Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

4. oldal Gazdaság 1994. július 14., csütörtök HAMAROSAN ROBBAN A KÉSLELTETETT AKNA, AZTÁN IRÁNY AUSZTRÁLIA! Maradjon-e a helyén a Magyar Nemzeti Bank elnöke? A Tápok óta erről vitatkozunk, l V asztaltársaságokban is, a sajtóban is. Nyilatkozik bol­dog-boldogtalan, leendő mi­niszter és közvetlenül érintett, pénzügyi szakember és utcai já­rókelő. A választásokon győztes pártok vezetői mindenesetre egyetérteni látszanak abban, hogy a jegybank vezérének tá­voznia kell, mert annak idején pártpolitikusként került a bi­zalmi posztra. Legföljebb abban tér el a vé­leményük, hogy a szerződéssel bebetonozott elnök „kedvéért" érdemes-e módosítani a tör­vényt. Nem kellene-e inkább megkérni, hogy önként álljon fel, s menjen el jó messzire, mondjuk Ausztráliába nagykö­vetnek. Szerintem nem érdemes miatta törvényt változtatni, és nem is kell jó messzire elkül­deni. Éppenséggel akadna szakmai indok az elmozdításra: a vállalkozó-ellenesség. Az inkasszónak nevezett akna ugyanis több mint fél éve ke­tyeg, s csak idő kérdése, hogy repeszei hány tisztességes üzletembert sebesítenek meg. Akik benne élnek a gazda­ságban, azok tudják, hogy ta­valy decemberben a nemzeti bank elnöke hozott egy rendele­tet: 1994. január elsejétől az inkasszó alsó határát húszezer­ről ötvenezer forintra emelte. Ez azt jelenti, hogy a múlt esz­tendő utolsó napján a cégek még könnyen behajthatták a követeléseiket, hiszen ha az adós „csak” húszezerégy fo­rinttal tartozott, akkor nem kockáztatta meg, hogy bírósági eljárás rontsa a hírnevét. Elfo­gadta hát az inkasszót, az üzleti partner pedig gyorsított eljárás keretében, nyolc napon belül hozzájuthatott a pénzéhez. A baj csupán az volt, hogy az ál­lami bank nem használhatta he­tekig a folyószámlák között vándorló pénzt. Aligha kétsé­ges, hogy ez zavarta a jegybank spórolós elnökét, amikor emlí­tett rendeletét meghozta. Gon­doljunk csak bele, hány milli­árd forgatásáról mondhat le az állam, ha a szerződő cégek csak úgy, ukmukkfukk egymás közt inkasszóval intézik el az ügye­ket. Ez a helyzet változott idén januártól, nem föltétlenül a be­csületes vállalkozó örömére. Mert ha valaki ötvenezer- egy forinttal sáros, esetleg már gondolkodóba esik, vajon elis­merje-e a tartozását. Ennyiért talán érdemes reszkírozni. „Nem ér a nevem” - mondta mostanában sok leleményes ember Magyarországon, s az inkasszáló futhatott a pénze után. A bíróság végül is meg­ítéli neki, csak közben eltelik egy-két év, az eredeti összeg akkor csupán a töredékét éri majd, ennyit megér az üzleti presztízs csökkenése. Csakhogy az elnöki rendeletnek volt még egy záradéka: július elsejétől az inkasszó alsó határa három- százezer forintra emeltetett. Ennyiért csakugyan érdemes el nem ismerni a tartozást, ennyi­ért érdemes elviselni a bírósági tortúrát is. A következményt elég könnyű megjósolni: belát­ható időn belül ugrásszerűen megnő a gazdasági perek száma, és mélypontra zuhan az üzleti erkölcs. Fogalmazhat­nám úgy is, hogy a vállalkozás- barát politikát hirdető új kor­mány heteken belül szembeke­rülhet a becsületes vállalkozók­kal. A ravasz intézkedés mögött nem gyanítok pártpolitikai el­kötelezettséget. Egyre több jel utal ugyanis arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az MDF-es vezetők még csak álmukban sem gondolták: elveszíthetik a választásokat. Elképzelhető, a jegybank elnöke nem azért dön­tött az alsó határ emelése mel­lett, hogy az új kormányt kínos helyzetbe hozza. Bizonyára az állam érdekeit - rögtön hozzá­teszem: szűkén vett érdekeit - tartotta szem előtt, amikor bankrendszeren belül akarta tudni a pénzünket, ameddig csak lehet. Csakhogy ilyenkor az állami alkalmazottnak azt is meg kell kérdeznie magától: hosszabb távon nem káros-e az államnak, hogy a vállalkozó polgár bizalma megcsappan benne? késleltetett akna hamarosan robban, számíthatunk a csappanásra. A tanulságon pe­dig el lehet majd töprengeni Ausztráliában. Zöldi László A gazdaság rejtélye a tőzsde világa A kormány a '80-as évek kö­zepéig szinte minden beruhá­zást, illetve kiadást a költség­vetésből fedezett. Az átala­kuló gazdaság alapvető felté­tele, hogy a vállalati és a ma­gánszektorban felhalmozódó pénzek oda áramoljanak, ahol hatékonyan működhetnek. Ezt a közvetítő szerepet játsz- sza a gazdaságban a Tőzsde. A Budapesti Áru- és Érték­tőzsde 1864-ben nyitotta meg I kapuit.‘Működése során a tér- ■ ség egyik vezető piacává nőtte ki magát. A politikai viszonyok változásával 1948-ban a Tőzs­depalota bezárni kényszerült. •' Az értékpapírok újbóli meg­jelenésével egy időben vetődött fel a tőzsde működésének újra­indítása. így 1988 januárjától működni kezdett a Budapesti Értéktőzsde jogelődje, az Ér­tékpapír-kereskedelmi Megál­lapodás. Majd ’90 januárjától hivatalosan is megnyitotta ka­puit a BÉT., melynek alapítói a MNB., a Magyar Állam, vala­mint hazai bankok, pénzintéze­tek, értékpapír-forgalmazók. A BÉT egyik legnagyobb ér­dekessége és ellentmondása, hogy angol-amerikai típusú, tehát részvénytársasági formá­ban működő, önmagát fenntartó szervezet. Másrészt működése során csak olyan gazdálkodást folytathat, amellyel a tőzsdei funkciók megvalósítását hiva­tott elősegíteni. A tőzsdén megjelenő érték­papírok kibocsátóinak szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Ez bizonyos garanciát jelent a befektetők számára. A tőzsdén jelenlévő értékpapírok piaci ér­tékét az árfolyam szemlélteti. A piaci körülmények változását legszemléletesebben a BÉT in­dexe mutatja, amely egyfajta át­lagértékként fogható fel. Jelen­leg a forgalom szempontjából legaktívabb, legjelentősebb pa­pírok alkotják a tőzsdeindexet, amely 1993 decemberében a következő értékpapírokból állt: Fotex, Ibusz, Pick, Zwack, Skála-Coop, Styl, Konzum, Dunaholding, Martfű. Az index trendje hosszú távon folyama­tosan növekszik, tehát az érték­papír-forgalom élénk. Az el­múlt év utolsó két hónapját erős növekedés jellemezte. Ézekben a hónapokban az értékpapírpia­con viszonylagos visszaesés ér­zékelhető. A kereskedési idő­ben a tőzsdetag-társaságok az úgynevezett nyílt kikiáltásos rendszerben kereskednek. A hazai gazdaság az értékpapíro­kat nem tekinti elég likvidnek. Ez magyarázza, hogy az opciós (határidős) ügyletek száma ke­vés. Mindenki számára lényeges kérdés, hogy mit tegyen a be­fektetni szándékozó, ha érték­papírt kíván vásárolni. Mivel ma a tőzsdén kereskedni csak értékpapír-forgalmazókon ke­resztül lehetséges, ezért az első és a legfontosabb, hogy a tőzs­detag-társaságok közül kivá­lassza a számára legkedvezőb­bet, majd nála értékpapírszám­lát nyisson. Ezért a szolgáltatá­sért az értékpapír-forgalmazók minimális díjat számolnak fel. Előfordulhat, hogy a befektető tanácstalan abban a kérdésben, hogy mikor, milyen értékpapírt érdemes vásárolni. Ekkor ér­demes a befektetőnek az alku­szokhoz fordulni. Álláspontom talán téves, de ma a tőzsdét messiásnak tekin­tik, ami a jegyzéseknél látszik igazán. Emiatt nagyon sok em­berben van olyan érzés, hogy a tőzsde ezek szerint egy nyere­séges cég. Sokan hiszik, hogy a tőzsdén nagyon sokat lehet nyerni, és csak kevesebben gondolnak arra, hogy veszíteni is lehet. Ebből következően kia­lakulhat egy olyan hangulat, ami befolyásolja a tőzsde mű­ködését. Az árak ingadozását legutoljára a kispénzű emberek érzékelik. Leegyszerűsítve: vi­szonylag magas árfolyamon vásárolnak meg egy értékpapírt és alacsonyabb árfolyamon ad­ják el azt. így a nyereségük mi­nimális, már ha van egyáltalán. Nagyon oda kell figyelni, s ta­lán emiatt nem a legszerencsé­sebb, hogy bárki bekerülhet a tőzsdére. Ez a helyzet megvál­tozhat, ha megnövekszik a tőzsde likviditása. Márton Ildikó Flamand ösztöndíjak: lehet jelentkezni Hazaérkezett Antverpenből az a tizenhárom magyar szakem­ber, akiket kis- és középvállal­kozási tanácsadóvá képeztek ki Olaszországban, illetve Belgi­umban. A tízhetes, gyakorlati munkával gazdagított program anyagi fedezetét a Flamand Közösség Kormánya biztosí­totta. A hallgatók átfogó képet kaptak a tanácsadói munkáról, technikákról, miközben pénz­ügyi, gazdasági, vállalkozási ismereteiket is tovább bővítet­ték. A kurzust a világ különböző tájairól érkezett előadók, tréne­rek tartották. A tizenhárom ma­gyar tanácsadó összesen to­vábbi 130 magyar kis- és kö­zépvállalkozási tanácsadót fog kiképezni. Magyar menedzsereknek, ez év szeptemberében indul a „Vállalkozni és vezetni szabad piacgazdaságban” című prog­ram. Ez két hét magyarországi és három hét flamandiai kép­zésből, gyakorlati munkából áll. A képzésekről további in­formáció kapható Papp Tibor­nál, a Számaik Rt.-nél. JAUÚ'AIJACPTJÁCR 1994. július hóra Benyújtandó adóbevallás megnevezése sz. / rsz Kötelezettek köre 1994. VII. 20. ÁFA kötelezettség vagy igényjogosultság 9465. sz. APEH 128. rsz. ÁFA fizetésére kötelezett adóalany 1994. június havi játékadó bevallása a pénznyerő automaták után 9478. sz. APEH 120. rsz. A módosított 1991. évi XXXIV. tv. előírásai szerint a szerencsejáték szervezője Havi bevallás benyújtására kötelezettek 1994.június havi adóbevallásának benyújtása 9401. sz. APEH 125. rsz. Azon adóalanyok akiknél az adóévet megelőző második évben (1992)anettó módon számjtott elszámolandó ÁF Á-ja vagya nettó módon számított fogyasztási adójavagya magánszemélyektől levont jövedelemadó elől eg és a jövedelemadó együttes összege a 3 millió forintot elérte Fogyasztási adó, fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallása 9415. sz. APEH 138. rsz. Havi bevallás benyújtására kötelezettek 1994. VII. 25. Évközi adóbevallás benyújtására kötelezettek 1994. II. negyedévi adóbevallása 9402. sz. APEH 126. rsz. Azon adóalanyok, akiknél az adóévet megelőző második évben a nettó módon számítót; _ elszámolandó ÁF Á-ja vagy a nettó módon számított fogyasztási adójavagya magánszemélyektől általa levont jövedelemadó előleg és a jövedelemadó együttes összege az 1 millió forintot elérte Fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallása 9415. sz. APEH 138. rsz. N egyedévenkénti bevallás benyújtására kötelezettek. AZ ÁVÜ KEZELÉSÉBEN LÉVŐ GAZDÁLKODÓ EGYSÉGEK KÖRÉBEN Külföldi nem jutott megyei vagyonhoz A privatizáció során a salgótarjáni Pécskő Áruház dol­gozói iS vagyonhoz jutottak Fotó: Kun k. j. Az Állami Vagyonügynökség elkészítette négyéves számve­tését. Ennek kapcsán telefonon megkértük Ecsedi Akosnét, az információs osztály vezetőjét, hogy tájékoztasson bennünket a Nógrád megyében bekövetke­zett változásokról, az ÁVÜ ke­zelésében lévő gazdálkodó egységekről. A vállalati adatok címszó alatt a következőket olvashat­juk: A felszámolás, illetve végel­számolás alatt nem álló vállala­tok száma egy, aminek saját vagyona 310 millió forint. Fel­számolás nyolc, végelszámolás pedig egy vállalatnál zajlik. A társasági adatok a követ­kezőket foglalják magukba: Az ÁVÜ-höz tartozó, vagy tar­tozott más vagyonkezelő ré­szére nem átadott felszámolás, illetve végelszámolás alatt nem álló társaságok száma 22, és 7 milliárd 412 milliós saját va­gyonnal rendelkeznek. Ezek­ben az ÁVÜ tulajdona megha­ladja a 62 százalékot. E kategó­riában a felszámolás alatt álló társaságokat ketten képviselik 1 milliárd 758 millió forint értékű vagyonnal. Végelszámolásra eddig még nem került sor. Az értékesítési adatokból ki­derül, hogy kilenc társaságot 100 százalékban adtak el 1 mil­liárd 304 millió saját vagyon­nal. Ebből a belföldön névér­tékben 1 milliárd 215 milliót képvisel az értékesítés összege. A szerződés szerinti érték pedig 1 milliárd 13 milliót képvisel. Ebből a dolgozói részesedés névértékben 245 milliót az MRP vásárlások, ugyancsak névértékben 225 milliót tesz­nek ki. A megyében külföldi nem ju­tott olyan vagyonhoz, gazdál­kodó egységhez, amely az ÁVÜ kezelésében van. Végül a vagyonvédelmi ügyek között olvashatjuk: az apport nagysága névértékben 352 milliót jelent, a szerződés szerinti érték viszont 1 milliárd 39 milliót képvisel. Az értékesí­tés címszó alatt 71 millió ol­vasható, a szerződés szerinti 1 milliárd 17 millióval szemben. Banki kiszolgáltatottság Kezdő egyéni vállalkozó ve­tette papírra tanulságos pana­szát, s küldte el szerkesztősé­günkbe. Mint közli, a múlt év végén a szükséges kötelezett­ségeknek eleget tett, egyebek között bankszámlát nyitott az egyik helyi pénzintézetnél, az előírt minimális összeggel. Azóta semmiféle forgalmat ezen a számlán nem bonyolí­tott, minden adó- és egyéb pénzügyi kötelezettségének készpénzben tett eleget. Ezek után meglepődve ta­pasztalta, hogy az ez év I. ne­gyedévi nulla forgalma után a pénzintézet „forgalmi juta­lékaként a teljes befizetett összeget saját tulajdonába he­lyezte, azaz leírta, és nevetsé­gesen alacsony kamatössze­get neki jóváírt. Miközben a bank az ő pénzét használta, esetleg kihelyezte további kamatra. Kérdései: Forgalmi jutalék akkor is jár, ha forgalom nincs? Például a kereskedő akkor is kap forgalmi jutalé­kot, ha az adott időszakban senki nem vásárol nála? Ne lepődjön meg azon sem, ha a szabó nem varrja meg az öl­tönyét, s az általa vitt anyagot sem adja vissza, de kap tőle forgalmi jutalékként néhány gombot? Éz ma nálunk a „vál­lalkozásbarát” üzletpolitika? Kinek üzlet ez, a bankon kí­vül? A következő negyedévre újra fizessen be bizonyos ösz- szeget, hogy a pénzintézet azt a semmiért újra leemelhesse? Milyen szabálysértést követ el, ha ennek nem tesz eleget, s milyen szankciókra számít­son? Mi ma nálunk a rablás, ha a fenti haszonszerzés csak „jutalék”? Végül így fogalmaz: mire vállalkozzon a vállalkozó ilyen adóterhek mellett, talán koldusbotra? Nos, a kérdésekre a választ (is) szívesen közreadnánk!

Next

/
Thumbnails
Contents