Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-08 / 133. szám

4. oldal Gazdaság 1994. június 8., szerda RÉGEN VOLT ILYEN MAGYAR MEGMOZDULÁS A CSEH FŐVÁROSBAN Nógrád Prágában „ A Nógrád megye bemutatkozik Prágában című, a múlt hónap végén rendezett gazdasági és kulturális eseménysorozat egyik fő szervezője dr. Lipták Sándor, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége Kereskedelmi Tanácsos Hivatala kereske­delmi tanácsosa, hivatalvezető-helyettese volt. eladta” a kultúrát is Miként az a prágai sajtókon­ferencián is elhangzott, a ma­gyar kereskedelem-fejlesztési gyakorlat egyik eleme, hogy a tizenkét legfontosabb kereske­delmi partnerországra — köz­tük a Cseh Köztársaságra - úgynevezett országprogramot dolgoznak ki, amely az adott országban megrendezendő fontosabb kereskedelemfej­lesztési akciókat tartalmazza, így a jelentősebb városokat, kiállításokat és regionális jel­legű rendezvényeket, üzlet­ember-találkozókat. Nógrád bemutatkozása ré­sze volt e programnak. Dr. Lipták Sándorral egyebeken kívül erről, valamint a gazda­sági kapcsolatok alakulásáról beszélgettünk Prágában.- Hogyan fogadták a cseh fővárosban a kis Nógrád be­mutatkozását?- Hosszú évtizedek óta nem volt ilyen nagyságrendű ma­gyar megmozdulás Prágában. Szerencsésnek bizonyult az is, ahogyan itt a gazdaság „el­adta” a kultúrát, a kultúra pe­dig színezte a gazdaságot. Egyébként a gazdasági kap­csolatok alakulásával össze­függésben több kedvező té­nyező említhető. Például Ma­gyarországnak még a szövet­ségi köztársaság szétválása előtt sikerült áttérni a kemény­devizás elszámolásra. Először Csehszlovákiával kötöttünk úgynevezett áttérési megálla­podást 1990 decemberében. Ezt maradéktalanul végrehaj­tottuk. Gazdasági szempontból ideális partnerek voltunk egy­más számára.- Mi történt a szövetségi köztársaság szétválása után?- Számunkra ez nem oko­zott meglepetést, az 1992-es júniusi választások előtt felké­szültünk rá. A felkészülés leg­bizonytalanabb területe a köl­csönös kereskedelmi forgalom szereplői voltak. Például a szlovák határközeli kisvállal­kozók nem igen ismerték áruik útját. Ez most tisztázódik. A szétválás után figyeltük a for­galom alakulását, ami a statisz­tikai adatok szerint igen ked­vező volt. Ehhez hozzájárult a Közép­európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, a CEFTA, amely 1993. március 1-jétől több termékre vámmentessé­get nyújtott. Ez év elejétől e megállapodás értelmében újabb vámkedvezmények lép­tek életbe. Április 29-én az érintett négy ország külgazda­sági miniszterei aláírták a CEFTA keretében megvaló­suló kereskede­lem-liberalizá­ció gyorsításáról szóló kiegészí­tést. Az ebben rögzített ked­vezmények jú­lius 1-jétől lép­nek érvénybe.-Mik voltak a Csehországba irányuló ma­gyar exportnö­vekedés ténye­zői, és mi vár­ható ezután?- A növeke­dés tényezői közé tartoznak az új cikkek, a magyar export új szereplői, a kis- és a közepes vállalkozások megjelenése. Amíg korábban mindkét or­szágban nagy külkereskedelmi vállalatok működtek, addig minden Budapesten és Prágá­ban dőlt el. Ma előtérbe kerül­nek a régiók, a területi és szakmai kamarák, az érdekkö­zösségek. Szándékunk az, hogy ezek egymásra találja­nak.- Milyen eredménnyel szolgálta ezt a célt a nógrá­diak prágai bemutatkozása?-Nógrád megye szándéka találkozott prágai kirendeltsé­günk, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM) szándékával. Az NGKM a megye gazdasági bemutatkozását mintegy hét­millió forinttal támogatta. Az akció során a nógrádi ipari és kereskedelmi kamara kapcso­latba lépett a dél-csehországi, a Ceské Budejovice-i regioná­lis kamarával és a dél-morva znojmoi területi kamarával, amellyel szoros kapcsolatot kíván kiépíteni. Speciális együtt-működésre van lehető­ség a kulturális világöröksé­gek, Hollókő, illetve Cesky Krumlov között. Bízom abban, hogy a gazdasági érdeket ki lehet fejezni, a világörökség­ben rokonok egymásra talál­hatnak. Ennek is, miként a nógrádiak eredményeinek, személy szerint is örülnék.- Miért?-Azért, mert én is nógrádi vagyok. A salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumban 1959-ben érettségiztem. Utána a Közgazdasági Egyetem kül­kereskedelmi szakát végeztem el. Munkám az elmúlt évtize­dekben főleg külföldi képvise­letek ellátásához kötött, kü­lönböző funkciókban. Szíve­sen működök közre - szándé­kom szerint - alkotóként a po­litikai, gazdasági átmenet idő­szakában, ahol megpróbálom megtalálni a területet a régi ér­tékek megmentésében és az új értékek létrehozásában.- S hogy Nógrád megye most Prágában a legnagyobb- szabású megjelenést produ­kálta, nógrádiként is külön örülök neki. - mér Dr. Lipták Sándor, kereskedelmi taná­csos, karancslapujtó'i származású Kiutak a munkanélküliségből Csökkenthető-e a munkanél­küliség mértéke a részmunka- idős foglalkoztatással, a ta­nulmányi idő meghosszabbí­tásával? Erre is válaszolt Vla- diszavlyev András, az Orszá­gos Munkaügyi Központ fő­igazgatója.- Mit mutatnak a számok: a regisztrált vagy a tényleges munkanélküliség csökken?-Ez nagyon összetett kér­dés. Ma Magyarországon a munkaügyi szervezet ingyen foglalkozik valamennyi állás­keresővel, aki felkeresi és beje­lenti, hogy munkát szeretne vál­lalni, akár jövedelempótló tá­mogatást kap az illető vagy munkanélküli ellátást, akár már semmit. Tehát, aki dolgozni akar, annak felvesszük az ada­tait, és megjelennek regisztrált munkanélküliként a nyilvántar­tásban. Ha valaki azzal érvel, hogy a munkanélküliség azért csökken Magyarországon, mert a munkanélküliek elvesznek a szemünk elől - ez csak azért van, mert az álláskereső, aki korábban felkereste a munkaü­gyi szervezetet, ezt követően nem jelenik meg.- Milyen kiutak látszanak most a munkanélküliségből?- A legkézenfekvőbb kiút az lenne, ha a gazdaság működő- képesebb lenne. A munkaügyi szervezet és a foglalkoztatáspo­litika csak a tüneti kezelésre képes ... Az ország nyugati ré­szén egyébként sokkal kedve­zőbb a helyzet. Ott megindult egy biztató folyamat, alacso­nyabb is a ráta.- Mit gondol, meddig lesz biztos munkahely a munka­ügyi hivatal?- A munkanélküliséggel hosszú távon szembe kell néz­nie minden országnak. Munka­ügyi szervezetre minden or­szágnak szüksége van, mert a munkanélküliség megléte nem­csak káros hatásokkal jelentke­zik. Az az ember, aki érzi. hogy van mögötte egy másik, aki szívesen munkába állna, tudja, hogy fontos megtartania a munkahelyét.- A nyugdíjkorhatár csök­kentéséről, a részmunkaidős foglalkoztatásról, a tanulási idő meghosszabbításáról mi a véleménye?- Az a kérdés: elég gazdag-e az ország ahhoz, hogy ezeket a „csapokat” elzárja, vagy ki­nyissa? Ez mind pénzkérdés. A munkanélküliség csökkentésé­nek egyik lehetséges módja az iskolaidő meghosszabbítása, a munkaerő-kínálat oldalának csökkentése. Ugyancsak csök­kentés az a szociálpolitikai in­tézkedés, ha az anyák négy órában dolgoznak, de annyi tá­mogatást kapnak, hogy a család összjövedelme nem csökken. Dudellai Ildikó KAPASZKODÓ: SZOCIÁLPOLITIKAI ROVATUNK Embernek tekinteni a másikat Kilencven évvel ezelőtt szüle­tett Kiss Gyula, az idős kő­szénbányász, aki szinte egész életét mások sorsának jobbí­tására fordította. Fiatalon a faluja bírájának választották, hatalmat kapott, de vagyont nem szerzett, nem is ez volt a célja. Egy eszméért élt, bízott , embertársaiban, s járta a sors által kijelölt útját. Gyermeke fiatalon eltávozott mellőle, feleségét tizenhárom évig gondozta. Majd az idő elő­rehaladtával maga is ápolásra szorult. Idősek otthonában élte meg a rendszerváltást. Már nem na­gyon értette mi is történik körü­lötte. Az otthonba betérő ven­déget - pár hete még a minisz­terelnököt is - szíves szóval, is­ten hozottal fogadta. Még ma is -ahogy meg­csappant erejéből futja- segít embertársainak egymás elvise­lésében, türelemre, szeretetre intve közvetlen környezetét. Gyula bácsi kilencvenedik születésnapját ünnepeltük a na­pokban. Ismerősök, volt szom­szédok köszöntötték, akik so­hasem hagyták magára. Mintha gyermekei lennének kedves­kednek neki nap mint nap hazai enni- és innivalóval,iS főleg - ami mindennél fontosabb számára - jó szóval. Sorsa, sok más kilencven éves emberekéhez hasonlít. Azokéhoz, akik küzdöttek, har­coltak, újjáépítettek, faragták a föld kérgét, gondoskodtak má­sokról, s most róluk kell(ene) másoknak gondoskodni. S ne felejtsük el, hogy e gon­doskodás egyik nagyon fontos része: embernek tekinteni a másikat, korától és „hasznossá­gától” függetlenül bármikor, bármely korban. így Kiss Gyula bácsit is, a salgótarjáni idősek otthonában.- ráczné ­Száz lakosra tizennégy készülék - Az országban hátulról a harmadik megyénk Tizenegyezer nógrádi otthonban még csak álom a hőn áhított telefonkapcsolat A telefonellátottság fejlesztésében új fejezet kezdődött az idén, miután megszűnt a Matáv egyeduralma. A koncessziós pályáza­tok márciusban történt lezárását követően az országosan meg­hirdetett huszonöt körzetből tizenöt a versenytársakhoz került. Amint az közismert, Salgótarján és térsége telefonfejlesztésére a Kelet-Nógrád COM Távközlési és Telekommunikációs Ma­gyar-Amerikai Koncessziós Rt. kapott megbízást, s az első be­kötések év végére, jövő év elejére várhatók. Holott kedvezőtlen gazda­sági helyzetben lévő régiónk­nak létfontosságú szüksége volna a korszerű telefonössze­köttetésre, hogy minél előbb bekapcsolódjon az ország vér­keringésébe. Egyetlen adat ez irányú elmaradottságunkra: amíg 1992-ben országosan 20 távbeszélőhely jutott száz la­kosra, addig Nógrádban nem egészen tizenkettő. A hálózatfejlesztésekkel 1993-ban megkezdtük a felzár­kózást, s a pozitív folyamat re­mélhetően az idén is tovább tart. A legfrissebb statisztikai adatok szerint szűkebb pátri­ánkban 14 készülék jut száz honpolgárra, ám a megyék rangsorában ezzel változatlanul a harmadikok vagyunk - hátul­ról. Megyénkben a múlt eszten­dőben 56 távbeszélő főközpont működött 18 ezer 650 főállo­mással. Utóbbiak száma az előző évinél közel egynegye­dével, míg a három évinél csaknem felével volt több. A minőségi változást jelzi, hogy napjainkban a főálllomások 91 százaléka automata kapcsolású, szemben az 1990. évi nem egé­szen 58 százalékkal. Nógrádban tavaly 11 ezer 315 mellékállomás üzemelt, s számuk az utóbbi három évben alig változott. A távbeszélőhe­lyek együttes száma tehát hoz­závetőlegesen 30 ezer, majd­nem 6200-zal bővült 1990 óta. Egyébként a fő- és mellékállo­mások összetétele kedvezően alakult, hiszen előbbiek rész­aránya mintegy tíz százalékkal, 62 százalékra gyarapodott. A lakosság telefonnal való ellátottságának javulását mu­tatja, hogy az otthonokban fel­szerelt főállomások száma a há­rom év alatt több mint ötezerrel bővült, s 1993-ban meghaladta a 13 ezret. A közületi állomá­sok viszont csak ezerrel szapo­rodtak, a nyilvánosok száma pedig alig változott. Egyébként a főállomások 71 százaléka a lakásokban, mintegy 26 száza­léka a közületekben van felsze­relve, s a nyilvános állomások aránya közel 3 százalék. Megyénkben nagyon sokan szeretnének telefont. Ez egy­részt abból adódik, hogy a há­lózatbővítés nem tartott lépést az igényekkel, másrészt a sza­porodó egyéni vállalkozók is mind nagyobb számban kémek készüléket. Manapság hozzáve­tőlegesen 11 ezren várnak tele­fonra, s vélhefően évekbe telik, mire valamennyi otthonnal lét­rejön a hőn áhított kapcsolat. (A Központi Statisztikai Hivatal Nógrád Megyei Igazgatóságá­nak jelentése alapján) (kolaj) A TÁVBESZÉLŐ-SZOLGÁLAT ADATAI NÓGRÁD MEGYÉBEN (1000) 35 30 25 20 15 10 5 0 1990 1991 1992 1993 A távbeszélőhelyek száma A telefonra várakozók nyilvántartott száma

Next

/
Thumbnails
Contents