Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-06 / 131. szám

1994. június 6., hétfő SporTTüköR 11. oldal BALASSAGYARMAT VENDÉGE VOLT KORÁNYI ANDRÁS LÁBTENGÓKIRÁLY Aki szambázni tanította a brazilokat Palotáson elhatározták: cél az NB III. A megyei első osztály nyugati csoportjában három forduló­val a befejezés előtt eldőlt a bajnoki cím sorsa. A Palo- tás-Dreher csapata végzett az első helyen és várja a keleti csoport győztesét a megyei bajnoki cím elnyeréséért. A siker kovácsával, Kovács Jó­zseffel, a csapat edzőjével ér­tékeltük az eddig elért ered­ményt.- A bajnoki küzdelem bein­dulása előtt az első hat hely va­lamelyikének elérése volt a cél, biztosítva ezzel a következő bajnoki idényben létrejövő egycsoportos első osztályban a helyünket. Az alapozás jól sike­rült, egy fél szezonra való edzőmérkőzést játszottunk. Ennek eredményeképpen a baj­noki mérkőzéseken sikeresen szerepeltünk. Az őszi szezont az első helyen zártuk. A vezetés ennek ellenére nem módosított az eredeti célkitűzésen. A tavaszi szezon előtt ismét kemény alapozással készül­tünk. A csapat éltető eleme a jó közösségi szellem és a játéko­sok pozitív hozzáállása. A munka utáni késői időpontok­ban megtartott edzéseken is keményen dolgoznak, örömmel sportolnak. Az idősebb rutinos játékosok Gilián Sándor, Varga Lajos és Kiss Csaba sokéves tapasztalatával segítik fiatalabb játékostársaikat.- Milyen az utánpótlás helyzete?- Felemás, ugyanis az ifjú­sági csapatunk sajnos, elég gyengén muzsikál csoportjá­ban. Ez annak tudható be, hogy kiesett ez a korosztály a komo­lyabb foglalkozási körből. A serdülők viszont remekelnek. Sok tehetséges gyerek van kö­zöttük. Jelenleg 18-20 ember- palánta alkotja a keretet. Az utánpótlás javulását az év ele­jén bekövetkezett vezetőség - közötte az egyesületi elnök - váltás is eredményezte. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az új elnök, Almási Lajos vállalkozó, a vezetéssel járó teendők mel­lett „kisajátította” a serdülőcsa­patot. Ő irányítja az edzéseket és ő szponzorálja a gyerekek sportolását.- A felnőtt csapat keretéből hány játékos áll rendelkezésre egy-egy mérkőzésre?- A bajnoki szezonban 17 stabil labdarúgóval számolha­tok. Sajnos, a tavaszi idényt két súlyos sérüléssel kezdtük. Az összetételt illetően a többség palotási, de nálunk játszik két szarvasgedei, valamint öt kis- bágyoni fiú is.- Milyen anyagi támoga­tásban részesül a csapat?- Az eredményes szereplés­hez nagyban hozzájárult a helyi önkormányzat, a Dréher sör­gyár, amely pénzügyi támoga­táson túl, szereléssel is ellátta a csapatot. Az idegenbeli mérkő­zésekre a helyi termelőszövet­kezet térítésmentesen biztosítja az autóbuszt.- Ha megnyerik a megyei bajnokságot, hogyan tovább?- Szeretnénk megnyerni, de tudjuk, hogy a másik csoport győztesének is lesz ehhez né­hány szava. Ha mégis mi len­nénk a bajnokok, természetesen vállaljuk a magasabb osztály­ban szereplést. Az NB III-hoz viszont már újabb anyagi forrá­sok szükségeltetnek. A játékos­keret megerősítése 3-4 új játé­kossal. Nem tudom, hogy eb­ben az esetben az egyesület ve­zetősége továbbra^ is igényli-e edzői munkámat. Én, ha felkér­nek, természetesen vállalom ezt az új kihívást. Ifjabb Kovács József a palo­tási labdarúgó dinasztia tagja. Édesapja, nagybátyja maga­sabb osztályokban játszottak. Ő maga az NB II-ig vitte az SBTC-ben, majd éveken át az NB IlI-ban kergette a labdát. Most megvan minden alapja és esélye, hogy edzőként is eljus­son az NB ÓI-ba. Kerekes Lajos Nem is olyan régen, Brazíliában járt hazánk kis lábteniszkül- döttsége. A Garanhuns Kupán a Gaál-Hoffer balassagyarmati páros bronzérmet szerzett, de a magyar delegáció győzelemnek is örülhetett, ugyanis Korányi András személyében az egyéni versenyben magyar lábtengós állhatott fel a dobogó legmaga­sabb fokára. A kaposvári Fiatalember nemrég Balassagyarmaton járt a magyar lábtenisz csapatbajnokság harmadik és negyedik for­dulója alkalmából. S, ha már itt volt, arra kértük valljon magá­ról és Dél-Amerikában aratott sikeréről. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE (14.^90: OLASZORSZÁG Az egy gólos győzelmek világbajnoksága Ötvenhat esztendő után telje­sült több százezer „tifoso” álma. Nápoly, Milano, Roma stadionjai a világ legjobb lab­darúgóit fogadhatták. Újra nélkülük Magyarország válogatottjának nem sikerült beverekednie ma­gát a legjobb huszonnégyes gárda közé. Selejtező-csopor­tunkból Spanyolország és Íror­szág jutott Olaszországba. Bicskei Bertalan szövet­ségi-kapitány együttesének csi­petnyi esélye sem volt, arra hogy megkaparinthassa az Itá­liába szóló utazást. Az afrikai oroszlánok bravúrja Ha valaki Kamerunról azt állí­totta volna, hogy két mérkőzés után már biztos továbbjutónak számít, bizonyára ideggyó­gyászhoz küldik. Afrika leg­jobbjai megmutatták, koránt­sem szabad lebecsülni őket. Már rögtön a nyitómeccsen óri­ási meglepetést okoztak. Omam-Biyik góljával 1-0 arányban legyőzték Argentínát. Ezután Romániát is két vállra fektették. A másik gárda, amelyik tel­jesítménye őszinte elismerést keltett a Costa Rica-i volt. Előbb Skóciát győzték le, majd Svédország legjobb tizenegye sem állíthatta meg őket. A többi kis csapat nem tudott felmu­tatni kiemelkedő teljesítményt, ha csak azt nem vesszük annak, hogy az egyiptomiak pontot tudtak csenni mind az EB-cím- védő Hollandiától (1-1), mind Írországtól (0-0). A következő „kanyar” a nyolcaddöntő már korántsem sikerült ilyen fényesen minden meglepetés-csapatnak. Kivételt képeztek a kameruniak, akik kolumbia ellen jutottak tovább. A hosszabbítás második félide­jében Milia a „legöregebb oroszlán”, kétszer vette be a „cselkirály” Higuita hálóját. Ebben a körben került sor a brazil-argentin összecsapásra. A háromszoros világbajnok „Selecqo Brasilieva” végigtá­madta a mérkőzést, mégis Ma- radonáék örülhettek, mivel ki­lenc perccel a befejezés előtt Caniggia megszerezte a győ­zelmet jelentő gólt. Egyébként a hosszabbítás volt jellemző a nyolcaddön- tőkre. Platt a 120. percben biz­tosította be az angolok győzel­mét a belgák ellen, míg a spa- nyol-jugoszláv meccset Sztoj- kovics döntötte el eredményes­ségével az utóbbi javára. Szerencsés argentinok Az elődöntőbe jutásért vívott ütközetek közül kiemelkedett az angol-kameruni negyed­döntő. 2-1-re még Milláék ve­zettek, de Gary Lineker két ti­zenegyesével megfordította az eredményt. Az argentinok csak Goycseonea kapusnak köszön­hették, hogy a négy közé jutot­tak, hiszen a kiváló hálóőr fan­tasztikus magabiztossággal há­rította a jugoszlávok büntetőit. Az elődöntőkben tovább folytatódtak a büntetőcsaták. Mindkét találkozón - Argen- tína-Olaszország, NSZK-Ang- lia - a tizenegyes-párbaj dön­tött a helyezésben. Brehme tizenegyese A római olimpiai stadionban le­játszott finálén az volt a nagy kérdés, hogy lvajon Franz Be- ckenbauemek, az NSZK team-chefjének (csapatfőnöké­nek) sikerül-e az, ami eleddig mindössze Mario Zagalonak, a brazil futballzseninek: labdarú­góként és szövetségi-kapitány­ként egyaránt elhódítani a vi­lágbajnoki címet. Nos, Andreas Brehme, a balhátvéd megsze­rezte az örömet mesterének. A 85. percben szerzett tizenegyes góljával Németországba szállí­totta az aranyérmet. A büszke duó, triumvirátussá bővült. Olaszország és Brazília mellett már Németország is há­romszoros világbajnok. H.H. (Vége)- A Kaposvári Pannon Artek Lábtenisz SE sportolója va­gyok. Tíz éve űzöm verseny­szerűen ezt a sportágat, s tavaly megszereztem a magyar baj­noki címet egyéniben - kezdi bemutatkozásképp a 29 éves lábtengós.- Hogyan ismerkedtél meg a lábtenisszel?-Mint minden kis srác, ne­kem is leghőbb vágyam az volt, hogy jó focista váljék belőlem. Gyermekkoromban, amikor csak lehetett a labdát rúgtam. Gyakran reggeltől estig a grun- don fociztam barátaimmal. De klubszinten is korán kezdtem focizni. A Kaposvári Rákóczi­ban - ma már Kaposcukor - végigjártam a ranglétrát az elő­készítőn át az ifiig. Az edzések után üres perceinkben - mivel a labdát semmi esetre sem akar­tuk letenni - lábteniszeztünk a csapattársakkal. Ezek a lábten- gócsaták gyakran élesebbek voltak mint az igazi focimérkő­zések. Aztán ebből a kiegészítő időtöltésből nagy szerelem lett.- Elnézve a somogyi megye- székhely csapatát, a párosban és a hármasjátékban nem re­mekeltek. Az egyéni viszont na­gyon jól megy. Ennyire egyes-specialisták lennétek?- Mi, kaposváriak mindig nagy súlyt fektettünk az egyes játékra. Igaz, ennek meg is lett az eredménye, hiszen csapattár­sam Farkas János már Eu- rópa-bajnoknak mondhatja ma­gát. Remek edzőpartnereink vannak, s így kellően fel tudunk készülni a megmérettetésekre.- Beszéljünk a Garanhuns Kupáról. Brazíliában milyen erősségű mezőnyben érdemel­ted ki az első helyet?- Az európai élmezőny szinte minden tagja kinn volt a tengerentúlon. Ebben a spor­tágban ma a csehek, szlovákok, románok alkotják az európai élmezőnyt. Tőlük mindenhon­nan a legjobbak vettek részt. No, és a hazaiak. Köztudott, hogy a brazil gyerekek a ten­gerparti homokban tanulják a foci csínját-bínját. Ott pedig a jó erőnlét mellett a technikai képzettségük is kiválóra csiszo­lódik. Mindent tudnak a labdá­val. Ilyen versenyzők között igen nagy fegyverténynek szá­mított a magyar siker.-Szerinted milyen tulajdon­ságok szükségeltetnek ahhoz, hogy valakiből jó lábteniszező váljon?- A legfontosabb tulajdon­ság a jó kondíció. Ha végig bí­rod hajtani a mérkőzést máris nyert ügyed van. Lényeges szempont továbbá, ki, milyen rúgótechnikával ren­delkezik, hiszen egy-egy lab­damenet alkalmával, akár húsz­szor is át kell lőni a labdát a háló fölött. A fejjáték sem utolsó köve­telmény. Ha jól fejelsz, az el­lenfél már akár készülhet a kö­vetkező labdamenetre. Pszichikailag is erősnek kell lenned, hiszen a gyenge idegek előbb-utóbb hibázásra késztet­nek. A végére marad a robba- nékonyság, a jó lábmunka. Sokszor előfordul a mérkőzé­seken, hogy ide-oda kell sza­ladgálni, hálóhoz és vissza az alapvonalra. Oda pedig megfe­lelő lábmunka szükségeltetik. De ne felejtsük el a jó koncent­ráló képességet sem. Ha csak egy pillanatra nem figyelsz, csak egy pillanatra engedsz ki, akkor elmehet az egész mérkő­zés.- Kik azok ma Magyarorszá­gon, akik a lábtengóban kie­melkednek a mezőnyből?- Kezdeném a hármassal. Sajnos, mi, magyarok, ezt a számot még nem űzzük olyan jól, mint a szomszédos orszá­gokban, így nem tudok most első ránézésre bárkit is kie­melni. A páros már más. Ott az él­mezőnyben vagyunk. A balas­sagyarmati Gaál-Hoffer páros­nak az a nagyon nagy előnye, hogy hihetetlen labdabizton­sággal játszanak, hibaszázalé­kuk igen csekély. De ugyanez mondható el a szolnokiakról is. Egyéniben - minden nagy­képűség nélkül kimondva - mi Pannon-Artekosok visszük a prímet. Kaposváron kiváló egyéni lábtengósok „szület­nek”.-Mik a terveid az elkövet­kező időszakra? - ­-Októberben Szlovákiába^, pontosabban Kassán lesz a’vi­lágbajnokság. Erre a magyar szövetség selejtezőt írt ki. TS- hát, aki megnyeri ezt a felmé- rőversenyt, az már utazónak Jft- kintheti magát a VB-re. Kassán nem lesz országok közötti csa­patverseny, egyesben, párosban és hármasban osztanak arany­érmet. vg Természetesen mindentj$l fogok követni, hogy kijussak,a világbajnokságra. S, ha már ott leszek, minden elképzelhető. Tudom, a dél-amerikai sike­reim után már figyelnek rám a riválisok, de azért ez az ered­mény bizonyos tekintélyt is je­lent számukra. Ezt pedig ki kell használnom. —Ehhez és összes további megmérettetésedhez a Nógrád Megyei Hírlap nevében sok si­kert kívánok. Hegedűs Henrik Palóc-sikerek Négy egyesület közel félszáz versenyzője vett részt szomba­ton a salgótarjáni karate-vi- dékbajnokságon. A szervezők ugyan több résztvevőre számí­tottak, ám egyrészt az orszá­gos versenyeken elért hazai sikerek távoltartották a sporto­lókat a részvételtől, másrészt már sok egyesületnél nyári pi­henőjüket töltik a karatézók. Nos, ilyen előzmények után is színvonalas, látványos ver­senyt vívtak a jelenlévők, mely hazai sikerekkel zárult. A részletes eredményeket keddi számunkban közöljük. Nemere István Ravasz, mint a róka (21.)- És Sterling? - csaptam le a labdát azonnal. - Azt fogja visítani, hogy megrágalmaztuk a halottakat, akik köztudottan Mr. Ródd alkalmazásában álltak, és szerfelett becsületes emberek voltak... Pert akaszt a nyakunkba, be­perli egyszerre a rendőrséget és a saj­tót, hogy sok milliós anyagi kárt okoz­tunk a „feddhetetlen üzletemberek hí­rében álló Rodd-fivéreknek” és így to­vább...- Csak az a kérdés, melyik ujjúnkat harapjuk meg - dühöngött a kapitány csöndben. - Egyik módszer sem jó! Valamit tennünk kell már az istenért, Patton! Próféta lett a lelkem és kiböktem:- Már nem tart sokáig. Azt hiszem, talán csak két nap, és a pasas befejezi tevékenységét.- Miből gondolja?- Szerintem profi bérgyilkosról van szó, akit valaki felbérelt Roddék ellen. A cél: tönkretenni az üzleteiket, de nem bántani őket magukat. Tehát miután összeza­varta az éjszakai mulatók, a káb- szercsempészek és a többiek so­rait, elhintette a halált és annak tudatát a városban élő összes Rodd-alkalma- zott között, majd visszavonul.- De akkor Roddék egy idő után is­mét felépítik a birodalmukat! - fakadt ki Wolf keserűen.- Lehet, hogy mégsem. Az az isme­retlen, szerintem van annyira ravasz, hogy teljesen tönkre tudja tenni őket. Azt hitte, blöfföltem, hogy őt jobb kedvre derítsem, vállat vont és elment. Különben is szükség volt rá - mert jöt­tek a tudósítók és a tévések. A helyi tévében ilyen késői órában is ment va­lami film, most szakították félbe, hogy azt a pár álmatlanságban szenvedő nyugdíjast megörvendeztessék a hír­rel: Boronis is fűbe harapott. Láttam a kamerát markoló hiénákat, amint kö­vették a temetkezési vállalat embereit, akik a fekete zsákot hordágyra téve az ugyanolyan fekete furgonjuk felé vit­ték. Aztán a riporterek megrohanták Wolfot. Én közben úgy tettem, mint aki ismét bejárja a terepet. Minden rendőrt biztattam, keressen nyomokat, kilőtt töltényhüvelyeket. így sikerült elérnem, hogy vagy tizenöten kóvá­lyogtak a terepen legalább harminc percig, miáltal már biztosan eltűntették az igazi nyomokat. Nem csak az egy órával korábbi enyémet, de az övét is.- Mit gondolsz: - kérdezte Matt ké­sőbb. Már visszafelé hajtottunk a vá­rosba, kialvatlanul, rosszkedvűen.- Semmit - feleltem, ő meg foly­tatta:- Azt hiszem, a java még hátra van. Sőt, talán már vége is. Minden elérhető embert leterítettek. A főnökök túl nagy falat lennének, különösen a négy alve- zér halála után. Szerintem Donald és Kiefer Ródd mostantól kezdve hadse­regnyi testőrrel veszi magát körül, és ha kell, egy álló évig sem mozdulnak ki a villájukból!- Ahogy én azt a pasast ismerem - morogtam -, még abba a házba is ké­pes lesz behatolni! Másnap délelőtt folytatódott a szo­kásos verkli. Minden emberünk az ügyön dolgozott. Lakásukon hallgatták ki a környék összes lakóját, ez, persze áthúzódott délutánra is, mert nem min­denki volt otthon akkor, amikor az em­bereink kopogtattak ajtajukon. Alka­lomadtán fény derült arra is, hogy Bo­ronis az utóbbi napokban éppen vala­milyen kisebb fegyverszállítmányt in­tézett, de ez már nem érkezett meg a városba. Elfogtunk pár illegális keres­kedőt, lebukott néhány kábítószerárus is. De ezek kis halak voltak. A nagy cápák vagy meghaltak már, vagy még a tengerben úszkáltak. Meddig...? Déli egy órakor, befejezve a benti kihallgatásokat, én is elmentem a hely­színre. A fiúk jelentették, hogy a har­madik testőr csakugyan nem volt ki­hallgatható állapotban, azt is csodának vélték az orvosok, ha egyáltalán meg­marad a pasas.- Mi újság? - kérdeztem Gregget.- Semmi... Illetve... Éppen hazajött egy szomszéd, aki állítólag tud valami érdekeset.- Megnézzük. A férfi középkorú volt, ritkás haját idegesen simította hátra néhányszor. A háza előtti kis teraszon beszélgettünk:- Uraim, én azt hiszem, láttam őket.- Hányán voltak: - kiszárad a szám, nyeltem egyet.- Legalább ketten. Vagy hárman... A lövöldözés után sorban ugrottak fejest a folyóba. Azt hiszem, a lövés után hal­lottam három csobbanást.- Lövések után - figyelmeztette Gregg.- Én csak egyet hallottam, de bizto­san azért, mert akkor ébredtem. Mire az ablakhoz mentem, már csak egy fegyver dördült el.- És milyenek voltak a tettesek? - Greggen izgalom vett erőt. Én viszont megnyugodtam: a pasas azon „szemta­núk” közül való, akik, ha egyáltalán láttak is valamit, azt hamarosan felna­gyítják, hogy ezáltal a figyelem közép­pontjába kerüljenek. Most az előbb be­szélt egyszer két, aztán három tettesről. Ma este az újságíróknak már egy egész gengszterbandát fog emlegetni, leg­alább tíz taggal, akiket mind személye­sen látott... Gregg még kezdő, nem érti a helyzetet. Otthagytam hát, hadd szó­rakozzon ezzel a jeles „szemtanúval”. Az egyik járőrkocsiból szóltak: a központ rádión keres. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents