Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04-05 / 130. szám

1994. június 4-5., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok Harcok 9. oldal Pedagógusnap, pedagógus-közérzet - 1994 E hét végén a pedagógusokat köszönti az ország. Aligha van is­kola, település, ahol ne emlékezzenek meg az óvónőkről, a taní­tókról és a tanárokról, akik saját tudásukból növesztik naggyá a jövendő generációit. Június első vasárnapja a pedagógusoké - 1952 óta. Mi e páros interjúval tisztelgünk áldozatos, nagyon szép és nagyon nehéz munkájuk előtt. ARANY JÁNOS Egykori tanítványom emlékkönyvébe Én láttam a bimbót, én láttam azt, Midőn, érezve a nyájas tavaszt, Kezdett kifejleni: Örült a lelkem és kéjjel telék, És mint hiú kertész, sokat merék, Sokat, reményleni. De ennyit nem. Reményem balga volt, Árnyékban sem mutatta a valót: Milyen lesz a virág. A természet rá csillogó mézét Szövött: a sok kontár kertész kezek El nem torzíthaták. Hintsed, virágszál, most hintsd bájaid. A hervadásnak messze napjait Rettegned nincs ok: Érintsen bár a hervadás szele, Dús illatod, lényednek szebb fele, A szellem élni fog! Tanév végén búcsú a katedrától Iskolás éveiben olyan pedagógusok keze alá került, akik nem­csak betűvetésre tanították. Életre szóló példát kapott tanárai­tól később is, így nem meglepő, hogy a katedrára állt maga is. Dr. Kun András most búcsúzik. Iskoláktól, katedráktól, tanár­társaktól, egyszóval magától a pályától. Ünnepi kérdőjelek N e viccelj! Van még ilyen? S egyáltalán mi­lyen célt szolgál? - mondja meglepve ismerősöm, ami­kor meglátja asztalomon a pedagógusnapi ünnepségre szóló meghívót. Őszintén szólva nem ért váratlanul sem az ő, sem mások kajánkodó megjegy­zése, inkább elgondolkozta­tott... Valóban: mit ünnepe­lünk június első vasárnap­ján? Azt, hogy az oktatás­ügy továbbra sem stratégiai ágazat? Azt, hogy összefér- celt és végrehajthatatlan törvények irritálják az okta­tási intézményeket? Vagy talán azt, hogy a hatalmi té­nyezők átgondolatlan intéz­kedéseikkel munkaügyi pe­rek sokaságát zúdították az „ünnepeltek” nyakába? Ma már sajnos vitathatat­lan, hogy a pedagógusok mindennapi kemény, tes- tet-lelket gyötrő, felüdítő tevékenységére, többek már-már művészi színvo­nalú alkotó munkájára bán­tóan kevés figyelem irányul. Nem véletlen, hogy egy-egy pedagógus kitüntetése a megyében is oly ritka, mint a fehér holló. Ilyen körülmények között nem csoda, ha sokan farize- ussággal vádolják a peda­gógusnapi ünnepséget ren­dezőket... Az ünnep egy időre talán el is maradhatna. H a szinkron lesz a szavak és a tettek között, akkor talán lehetne ünne­pelni. (e.a.) ELISMERÉSEK A pedagógusnap alkalmából odaítélték Nógrád megye köz­gyűlésének Veres Pálné-díját. Ebben az elismerésben része­sült Mezöfi Zoltánné salgótar­jáni nyugdíjas vezető óvónő, Kanyó András balassagyarmati művész-tanár és Bobák Valéria cserhátsurányi gyógypedagó­gus, igazgatóhelyettes. Értesüléseink szerint a leg­több településen most nem osz­tottak kitüntetéseket. Salgótar­jánban az alábbi tanítók érde­melték ki a Csíky Mária Ala­pítvány díjait: Olaszné Podos Márta, Berczelly Béláné, Pe­tő né Mérei Julianna, a Gagarin iskola alsó tagozatos matema­tika-munkaközössége és a zagy­varónai alsó tagozatos munka- közösség. Gyémánt diplomát (60 év) Rozgonyi Imréné és Somogyi Mihály, arany diplo­mát (50 év) Sipos Lajosné és Visnyovszky Zoltánné kapott. Horváth Antalné, a Pedagó­gusok Szakszervezete Nógrád Megyei Szervezetének titkára. A pedagógustársadalom döntő többségét e szervezet tömöríti. Az aktív dolgozók közül 2200 a tagja (ez az aktívaknak több mint a fele), közel félezer a gyesen lévők és a nyugdíjasok száma. S van néhány intézmény - az érvényes szakszervezeti alapszabály lehetővé teszi -, amelyik szervezetileg közvet­lenül a központhoz csatlakozik. A szakmai szervezetnek - min­den vihar ellenére - ma is nagy A PSZ megyei titkára a tekintélye. Az ügyes-bajos vi­tákban furcsa módon még azok is segítséget várnak tőle, akik kimaradtak belőle. 1. / Válasz: Mindenekelőtt biztonságot és kiszámíthatósá­got várnak a kollégák mind az egyéni életükben, mind a mun­kafeltételekben. Megszületett ugyan a közalkalmazotti tör­vény, van érvényes bértarifa­rendszer, mindez mégsem járt a kívánt pozitív hatással. Nagy csalódás után vannak a peda­gógusok. A béremelés semmit nem oldott meg. Továbbra sincs összhang a szakmai igé­nyesség, a szükséges tájékozó­dás követelménye, és a hozzá rendelhető fizetések között. Az értelmiségihez méltó létről be­szélni egyelőre ábránd. Ehhez csak külön munkák segítségé­vel lehet közelíteni. 2. / Válasz: A törvény tarifa- rendszere megosztottságot eredményezett, s az önkor­mányzatok révén kiterjesztették azt a társadalomra is. Hiába vannak a jogszabályok, ha azok végrehajtási rendelkezései ho­mályosak, a kiszolgáltatottság érzetét keltik. A bérezés egy csomó kompromisszum ered­ménye, s ebből kitörés nem lesz, hacsak mindig éppen csak adunk valamit. Kijelenthetem: a szakma anyagi, erkölcsi meg­becsültsége - az előrelépés el­lenére - továbbra is megoldat­lan. Kevesebbet áldoztak rá, mint amennyit beszéltek róla. 3./ Válasz: Intézményeink évek óta rendkívül takarékos működésre kényszerülnek. Bi­zonyos taneszközök pótlása nagyon szükséges lenne. Ugyanígy a pedagógusok biz­tonságérzetének a megterem­tése. Például a kötelező óra­számot nem miniszteri rendelet, hanem törvény írja elő. A kor­mányzatnak gondoskodnia kell az iskolában dolgozó nem pe­dagógus alkalmazottakról is. Igazán furcsa, hogy sok tanár­nak perekben kell érvényesíte­nie jogos igényét, az F-kategó- riába sorolás megtartását. Tu­dom, hogy nehéz az ország helyzete, de a lehetőségek jobb kihasználásával érezhetőbb fej­lődést lehetne elérni. A leg­nagyszerűbbnek azt tartom, hogy a kollégák a bajok köze­pette is teszik a dolgukat. Arbócz Tamás földrajz-törté­nelem szakos tanár. A salgótar­jáni Stromfeld Aurél Műszaki Szakközépiskolában történel­met tanít. A Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezete is­kolai alapszervezetének megbí­zott ügyvezetője. A szervezett­séget illetően pontos adatokkal ő sem rendelkezik, de az egyér­telmű, hogy a PDSZ a pedagó­gusok jóval kisebb körét fogja át. Tagjai néhány közép- és ál­talános iskolában találhatók. A műszaki szakközépiskola taná­rainak egyharmada van benne. 1./ Válasz: A politikusok négy évvel ezelőtt fennen han­Közös kérdéseink 1. / Milyen problémák, gondok foglalkoztatják le­ginkább jelenkorunk pe­dagógusát? 2. / A szakma megbecsülése mennyit haladt előre eb­ben az évtizedben? 3. / Az oktatási kormány­zatnak min kellene feltét­lenül javítani; s látnak-e reális lehetőséget a mie­lőbbi változásra? goztatták, hogy az oktatás stra­tégiai ágazat, s ennek megfele­lően kell (anyagilag is) kezelni, csakhogy ebből gyakorlatilag nem sokat tapasztaltunk. Az ál­lam tovább bürokratizálta az oktatást. Csak egy példa: fölös­legesen hozták létre a területi oktatási központokat, amelyek­nek egyfajta szakmai felügyele­tet szántak. Mindezeken kívül nagyon foglalkoztatja a peda­gógusokat a közalkalmazotti bérrendszer, a kategorizálás kö­rül kialakult zűrzavar. A kor­mányzat saját utasításait vonta vissza, s ezzel a jogbizonyta­lanság látszatát keltette, és nem küszöbölte ki a feszültségforrá­sokat sem. Ezt mutatják az F-kategóriás besorolásért folyó perek. A mi iskolánkban is leg­alább tíz folyik. A PDSZ mb. ügyvivője 2. / Válasz: A szakma meg­becsülése ebben az évtizedben abszolút nem haladt előre, in­kább az oszd meg és uralkodj elve érvényesült a kormányzati politikában. Az intézkedések indokolatlanul nagy bérfeszült­ségeket gerjesztettek. Nem lát­szott az igazi problémakeresés. Az oktatás nem kapja meg azt a támogatást és megbecsülést, amit egy, a modernizáció útján felzárkózó országban kellene. 3. / Válasz: Kész vagyok el­ismerni, hogy a kormányzat nagyon szűk mozgástérrel ren­delkezik. De meggyőződésem, hogy a fent elmondottakon le­hetett volna javítani. Most is lehetne, ha nem is jelentősen. Csak belső átcsoportosításokat, súlypont-áthelyezéseket kel­lene végrehajtani. El kell végre dönteni, mit akarunk. Tényleg felzárkózni-e...? Akkor pedig az oktatásra áldozni kell, és ezt tudomásul kell venni minden­kinek. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy ahol felzárkózás tör­tént a fejlett világhoz, ott előbb mindenütt rendbe rakták az ok­tatás szénáját. Erre megvan a lehetőség nálunk is. (ok) A megyeszékhely peremén, a pálfalvai alapfokú oktatási in­tézmény igazgatói posztján töl­tött tizenegy esztendő nem múlt el nyom nélkül. Fontosnak ítélte az esélyegyenlőség bizto­sítását. Mint mondja, minden gyerekben szunnyadozik vala­milyen érték, amit a sokoldalú képzés élesztgethet. An­gol-német szak, a matematika, a sporttagozat beindítása, a fej­lesztő osztályok, a komplex művészeti nevelés bevezetése vagy a számítástechnikai kép­zés, a 9. évfolyam feltételeinek itteni megteremtése jelzi a szándék valóra váltását. De beszéljen bármiről az is­kolaigazgató, minduntalan nyomatékot ad abbéli meggyő­ződésének, hogy sikereket kép­telenség kiválóan felkészült és igyekvő kollégák csapatmun­kája nélkül elkönyvelni. Akadt azért keserűség is a négy évtized alatt, de azért csak szívesebben sorolja a sikereket. Mi számít a legnagyobbnak? Amikor '88-ban lejárt az ötéves mandátuma, és újra megpá­lyázta az igazgatói széket, a tantestület másodszor is megvá­lasztotta. Munkája elismerésé­nek tulajdonította, s újra hozzá­teszi: annak a munkának volt mindez az elismerése, amit öt esztendő alatt közösen végez­tek. Dr. Kun Andrást, a salgótar­jáni Arany János Általános és Szakiskola igazgatóját a szep­temberi csengőszó már nem ta­lálja az intézmény falai között. Elkezdi megérdemelt nyugdíjas éveit tölteni. T. K. Dr. Kun András magyaráz- reménykedések Piszkos dolog a politika sokak szerint. Olyan ígérgetések, huncutkodások, marakodá­sok pókhálós világa, amelybe jobb a normális halandónak nem belegabalyodnia. Csak­hogy behálózzák a közéleti harcok az életünket, csápjai hétköznapjainkba nyúlnak. Ezért mégis állampolgárrá lényegül a kisember és elmegy szavazni. A fülke csendjében beikszeli a pártlistát, aztán két­szer is egyéni képviselőt vá­laszt magának. Mert egy picit bizakodik a változásban, or­szága, faluja, városa sorsának jobbrafordultában. Hátha mégis történik valami. Politikai pólusok Nógrádban Talán a képviselő úr szava­zói véleményére a hosszú par­lamenti ciklus közben is néha-néha kiváncsi lesz. Nem merül bele az utcán az újságol­vasásba, ahogy Mikszáth szerint egykor Noszty Pál tette. És ahogy a parlamenti székben ilyesmi velem is megtörtént. Egy biztos: a választópolgár nemcsak érdekei szerint választ és szavaz. Döntését érzelmei, reményei ugyanúgy befolyásol­ják. Most is hasonlóan esett meg az eset. Nógrádban legalább két poli­tikai párt tartósan bizakodhat Hitek ­szavazótábora hitében. Termé­szetesen nem a vallási hitre gondolok, mert az nem a poli­tika világára vonatkozik. Hiten inkább világnézeti felfogást és erkölcsi meggyőződést értek. Ilyen értelemben Nógrádban a legszilárdabb támogatottságú politikai irányzat a KDNP. Szavazói egy keresztény erköl­csi világrend kiteljesedésében bizakodnak. Elsősorban ezért támogatják a politikai hangula­toktól függetlenül a keresztény programú jelölteket. Erkölcs­ben, életvitelben, önzetlenség­ben, szociális érzékenységben ez nagyon szimpatikus felfo­gás. A politikai pólus túlsó, bal­oldali végén a kereszténységgel tartalmilag ellentétes világné­zeti szilárdsággal tartja hadál­lásait a Munkáspárt. Ma mun­káspárti szavazónak megma­radni igen komoly világnézeti kitartást igényel. Ákkor is illik ezt elismernem, ha politikai cél­jaikkal, felfogásukkal nem ér­tek egyet. Nógrádban egyedül érvénye­sülő jelenség, hogy ez a két el­lentétes világnézetű párt 10-10 százalékot kapott. Támogatói érzelmek bázisuk területileg is elkülönül: a keresztények Nyugat- és Dél-Nógrád falvaiban, a mun­káspártiak a megye északkeleti oldalán vannak többen. Mind­két irányzat tartós jelenlétével számolhatunk a nógrádi politi­kai életben. Meggyőződésem, hogy a KDNP megyén belüli politikai visszaesése csak idő­leges jelenség. Ez a párt hama­rosan meg fog újulni, és Nóg­rád egyik meghatározó politikai erejévé válik. A modem keresz­ténység erkölcsi, kulturális, szociális elvei a mi tájainkon mindegyik társadalmi rétegből sok embert vonzanak. Szellemi elszigetelődés Érzelmi tekintetben is a kö­zéppártok veszítettek a közbiza­lomból legtöbbet. A helyi köz­vélemény megyei politikai sze­repük alapján az SZDSZ-t, a Fidesz-t és az MDF-et cent­rumpártnak tartotta. Egyiket inkább mérsékelt liberálisnak, a másikat mérsékelt szervezeti konzervatív erőnek értékelték a választók. Mindhárom párt eb­ben a megyében most nagyon komoly politikai vereséget szenvedett. Nem a szavazatveszteség itt a legfontosabb: a megyei közé­letben betöltött középponti kie­gyensúlyozó szerepük tartós el­vesztése az igazi veszély. Az MDF számszerű veresége a megyében viszonylagos, alig rosszabb az országos átlagnál. Az 1990-es szavazatokhoz mér­ten a demokrata fómm más megyékhpn sokkal többet vesz­tett. Az Igazi gondot az okozza, hogy az MDF-ben megritkultak a cselekvőképes középrétegek, a vállalkozók, a hangadó értel­miségiek, a köztiszteletben álló közhivatalnokok, vélemény- formáló közéleti emberek. Személyes véleményem sze­rint a párt Antall halála óta job­boldali irányban radikalizáló- dott. Ezt a váltást a kampány és a két választási forduló tapasz­talatai szerint a helyi közvéle­mény nem hajlandó elfogadni. Ha nem tudunk gyorsan változ­tatni ezen a kedvezőtlen arcula­tunkon, akkor nemcsak a poli­tikai, hanem a szellemi elszige­telődés veszélye is fenyeget. Az elvesztett MDF-szavazó- kat nem a liberálisok vonzották magukhoz Nógrádban. A sza­badelvű pártok a megyében nem tudták szavazótáborukat és szellemi befolyásukat döntő mértékben növelni. Kár lenne az általam említett tény miatt megsértődniük, hiszen a válasz­tókörzeti statisztikák ilyesmit mutatnak. A szürkeállomány öntudatos pártjának jelöltjei Nógrád egyik választókörzeté­ben sem tudták a szocialista győzteseket igazán megszorí­tani. Az SZDSZ országos kül­döttgyűlése a párt fennállása óta a legnehezebb döntés előtt áll. Józanul azon gondolkodhat el: a kormányba lépéssel, vagy az ellenzékben maradással ve­szíthet kevesebbet? De mivel nyerhet az országnak? Ezt én sem tudom... Mint a folyó áradáskor Áradáskor megduzzadt fo­lyóhoz hasonlít ma a szocialista párt Nógrádban (és több más északkeleti, délnyugati válság- övezetben). A gazdasági átala­kulás vesztes tömegei, csaló­dott értelmiségiek csoportjai keverednek ebben a pártban baloldali szimpatizáns vállal­kozókkal, közéleti vezetőkkel. Elvárásaik egymással is köny­nyen szembekerülhetnek. Legyünk igazságosak a győztes szocialistákkal. Ismer­jük el, hogy Nógrádban most mindenképp ők nyertek volna. A baloldali hagyomány, a szo­ciális értékek iránti fogékony­ság ebben a megyében különö­sen erősen hat. Ma Nógrádban ekkorát győzni mégis könnyen jelentheti a vereség kezdetét. Akkora a beteljesíthetetlen vá­rakozás, hogy nehéz lesz féken tartani. Övék lett a felelősség Biztosra veszem, a szocialis­ták fiatal nógrádi vezetői kor­osztálya hideg józansággal méri fel az új helyzetet. A következő esztendők politikai értelemben számukra lesznek a legnehe­zebbek. Övék lett hirtelen majdnem minden felelősség. A választók velük sem lesznek tü­relmesebbek, mint elődeikkel voltak. Hosszú és keserves lesz a szocialista politikusok nógrádi menetelése. Az ő útjukat kísérik leginkább a hitek, érzelmek, reménykedések. Megígérhetem : elemezni, bírálni fogjuk lépése­iket vagy toporgásukat! Buká­sukért mégsem szurkolunk, mert a hatalmas csalódás úgyis mindannyiunk közös terhe lenne. Bilecz Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents