Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-08 / 133. szám

1994. június 8., szerda Fiataloknak 7. oldal NYOLCÉVES RIPORTER. Az amerikai David még cérnahangú ugyan, de már profinak számít a riporter­szakmában. A kisfiú ma már a nézó'k kedvenceként ké­szít beszélgetéseket jeles sportolókkal. Az egyik köz- szolgálati televízió fizetett munkatársa. FEB-fotó Egyre több a Sokszor olvassuk az újságok nagybetűs címeit, melyek sze­rint immár kétmillióan élnek kicsiny országunkban a lét­minimum alatt. A nyomor már nemcsak szóbeszéd, nemcsak elvont fogalom, ha­nem kézzel fogható valóság a munkanélküliség, öregség, be­tegség és szociális kiszolgálta­tottság formájában. Az emberek szíve sokszor összeszorul, mikor munkába si­etve, dolgukat intézve útját áll­ják remegő kezek, kutyás, fehér botos koldusok, vagy rokkan­tak. Egyre több kéregető gyer­mekkel lehet találkozni piaco­kon, forgalmasabb városköz­pontokban. A minap egy tíz év körüli kisfiú jött velem szemben a pásztói piacon. Szegényes ru­hája, ápolatlan külseje azonnal feltűnést keltett.- Kérem, adjon pár forintot, éhes vagyok! - mondta szomo­rúan. A kolduló gyereket nem kö­telező észrevenni, és adni sem neki, de ilyenkor az ember szíve összeszorul, s hirtelenjé­ben azt sem tudja, mitévő le­gyen. Olykor még az sem érdé­koldusgyerek kel bennünket, hogy nagy hirte­lenjében milyen pénzérmét: tí­zest, vagy húszast veszünk-e ki zsebünkből. A pásztói piacon kéregető srác mellett elhaladók arcán mély döbbenetét lehetett látni, de gondolataikban nyilván ott motoszkált: vajon ki kénysze- ríthette erre a tevékenységre? Talán iszákos szülők állnak a háttérben? Vagy a munkanélkü­liség az oka e szomorú sors­nak? S mi van akkor, ha senkitől nem kap egy fillért sem, vagy a napi bevétele húsz forint körül van. Mire elegendő ez? Egy szelet kenyérre ... Talán. Az ember ilyenkor inkább szé­gyent érez, hogy ide juthattunk. Főleg nyáron, amikor a város utcájára kerül a szegénység és a nyomor. Elgondolkodtató mi vár a jövő generációjára, ha néhá- nyuknak már gyermekkorban meg kell ismerniük a nyomor, a mindennapok kilátástalanságát. Ki fogja felkarolni ezeket a fiatalokat, hiszen a szegényes ruha, az ápolatlan külső nem biztos, hogy primitívséget rejt magában... D. A. „Lovagi torna” a baglyasaljai diákotthonban Salgótarján baglyasaljai vá­rosrészében több mint ne­gyedszázada működik a hét­közi diákotthon. Botár Béla, az intézmény igazgatója el­mondta, hogy ez a speciális diákotthon igen fontos szere­pet tölt be. Ók vállalják azok­nak a gyermekeknek a nevelé­sét, akikről családjuk nem tud - vagy nem akar? - folyama­tosan gondoskodni. A szépen gondozott kollégi­umban évente mintegy száz gyermek elhelyezésére van le­hetőség. Nevelésüket kis lét­számú testület végzi. A peda­gógusok, nevelők, technikai dolgozók száma összesen csu­pán tizenhat. Ők gondoskodnak a jelenleg itt nevelkedő nyolc­vankét gyermek neveléséről, el­látásáról. A gyermekek ide a hét első munkanapján érkeznek és a hét végi szabad napokat családjuk­nál tölthetik. Tanulmányaikat a Baglyasaljai Általános Iskolá­ban végzik. Eredményeik jók, illetve elfogadhatóak. Nagy részük tovább tanul, A főrendező' Tóth Tamás tanár úr volt A szerző felvételei A helyzet magaslatán. A gyerekek jól érzik magukat az intézmény játszóterén csuhétárgyak, fonások lehető­sége. Különösen a lányokat örven­deztették meg a rézből, üveg­gyöngyből önnön kezükkel ké­szített ékszerek. A középkori hét egyik csúcspontja természetesen a „lovagi torna” volt, melyen az alsó és felső tagozatos lányok és fiúk mérték össze tudásukat. A csütörtöki díjkiosztást az is emlékezetessé tette a résztve­vők számára, hogy a díjakat egy igazi rendőr, a komman­dósnak is nevezett Cserhát bea­vatkozó csoport tagja adta át. A boldog győztesek, Oláh Anna, Szabó Jolán, Oláh Kál­mán és Oláh Gábor voltak. A másik nagy élményt a di­ákotthon lakóinak a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Cserhát csoportjának bemuta­tója jelentette. Ők alpinista technikával kéményt másztak, igazi karatékaként cserepeket törtek, bemutatták okos kutyá­juk tudományát és nagy sikert arattak a pirotechnikai bemuta­tóval és lovaikkal is. A középkori hetet pénteken budapesti autóbusz-kirándulás zárta. Ennek során a gyermekek megismerkedtek a főváros kö­zépkori emlékeivel, a várral a Hadtörténeti Múzeummal. Ellá­togattak a Városligetbe és a Vi­dám Parkba is. A kezdeményezők, a szerve­zők, a közreműködő segítők ju­talma az volt, hogy sikerült örömet szerezniük a több szempontból is nehéz helyzet­ben lévő közel száz gyermek­nek. Veres Mihály Oláh Gábor nagy örömére szolgált, hogy még a golyó­álló mellényt és a bukósisakot is felpróbálhatta vagy tovább tanulhatna, ha a szülők ezt biztosítani tudnák. Sajnos, sok tehetséges gyermek esetében a családi háttér és az anyagi fedezet hiánya ezt meg­akadályozza. A nevelőtestület igyekszik a családot pótolni, a gyermekek életét gazdagítani, szebbé, él- ménydúsabbá tenni. E törekvés jegyében az el­múlt héten például a Központi Ifjúsági Alap pályázatán el­nyert támogatás révén és sok önzetlen segítő közreműködé­sével egy hétfőtől péntekig tartó eseménysort, úgynevezett középkori hetet rendeztek. Ennek a játékos programnak a nevelési célja a gyermekek történelmi tudatának elmélyí­tése volt. Ezeken a napokon a kisdiákok a tizenötödik század­ban érezhették magukat. A kezdeményezők Botár Béla valamint Argyelán Zsuzsa és Tóth Tamás voltak. Utóbbi a fő szervező szerepét is betöl­tötte. Az élménydús rendezvény­sor már a hét elején megkezdő­dött. A gyermekek a szom­szédos óvoda szakmai segítsé­gével jelmezeket, álarcokat, zászlókat készítettek. Nagy si­kert arattak a kézműves foglal­kozások, melynek során a nebu­lók belekóstoltak az agyagtár­gyak készítésébe is. Igen nagy örömet okozott a gyermekeknek a sajátkezűleg elkészített papírsárkányok, Fiatalok az ital, a kábítószer mámorában Veszélytelen szórakozásnak indul . . . Fotó: Kun Király József Rohanó, pénznélküli, a jövőt kilátástalannak látó vilá­gunkban mind több fiatal ke­res biztonságos menedéket, búfelejtőt a különböző drogok - ital, gyógyszer, kábítószer - pillanatnyi felüdítő mámorá­ban. Először senki sem gondolja komolyan az alkohol okozta pusztító veszélyt, hiszen csak szórakozásnak, vidám mulat­ságnak indul egy-egy pohár ital elfogyasztása.- Ugyan, ne játszd meg ma­gad, hogy még két decit sem tudsz lehajtani - mondogatják egymásnak a nagyhangú fiata­lok, s nem tudják, micsoda óri­ási kárt tesznek egészségükben. A drogszakértő szerint a ser­dülő szervezet nem bírja ezt a fajta igénybevételt, terhelést, sőt a rendszeresen elfogyasztott alkohol hatására súlyos dep­resszió és emlékezetkiesés is létrejöhet. A kábítószer fogyasztása nem bűn, nem morális vétség, nem jellemgyöngeség, hanem betegség. Rabjai nagy önfegye­lemmel, hittel, szülői és baráti odafigyeléssel, végső esetben pszichoterápiás kezeléssel a gyógyulás útjára vezethetők. Sohasem késő a visszalépés. Durucz Anette Ú J ROVATUNK: BESZÉLJÜK MEG! SEGÍTSÜNK EGYMÁSON! Érdemes meggondolni a kockázatos kalandot Egy hónappal ezelőtt indítot­tunk útjára egy új rovatot, melyben fiatalok írják le sor­sukat.- Örülök, hogy van ilyen rovat, mert vannak olyan dolgok, problémák, amit az ember szüleivel, barátnőivel sem mer megosztani - írja egy leány, majd így folytatja:- Húszéves múltam. Egy kft-nél dolgozom, mint könyvelő. Plátói, de nem igazi szerelem fűz egy hu­szonhárom éves sráchoz. Egy alkalommal megis­merkedtem egy negyvenöt éves, nős, kétgyermekes fér­fival. Találkozásaink egyre gyakoribbá válnak. Sokszor felmerült bennem a kérdés, meddig fog ez a kapcsolat tartani? Mi lesz, ha a feleség tudomást szerez egy-egy légyottról? Nemrégiben felhívtam, és közöltem vele: - Nincs semmi értelme, hogy találkozzunk! Vége. Hagyjuk abba! Egy ideig nem is jelentke­zett, később mégis találkoz­tunk. Ő ígérgetett fűt, fát. .. Elválik. Csak engem szeret. Azt mondta, hogy a felesé­gével már több hónapja nem jönnek ki. Már csak kizárólag a gyermek tartja őket össze. Tanácstalan vagyok: nem tudom, mit tegyek? Várjak, amíg elválik? * Ki tudja mikor szánja rá magát a válásra a középkorú lovag? Talán csak évek múlva? Mi a garancia, hogy a válás tényleg megtörténik? Levélírónk lassan azt fogja észrevenni, hogy az idő elmú­lik, a fiatalsága elszáll és nem lesz ideje, módja arra, hogy korban hozzáillő partnert talál­jon magának. Ő pedig to­vábbra is csak ígérget és nem veszi el... A pszichológus szerint sok esetben a fiatal lányok idő­sebb férfiakban találják meg­testesülni a férfiideált. Az idősebb férfi itt szinte átveszi az apa szerepét. Biztonságot, megállapodottságot jelenti, az igazi férfit, akire fel lehet nézni. A férfiaknál is hasonló a helyzet, hiszen a fiatal lány jelenléte során újraéled ifjú­ságuk. A szépség, a tapaszta­latlanság, a fiatalos báj hó­dítja meg őket. A fiataloknak a pszicholó­gus azt tanácsolja, hogy pró­báljanak meg ésszerűen gon­dolkozni, megéri-e nekik a bizonytalan kimenetelű, koc­kázatos kaland?

Next

/
Thumbnails
Contents