Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-13 / 163. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. július 13., szerda Mi van Nagybátonyban?! A Salgó Kupa nemzetközi leány kosárlabdatorna baráti be­szélgetéssel egybekötött fogadásán találkoztam Horváth Mi­hály megyei sportfőtanácsossal. A kötetlen beszélgetés során szóba jött a Nagybátonyi Sport Club ügye. Horváth úr ne­hezményezte, hogy nem történik semmi az ügyben.- Fekete Tibor, az egyesület volt elnöke, akit június 21-ével felmentett a közgyű­lés, több elítélendő manővert követett el az NSC rovására, amely pénzügyileg lehetet­lenné tette a klub működését. A tényeket feltárták, de nem történt semmi érdemleges lé­pés a függőben lévő ügyekben - sorolta Horváth Mihály, aki a kézilabdacsapat edzője is.- A sportbizottság és az egyesület pénzügyi ellenőrző testületének tagjaként csupán észrevételezési jogom van - folytatta. - Az egyesület meg­bízott vezetőinek lenne a köte­lessége megtenni a megfelelő lépéseket, annál is inkább, mert Bátonyterenye lakói számon tartják az eseménye­ket és kíváncsiak a fejlemé­nyekre, mert ez közügy. Min­denkinek lehet problémája, fő­leg, ha az üzleti életben tevé­kenykedik. De ezeket a gon­dokat nem lehet a közösség rovására megoldani. Én több ízbén beszéltem Fekete Tibor­ral, hisz tanítványom volt, de ennél többet nem tehetek. Mi meg annyit tehetünk, hogy várjuk-a fejleményeket, vagy esetleg a hírt, hogy meg­oldódtak a gondok Bátonyte- renyén. Az elmúlt héten az NSC megbízott vezetői — Sipkó Sándor és Letovai Zol­tán - eljuttattak egy válaszle­velet szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolták azokat az állításokat, amelyek a Fekete Tiborral készült interjúban je­lentek meg. Természetesen helyt akartunk adni az írásnak, Horváth Mihály de a tervezett megjelenés előtt egy nappal Sipkó Sándor visz- szamondta nyilatkozási szán­dékát, és kérte, hogy levelüket ne közöljük, mivel nem érzi az ügyben a támogatást. Fél, hogy egyedül marad. Mit tudtunk tenni, nem kö­zöltük az írást. Most viszont már mi sem értjük, hogy való­jában mi a helyzet a Nagybá­tonyi Sport Clubnál. -D.T. Gyerekek a sakktábla mellett Még negyvenévesen is kergeti a labdát A hatvanas évek közepén a szurdokpüspöki iskola udvarán ha­talmas fejelőcsaták zajlottak. Mivei magam is részese voltam ezeknek a derbiknek, szembe találkoztam egy olyan társsal, aki szinte bűvölte a labdát. Azóta eltelt három évtized, és ez a fiú már az NB I-et is megjárta. A minap egy labdarúgótornán ösz- szefutottam vele, a 40. életévét nemrég betöltött Budai Józseffel. Nemrég az egyik ismerősöm nem kis örömmel újságolta, hogy a hetedik osztályos Fia milyen szép eredményeket ért el társaival a közelmúltban megrendezett sakkversenye­ken, s mindez a helyi iskolák­ban történő felkészítés ered­ményének tudható be. Mivel magam is sportszerető ember vagyok, és általában fi­gyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi sakkélet esemé­nyeit is, felkeltette az érdeklő­désemet, hogy iskolai szinten miként is zajlanak ezek a felké­szítő foglalkozások. Hírből már ismertem a fog­lalkozások vezetőjét, Németh Lászlót, aki 6-7 évvel ezelőtt még a Pásztói Color Nova szí­neiben versenyzett. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi moti­válta ezt a fiatalembert, hogy a sakk iránt kedvet érző gyere­kekkel foglalkozzon. Tudtam, hogy minden pénteken délután van szakkör, így hát - váratla­nul, szinte meglepetésszerűen - felkerestem őt az iskolában egy interjú erejéig.-Miként jött létre ez a sakk-kör, egyáltalán ki volt a kezdeményezője?- Pásztói születésű lévén szoros baráti kapcsolatok fűz­nek Tóth Józsefhez, aki az egyik városi iskolában több éve csinálja ezt a sportot. Szurdok- püspökibe költözve gondoltam egyet, hogy miért ne próbálhat­nám meg én is. Megkerestem az iskola igazgatónőjét, aki örömmel fogadta jelentkezé­semet. A tanári kar szervező munkája eredményeként közel 20 gyerek jelentkezett, de ma már sajnos csak 8-10 főre tak­sálható a törzsgárda.- Milyen program vagy te­matika szerint zajlanak a fog­lalkozások?- Előrebocsátanám, hogy minden foglalkozásra előre fel­készülök, hiszen az első rész­ben szakkönyvekből elméleti alapfogalmak, feladványok és motivációk tanulmányozása, megoldása a feladat, majd sor­solásos párosítással kieséses rendszerű 15 perces játszmákat játszanak a gyerekek. Játék közben megfigyeltem, hogy Németh László a partikat figyelve egy-egy gyereknek fe­kete pontokat adott, ami annak tulajdonítható, hogy a „jutal­mazott” nem éppen a legmegfe­lelőbb lépést tette meg. Ezt a játszmák végén természetesen kielemzik. Magam is járkáltam a sakko­zók között, és megragadta a fi­gyelmemet, hogy verseny­sakk-felszereléssel folytak a „csaták”, és még a sakkórák is ketyegtek. Németh Lászlótól megtudtam, hogy ezek a felsze­relések a község sportegyesüle­tének tulajdona, amelyet a ren­delkezésére bocsátottak. A nézelődés közben elgon­dolkodtam, hogy ha már ezek a gyerekek ilyen komolyan ve­szik a sakkot, bizonyára verse­nyeken is indultak. A kérdésre a válasz nem vá­ratott sokáig magára, mivel az oktató nem kis büszkeséggel ecsetelte, hogy szűk féléves felkészülés után csapatverseny keretében továbbjutottak a pásztói területi döntőből a Nóg- rád megyei döntőre, ahol 13 csapatból az előkelő 7. helye­zést érték el, amely igazán nem lebecsülendő teljesítmény. En­nek az eredménynek az igazi értékét azonban majd az idei versenysorozat mutatja meg, s képet ad a minőségi fejlődés szintjéről.- A hivatalos versenyeken kívül szoros a kapcsolat a pász­tóiakkal a közös erőfelmérés jegyében, melynek keretében a gyerekek, a szülőkkel családi csapatot alkotva is megmér­kőznek egymással - fűzi az ed­dig elmondottakhoz Németh László. Végezetül az egyéni tervek­ről érdeklődtem:-Tóth József barátommal hosszú ideje azon fáradozunk, hogy tanítványaink számára le­hetőséget biztosítsunk az egyéni versenyzésre. Ebben már benne foglaltatik a korosz­tályos országos egyéni bajnok­ságban való szereplés is. A gye­rekek hozzáállása — mint ta­pasztalható - példás a sakkhoz, de hogy ki mire viszi majd, azt az élet fogja eldönteni, kerekes- Pályafutása fontosabb ál­lomásait többé-kevésbé isme­rik a szurkolók. Hogyan kez­dődött?- Mint minden gyerek, az is­kola után én is a vasút melletti réten kergettem a labdát nap mint nap, sötétedésig. A Főtaxi edzője, Arató László - aki nya­ranta sok időt töltött rokonainál községünkben - kedvtelésből foglalkozott néhányunkkal, és mi igen sokat tanultunk tőle. 1968-ban elkerültem középis­kolába Gyöngyösre, és valójá­ban ott lettem labdarúgó. Egy évig az ifjúsági csapatban, majd az NB II. Keleti csoportjában szereplő Gyöngyös gárdájában fociztam. Pallagi Róbert, az ismert tréner irányításával ké­szültünk a mérkőzésekre. 1974-ben Végvári József és Dá­vid Róbert megkerestek, így ke­rültem a Stécéhez.- NB I-es játékos lettél. Mi­képpen alakult a helyzeted az új csapatodnál?- Akkoriban az SBTC a csú­cson volt, a vidék egyik leg­jobbjaként jól szerepelt a leg­magasabb osztályban. Engem a beállós posztjára igazoltak, de azon a helyen akkor egy kitűnő labdarúgó, Varga Sándor ját­szott, akivel szemben nehéz volt a csapatba bekerülni. A tar­talékgárdában is remek társak voltak, így Balázs Zsolt a ké­sőbbi ZTE-, majd Rába-kapus, vagy Orosházi László, aki a Vasas játékosa lett. 1975-ben két találkozón is csereként ju­tottam szóhoz bajnoki mérkő­zésen az NB I-ben. Tagja vol­tam a szűkített 16-os keretnek, melynek során együtt készül­Budai József hettem az akkori sztárokkal, Kovács Pistával, Répás Bélá­val, Básti Pistával, és még so­rolhatnám tovább a teljesség igénye nélkül.-NB I-ből NB III., majd újra NB I. Mi zajlott e kis ki­térő alatt?-Sorkatonaként a Keszthe­lyi Haladás NB III-as csapatá­ban fociztam. Az itteni szerep­lésem alapján több alkalommal megkeresett a Zalaegerszegi TE edzője, Gellei Imre, hogy igazoljak a csapatához. En azonban visszavágytam Salgó­tarjánba, ahol Lakat Karcsi bá­csi számított rám. Az SBTC-be visszakerülve az akkor még MNK-küzdelmek során beju­tottunk a legjobb négy közé. Itt a Vasas ellen tizenegyesek dön­töttek a továbbjutásról. Túl vol­tunk az első öt-öt tizenegyesen és következett az első hibáig tartó versengés. Én kerültem sorra, Vidáts Csabával, a válo­gatott védővel kerültem párba. Vidáts kihagyta a büntetőt, ne­kem sikerül bevenni Mészáros Bubu kapuját.- 1979-ben visszatértél Gyöngyösre, kezdeti sikereid színhelyére, búcsút intve a to­vábbi esetleges élvonalbeli szereplésnek. Mi volt a távo­zás, illetve a visszatérés oka?- Családot alapítottam, és úgy éreztem, hogy már egyre nehezebb lesz megfelelni a kö­vetelményeknek. Számítottak rám Gyöngyösön. Itt az NB II-ben még négy évig játszot­tam, majd egy sérülést köve­tően be kellett fejeznem a fut­ballt. Nem tudtam azonban el­szakadni a labdától, és elmen­tem az NB III-ba, Petőfibá- nyára, ahol öt évig kergettem a labdát. Két év újabb kihagyás után szülőfalumban, Szurdok- püspökiben játszottam a me­gyei másodosztályban. Jelenleg a gyöngyösi városi kispályás bajnokság első osztályában, a Zwack Unicum együttesével küzdünk hétről hétre a bajnoki cím megszerzéséért. Kerekes Lajos ÚJRA VAN LABDARÚGÓCSAPAT RÁKÓCZITELEPEN! SEGÍTSENEK A CSAPATNAK! Sok évi szünet után újra megalakult - főleg helyi fiatalokból - a labdarúj egyesület Rákóczi telepen. A mai nehéz gazdasági helyzetben egy ilyen vállalkozás nem mindig lehet sikeres, mivel az egyesület fenntartása komoly anyagi gondokat jelent. Többen tapasztalták, hogy -a régi, elhanyagolt pályát - közös összefogással a csapat és az őket támogatók felújítják. Sok tennivaló vár még az egyesületre, az öltöző átépítésétől a sportcipők, sportmezek, nadrágok, sportszárak, futball-labdák megvásárlásáig, nem beszélve a nevezési és szerződtetési díjakról. Ehhez elsősorban anyagi erőforrásra van szükség. A helyi polgármesteri hivatal lehetőségeihez mérten már átutalt egy bizonyos összeget az egyesület számlájára, s szerencsére akadt már egy-két vállalkozó is, aki támogatásáról biztosította a csapatot. Ezek a pénzek azonban nem elegendőek a bajnokság elkezdéséhez! Ezért kérjük az Önök segítségét, hogy saját lehetőségeikhez mérten támogassák csapatunkat. így újra lehet focicsapata Rákóczitelepnek! Érdeklődni lehet: Bencsik Ernő Rákóczi telep, Templom tér 3. KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET! ÚJRA VAN LABDARÚGÓCSAPAT RÁKÓCZITELEPEN! BEMUTATJUK A LABDARÚGÓ- BAJNOKOKAT. MEGYEI II. OSZTÁLY, NYUGATI CSOPORT: SALGÓTARJÁNI SÍKÜVEGGYÁR Ádáz csatákban, végig támadó szellemben, játszva érték el a sikert A zagyvapálfalvai Sugár úti pályán még pár évvel ezelőtt is másképp gondolták a jövőt. A Síküveggyár csapata ugyanis mindig meghatározója volt megyénk labdarúgásának. Hosszú éveken keresztül kibérelték az NB III. Mátra-csoportjának do­bogó környéki helyeit, sőt, 1989-től négy éven keresztül a ma­gyar labdarúgás második vonalában rúgták a pettyest. Az el­múlt évben viszont a megyei II. osztály „keserű kenyerét” vol­tak kénytelenek majszolgatni. De csupán egy évig. Ádáz csatát kellett vívniuk a bajnoki címért a Karancskeszivel, de - becsü­letükre legyen mondva - állták a sarat. így ősztől már megyei I. osztályú mérkőzéseken szurkolhatnak a pálfalvaiak. Egy, a sok Síküveg-támadás közül. Ivitz, Faragona és Sándor támadási kísérletét menti az ellenfél kapusa A csapat helyzetének elem­zéséről, a nagy menetelésről Czene Józseffel, a Síküveggyár SE edzőjével beszégettünk.- Jóska! Nektek, akik hosz- szú éveken keresztül hozzá­szoktatok a magasabb osztá­lyokhoz, nem volt lekicsinylő érzés a megyei II. osztályban szerepelni?- Sajnos, a megyei labda­rúgó- szövetség ide sorolt ben­nünket. Az SBTC-Salgglas fú­ziós egyesület NB II-ből történt kiesése után elváltunk a Stécé- től. Ismét megalakítottuk a Sík­üveggyár SE labdarúgó-szak­osztályát. Kértük a megyei I. osztályba történő besorolásun­kat, de a szövetség száműzött bennünket a II. osztályba. Mit volt mit tenni, igyekeztünk eb­ben az osztályban helytállni.- Az újjáalakulás után mi­lyen céllal vágtatok neki a bajnoki idénynek?- Egyértelműen a bajnoki címet tűztük ki célul.- Honnan szedtétek össze a csapatot?- Elsősorban olyan játéko­sokat kerestem, akiknek koráb­ban kötődésük volt a klubhoz. A jól ismert törzstagok, Dudás, Bodor, Tóth Endre, Rusznyák mellé olyan fiúk kerültek a csa­patba, akik korábban a Sík­üvegben voltak serdülők, vagy ifisták: Ivitz, Raáh, Peleskei, Földi, Szabó Berci, Szulyovszki. Vannak olyanok is, akik a gyárban dolgoznak, vagy pál­falvaiak, mint Sándor, Csong­rádi, Máté, Faragona, Romhá- nyi.- Anyagi forrás?- Kimondottan elődeinkből éltünk. Saját ‘játékosainkért a Stécé 600, a Szécsény lt)0 ezer forintot fizetett. Illetve csak a Stécé, mert a Szécsény még a mai napig is tartozik.- Mindenki előtt ismeretes, a csapat összeállt! Annak rendje és módja szerint el is indult a bajnokságban. Gon­dolom, nem számítottatok ilyen ellenállásra, mint amit a Karancskeszi produkált.- Gondoltuk, hogy nehéz lesz! Ilyen ádáz csatára azon­ban valóban nem számítottunk. Csak 91 százalékos teljesít­ménnyel tudtuk megnyerni a bajnokságot. Ez pedig óriási fegyvertény volt. Pláne úgy, hogy 90 százalék már kevés lett volna.- Szakmailag értékelnéd a teljesítményt?- Ezt az eredményt csak erő­teljes támadó játékkal tudtuk elérni. Végig támadó szellem­ben játszottunk. A bajnokság során 84 gólt rúgtunk. A házi gólkirály Ivitz Zoltán lett 18 góllal, őt az a Raáb Gábor kö­veti 16-tal, aki csak az őszi sze­zonban volt nálunk. Szládek 13 góllal lett a harmadik, ő viszont csak tavasszal került hozzánk.- A csapat felkerült a me­gyei I. osztályba. Hogyan ala­kul a személyi állomány?- Sajnos egyelőre úgy tűnik, gyengülünk. Úgy néz ki, Szlá­dek külföldi munkavállalása miatt egy kitűnő csatárról kény­telenek vagyunk lemondani, Tóth és Dudás pedig valószínű­leg nem vállalja a megyei I. osztályt. A játékosállományun­kat egyébként alkalmasnak tar­tom erre az osztályra is.- Mikor kezditek a felké­szülést?- Jövő héten, hétfőn. •- Célkitűzés?- Egy számjegyű helyezés elérése. Tehát jó középcsapattá kívánunk válni. Célunk az, hogy ismét jó mérkőzéseket ad­junk Zagyvapálfalva lakóinak. S hogy a mérkőzéseinket minél többen láthassák, úgy kérjük a sorsolást, hogy elkerüljük a vá­rosi csapatok mérkőzéseit. A Stécé szombaton kíván játszani. Az Öblös és a Tűzhelygyár el­lentétesen, vasárnap délelőtt. Nekünk a vasárnap délután ma­rad, de a Volánnal ellentétesen.- Dicséretes törekvések, amelyek a szurkolók érdekeit szolgálják.- Ez kettős. Célunk az, hogy minél több néző legyen.hogy növekedjék a bevétel. pige

Next

/
Thumbnails
Contents