Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
10. oldal SporTTüköR 1994. július 13., szerda Mi van Nagybátonyban?! A Salgó Kupa nemzetközi leány kosárlabdatorna baráti beszélgetéssel egybekötött fogadásán találkoztam Horváth Mihály megyei sportfőtanácsossal. A kötetlen beszélgetés során szóba jött a Nagybátonyi Sport Club ügye. Horváth úr nehezményezte, hogy nem történik semmi az ügyben.- Fekete Tibor, az egyesület volt elnöke, akit június 21-ével felmentett a közgyűlés, több elítélendő manővert követett el az NSC rovására, amely pénzügyileg lehetetlenné tette a klub működését. A tényeket feltárták, de nem történt semmi érdemleges lépés a függőben lévő ügyekben - sorolta Horváth Mihály, aki a kézilabdacsapat edzője is.- A sportbizottság és az egyesület pénzügyi ellenőrző testületének tagjaként csupán észrevételezési jogom van - folytatta. - Az egyesület megbízott vezetőinek lenne a kötelessége megtenni a megfelelő lépéseket, annál is inkább, mert Bátonyterenye lakói számon tartják az eseményeket és kíváncsiak a fejleményekre, mert ez közügy. Mindenkinek lehet problémája, főleg, ha az üzleti életben tevékenykedik. De ezeket a gondokat nem lehet a közösség rovására megoldani. Én több ízbén beszéltem Fekete Tiborral, hisz tanítványom volt, de ennél többet nem tehetek. Mi meg annyit tehetünk, hogy várjuk-a fejleményeket, vagy esetleg a hírt, hogy megoldódtak a gondok Bátonyte- renyén. Az elmúlt héten az NSC megbízott vezetői — Sipkó Sándor és Letovai Zoltán - eljuttattak egy válaszlevelet szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolták azokat az állításokat, amelyek a Fekete Tiborral készült interjúban jelentek meg. Természetesen helyt akartunk adni az írásnak, Horváth Mihály de a tervezett megjelenés előtt egy nappal Sipkó Sándor visz- szamondta nyilatkozási szándékát, és kérte, hogy levelüket ne közöljük, mivel nem érzi az ügyben a támogatást. Fél, hogy egyedül marad. Mit tudtunk tenni, nem közöltük az írást. Most viszont már mi sem értjük, hogy valójában mi a helyzet a Nagybátonyi Sport Clubnál. -D.T. Gyerekek a sakktábla mellett Még negyvenévesen is kergeti a labdát A hatvanas évek közepén a szurdokpüspöki iskola udvarán hatalmas fejelőcsaták zajlottak. Mivei magam is részese voltam ezeknek a derbiknek, szembe találkoztam egy olyan társsal, aki szinte bűvölte a labdát. Azóta eltelt három évtized, és ez a fiú már az NB I-et is megjárta. A minap egy labdarúgótornán ösz- szefutottam vele, a 40. életévét nemrég betöltött Budai Józseffel. Nemrég az egyik ismerősöm nem kis örömmel újságolta, hogy a hetedik osztályos Fia milyen szép eredményeket ért el társaival a közelmúltban megrendezett sakkversenyeken, s mindez a helyi iskolákban történő felkészítés eredményének tudható be. Mivel magam is sportszerető ember vagyok, és általában figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi sakkélet eseményeit is, felkeltette az érdeklődésemet, hogy iskolai szinten miként is zajlanak ezek a felkészítő foglalkozások. Hírből már ismertem a foglalkozások vezetőjét, Németh Lászlót, aki 6-7 évvel ezelőtt még a Pásztói Color Nova színeiben versenyzett. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi motiválta ezt a fiatalembert, hogy a sakk iránt kedvet érző gyerekekkel foglalkozzon. Tudtam, hogy minden pénteken délután van szakkör, így hát - váratlanul, szinte meglepetésszerűen - felkerestem őt az iskolában egy interjú erejéig.-Miként jött létre ez a sakk-kör, egyáltalán ki volt a kezdeményezője?- Pásztói születésű lévén szoros baráti kapcsolatok fűznek Tóth Józsefhez, aki az egyik városi iskolában több éve csinálja ezt a sportot. Szurdok- püspökibe költözve gondoltam egyet, hogy miért ne próbálhatnám meg én is. Megkerestem az iskola igazgatónőjét, aki örömmel fogadta jelentkezésemet. A tanári kar szervező munkája eredményeként közel 20 gyerek jelentkezett, de ma már sajnos csak 8-10 főre taksálható a törzsgárda.- Milyen program vagy tematika szerint zajlanak a foglalkozások?- Előrebocsátanám, hogy minden foglalkozásra előre felkészülök, hiszen az első részben szakkönyvekből elméleti alapfogalmak, feladványok és motivációk tanulmányozása, megoldása a feladat, majd sorsolásos párosítással kieséses rendszerű 15 perces játszmákat játszanak a gyerekek. Játék közben megfigyeltem, hogy Németh László a partikat figyelve egy-egy gyereknek fekete pontokat adott, ami annak tulajdonítható, hogy a „jutalmazott” nem éppen a legmegfelelőbb lépést tette meg. Ezt a játszmák végén természetesen kielemzik. Magam is járkáltam a sakkozók között, és megragadta a figyelmemet, hogy versenysakk-felszereléssel folytak a „csaták”, és még a sakkórák is ketyegtek. Németh Lászlótól megtudtam, hogy ezek a felszerelések a község sportegyesületének tulajdona, amelyet a rendelkezésére bocsátottak. A nézelődés közben elgondolkodtam, hogy ha már ezek a gyerekek ilyen komolyan veszik a sakkot, bizonyára versenyeken is indultak. A kérdésre a válasz nem váratott sokáig magára, mivel az oktató nem kis büszkeséggel ecsetelte, hogy szűk féléves felkészülés után csapatverseny keretében továbbjutottak a pásztói területi döntőből a Nóg- rád megyei döntőre, ahol 13 csapatból az előkelő 7. helyezést érték el, amely igazán nem lebecsülendő teljesítmény. Ennek az eredménynek az igazi értékét azonban majd az idei versenysorozat mutatja meg, s képet ad a minőségi fejlődés szintjéről.- A hivatalos versenyeken kívül szoros a kapcsolat a pásztóiakkal a közös erőfelmérés jegyében, melynek keretében a gyerekek, a szülőkkel családi csapatot alkotva is megmérkőznek egymással - fűzi az eddig elmondottakhoz Németh László. Végezetül az egyéni tervekről érdeklődtem:-Tóth József barátommal hosszú ideje azon fáradozunk, hogy tanítványaink számára lehetőséget biztosítsunk az egyéni versenyzésre. Ebben már benne foglaltatik a korosztályos országos egyéni bajnokságban való szereplés is. A gyerekek hozzáállása — mint tapasztalható - példás a sakkhoz, de hogy ki mire viszi majd, azt az élet fogja eldönteni, kerekes- Pályafutása fontosabb állomásait többé-kevésbé ismerik a szurkolók. Hogyan kezdődött?- Mint minden gyerek, az iskola után én is a vasút melletti réten kergettem a labdát nap mint nap, sötétedésig. A Főtaxi edzője, Arató László - aki nyaranta sok időt töltött rokonainál községünkben - kedvtelésből foglalkozott néhányunkkal, és mi igen sokat tanultunk tőle. 1968-ban elkerültem középiskolába Gyöngyösre, és valójában ott lettem labdarúgó. Egy évig az ifjúsági csapatban, majd az NB II. Keleti csoportjában szereplő Gyöngyös gárdájában fociztam. Pallagi Róbert, az ismert tréner irányításával készültünk a mérkőzésekre. 1974-ben Végvári József és Dávid Róbert megkerestek, így kerültem a Stécéhez.- NB I-es játékos lettél. Miképpen alakult a helyzeted az új csapatodnál?- Akkoriban az SBTC a csúcson volt, a vidék egyik legjobbjaként jól szerepelt a legmagasabb osztályban. Engem a beállós posztjára igazoltak, de azon a helyen akkor egy kitűnő labdarúgó, Varga Sándor játszott, akivel szemben nehéz volt a csapatba bekerülni. A tartalékgárdában is remek társak voltak, így Balázs Zsolt a későbbi ZTE-, majd Rába-kapus, vagy Orosházi László, aki a Vasas játékosa lett. 1975-ben két találkozón is csereként jutottam szóhoz bajnoki mérkőzésen az NB I-ben. Tagja voltam a szűkített 16-os keretnek, melynek során együtt készülBudai József hettem az akkori sztárokkal, Kovács Pistával, Répás Bélával, Básti Pistával, és még sorolhatnám tovább a teljesség igénye nélkül.-NB I-ből NB III., majd újra NB I. Mi zajlott e kis kitérő alatt?-Sorkatonaként a Keszthelyi Haladás NB III-as csapatában fociztam. Az itteni szereplésem alapján több alkalommal megkeresett a Zalaegerszegi TE edzője, Gellei Imre, hogy igazoljak a csapatához. En azonban visszavágytam Salgótarjánba, ahol Lakat Karcsi bácsi számított rám. Az SBTC-be visszakerülve az akkor még MNK-küzdelmek során bejutottunk a legjobb négy közé. Itt a Vasas ellen tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról. Túl voltunk az első öt-öt tizenegyesen és következett az első hibáig tartó versengés. Én kerültem sorra, Vidáts Csabával, a válogatott védővel kerültem párba. Vidáts kihagyta a büntetőt, nekem sikerül bevenni Mészáros Bubu kapuját.- 1979-ben visszatértél Gyöngyösre, kezdeti sikereid színhelyére, búcsút intve a további esetleges élvonalbeli szereplésnek. Mi volt a távozás, illetve a visszatérés oka?- Családot alapítottam, és úgy éreztem, hogy már egyre nehezebb lesz megfelelni a követelményeknek. Számítottak rám Gyöngyösön. Itt az NB II-ben még négy évig játszottam, majd egy sérülést követően be kellett fejeznem a futballt. Nem tudtam azonban elszakadni a labdától, és elmentem az NB III-ba, Petőfibá- nyára, ahol öt évig kergettem a labdát. Két év újabb kihagyás után szülőfalumban, Szurdok- püspökiben játszottam a megyei másodosztályban. Jelenleg a gyöngyösi városi kispályás bajnokság első osztályában, a Zwack Unicum együttesével küzdünk hétről hétre a bajnoki cím megszerzéséért. Kerekes Lajos ÚJRA VAN LABDARÚGÓCSAPAT RÁKÓCZITELEPEN! SEGÍTSENEK A CSAPATNAK! Sok évi szünet után újra megalakult - főleg helyi fiatalokból - a labdarúj egyesület Rákóczi telepen. A mai nehéz gazdasági helyzetben egy ilyen vállalkozás nem mindig lehet sikeres, mivel az egyesület fenntartása komoly anyagi gondokat jelent. Többen tapasztalták, hogy -a régi, elhanyagolt pályát - közös összefogással a csapat és az őket támogatók felújítják. Sok tennivaló vár még az egyesületre, az öltöző átépítésétől a sportcipők, sportmezek, nadrágok, sportszárak, futball-labdák megvásárlásáig, nem beszélve a nevezési és szerződtetési díjakról. Ehhez elsősorban anyagi erőforrásra van szükség. A helyi polgármesteri hivatal lehetőségeihez mérten már átutalt egy bizonyos összeget az egyesület számlájára, s szerencsére akadt már egy-két vállalkozó is, aki támogatásáról biztosította a csapatot. Ezek a pénzek azonban nem elegendőek a bajnokság elkezdéséhez! Ezért kérjük az Önök segítségét, hogy saját lehetőségeikhez mérten támogassák csapatunkat. így újra lehet focicsapata Rákóczitelepnek! Érdeklődni lehet: Bencsik Ernő Rákóczi telep, Templom tér 3. KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET! ÚJRA VAN LABDARÚGÓCSAPAT RÁKÓCZITELEPEN! BEMUTATJUK A LABDARÚGÓ- BAJNOKOKAT. MEGYEI II. OSZTÁLY, NYUGATI CSOPORT: SALGÓTARJÁNI SÍKÜVEGGYÁR Ádáz csatákban, végig támadó szellemben, játszva érték el a sikert A zagyvapálfalvai Sugár úti pályán még pár évvel ezelőtt is másképp gondolták a jövőt. A Síküveggyár csapata ugyanis mindig meghatározója volt megyénk labdarúgásának. Hosszú éveken keresztül kibérelték az NB III. Mátra-csoportjának dobogó környéki helyeit, sőt, 1989-től négy éven keresztül a magyar labdarúgás második vonalában rúgták a pettyest. Az elmúlt évben viszont a megyei II. osztály „keserű kenyerét” voltak kénytelenek majszolgatni. De csupán egy évig. Ádáz csatát kellett vívniuk a bajnoki címért a Karancskeszivel, de - becsületükre legyen mondva - állták a sarat. így ősztől már megyei I. osztályú mérkőzéseken szurkolhatnak a pálfalvaiak. Egy, a sok Síküveg-támadás közül. Ivitz, Faragona és Sándor támadási kísérletét menti az ellenfél kapusa A csapat helyzetének elemzéséről, a nagy menetelésről Czene Józseffel, a Síküveggyár SE edzőjével beszégettünk.- Jóska! Nektek, akik hosz- szú éveken keresztül hozzászoktatok a magasabb osztályokhoz, nem volt lekicsinylő érzés a megyei II. osztályban szerepelni?- Sajnos, a megyei labdarúgó- szövetség ide sorolt bennünket. Az SBTC-Salgglas fúziós egyesület NB II-ből történt kiesése után elváltunk a Stécé- től. Ismét megalakítottuk a Síküveggyár SE labdarúgó-szakosztályát. Kértük a megyei I. osztályba történő besorolásunkat, de a szövetség száműzött bennünket a II. osztályba. Mit volt mit tenni, igyekeztünk ebben az osztályban helytállni.- Az újjáalakulás után milyen céllal vágtatok neki a bajnoki idénynek?- Egyértelműen a bajnoki címet tűztük ki célul.- Honnan szedtétek össze a csapatot?- Elsősorban olyan játékosokat kerestem, akiknek korábban kötődésük volt a klubhoz. A jól ismert törzstagok, Dudás, Bodor, Tóth Endre, Rusznyák mellé olyan fiúk kerültek a csapatba, akik korábban a Síküvegben voltak serdülők, vagy ifisták: Ivitz, Raáh, Peleskei, Földi, Szabó Berci, Szulyovszki. Vannak olyanok is, akik a gyárban dolgoznak, vagy pálfalvaiak, mint Sándor, Csongrádi, Máté, Faragona, Romhá- nyi.- Anyagi forrás?- Kimondottan elődeinkből éltünk. Saját ‘játékosainkért a Stécé 600, a Szécsény lt)0 ezer forintot fizetett. Illetve csak a Stécé, mert a Szécsény még a mai napig is tartozik.- Mindenki előtt ismeretes, a csapat összeállt! Annak rendje és módja szerint el is indult a bajnokságban. Gondolom, nem számítottatok ilyen ellenállásra, mint amit a Karancskeszi produkált.- Gondoltuk, hogy nehéz lesz! Ilyen ádáz csatára azonban valóban nem számítottunk. Csak 91 százalékos teljesítménnyel tudtuk megnyerni a bajnokságot. Ez pedig óriási fegyvertény volt. Pláne úgy, hogy 90 százalék már kevés lett volna.- Szakmailag értékelnéd a teljesítményt?- Ezt az eredményt csak erőteljes támadó játékkal tudtuk elérni. Végig támadó szellemben játszottunk. A bajnokság során 84 gólt rúgtunk. A házi gólkirály Ivitz Zoltán lett 18 góllal, őt az a Raáb Gábor követi 16-tal, aki csak az őszi szezonban volt nálunk. Szládek 13 góllal lett a harmadik, ő viszont csak tavasszal került hozzánk.- A csapat felkerült a megyei I. osztályba. Hogyan alakul a személyi állomány?- Sajnos egyelőre úgy tűnik, gyengülünk. Úgy néz ki, Szládek külföldi munkavállalása miatt egy kitűnő csatárról kénytelenek vagyunk lemondani, Tóth és Dudás pedig valószínűleg nem vállalja a megyei I. osztályt. A játékosállományunkat egyébként alkalmasnak tartom erre az osztályra is.- Mikor kezditek a felkészülést?- Jövő héten, hétfőn. •- Célkitűzés?- Egy számjegyű helyezés elérése. Tehát jó középcsapattá kívánunk válni. Célunk az, hogy ismét jó mérkőzéseket adjunk Zagyvapálfalva lakóinak. S hogy a mérkőzéseinket minél többen láthassák, úgy kérjük a sorsolást, hogy elkerüljük a városi csapatok mérkőzéseit. A Stécé szombaton kíván játszani. Az Öblös és a Tűzhelygyár ellentétesen, vasárnap délelőtt. Nekünk a vasárnap délután marad, de a Volánnal ellentétesen.- Dicséretes törekvések, amelyek a szurkolók érdekeit szolgálják.- Ez kettős. Célunk az, hogy minél több néző legyen.hogy növekedjék a bevétel. pige
