Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-09 / 134. szám
1994. június 9., csütörtök SporTTüköR 11. oldal SBTC: Biztató jelek az NB II-rajtján Bizonyára egyesek számára már lerágott csont, de sok-sok szurkoló számára öröm, hogy már két fordulóval a bajnokság befejezése előtt bajnokságot nyert az SBTC labdarúgócsapata az NB Ill-ban. Nagy az boldogság a csapat háza táján. Erről beszél játékos, vezető, szurkoló, de a közvetlen vezérkar az öröm megosztott percei mellett, már előre gondolva, az elkövetkezendőket tervezgeti. S hogy a csapat milyen jövő előtt áll, arról beszélgettünk az SBTC Sportalapítvány kuratóriumának elnökével, Fekete Nándorral.- Elnök úr! Az SBTC csapata óriási fegyvertényt hajtott végre ebben az évben. Rajt-cél-győzelmet aratott! A mezőny többi tagja csak a „lapátvízen” evezett. A Nóg- rád Megyei Hírlap olvasói nevében is gratulálok a bajnoki címhez.-Köszönöm a csapat nevében, de ezt talán személyesen a fiúknak kellene tolmácsolni, hiszen övék a fő érdem. Mert amit ezek a srácok ebben az évben nyújtottak, s amiért nyújtották, az feltétlenül minden elismerést megérdemel.- Valóban így van, de ne szaladjunk az események elé. Emlékszem, tavaly nyáron még az is kérdéses volt, hogy megmarad-e az egyesület, elindulnak-e az NB Ill-ban.-Igen! Talán oda kellene visszamennünk, hogy a rosszul sikerült SBTC-Salgglas-fúzió után a csapat kiesett az NB n-ből. Ez alaposan szétzilálta a társaságot. A kiesést követően a síküvegesek bejelentették elvá- lási szándékukat, s egy héten belül el is köszöntek tőlünk. A fiúknál is érződött a kiesés hangulata. Egy csapatravaló játékos hagyott itt bennünket. Támogatónk sem maradt. Valóban kérdéses volt a klub léte. El kellett dönteni a saját jövőnket. A fennmaradás érdekében az önkormányzathoz fordultunk segítségért, de ezt megtagadta tőlünk. Magunkra hagytak bennünket. A megmaradó rokonszenvezőkkel, összeszorított fogakkal, nekivágtunk az NB III-nak. S hogy volt értelme, azt a csapat eredményes- ( ségével igazolta.- így, a bajnokság vége felé bizonyára megmondhatja, hogy a Stécé mennyi pénzből tudott az NB Ill-ban a csúcsra jutni.- Hozzávetőlegesen hatmillió forintba került az elmúlt bajnoki év. Ezt elsősorban hitelből tudtuk megoldani, melyet a klubház jelzálogára vettünk fel. El kell mondanom azonban, hogy sok kis támogató mellett a legnagyobb szponzorunk a Sal- gótransz volt.- A játékosok teljesen amatőr alapon fociztak?- Ebben a helyzetben csak az elismerés hangján szólhatok a játékosainkról. Sokan vállalták a létminimumot, a munkanélküli segélyt. Természetesen, szerényen azért mi is elismertük a játékosok teljesítményét, de higgye el az olvasó, hogy amit mi adni tudtunk, az a mai Fekete Nándor keretek között elenyészően kevés egy család eltartásához.- A csapat tehát bajnokságot nyert. De hogyan tovább?- Valóban, ez a legnagyobb kérdés. Az már korábban látszott, hogy ez a gárda csak elveszíteni tudja a bajnoki címet. Hiába erőlködött a Jászberény, hiába dolgoztak külső erők a Stécé bajnoksága ellen, a csapatot semmi nem tudta ritmusából kizökkenteni. Ennek a társaságnak abban rejlik a legnagyobb ereje, hogy tele van saját nevelésű gyerekekkel, akik játszhattak rosszul, de szív nélkül egyetlen mérkőzésen sem. Éppen ezért, a másodosztályban is ezekre a játékosokra számítunk elsősorban. Természetesen nem mondunk le az erősítési lehetőségekről sem, azonban mindössze négy-öt személyben gondolkodunk, akikkel már tárgyalásokat is kezdeményeztünk, ám a neveket hadd ne említsem még.- Edzőkérdés?- A csapat jelenlegi edzője, B. Kovács Zoltán igazán kiváló szakmai munkát végez. Az eredmények egyértelműen őt igazolják. Amellett, hogy a csapat vezető edzője, az alapítvány titkári teendőit is ellátja. A másodosztályban azonban ez a felállás már így nem folytatható. Ez azt jelenti, hogy B. Kovács Zoltánra a nyár közepétől mint vezető edzőre számítunk, azonban ügyvezető igazgatóként feltétlenül foglalkoztatnunk kell valakit, aki a mindennapi feladatokkal foglalkozik. De hangsúlyozom, mindenféleképpen B. Kovács marad az edző.-Gondolom, a másodosztályhoz nem csak személyi feltételek kellenek. Létesítmény? Anyagi háttér?-Jó, hogy rákérdezett. Sokan beszélik a városban, hogy a csapatnak a Kohász-stadionba kell vinnie az NB Il-es mérkőzéseit. Tudom, hogy a szurkolók is szívesebben jártak ki a stadionba, mégis mérlegelnünk kell. A Kohász-stadion gyepszőnyege, az öltöző állaga, és nem utolsósorban a stadion lelátóinak állaga olyan, hogy helyrehozatala több millió forintos beruházást igényelne. Nem is szólván az esetleges bérleti díjról. A közelmúltban tulajdonosai lettünk a tóstrandi létesítményünknek, amely alkalmas az NB Il-es mérkőzések megrendezésére. Tudjuk, hogy ennek a létesítménynek a felújítása is több százezer forintba kerül, de legalább a sajátunkéba fektetjük a pénzünket. így valószínű, hogy a Tóstrandra visszük ellenfeleinket.- Gazdasági feltételek?- Ez a legsarkalatosabb probléma. Az NB 11-höz számításaink szerint 16-18 millió forint szükséges. Már előrehaladott tárgyalásokat folytatunk megyei és megyén kívüli vállalkozókkal, cégekkel. Mintegy hatmillió forintos támogatási ígéret birtokában vagyunk. A működésünkhöz azonban feltétlenül számítok az önkormányzatra. Enélkül el sem tudom képzelni másodosztályú tagságunkat. Ebbe a megyei közgyűlés támogatását is bele tudom képzelni. Mindkét szervvel a közeljövőben ülünk le tárgyalni.- Hány játékossal kívánnak szerződést kötni?- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az NB II-ben húszas kerettel akamnk dolgozni. A játékosok közül nem biztos, hogy mindenkivel szerződést kívánunk kötni. Biztos azonban, hogy mind a húsz kerettag egzisztenciális hátterét teljes mértékben málisan biztosítani kívánjuk. Nem lesznek létminimumon tengődő, munkanélküli segélyből élő labdarúgóink.- Befejezésül, mit kíván az újságolvasóknak elmondani?- Mindenekelőtt a lokálpatrióta városi és város környéki vállalkozókhoz, cégekhez szólok. Akik kicsit is szeretik a várost, s tenni akarnak a lakóhelyükért, azok, ha csak 50 ezer forinttal is támogatnák NB Il-es csapatunkat, már sokat segítenek. Mert legalább 100 sikeres vállalkozója van a környéknek. Ez 5 milliót jelentene, amely már nem kevés pénz! Köszönetét mondok mindazoknak, akik valamilyen formában segítették csapatukat a bajnoki menetelésben; kis és nagy támogatók, akik a feltételek megteremtésében segítettek; egyének, akik szerény lehetőségeikhez mérten segítették csapatunkat; a szurkolók, akik esőben, sárban, hétágra tűző napsütésben együtt éreztek a játékosokkal, és biztatták együttesünket. Köszönjük!- pilinyi REMEK DIÁKFOCITORNA. Salgótarjánban tíz csapat vett részt a megyei diáksporttanács által rendezett diákfocitornán, melyet a Stromfeld nyert a kereskedők eló'tt. Münchenbe félpénzért! A VOLÁNBUSZ Rt. az eUR<^>LineS tagja A VOLÁNBUSZ Rt. müncheni járatára most 50%-os kedvezménnyel, csupán 5.900.-Ft-ért lehet retúrjegyet váltani. A kedvezményes utazási lehetőség október 15*éig tart, tehát az őszi sörfesztiválra is még olcsón lehet utazni. Nemzetközi menetrendszerinti autóbuszokkal további városok is elérhetők Németországban, így; Passau, Regensburg, Nürnberg, Stuttgart, Frankfurt, __________________ Köln, Düsseldorf. I nformáció és merned jegyváltás Bp.Erzsébet téri (tiitobuszuHoinas. let.: / /“'-J56J BJ). Xepsttulion iiittohnszatlnmus, tel • 2 52-1 S()b volánbusz Reklám nélkül is megy... Nemere István Ravasz, mint a róka (24.) ' Crfotn frvnölz Ha a gombot a tettes két másodperccel korábban nyomja meg, a kávézó mellett következik be a detonáció, és e pillanatban már én is a negyedik dimenzióból szemlélem az eseményeket. A testemből sem sok maradt volna... Megkérdeztem a központot, ki az áldozat, oda kell-e mennem? Maga Wolf válaszolt — úgy látszik, idegességében a rádiós ügyelet szobájába vette be magát, hogy minél előbb értesüljön a dolgokról. Azt felelte, egyelőre ő sem tud semmit, csináljam a dolgomat. Három óra sem volt még, amikor beértem a központba. Volt egy előnyöm, egy információ, illetve kettő is, amiről senki sem tudott: láttam a piros sportkocsit és tudtam, hogy Sterling már nincs az élők sorában. Kiszálltam a főtéri parkolóban és felhívtam Owenst: - Fogd meg valamelyik társunkat és tűnjetek el gyorsan, mielőtt Wolf valami utasítást ad nektek.- Értem főnök, de hová menjünk?- Sterling villájába. A kocsival állj átok el a bejáratot és senkit se engedjetek be oda. Bárki jön, tartóztassátok fel. Ugyanis, remélem, a pasi lakásában rengeteg okmány, bizonyíték, egyéb terhelő dolog lapulhat. Közben szólók az ügyésznek, adjon ki házkutatási parancsot, akkor aztán mennek a többiek a kapitányságról, ti meg visszajöhettek.- És ha Sterling maga jön a testőreivel?- Ettől már nem kell tartanotok - feleltem és letettem. A második beszélgetés kicsit hosszabbra sikerült. Az ügyész, aki majdnem a barátom volt, először nem fogta fel célzásomat, márpedig világosabban nem beszélhettem. Aztán kezdte kapiskálni a dolgot és megígérte, egy órán belül intézkedik. „Amint megerősítik a hírt, abban a percben!” - ígérte. Természetesen arra céloztam, hogy az ügyvéd úr rendkívül drámai módon éppenséggel elhalálozott, milyen kár...! A harmadik telefon előtt az órámra néztem. A detonáció óta csaknem negyven perc telt el, és nem olyan nagy ez a város... Mrs. Ródd már hazaért. Ha ugyan hazament? Felhívtam a villát, és elváltoztatott hangon őt kértem. Egy mogorva alak kérdezte, ki vagyok? Idősebb, disztingvált úriember hangján feleltem: - Gravini ékszerész vagyok. Mrs. Ródd hagyott itt javításra egy gyönyörű nyakéket, azzal kapcsolatban kell kérdeznem valamit az asszonyától - és magamban hozzátettem: igyekezz, te nyomorult féreg...! A legszívesebben eltapostam volna, ha lehet. Végre meghallottam az asszony hangját:- Tessék.- Patton vagyok - mondtam azonnal és gyorsan. - Patton felügyelő, asszonyom. Azonnal beszélnem kell önnel.- De... miről van szó?- Egy robbanásról, néhány pokolra szállt lélekről és egy piros sportkocsiról, amely negyven perccel ezelőtt éppen arra járt. Ennyi elég volt. Elégnek kellett lennie. Hallottam, hogyan gyorsul a lélegzése. Magam előtt láttam, amint botra támaszkodva száll ki a kocsijából. Hiszen ez egy... nyomorék. O lenne a gyilkos? Ajkamat rágtam idegesen és hozzátettem: - Nem a villában, hanem a városban. Sóhajtott:- Húsz perc múlva a Hotel Star presszójában. A távolból hallottam a szirénákat. Most senki sem találhat rám a mieink közül, hiába rádióznak szerte az éterben. Egyelőre úgysem lesz rám szükségük. Csak amikor valaki végre rájön, hogy ki az áldozat. Akkor, persze, mindenki utánam kajtat majd az egész városban, hiszen felfogják végre: gyilkosság történt, és éppen a folyamatban lévő ügysorozat újabb darabja illeszkedett a helyére, akár egy mozaikkocka. Ebben a pillanatban még a Rodd-fivé- rek sem tudják, hogy utolsó támaszuk is elesett ezen a furcsa fronton. Mrs. Ródd apró vqlt, szánalmat ébresztett. Már amikor megtorpant a bejáratnál, kis védtelen madárka benyomását keltette. De megkeményítettem a szívemet. Nem ilyen gyilkosokat láttam én hosszú pályafutásom alatt. Figyelmesen néztem, ahogy közelebb jött. Az volt az érzésem, hogy a botját talán nem lenne kötelező használnia. Néha egy másodpercre szinte elfeledkezett róla és akkor anélkül is lépett egyet. Megállt az asztalnál és rámvetette a tekintetét. A szeme töprengő volt; egy cseppnyi félelmet sem láttam benne. Felállva üdvözöltem - a mellemig ért a feje, vékony teste soványnak látszott. Amikor leült, kissé megváltozott a tekintete. Talán azért, mert megérezte elszántságomat. Sötét szeméből már értetlenség áradt és nyugtalanság. Tudtam, hogy fél. És nem is bántam - így talán beszédesebb lesz. -í>,- Itt vagyok - közölte fölöslegesen, várakozóan. Megvártuk, míg a pincérlány kihozza a kávéját. Én csak narancslevet kértem. Aztán végre beszél- hettünk. w- Majdnem mindent tudok - mondtam kimérten. - Csak egy kérdésre nincs válasz... Miért?- Maga semmit sem tud - felelte azonnal, és végre határozott volt. Igazi ellenfél lett belőle, hangja megkeményedett, csaknem szikrázott a szeme, különös, öreg arcán elszánt kifejezés jelent meg: - Netán zsarolni akar, Patton? (Folyatjuk)
