Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Női Dolgok 1994. július 16-17., szombat - vasárnap _________________ASSZONYSORSOK_________________ Két szép fiú született a kedvesemtől Mostanában már nem járom az utcákat, pedig éppolyan sokat szenvedek, mint akkor. De ha a fiaimra nézek, enyhül a fájdalom. Szeretem a férjemet, békés, boldog életet élünk, de azt soha nem fogom elfelejteni, hogy akkor magamra hagyott. Évekig hiába szerettünk volna gyereket, határtalan volt hát az örömünk, mikor végre terhes maradtam. De gyenge volt ez a terhesség is, pihennem kellett volna sokat. Öthónaposan elvetéltem. Borzasztó fájdalom szakadt rám, főleg amikor férjem bejelentette, pár hónapra külföldre megy dolgozni. Jó ajánlatot kapott, amit vétek kihagyni. Vele újra nő lehettem Tudom, ő is szenvedett, hiszen már folyton a „fiáról” ábrándozott, s most oda a boldogság. Tudom, ezért vállalta el ezt a kiküldetést, menekült a bánat elől. Egyedül maradtam, ráadásul anyósom mindenki előtt csak engem okolt, amiért nem vigyáztam magunkra. Gyűlöltem otthon lenni, munka után és a szabad napjaimon róttam az utcákat céltalanul. Ebben az időben találkoztam Vele. Rövid ismeretség után az ágyában találtam magam, s ezen nagyon megdöbbentem. Én, aki éveken át hidegen elutasítottam minden efféle közeledést, aki büszke voltam, hogy a férjem volt az első férfi az életemben, és el se tudtam képzelni, hogy valaha is megcsalom! De most végre újra nőnek érezhettem magam. Odahaza éveken át nem a vágy uralta a szexuális életünket, hanem a havi ciklusok, a hőmérők, az önmegtartóztatások. Folyton a napokat számoltuk, szigorúan betartottuk az orvosok utasításait. S most végre ő nem azért kívánt, mert épp az „előírt” nap volt, hanem magamért. Tudtam, hogy csak kalandra vágyik, de nekem is akkor éppen arra volt szükségem. Segített talpra állni Azután ahogy jobban megismertük egymást, rájöttünk, hogy nem csak egy éjszakáról van szó. Családos ember volt, rajongott a lányaiért és szerette a feleségét is. Csak az ágyban nem igazán voltak egy hullámhosszon. Jóval idősebb volt nálam, nem is különösebben jóképű, de valami sugárzott belőle. Segített talpra áll- nom, és később is, ha már kezdtem kibomlni, mindig feltöltődtem, ha találkoztunk. Nem túl sűrűn, két-három hetente szakíthattunk csak néhány órát egymásra. Még el sem köszöntünk egymástól, máris égetett a hiánya, de nem akartam jobban megkavami az életét. Közben hazajött a férjem is (tudom, hogy ő is talált magának alkalmi vigasztalót), s addigra döntöttem: tőle nekem nem kell gyerek. Már nem. Nem tudom megmagyarázni, de valami elpattant bennem már a kórházban. Pedig szerettem és szeretem a mai napig, épp azért nem is mondtam meg neki. Viszont a kedvesemnek elmondtam, mint ahogy azt is, hogy szeretném, ha tőle maradnék terhes. Megbeszéltük, és bíztunk annyira egymásban, hogy nem adjuk ki a másikat. Én megígértem, hogy soha nem fogok igényt tartani rá, hogy hivatalosan is ő legyen gyermekem apja, sőt nem is fogja soha senki megtudni. Megmaradt a kapcsolatunk Született is egy fiam, majd két év múltán még egy. Mivel van némi hasonlóság közte és a férjem között, így nem feltűnő a dolog. A férjem imádja a fiait, igazán jó apjuk. De én ha rájuk nézek, mintha csak őt látnám: félelmetesen hasonlítanak a kedvesemre. Amikor a gyermekeim megszülettek, hónapokig nem találkozhattunk, olyankor telefonon tartottuk a kapcsolatot. Ő terhességem idején is szeretett, óvott és vigyázott rám. Vele is és a férjemmel is éppúgy átéltük a gyermekvárás minden örömét. Sajnos, a fiait csak ritkán láthatta, természetesen csak „mintha valami ismerős” lenne, futottunk össze. Csak a nagy üresség Tudom, hogy büszke volt rájuk, figyelemmel kísérte a fejlődésüket és szeretett volna anyagilag is támogatni bennünket. (Ezt persze, nem hagytam.) Boldogan éltünk. Én az én családommal, ő az övével, időnként összejöttünk - ahogy mi hívtuk - feltöltődni. Sohasem beszéltünk meg találkát előre, csak ha szükségét éreztük, akkor hívtuk egymást. Az a néhány lopott óra volt a mi kapcsolatunk, s bár vágytunk rá, de becsültük annyira egymást, hogy tudtuk: nem szabad ennél komolyabbra fordulnia. Majd hívlak! Ezzel váltunk el mindig, de egyszer hiába hívtam. Még mindig a fülemben lüktej a lánya szomorú hangja: „Édesapát autóbaleset érte, meghalt.” Azóta csak a nagy üresség. Nyíltan, persze nem gyászolhattam, nem tudhatja meg senki, hogy elveszítettem, mint ahogy azt sem, hogy része volt az életemnek. És része is marad örökké a fiaink által. Titkunkat megőrzőm. Katalin Korszerű receptek régiektől Molnár Béláné (Bátonyterenye) ajánlatai Nyáron csak akkor érdemes házilag sütni édességet, ha az nemcsak olcsóbb és ízletesebb a gyári árunál, hanem ha egyszeri munkával huzamos időre elvetjük a sütés gondját. Gyűjteményemből olyan süteményeket ajánlok figyelmükbe, amelyeket dobozba is zárhatunk. Csacsi füle 20 dkg zsírt habosra keverünk. Belemorzsolunk 2 dkg élesztőt és 50 dkg liszttel, másfél dl tejföllel, 2 evőkanál porcukorral, csipet sóval összegyúrjuk. Gyengén lisztezett deszkán 3 mm vastagra kinyújtjuk, nagyobb pogácsaszúróval kiszúrjuk. Közepébe tehetünk lekvárt, diót vagy túrót. Összehajtjuk és világossárgára kisütjük. Még forrón vaniliáscukor- ban meghempergetjük. Nagyon kiadós sütemény. (néhai Bányai Béláné, Kister.) Hernyókeksz 4 egész tojást, 12 dkg zsírt és 25 dkg porcukrot jó habosra kikeverünk. Hozzáadunk 75 dkg lisztet és egy csomag - kevés tejben feloldott - szalagóriát. Este jól kidolgozzuk, másnap húsdarálóra szerelhető formán átdaráljuk és világosra sütjük. Porcukorral hintjük meg. (Danyi József né rákóczitelepi lakostól) Illat-csillag 75 dkg lisztet, 20 dkg gyümölcslekvárt (legjobb a barack), 2 egész tojást, 20 dkg porcukrot, 1-1 késhegynyi darált szegfűszeget és fahéjat, 1 kávéskanál szódabikarbónát, kevés tejet összegyúrunk. Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, csillag formával kiszúrjuk, kikent tepsiben, közepesen meleg sütőben megsütjük. Ha kisült, porcukorral meghintjük. (Sipos Tiborné, Salgótarján) Kiflicskék zsírral 2,5 dl hideg zsírt eldörzsölünk 1 liter liszttel. Hozzáadunk 25 dkg porcukrot, kis sót és fél citrom lereszelt héját. 2,5 dl jó sűrű tejfölben egy egész tojást elkavarunk, és ezt az előbbiekkel jól összegyúrjuk. Ezt a tésztát 16 órán át hideg helyen tartjuk. Legjobb este összegyúrni. Másnap kinyújtjuk, négyzeteket vágunk belőle, közepükre lekvárt téve felsodorjuk kifli alakra. A kis kiflik tetejét felvert egész tojással megkenjük, kristálycukorral és vagdalt dióbéllel behintve szép sárgára sütjük(Édesanyám, néhai Hatvani La- josné receptje) Mulatós napra ébredt ezen a reggelen az alig pár száz lelket számláló kis falucska. Mulatós napra, hiszen az idén először van itt lagzi, ahová szinte a fél falu hivatalos. „Életük legszebb pillanatában értesítjük, hogy kéz a ké/ben, hittel és szeretetVonul a menet a templomba tel 1994. június 25-én 16 órakor a szécsényfelfalui római katolikus templomban örök hűséget esküszünk egymásnak... ”- invitálta a vendégeket a 21 éves Kuris Henrietta és az öt esztendővel idősebb Mag Tibor. Jöttek is szép számmal. A fiús házban gyülekezett az egyik fele, a menyasszonynál a másik. Feldíszített sátor, terített asztalokkal - mi szem-szájnak ingere -, zenekar a javából, s remek hangulat, mindkét helyen. Izgul a vőlegény, hogy a fenébe ne, hisz' nem akármilyen nap ez! Pláne, amikor feláll a vonuló sereg a kapuban, s megszólal a ceremóniamester, nevezetesen, hogy „induljunk el innen szép csendes békességben, vőlegény uramnak keressük fel párját, az ö drága kincsét, kedves menyasszonyát! ” Végigsétál a faluban a menet, körös-körül kíváncsiskodó tömeg. Az ügyeletes mókamester be-be- szalad egy házba, oda-odamegy a bámulókhoz, butykossal kínálja őket. Nincs is, aki visszautasítaná. Aztán megérkezik a menet a lányos házhoz, ott illően kikérik a menyasszonyt, tudniillik: „ várja vőlegény türelmetlenségben. Szánják meg szegényt, már ne szenvedtessék, hanem a menyasszonyt karjába vezessék!” És így is lön. A lányka könnyesen mosolyogva borul a kedves karjaiba, kinek arcán szintén kibuggyan a könny, majd a jelképes tányértörés következik, s máris - házban vagyunk, a fiú viheti a lányt! A lányt, akit egy esztendeje nézett ki magának, úgy perspektivikusa Ugyancsak <yy lagziban -k össze, por,: b- ban, a Hei, ícita menyasszonytánA menyasszony törte, a vőlegény söpörte a tányért - ahogy általában illik a házasság megkötése előtt dolgot, máris csatasorba állt a népes sereg, s elindult Lovász Bonaventure káplán úrhoz, hogy az Isten áldásával szentesítse ezt a frigyet. „ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól? Nyilatkozzál Isten és az Anya- szentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlévő Kuris Henriettát feleségül venni?” Miután elhangoztak az egyértelmű igenek, így már semmi akadálya nem volt a kapcsolat véglegesítésének.- Gratulációk, csókok, kézfogások, indulhatott a menet vissza. A fiatalok a fényképészműterem felé vették útjukat, meg kell örökíteni ezeket a pillanatokat. A gyönyörű ruhakölteményt, az ifjúságot, a szépséget, hogy aztán majd lehessen miről beszélni az utókornak. A vendégsereg pedig hozzálátott a mulatozáshoz. Készül a finom vacsora Volt ott nagy eszem-iszom, jókedv és tánc egészen hajnalig. Akkortájt sor került a menálnának a kedves feleségek, csak néha táncolnának egyet. Ehelyett azonban, meg kell mondani, rájuk szakad minden nyűg, takarítástól a gyermek- nevelésig. . . De hagyjuk ezt most, így hajnaltájt a lakodalomban! Ez a nap másról szól, nyasszony- táncra, ahol anyagiakban is megalapozták némiképp jövőjüket. Ahogyan elszámoltam, a menyasszony percenként ha- tezerötszázt forintot keresett, s ha bizony kibírta volna a néhány órát, nem lenne gondjuk a családalapítással. Persze, ha ilyen egyszerű lenne, ugye, akkor mást se csiez a mulatság napja, egy örök élmény. Kívánjuk mindkettőtöknek, hogy legyetek nagyon sokáig boldogok! Szöveg: Tanka László Fotók: Gyurián Tibor A jövő' ígéretei, avagy akik korán kezdték VH* Az elsői tánc - házasságkötés után „Nyilatkozzatok az Isten és az Anyaszentegyház színe előtt...” A régóta áhított pillanat cot jött nézni, ahogyan ez szokás arrafelé, a Tibi pedig ott volt vendég. Nos, az éjszakai hangulatban megszólította a kiszemeltet, sőt, elment hozzájuk egy hajnali kávéra. . . Aztán a vége ez lett. Hogy mikor döntötték el a házasság időpontját? És ki döntötte el? Nem fogják elhinni: a Mikron-zenekar. Ugyanis a fiatalok kedvenc együttesüket akarták látni a lagzijukon, ezért tőlük kértek egy szabad időpontot - múlt év októberében. A zenekar túlságosan is elfoglalt, így várni kellett június végéig. De megérte, mondják, mert valóban kitűnő hangulatot csináltak. Am maradjunk még az eseményeknél. Miután az ismertetett könyörgő szavak hatására kiadták a menyasszonyt, sok értelme nem volt halasztgatni a A boldogító igen!
