Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04-05 / 130. szám
1994. június 4—5., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi 11. oldal Tisztelet a vadásznak, a vadnak és az erdésznek Ötletek az állatok társaságának élvezéséhez Igazi, hű pajtás a négylábú A gyerekek eredendően vonzódnak az állatokhoz. A gyermek az állatban bizalmas és hűséges barátra lel, s ez a barát sokszor nagyobb türelmet és megértést tanúsít iránta, mint a felnőttek legtöbbje. Az állat soha sem bírálja őt, hanem érezteti, hogy számára milyen fontos, s ezzel a gyermek önbecsülését erősíti. Az egykék életében testvérpótló szerepet is játszhat. Bármily meglepő, a gyerek és az állat egymást neveli. Az a gyermek, aki kutyával vagy macskával együtt nő fel, hamar megtanulja, hogy négylábú pajtásával nem bánhat gorombán és igazságtalanul, nem dobhatja őt a sarokba, mint plüssmaciját. Az együttélés az állattal megtanítja a gyermeket az együttérzésre, a felelősségtudatra, a kötelességek vállalására, de ami ennél is fontosabb, arra is, hogy bizonyos helyzetekben a saját kívánságait is háttérbe szorítsa egy másik élőlény érdekében. Ez azt jelenti, hogy a az iskolai problémák lényegesen ritkábbak. Ha a nyuszi beszélni tudna, elmondaná neki, hogy menynyire rémült a sok idegen ember között, mennyire fáj a kis szíve elvesztett anyja és testvérei után. Ezeket az érveket minden gyerek megérti ha kellő bevérzéssel magyarázzák el neki, milyen rettegést és szomorúságot él át a természetes környezetéből kiragadott kis nyuszi. Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra, mert megkíméljük az állatot az értelmetlen szenvedéstől, gyermekünket a szotócsára mutatva. Nem éreztem sajnálatot. Roddék emberei mind gyilkosok, kivétel nélkül. Csak az izgatott: ez a pasas elmondhatná, hogy nem az ismeretlen gyilkos lőtt rá, hanem egy másik személy, aki a bokrok között lapult Boronis „kivégzése” közben...- Ha egyáltalán életben marad, sokáig nem lesz kihallgatható állapotban. A golyó átment rajta, a hátán jött ki és eltűnt - felelte Lamberti. Fellélegeztem, ami sóhajtásnak is beillett. Társam rám meredt, tán azt hitte, sajnálkozom afölött, hogy íme, a sors megfosztott bennünket egy újabb bűnjeltől. Nem találhatnak hát a pasasban olyan lövedéket, amelyet nem abból a különleges, csöndes kis géppisztolyból adtak le. Ha azt állítja majd egy tárgyaláson, hogy valaki más lőtt rá, ki lehet védeni: a tettes a víz felé menekülve észrevette, és persze rálőtt, önvédelemből, nehogy ő lője le.- Merre mehetett? - érdeklődtem tompán, ugyanakkor görcsösen mímelve, hogy szerfölött érdekel a dolog. A rendőr kihúzta magát:- Az előbb jelentették, hogy vagy háromszáz méterrel odébb kifogtak egy gazdátlan motorcsónakot. Biztosan azon menekült el... „Milyen igazad van”!, gondoltam röpkemód és ballagtunk vissza a házba. Megjött Wolf kapitány és Matt. A fejüket csóválták, Wolf nagyon aggodalmas arcot vágott. Míg helyettesem azon töprengett, miképpen láthatta a tettes vagy tettesek Boronist és társait a töksötét éjszakában - még nem jöttek rá, hogy az ismeretlen bent járt a lakásban és manipulált a külső fényekkel - a kapitány félrevont:- Patton, nagyon komoly a helyzet. Ezzal, hogy a tettesek szabadon garázdálkodnak, több bajt szabadítanak ránk. Az egyik az, hogy a városunk hamarosan az ország bűnözési statisztikájának élére kerül, hiszen négy-öt nap leforgása alatt ennyien haltak itt meg...! Több halott, mint nap! Ráadásul teljesen tehetetlenül mozgunk, és ez... hogy is mondjam csak... azt a benyomást kelti az adófizető állampolgárokban, hogy tehetetlen egyenruhás banda vagyunk. Jövőre úgy kivágnak bennünket, hogy csak na! „Különösen téged - gondoltam - hiszen csak a kapitányt választják a polgárok, az önkormányzat többi tisztségviselőjével együtt. Matt, Gregg és én a többiek maradunk a helyünkön... Kivéve, ha... No igen. Minket is kirúghatnak sorozatos eredménytelenség címén.”- Értem - szakítottam félbe. Kicsit megalázó lehetett számára ez a beszélgetés, és én alapjában véve kedveltem Wolfot. Nem hagytam hát sokáig kínlódni. - Ráadásul valaki, mondjuk az ügyészség, azt is a szemünkre vetheti, hogy szándékosan szabotáljuk a tettesek elfogását, merthogy kapóra jön nekünk: fogynak a város neves gengszterei.- Hát ez az - bólogatott gyászosan. Nem tudtam egy percig, mire gondol. Tényleg jól jönnek nekünk ezek az események, hát mi a fenének törekednénk elkapni a tetteseket, amikor azok még csak a munka felénél tartanak...? Aztán csak néztük egymást, láttam a fáradt táskákat a szeme alatt. Csak ötvenegy éves, de most itt a titkokkal és bűnüggyel terhes éjszakában hetvennek látszik. Végül azt mondta halkan:- A sajtó felé mindenképpen úgy kell beállítanunk a dolgot, hogy alvilági leszámolással állunk szemben. (Folytatjuk) Salgótarjánban Kökény Béla portáján vagyunk. A kishar- tyáni vadásztársaság elnöke. A háza előtti kertben a törpe cserjétől az ezüst fenyőig minden megtalálható, boróka, tavaszi hérics, a kövirózsák tömkelegé. Egy vastagabb törzsű, fehér nyárfa magasodik uralkodóan a többiek fölé. A házigazda egyenes, erős tartását látva azon sem lepődnék meg, ha a szoba szőnyegén egy grizzly- medve bundájának a látványa fogadna. A szoba tele különféle trófeákkal.- Kishartyánban voltam erdész, és így kerültem kapcsolatba a vadászattal. Harminchárom éve. Észreveszi, hogy tekintetem megakad a szoba falán függő hatalmas, terebélyes gímszarvastrófeán. Ezt legutóbb a megyei trófeaértékelő bizottság ezüstéremmel jutalmazta. Az állat elejtését színesen meséli el a hatvanegy éves vadász.-Egy ilyen, tizenkét éves trófeás bikát Kökény Béla az ezüstérmes gímszarvastrófeával elejteni külön élmény. Nem mindennapos a vadász életében. Egyszer éjjeli lesre mentem vaddisznóra, de ez a gímszarvas jött a dagonyára. Elautóztam a Nagykeresztúr közelében lévő Kotyházapusz- táig, majd onnan gyalog, a gos estében nagynehezen meg is találtam. Még víz is volt benne. Nem messze tőle, egy vastagabb csertölgy tövében rendeztem el magam, mindenre elszántan. A széljárás is Nyárjas-völgyön át Kisfaludig. Kellemes levegőjű, szeptemberi kora este volt. A madarak már elültek.-Útközben eszembe jutott, itt valahol létezik egy dagonya, melyet a korai, holdvilákedvező volt. Csak egy-két lenge szellő himbálta a lombokat. A hold már a fejem fölött járt, szabad szemmel is tisztán lehetett látni mindent. A sarkfényi világosság terebélyesen terült a tájra. A közeli faluból fölhangzott egy-egy erősebb kutya ugatása, s az éjszaka elkezdett élni.-Kísérteties árnyékként - másodszorra — egy alakot véltem felfedezni, kétségtelen, ez már nem a szem szikrázó káprázata. Nyakamból leveszem golyós Mauser fegyverem, melyben az öt töltény már nyűgösen várta gyilkos drámai feladatát. Bar- cogva közelített a fenséges királyi vad, talán valamelyik nászi ütközet csatáját akarta dagonyával befejezni. Az önfeledt, hűs, holdfényes sárfürdő ezúttal elmaradt. A mutatóujjam óvatosan behúztam. Jobb vállamon éreztem a robbanás erejét... A becsapódás a nemes bikát platton érte. Amikor a hátsó két lábára ágaskodott, nyom- A szerző felvétele ban megnyugodtam. A találat besokkolta a vadat, megugrott, majd egyre veszítve erejét, botladozva összeesett. Leemelt fejfedővel közelítettem hozzá, talán még a fegyveremet is láthatta a remegő kezemben. Kun Király József Egy macska nem macska szeretet és a barátság olyan kritikus helyzetekben is elősegítheti az együttérzést és a megértést, amelyekben egyébként nagy önuralomra és tűrőképességre van szükség. Az ember-állat kapcsolattal összefüggő tudományos kutatások egyértelműen kimutatták, hogy azokban a gyermekekben, akik állatokkal együttélve nőnek fel, az önuralom képessége, 1 segítőkészség és a felelősségérzet sokkal gyorsabban és naradandóbban fejlődik ki. Megfigyelték, hogy amikor egy illatot vagy állatokat tartó csa- ád gyermeke óvodába, iskolai :özösségbe kerül, a beilleszke- lés sokkal zökkenőmentesebb. így gondolkodik a kisfiú is morúságtól, ami akkor éri, amikor végül meg kell válnia a nyuszitól, magunkat pedig a kidobásra ítélt állat iránt érzett lelkiismeretfurdalástól, a megszabadulás gondjaitól. A felelősségteljes ember akkor jár el helyesen, ha alkalmatlan időben, alkalmatlan helyen nem vesz magához alkalmatlan állatot. Bármilyen szívhez szólóan is kéri a csemete, a szülő dolga, hogy megmagyarázza mennyire értelmetlen, sőt gonosz tett az élőnyúl ajándékozása városi környezetben. Az egykori szép szokás pedig úgy is megőrizhető, hogy a csemetének játék- vagy csokoládényuszit ajándékozunk. fernere István Ravasz, mint a róka (20.) BEKÖSZÖNTÖTT A NAGY HORGÁSZVERSENYEK IDŐSZAKA - PONTYFOGÁS PALOTÁSON Világbajnokságot rendeznek e hónapban a Velencei-tavon . gyilkossági csoport gondjai megintek volna. De a Rodd-„család” ibbi tagja mindent úgy csinál tovább, int régen... mint eddig. Indultam a garázsba, lindhárom testőr élt. Akiket az ismédén gyilkos terített le - szándékosan ak megsebesítette őket, ezzel is dek- rálva, hogy az igazi és egyetlen cél- mtnak Boronist tartotta - szétlőtt mbcsonttal jajongtak a pázsiton. A entők akkor rakták be őket a hord- yra, amikor csikorogva fékeztem a z előtt. Az én áldozatomat már elvit- c, mert ő volt a legsúlyosabb sérült, islövést kapott, már elvesztette az ?méletét. Az éjszakában számos kék npa pörgött, kísérteties fények ci- ztak az arcokon, falakon, házakon, trdont kellett állítani a kíváncsiak :entartására.- Itt van - mondta Lamberti és a tbe vezetett. Boronis fekete feje kövértócsa terjengett, egy pillanatra :am csak göndör haját, amikor fel hajtották a fekete műanyag lepedőt, hogy megmutassák nekem: tényleg ő az. Nem mondhattam el senkinek, hogy erről meg vagyok győződve, hisz láttam, amikor lelőtték.- A testőrök hol voltak? - kérdeztem rekedten. Lamberti és a járőr vezetője, akit a szomszédok hívtak ki - valaki mégis hallotta a lövésemet! - megmutatták ezt is. Több ízben lementem a partra, jó erősen topogtam, hogy sokfelé otthagyjam a lábnyomom. Hiszen ugyanaz a cipő volt rajtam, mint egy órával ezelőtt és csak az hiányzik, hogy valami éles szemű nyomozónak feltűnjön néhány nyom a parton. így viszont, most már akármennyi nyomomat találják ott, elmondhatom majd nyugodtan: azokat az első helyszíni szemlén hagytam ott. Mindegyiket!- Ezzel a testőrrel lehet majd beszélni? - kérdeztem a stég melletti vérBár a vérbeli horgászok már a jég olvadása után próbálgatják szerencséjüket, az igazi idény mégis az egyesületi versenyekkel veszi kezdetét. A legtöbb helyen ezen már túl vannak és élvezik a hallal jól telepített vizek örömeit, a versenyzők pedig készülnek az újabb nagy erőpróbákra. Az elkövetkezendő időszakban bőven lesz erre lehetőség. Megyénkben június 5-én, a Panker Tibor-emlékversennyel kezdődik a sorozat. A Palotási HE vizén rendezik a már hagyományossá vált országos ponty és süllőfogó versenyt. Az A-csoportba tartozó egyesületek június 26-án a szé- csényi sóderbánya taván, míg a B-csoport csapatai július 3-án a maconkai víztározón mérik össze tudásukat. Ezt követi július 9-én a kétfordulós egyéni bajnokság a Mátraterenyei Tóaljai Bányász vizén és a salgótarjáni erőmű vízválasztói taván. A versenyek csúcsa a június 17-19. között megrendezésre kerülő klubcsapatok tizennegyedik édesvízi horgász-világbajnoksága lesz, melyet Magyarország rendez a Velencei-tavon. Dr. Orbán Ferenc, a MO- HOSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy a korábbi világ- versenyek magyarországi példás lebonyolítása kapcsán döntött a Nemzetközi Horgász Szövetség (CIPS), hogy hazánknak ítéli a rendezés jogát. Ez nagy elismerés, ugyanakkor óriási felelősség is. Eddig 26 ország jelentette be részvételi szándékát, nem kisebb nagyságok, mint Olaszország, Franciaország, a finnek, a németek, hogy csak néhányat emeljünk ki a népes mezőnyből. Magyarországot a tavalyi országos bajnok, a Győrsö- vényházi HE csapata képviseli. Jó volna, ha az első 10 között végezne a magyar csapat. (Az elmúlt évben Nógrád megye a 9. helyen végzett hasonló versenyen San Marinában.) Fenyvesi Péter, a halfogó szakbizottság vezetője arról szólt, Nem mindig kapnak a halak, s órákat kell tölteni a parton. Képünk a palotási tavon készült Fotó: k. k. j. hogy nagyon komolyan készül a csapat. Éhhez a Browning és a Fly cég is minden segítséget megad. A hazai pálya előnye, a korábbi tapasztalatok, a segítő szándék és a csapat akarása még „bármit” eredményezhet. Az bizonyos, hogy nem mindennapi verseny lesz, és nem is juthatnak hozzá horgászaink évente ilyen csemegéhez, tehát aki teheti - érdemes áldozni egy kis pénzt és időt - tekintse meg a versenyt. Az élményben, a kiránduláson túlmenően a legújabb technikát, a módszereket is megismerhetik az ide látogatók. Ivitz Zoltán
