki nem derül a valóság. Számomra úgy tűnik, a Fodor-ügy inkább SZDSZ-, mint Fi- desz-ügy volt. Fodor Gábor 1993 nyarán Balassagyarmaton már nyíltan bírálta a Fideszt. Amikor ősszel Miskolcon alulmaradt (gyakorlatilag) Orbánnal szemben, még mindig tétovázott a két párt között. Közben lassan közhellyé vált, hogy Fodor nélkül jobbratoló- dik, elveszíti „jobbik" arcát a Fidesz. Majd egy napon arra ébredünk, hogy az ellehetetlenített Fodor Gábor az SZDSZ minisztere egy MSZP-SZDSZ kormányban akkor, amikor az SZDSZ mindössze 3 minisztert adhat. A Fodor-üggyel tehát sem az SZDSZ, sem maga Fodor nem járt rosszul.) Stratégiája szerint a Fidesz „domináns erő akart lenni a liberális póluson". Háttérbe akarta szorítani a balratolódó SZDSZ-t. (Emlékszünk rá, az SZDSZ szerint a Fidesz tolódott - jobbra, ehhez ragaszkodtak a szabaddemokraták. Miközben - Tölgyessy Pétertől, az SZDSZ volt elnökétől tudjuk, akinek már „nincs oka hallgatni” - az 1992-es elnökválasztáson dőlt el az SZDSZ-MSZP-összefogás. Pető Iván (és természetesen a Demokratikus Charta) inkább volt szocialistabarát. Ki tolódik akkor merre?) „A Fidesz történelmében új időszak kezdődik." A Fidesz gyaníthatóan az önkormányzati választásokon sem lesz eredményes, és aligha lesz addig, amíg nem egyértelműsíti, kik számíthatnak rá. Stabil szavazóbázisa kialakulásába beleszólhatnak szubjektív tényezők is. Köztük lehetnek akár az SZDSZ kiábrándultjai is. De akár beolvadások is, ha arra az orbáni idézésre gondolunk, hogy Nyugat-Európában egy-két nagy néppárt fér meg egymás mellett, és vannak ezek mellett nem meghatározó pártok - és efelé megyünk mi is. Nem írja az elemzés, de a Fi- ■ desznek még mindig van egy előnye, amivel csak ő bír a parlamenti pártok között: nem kérhetünk számon rajta hatalomban be nem váltott ígéreteket. Ha tehát megérik, övék lehet a holnapután. Dudellai Ildikó Szotyola és áldozat öröm a szotyolát, s ezen közönséges és ízléstelen szokásom gyakorlása közben megállapíthatom: hamar eleget teszek még meg sem alakult kormányunk máris sokat emlegetett kérésének. Vagyis bizony áldozatot hozok. Azzal, hogy vacsora helyett sós magvakat ropogtatok. Tehát öntudatosan kihúzhatom magam. Ki ám, csak nem a csávából! Viszont egy szavam sem lehet. Mert - szintén öntudatosan - én választottam, tehát mint egy demokratikus állam önérzetes polgárához illik, beleszóltam dolgaim alakításába. Két hónapja szavaztam, s türelmesen kivárom, míg az ügyvezetővé átminősített kormány hosszasan csomagol. Körültekintő készülődése közben még arra is jut ideje, hogy - méltóan - fejek hullása kísérje távozását. Eltűnődöm azon, hogy a székek elosztása óta milyen szépen kisimult a sok-sok ismerős vonás, lelassultak a mozdulatok. Nincs kapkodás, s egyáltalán, mintha már semmi nem lenne olyan sietős. De fő, hogy megvan a terjedelmes „románc,” a testes kormányprogram, aminek sok ponton ismerős tartalma kapcsán elsüthetnénk a régi nadrágszíj- viccet: nem húzhatom összébb azt, ami már nincs . . e minek így előreszaladni? Előbb lássuk a medvét, aztán igyunk a bőrére! S ha majd mégis nagyon nyűgösek lennénk az olyan molesztálások miatt, mint a MÓL Rt. legutóbbi, magával ragadó (mindent megdrágító) áremelése, szotyolázzunk! Ez duplán egészséges, mert levezeti az idegességet, következésképpen, minden áldozatvállalónak ajánlható. (mj.) TOLNAY KLÁRI JÚLIUS 17-ÉN NYOLCVANÉVES Gyermekkori „széphistóriák” Mohoráról elaludtam. A falu ap- raja-nagyja keresett bennünket. Viharlámpás emberek imbolyog- tak az éjszakában, még a magyar- nándori csendőrök is bekapcsolódtak a kutatásba. Később elmesélték, hogy eltűnésünket késő este kidobolták a faluban: közhírré tétetik, hogy aki Tolnay Rózsikát és Nádasdi Lászlót (ilyen felnőtte- sen) valahol látta, azonnal jelentse az iskolában vagy a csendőrőrsön... Verés helyett Történt egyszer - hét-nyolc éves lehettem -, betévedtem apám tejfeldolgozójába. Nagyapám, Tolnay Gedeon halála után 1921-ben apámra szakadt a mohorai birtok terhe. Felmondta gépészmérnöki állását a budapesti Ganz-MA- VAG-ban, s minden idejét a földnek szentelte. Nem értett a gazdálkodáshoz, az adósság bizony gyorsan növekedett. Hogy elkerülje a csődöt, mindenbe belekapott, amit csak a korabeli gazdalapok ajánlottak. így született meg a tejüzem ötlete is. Korszerű tejköpülőket hozatott, ötvenliteres edényekben készült a teavaj, amelyet Ró- zsika-teavajnak keresztelt, remélve, hogy a nevem szerencsét hoz. Szóval belógtam ebbe az üzembe, s megforgattam az egyik edényt. Nem vettem észre, hogy a teteje nincs lezárva. A vaj sűrűségét mérő műszer darabokra törött. A kártól, amit csináltam, annyira megrémültem, hogy gyorsan batyuba kötöttem kedvenc babámat és elhatároztam, világgá megyek. Titkomat csak Nádasdi Lacinak, a tanító legnagyobb fiának árultam el. A kis- legény mellém szegődött, s megindultunk a tarló felé. A libapáston Marival találkoztunk, aki a mi jószágainkat terelgette.- Hová mentek? - kíváncsiskodott Marika.- Világgá...- Az nagyon messzi van?-Még Gyarmaton is túl felelte Laci, aki már ült vonaton is.- Nincs közelebbi világgá?- Nincs, te buta, de mi közöd hozzá? - érdeklődött Laci.- Mert veletek tartanék... Hárman vándoroltunk tovább, a libák mögöttünk szétszéledtek. A kis Mariban feltámadhatott a kötelességtudat, de még inkább a félsz, mert néhány száz méter után megszólalt. Együtt a család- Nem látom már a falut, ez már a világ vége. Forduljunk vissza, kisasszonyka, menjünk hazafelé.- Te csak menj, Mari, mi maradunk - mondta határozottan Laci. Marika futva indult a libapást irányába. Laci is megszólalt.- Te Rózsi, miért is megyünk mi világgá?- Mert eltörtem valamit a tejüzemünkben. Olyan órafélét. Nem merek hazamenni, tönkretettem a szüléimét. Laci olyasmit dünnyögött, hogy az nem is olyan nagy baj, talán a verés is elmarad. De büszkeségből nem mondta, hogy forduljunk vissza. Lyukat fürtünk egy frissen rakott szénaboglya oldalába. Valóságos kis kunyhó, mondtuk elragadtatással. Laci az iskolában mögöttem ült, gyakran megcibálta a hajamat. Most hős- ködve azt mondogatta, a világ minden kutyáját elzavarja a kazal környékéről. Ezt derék dolognak tartottam, és nagyon hálás voltam érte. Közben kissé beesteledett, Lacihoz bújtam és öröm: Rózsi megkerült. Csók, dé- delgetés. Nem tagadom, jólesett, bár szeretetben, simoga- tásban, figyelmességben sohasem volt hiány. Csak szegény apámnak kellett azonmód vonatra ülnie, mert a műszer nélkül nem ment a termelés. S ha már felugrott Pestre, azt mondta, körülnéz a piacon, hol van hiány vajban. Pár napra magunkra maradtunk... Mohorai diáklányként két viharos szerelmet éltem át...Alig voltam tizennégy esztendős. Emlékszem, a fiú gyönyörűen gitározott és szédítően énekelt hozzá. Falusi esték, nyár, csillagos ég, lugas...Na, de eljött az ősz, a fiú visszament a katonai akadémiára...Mai fejemmel csak mulatok rajta...A másik fiú már inkább férfi volt; járási aljegyző. (A részleteket Párkány László Tolnay Klári egyes szám első személyben című könyvéből közöljük a színésznő születésnapja alkalmából.) A Kedves hazugban egyik leggyakoribb partnerével, Mensáros Lászlóval A 17 éves Rózsika, a későbbi Klári ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” Miniszterekről mondják Ámbátor Nem csaltam, nem hazudtam - annak ellenére, hogy miniszter voltam. Keresztury Dezső kilencven esztendős költő, a^AO-es évek II. felében kultuszminiszter, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ny. professzora - Zalai Hírlap, február 18. 1990-94 Dilettáns miniszterek országa lettünk, de ami amúgy sem nagyon működik, azon rontani szinte művészet. Arany Horváth Zsuzsa hírlapíró, a Zalai Hírlap főszerkesztő-helyettese, Délvilág-Csongrád Megyei Hírlap,febr.26. Tisztességes ajánlat Van jó miniszteri nyugdíj, amiből kellemesen meg lehet élni, úgyhogy most már hagyják a dagadt ruhát másra. Kéri László szociológus, az MTA Politikatudományi Intézete főmunkatársa Rakéta Regényújság, ápr.l. Van benne valami A vállalkozók örök optimisták, hiszen ők még akkor is vállalkozók lesznek, amikor a jelenlegi kormány tagjai már nem lesznek miniszterek. Palotás János nagyvállalk., a Köztársaság Párt ein. A Hírlap, május 14. Lírai búcsú Mint a naplemente, lágy átmenetekkel változott meg körülöttem minden. Horváth Balázs, volt belügyminiszter, az ifjúság ügyeivel foglalkozó volt tárca nélküli miniszter, a határon túli magyarok ügyeinek volt tárca nélküli minisztere, a sporthivatalt felügyelő volt tárca nélküli miniszter, a kormány és a parlament között kapcsolatot tartó volt miniszter, az MDF volt alelnöke, volt országgyűlési képviselő, Pesti Hírlap, február 18. Értékarányos Egy jó futballcsapat többet ér, mint egy rossz miniszter. Zwack Péter nagyiparos, a Vállalkozók Pártja elnöke, Nemzeti Sport, február 10. Levezetés Az, hogy valaki nagyon okos ember, még nem jelenti azt, hogy alkalmas miniszternek. Persze a miniszternek nagyon okosnak kell lennie. Donát Róbert veszprémi hírlapíró Napló, május 18. Tiszta lap és történelmi megbékélés II. Tiszta lap címmel az SZDSZ kongresszusa a minap fogadott el nyilatkozatot, amikor megszavazta az MSZP-vel kötött koalíciót. Nyilatkozatuk kimondja: a politikai szövetség a magyar demokrácia jövője érdekében köttetett olyan pártok között, amelyek a múltban egymással szemben álltak. Ma mind kevesebben vitatják a jövőre vonatkozóan a „tiszta lap” újranyitását. E cél érdekében azonban ajánlatos a nem tiszta múltat végiggondolni. Előzőleg az ötvenhatos generáció élményeivel foglakoztunk - most következzenek a hetvenes-nyolcvanas évtizedek. A legvidámabb barakk Ennek voltunk mi a lakói, mármint az akkori nyugati sajtó szemszögéből. így láttak bennünket ezek a riporterek: a nép élvezi Kádár atya gulyáskommunizmusának apró előnyeit, nagyon kicsi értelmiségi csoportok pedig ellenzékiesked- nek. Tehát a népet egyformán hidegen hagyták a kommunista vezetők és az ellenzéki értelmiségiek nézetei és harcai? Valóban így volt, ám néhány „szépséghibája” volt a képletnek. A közvélemény nem ismerhette az ellenzéki személyiségeket, nézeteiket. Lényegesebb hiba volt ennél, hogy nem ismerhették meg az érdeklődők az ország valóságos gazdasági helyzetét, a növekvő válság tényeit. Ne csűtjük-csavarjuk tovább: az akkori magyar állampolgárok óriási többsége tudomásul vette, adottnak fogadta el Kádár rendszerét és keretein belül igyekezett jobban élni. S a legtöbb magyarnak ez a törekvése évtizedekig valamennyire sikerült. Közben néhány belterjes, elszigetelt politikusi, értelmiségi csoportosulás vívta a maga szellemi és politikai csatáit. Kétféle hatalmi elit Az utóbbi években ugyan hevesen cáfolták a rendszer- váltó politikusok, mégis évtizedeken át megosztott volt a kádárista hatalmi csoport. 1968 után a „gazdasági mechanizmus reformjának” jelszavával nyíltan is felléphettek az akkori MSZMP reformerői. Legyen elég itt Nyers Rezső körének említése, hátha megsértődnek a közben ellenzékivé vált többi közgazdászok. Később csatlakoztak hozzájuk a társadalmi-politikai reformok hívei. Megszerveződé- sükben utólag még kevésbé vitathatók Pozsgay Imre történelmi érdemei. Á reformerők a párton, az MSZMP keretein belül léptek fel. Mást nem is tehettek, különben percek alatt kiszorultak volna a nyilvános politikából. A párt és a szocializmus reformjáról beszéltek, de szavuk éppen ezért nem a párttag értelmiségi csoportokhoz is elhallatszott. Kádár, Aczél, Berecz, Grósz vitatkozhatott a reformerekkel, csak egyet nem tehetett: nem hallgattathatta el őket. Azért nem húzhattak a fejükre szájkosarat, mert figyeltek rájuk és társadalmi bázisra tettek szert. Figyeltek a hazai reformerek szavára azok a nyugati erők, akik megkötötték az 1975-ös helsinki egyezményt, és hiteleket, kölcsönöket adtak Kádárnak. Támogatták az MSZMP reformereit azok a hazai párttagok és pártonkívüliek, akik jobb szocializmust akartak, vagy egyáltalán nem hittek a létező szocializmus javíthatósá- gában. A magyar ellenzék megszer- veződését elsősorban két világ- politikai esemény tette lehetővé. Helsinkiben Brezsnyev, Kádár, Honecker, Gomulka, Husak abban a hitben írták alá az emberi jogokról szóló egyezményt 1975-ben, hogy az majd a szocializmus összeurópai győzelmét hozza magával. Fordítva történt: a kelet-európai ellenzék részleges szólásszabadságát fogadták el Helsinkiben. A másik világpolitikai esemény még fontosabb történet kezdete. A lengyel szolidaritás 1980-81-es mozgalma bebizonyította a szocialista tábor jövőtlenségét, a szovjet birodalmon belüli belső társadalmi elégedetlenség végzetes erejét. Kétféle ellenzéki elit Ekkor lépett színre a magyar ellenzék mindkét csoportja. A „demokratikus ellenzék” az emberi jogok védelmével és gyakorlásával kezdte. Ide tartozott az 56-osok egykori Nagy Imrés szárnyából Donáth Ferenc és Vásárhelyi Miklós, valamint a 81 -ben induló szamiz- datos folyóirat, a Beszélő köre. Vezetőik többsége ma is aktív politikus az SZDSZ-ben vagy máshol. Akkori politizálásukat tiltotta, üldözte a kormányzat. Főképp ebből az időből erednek a mai SZDSZ és MSZP régi ellentétei. A „népi ellenzék” hangja is ekkoriban erősödött fel. Közülük az írók válhattak ismertebbé. Illés, Csoóri, Csurka és a fiatalok József Attila-köre. Inkább ide tartozott haláláig az akkor még ismeretlen Bibó István, valamint a régi kisgazda- párt egykori politikusai, Antall Józseftől Vörös Vincéig. A népiek a nemzeti sorskérdésekkel, a magyarság megmaradásával foglalkoztak. Számos, jó ügyben előszeretettel működtek együtt Pozsgay köreivel, a párton belüli reformerekkel 1987-ig. Bibó István, Donáth Ferenc szellemiségének hatására a demokratikus ellenzék és a népi ellenzék is a kölcsönös támogatás, a közös fellépés módjait kereste. A hamu alatt azonban már izzott a parázs... Bilecz Endre
